2008 vége! Kitek intés!

Most épp fekszem az ágyban, Jane Austent olvasok, néha elnyom az álom, és közben azon kapom magam, hogy gondolkodom.

Megugrott a látogatottsága a blogomnak, nem tudom, minek köszönhetően. Az átlag 15-20-as IP-s kattintások 50-70-re ugrottak. Kedveseim ennyire unatkoztok? Menjetek inni meg mulatni, hogy aztán hányásban köszönthessétek az új évet!

Idén mi is volt? Hmm. Sok finom mindenségesség.
Lássuk:

Letettem gyorstalpaló után egy nyelwizsgát, befejeztem egy sulit, amelyet OKJ vizsgával és szakdolgozattal koronáztam meg. Elkezdtem a várva várt szabadbölcsészetet, ami eddig jól megy és szeretem is, bár sokan leszólják, és le is nézik. tehát egy másik suli. Így visszagondolva nem hiszem, hoyg normális lennék. Nyugtával dícsérd a napot. Túl vagyok megint egy fura betegségen, tavaly is kijutott belőle novemberben. Elkezdtem gitározni tanulni. Van egy laptopom, ami nagyban megkönnyíti a virtuális életemet, és azóta is képzem vele magam, hogy a kibertérben ne karambolozzak semmi rosszal. Megjelent nyomtatásban, életem első néhány cikke, igaz, egy sulis lapban, de minden kezdet nehéz. Ha valamit kihagytam volna, akkor kövezzetek meg érte. Vagy inkább mégse, abból most elegem van. :-)
Munka, párkapcsolat, család, és emberi kapcsolatok terén semmi változás, de azt hiszem, erre ebben az évben nem volt szükség. Erre való 2009, ebben biztos vagyok. A fentebb említettek komoly változás előtt állnak.

És mi is lesz?
Lássuk:

Jövőre munkával, vizsgákkal, esetleg folytatódó sztrájkkal és orvoshoz rohangálással kezdem az évet. Kedves lesz. Persze az első pár napban még pihi meg tanulás, de utána masszívan fel kell készülöm bokros teendőimre. Kicsit tartok tőle, hogy nem lesz majd ezenközben másra időm, és szelektálnom kell. Ha vége mindennek, akkor költözök februárban, és ezzel egy új fejezet és új élmények várnak rám. Sziruposan és istentelenül közhelyesen hangzik, de momentán ez jutott eszembe.

No eddig meg volt az összegzés, és meg volt a jövőbeni tervek leírása. De hogy mit szeretnék, azt még nem írtam le.
Lássuk:

Szeretnék tengernyi időt, hogy azt se tudjam, mit kezdek vele. Ez valószínűleg meg fog valósulni a pesi lakhely miatt. Szeretnék egészséget és cselekvőkedvet. Új embereket megismerni, és elmélyíteni egyik-másikkal a kapcsolatot. Jól, de legalább tűrhetően gitározni. Piszkosul sok könyvet olvasni. Nagyokat sétálni, és bejárni Pestet, ismerni minden kis utcát, zugot, mint a tenyerem. Szeretném, hogy mindenre maradjon pénzem, és ne kelljen semmi olyanról lemondanom a pénzhiány miatt, ami számomra fontos. Jó jegyeket szerezni a vizsgáim után, hogy bebiztosíthassam magamnak az államilag finanszírozott képzési formát. Szeretnék nyáron elmenni nyaralni, ha máshova nem, a romantikus Sartiba, de lehet más is, mondjuk Velence, mert ott még nem jártam. Szeretnék megtanulni görcsölés nélkül élni, lazítani és nagyokat pihenni.

Hát ennyi. Egyelőre. De gondolatban úgyis kibővítem a listát, mert mit ér az élet, ha nincsenek vágyaink.

Vágyakkal teli boldog és békés új évet kívánok mindenkinek!

Kő!

Az állapotom, ha nem is rohamosan, de javul. Hozzá kell tegyem, a kommenteket nézve, hogy a doki szerint az egészet(vérzés görcsök stb.) valószínűleg egy kis kő okozta. Nem vese, hál istennek, de azért ez sem bíztató. Hát nem gondoltam volna, hogy valaha kikristályosodik bennem bármi. :-)
Erről eszembe jutott a Krokodilok bölcsessége, kedvenc filmem, egyik jelenete, melyben a főhőst alakító Jude Law épp lézerrel törte össze egy kislány vesekövét. Hogy megnyugtassa, elmesélte neki, mutatva is, hogy az egyes érzelmek hogyan, milyen formában kristályosodnak ki az ember szervezetében. Még mindig találok komoly mondanivalót ebben a filmben, és egyszer megint belemélyedek, hogy megnézhessem.
Amúgy utána olvastam amolyan ezoterikus körökben, mit is jelentenek az ilyen, és hasonló problémák. Hólyaghurut, felfázás, vese- meg hugykő meg hasonló, főként nőket érintő bajok és kellemetlenségek.
Nagy vonalakban ezeknek a lelki háttere az elengedéssel foglalkozik. Elavulttá vált lelki problémák nem megfelelő, vagy túlzottan sürgető elengedése. Valamely probléma, amelytől égető módon meg akarunk szabadulni, de az elegedés fájdalmas, erő kell hozzá. A lelki szennyeződés nem megfelelő úton való eltávolítása(nem a húgyvezetéken keresztül). Megoldásként hagyni leülepedni a lelki életet, nem sürgetni semmit, de higgadtan és őszintén végiggondolni, mi az, amely lelki probléma vagy beállítódás életünkben már nem okoz gondot, mi mégis ragaszkodunk hozzá. Megpróbálni értékelni életünknek ezt a szakaszát, és könnyű szívvel elengedni azt, ami eddig nem sikerült.
Nálam ez elég helytálló, a költözés, a család körüli cívódások és a kicsi és gyámoltalan kislány szerepéhez, vagy a segítség eltaszításához ragaszkodó személyiségem éppúgy kiválthatta ezt. Nem mondom, hogy nem hajlam kérdése, de azért így végiggondolva eléggé valószínű. Még végig kell gondolnom ezeket az "elavult lelki problémákat", de nem most, amikor ennyi dolgom van. Nem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok mondani, de a gondolkodásből és a bölcselkedésből is meg tud ártani. Ha folyton a lelki életemmel vagyok elfoglalva, és ez a figyelem nincs egyensúlyban az anyagi világ felé fordított életemmel, akkor megette a fene az egészt. Most azt hiszem Szókratészt idéztem. :-)

Egészség!

Lehetne ez egy olyan téma, amiről úgy gondolom, nem tartozik senkire. De hátha tanul/megért belőle valamit az, aki olvassa.
A tegnapi bejegyzésem hangulatát igen, tartalmát nem befolyásolta érdemben az, amin egy hét alatt átmentem, de nagyban hozzájárult. Ha felépülök, akkor nekilátok az elhatározásomnak, és tényleg magam mögött hagyom azt a korszakot, amire utaltam. Nehéz munka lesz, vagyis remélem nem annyira.
Szóval a mai nap volt a mélypont. A nők rémálma, a felfázás megtalált. És bár sokszor saját magától is elmúlt már, amikor fiatalabb voltam, most az istennek nem tudtam kimászni belőle. Végigkísért az ünnepeket, és egy görcsös, véres hajnalban csúcsosodott ki vasárnap. A mai napon szintén, csak még kevésbé voltam kipihent és nyugodt. A sok tétova, tenni semmit nem tudó de elméleteket gyártó ember nem tudott érdemben javítani a közérzetemen. El kellett mennem az orvoshoz. Anyu elkísért, és sokszor eltolom magamtól a támaszt, most jól esett, hogy mellettem van valaki, akibe fogódzkodhatok.
A saját körzetim helyett a helyettesítőjéhez mentem el, de egy hihetetlenül emberbarát és kedves, körültekintő embert ismertem meg személyében. Látta, hogy ideges vagyok, megnyugtatott, emberszámba vett és megtisztelt azzal, hogy nem csak mindenféle gyógyszert írt fel, hanem el is mondta, miért kell szednem, és mit kell tennem. Jó az útmutatás és a józan segítség, ha az ember kétségbe van esve.
A patikus hölgy is nagyon kedves volt, és ő is jót tett a lelkemnek. Bár még nem vagyok gyógyult, de látom az alagút végét.
Bár nincs igazi tanulság, fontos, hogy körültekintő orvostól kérjünk mi nők segítséget. Ha pedig nem tudni, mi a baj, akkor rögtön orvoshoz menni, mert sajnos baj, de mi nem értünk olyan jól a testünkhöz, amennyire egy orvostól elvárjuk.
Hit kérdése persze, ki hol keresi a segítséget, és jó adag szerencsém is volt, hogy én rögtön ilyen jó helyzetbe kerültem.
Keserű a szám, mert a magyar egészségügyben ez már kirívó példa, pedig ez lenne a normális. De hiszek benne, hogy valamilyen módon még több ilyet tapasztalhatunk. Idővel...

Vége!

Sokat küszködtem, de végre rájöttem, hogy be kell fejeznem az életem egyik fejezetét. Fájdalmas, és csak a nyugalmat várom, amikor érzem, hogy így lesz a legjobb. Mert most nem jó, és tudom, hogy így a helyes. Sokat sírok. Mintha csak árnyéka lennék önmagamnak, de nem áltathatom tovább magam. nem hazudhatok, mert az csak megmérgez engem és a másikat is. csak még nem vagyok nyugodt, és azért, mert tudom, hogy még nincs lerendezve. De most meg van a bizonyosság, hogy sokáig próbáltam olyan lenni, amilyen nem tudtam. Csak akkor érzi jól magát egy ember a bőrében, ha olyat mond, tesz, és annak felel meg, ami a személyiségéhez és az egész lényével harmóniában van. Az én hibám, hogy áltattam magam, és egyszerűen hazudtam, és fentartottam egy olyan állapotot, amelyet már nem kellett volna. Túlságosan félek, hogy fájdalmat okozok másoknak, akiket szeretek, és ezért sokáig szoktam ilyen állapotokat fenntartani.
Nem mondhatom, hogy nem voltam boldog, de a boldogság nem volt teljes, mert nem önmagamat adtam.
Boldog voltam, nagyon is, de az a helyzet, amelyben régen boldog voltam, mára már nem időszerű, mert megváltoztam. Erősnek kell lennem, és elengednem. Lelkileg. Nem fizikailag.
Mert csak így lehetek ismét boldog a bőrömben és teljes. Akármennyire is fáj, tudnom kell, és tudom is, hogy jól cselekszem. Mert mindennél fontosabb, hogy a saját boldogságommal törődjek, még akkor is, ha az a tett másokból nem ezt váltja ki.

Kiskarácsony képekben

Szép, egészséges fenyő. Műfenyő. Újrahasznosítható. :-) :


Dísz a fáról, mert csak most jöttem rá, hogy ez a göm, a sok túldíszített darab között egy igazi ékszer:


Ezt még én kaptam mikulásra, de gondoltam megmutatom. Kávés csoki:


Ő rózsaszínségét pedig apu kapta tőlem. Karácsonyra és mikulásra is volt bővel marcipán, amit gyúrhattam. Ő gömbölyűsége karácsonykor két megtermett szál kolbászon csücsült. A kezdet, és a vég. Ezen a képen most egy pár kocka epres csokin kényelmesedett el:


Karácsonyi kalács, mert a kenyér ma fogyott el, a boltok viszont zárva. Más családokkal ellentétben mi mindig megállunk az "elég" mennyiségnél, amely néha a "kevés" fordul át. Ezért született meg Ő, a foszlós, enyhén édeskés, tej nélküli kalácsocska:




És akinek kezeiből megszületett:



Ezt pedig tesómtól és anyutól kaptam közösen. Lógós, színes és ezüst. :-)

Néztem sok jó filmet is, persze azért tanultam is filozófiát, de eddig, valószínűleg az 5 nap pihenő miatti fizikai leeresztés okán, nem voltam olyan jól. Már lett az egész jóból jó, holnapra meg már szuper jól leszek, és nekiállok a tömény és fincsi filozófiának.
Amiket eddig tekintettünk meg:

Karácsonyi lidércnyomás

Holiday - Nóri ihlette, és nem csalódtam, nagyon szórakoztató

Férjhez mész, mert azt mondtam - pontosabban az első 10 perc, mert annyira pocsék film, hoyg tovább nem tudtam az idióta nők eszetlen visongását hallgatni, és lekapcsoltam

10 dolog, amit utálok benned - nem is olyan rossz, bár talán Heath Ledger miatt érdemes megnézni

A szerelem hálójában - örök klasszikus, az Illatszertár remek remake-je

27 idegen igen - meglepően színvonalas és szórakoztató, ajánlom mindenkinek, sokkal jobb, mint amire számítottam

És még tervezek egy pár filmet megnézni. Pl. vasárnap lesz a Túl a sövényen, ami széntén oltári édes és aranyos mesefilm, és vicces is, azt is kötelező megnézni.

Karácsonyi jótanács!

...az egészséges, boldog ember sosem mondja meg senkinek, hogy mi erkölcsös, és mi nem. Sosem szól bele más életébe, mert megéli önmagát, és a létezés adta örömöket...

Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Kezd előjönni a karácsonyi hangulatom. Kipihentnek nem mondanám magam, de pihentebb vagyok, érzem a halászlé illatot, és kezdek megnyugodni.
Íme egy fagyöngy, amely alatt lehet finomat smárolni, és szerintem a karácsony egyik legszebb szimbólum:

Boldog ünnepeket mindenkinek!

...----...

Mivel az a szokásom, ami tényleg minden alkalommal spontán módon jön elő, hogy minden nekem címzett szövegre a végéről válaszolok, és haladok visszafelé, ezért most a napomat is a végéről kezdem, és haladok visszafelé.

Momentán hulla fáradt vagyok, de az előbb tusoltam, és előtte anyuval néztünk Randigurut, mert nagyon imádom. Az én példányomnak 2 hibája van, az egyik, hogy elég rossz a képminőség, mert szemcsés és fakó, a másik az, hoyg van rajta eredeti szinkron, de nincs felirat. Pedig olyan szerelmes tudok lenni Will Smith hangjába. :-)))

A meló semmi különös nem volt, bár nehezen telt a nap, és nagyon nyűglődtem, senki nem volt igazán a topon, mind fáradtak és nyűgösek voltunk. Asszem megint megbántottam egy-két embert, de már kezdem megszokni. :-) :-(

Próbálok túllépni bizonyos dolgokon, de hát ha engem valami zavar, akkor megpróbálom megoldani, és nem a szőnyeg alá söpörni. Nem hinném, hoyg az megoldás lenne.

Nemsokára megyek színházba, ez év utolsó, a Vesztegzár a Grand Hotelbennel zárok. Hevér Gáborka lesz benne, nagyonnagyon szeretem, és a Nemzetibe megyek.

Aztán az újévi fogadalmakról majd később. Csak tudom, hogy csinálnom kell valami nagyon nagy őrültséget. érzem, hogy ez a helyzet, ami most van, nagyon nem jó nekem, se biztonságot, se nyugalmat nem ad, nem érzem benne szabadnak magam, és rengeteg energiámat elveszi emiatt. Botorság, tudom, hogy a költözéssel és a környezetváltozással azt remélem, a helyzetem is javulni fog, de valahol mégis ezt érzem. Ami tény, hogy méginkább egyedül leszek és magamra leszek hagyva, no támasz, ami nekem most különösen fontos lenne, és pénzügyileg sem leszek a topon. De nem érdekel, mert ha még tovább húzom, tudom, hogy beleőrülök, és akkor kegyelmezzen Isten azoknak, akik körülöttem vannak.

Jó kérdés, de felteszem. Honnan tudja az ember, hogy a másik mellette áll és számíthat rá. Mármint ez hogy nyilvánul meg? Azt kéne érezni nem? Vagy ha baj van, akkor hogyan nyilvánul meg? Segítség vagy lelki támasz formájában?

Jegyek!

Kis szünetnek indult, és Kultúrház meg Panoráma megtekintés lett belőle. De azért jól haladok a "bazi nagy filozófia könyv" feldolgozásában.

Ami hála a jó istennek, nem sürgős, ezért tudok vele jól haladni. A decemberi vizsgáknak vége, a kezdeti beadandó 5-öshöz társult még egy művtöriből, és 2 db 4-es filmből(amit erősen szégyellek, hoyg csak ennyi lett) és egy informatikából. A másik hat vizsga, 3 filozófia, oszichológia, társadalmi kommunikáció meg vallás januárra marad. Ha tartom ezt a tendenciát, és időben elkezdek tanulni, ami nálam tegnapot jelent, akkor nem fogok átcsúszni a fizetősök közé. Amit nagyon nem akarok, de eddig, bármennyire is tartottam a közelgő eseményektől, még minden a megérzéseim szerint alakult, ami azt jelenti, hogy hallgatnom kell rájuk. Szval maradok államis, és ez így vagyon jól. Ámen.
Karácsonyra mindenkit megdobtam pénzzel, de azért kapnak kicsi meglepiket is, úgyhogy ezt is letudtam. Nincs időm a sztrájk miatt vásárolgatni, csinálja, akinek két anyja van... Vajon van ilyen? :-)

Ma kirúgtam a hámból, mert anyu féle isteni fasírtot lakmároztam, és filmet néztem, meg fogok is. Karácsonykor halászlé és bejgli lesz.
Alig várom, hoyg túl legyek a januáron, mert akkor már elkezdhetem fizikailag is és nem csak fejben a költözködést.

sár és mocsok!

Hogy én hogy utálom, hogy mások a végletekig tudnak rám hatni. Ma is az történt, hogy valaki egyetlen mondatával levert a porba, és nem tudtam visszakapaszkodni.
Utálom, hogy így hagyom másoknak, hogy tönkretegyenek. Vagyis hogy hagyom másoknak, hogy csináljanak olyan dolgokat, vagy mondjanak olyan dolgokat, amelyekkel én azt hiszem, hogy tönkretesznek.

...!

Pici tanulásba beillesztett blogolás.
Művtörit nyálazom, amúgy nagyon érdekes, csak az évszámok bemagolására nem vagyok képes egyelőre.
Tegnap meg volt az első vizsgám, informatika. Olyan csaj ült mellettem, aki tényleg nem készült semmit, az órán sem volt bent, még a writer megfelelőjét, a word-ot sem tudta kezelni, és már a vizsga felénél olyan pánikban volt, hogy majdnem bőgött. Tiszta idegbeteg volt. Úgyhogy a saját vizsgámon kívül az övének a felét is megcsináltam.
Az enyém, ha nagyon lepontoznak, a legrosszabb esetben egy hármas lesz. A többi szerintem jól fog sikerülni, csak tudjak rendesen tanulni rá. Csak idő meg energia kell, de mivel nem akarok abba a 10%-ba esni, akik állami támogatásből fizetősbe csúsznak át, fel kell kötnöm a gatyaszárat.
Meg rájöttem, hogy ha valaki negatív dolgokat hallott a suliról, az abszolút nem az intázmény, a tananyag vagy a tanárok hibája, hanem maximálisan az ottani diákoké. Ennyi nemtörődöm embert nem sok helyen látni, pedig a suli maga tök jó!
Bár ugye egyesek szerint CSAK egy főiskola, meg ház NEM EGY ELTE...
Na lépek kv-t főzni, meg tanulni...

IXOS CUBE TRAVEL!

CUBE mániám hatására újabb gyönyörűséggel hozott össze a sors.
Íme a hordozható mp3 lejátszókhoz készített utazó hangfal, méghozzá CUBE kivitelben.
Fekete, rózsaszín és fehér színekben vehető meg, a kocka oldalai funkcionálnak hangszóróként, bele van építve egy USB és egy jack dugó bemenet is, és tölthető aksit mellékelnek hozzá. Utóbbit, a kivitelezése miatt még nem sikerült azonosítanom, pontosan hogyan és miért tölti, de hát az örök szerelem titka is a lassú vagy örök kiismerhetetlenség.
Az ára magyar Forintban még nem született meg, amazonon illetve a gyártótol megrendelve 13 és 23 dollár között mozog. Hát nem olcsó a kicsike, de nagyon formás. Újabb szerelem ez!

Cím...

Hát régen voltam ennyire szarul, mint ma.
Nem fájt a fejem, de lüktetett egész nap, délelőtt óta húzott, nyomott meg minden egyebet csinált. Szédültem, mint a fene, aminek az instabilitás, lassú beszéd és járás és az állandó kapaszkodás meg támasz keresés volt az eredménye. A hányinger már a szédüléstől volt. Délutánra annyira rosszul lettem, hogy többször rámjött a visszafolythatatlan sírógörcs.
Az ég tudja, mitől.
Bár nem nagyon látszott rajtam semmi, mert nem nagyon kérdezte meg senki, hogy mégis mi van velem. Biztos elkönyvelték, hogy fáradt vagyok, vagy rossz kedvem van. Pedig a végén már majdnem belegebedtem, annyira rossz volt. És az volt a legrosszabb, hogy nem tudtam vele mit kezdeni, mert front miatt volt, amin segíteni csak alvással lehet.
Szerencsére, amint hazaestem, lefeküdtem, és bár most is iszonyat kába vagyok, és úgy érzem, egy nagy pamacs vattacukor van az agyam helyén, azért gépelni már tudok, és a látóterem sincs beszűkülve.

Amikor nagyon rossz volt, eszembe jutottak régi hasfájós emlékek, amikor még a fájdalomcsillapító sem használt, és azoon imádkoztam percenként, hogy legyen már vége. Hát rég volt.

Csak csendben jegyzem meg, és inkább magamnak, hogy a szédülés fizikai tünetének lelki oka lehet, ha az ember úgy érzi, nincs támasza...

1, 2, 3

Fenejó napokat élek. :-) Az általános fráadtságot megtörni látszik, hogy újra van kvfőzőm. Nem javult meg, hanem ki lett cserélve.
És volt jövőhétre beütemezett karácsonyi csoportos ajándékozáshoz húzás is.
Meg jó a kedve a melóhelyen.
Meg úgy minden olyan nagyon...

Igazi.

Ja és megjött az első vizsgajegyem. Jeles. :-) Beadandót írtam a középkori egyházi és világi zenéről. Persze kisebbíti az örömöm, hogy mindenkinek eddig jeles lett... :-)
Szombaton első vizsga. Következő szombaton még kettő, aztán januárban a maradék 6.

Na ideje volt...

Na csak megtörtént, amire számítottam!
Elkiabáltam, amikor azt mondtam, apám jól reagált a költözés tényére.
Mutattam neki a macskusz képét, akivel és Norival együtt fogok lakni.
És a semmiből egyszercsak elkezdte mondani, hogy azért a helyemben elgondolkodna azon, hogy az a pénz, amit kiadok albérletre, az fél év alatt félmillió forint, és ha meg van a lehetőségem a spórolásra, teszem azt egy év alatt ez az összeg, vagyis egymillió forint, akkor értelmetlennek tartja, hogy nem takarítom meg. És persze ezt is helyesen és alattomosan csinálj, a semmiből, mintegy legbőlkapott ötlet, amit egyre többször fog előhozni egyre erőszakosabban. Persze azért hozzátette, hoyg én tudom, mit csinálok. De hát kinek nem megy el attól az életkedve, ha burkoltan a fejéhez vágják, hoyg "Kislányom, mekkora hülye vagy! De te tudod!"

Nem érdekel. Leszarom a pénzt. Mindenkinek csak az a rohadt pénz a fontos, és senki nem veszi észre, hogy nem a pén a fontos, hanem az az érték, amit tulajdonítanak neki. Nem vagyok kotlós tyúk, aki csak ül a gyűjtött pénzen, és nem csinál vele semmit. Mégis mit érek egy millával? Egy év alatt megtakarítom. És ki tudja hogy 2 év múlva nem fog-e fele annyit érni? Az én fizetésemből annyit nem tudok összespórolni, hogy tényleg hitel nélkül tudjak venni egy lakást. És nem is akarok.

Olyan nagy kérés, ha az ember arra vágyik, hogy a szülei álljanak mellette? Hogy ne kelljen a döntése helyességéről állandóan győzködnie őket? Nem is értem miért csinálom. Olyan, mintha magamat akarnám meggyőzni arról, hoyg helyes, amit csinálok. Na de hát ki tudja, hogy helyes-e az, amit csinál? Csak a gyáva és lusta emberek ülnek szépen és nyugdotan, és győzködik magukat, hoyg az életük helyes...

Február!

Nos, úgy áll a helyzet, hogy februárban albérletbe költözöm. Közel van a munkahelyhez és a sulihoz is, úgyhogy időt mindenképp nyerek vele.
No de nem akárkihez költözöm, hanem Nórikához. :-) Bizony. Szép a lakás, jó helyen van és cica is van. Mi kellhet még. :-)
Itthon jól fogadták a hírt, bár a tesóm megjegyezt, milyen fura lesz, hogy nem nem fogok ott szuszogni az ágyban, ha bemegy aludni. :-)
Abban egyeztünk meg, hogy egy fél évig leszek ott, és ha anyagilag nem bírom, akkor hazajövök. Ugye ebben a "válságos" időszakban ki tudhatja. :-)

az erkölcs!

"...az egészséges, boldog ember sosem mondja meg senkinek, hogy mi erkölcsös, és mi nem. Sosem szól bele más életébe, mert megéli önmagát, és a létezés adta örömöket úgy, ahogy neki jó. Ha ehhez talál társat, akkor vele együtt teszi ezt, de nem próbál meg senkit magához torzítani."

Pillanat!

Ma volt egy olyan pillanatom, amely alatt úgy tudtam szemlélni a dolgokat, amik körül vesznek, mintha teljesen idegenek lennének számomra, és először látnám őket.

A 4 éve megszokott környezet teljesen új volt.

De amint ráeszméltem, hogy mi történik, a pillanat elmúlt, és újra úgy láttam mindent, ahogy szoktam.

Máj nyúz!

A héten annyit dolgoztam, mintha kettő emberből lennék minimum. De valahogy jót tett a szabi, és nem fárasztott le annyira. Van erőm élni, és bizakodni, ami jó dolog.
Tegnap voltam gitáron, és Sztivi megtanította a Kiskarácsonyt meg a Hull a pelyhest. :-) Mindjárt nekiállok gyakorolni.

Ja, és meg vam a babzsákom!!!!! Hétfőn szóltam a srácnak, és még aznap hozta is. Kicist ki volt bukva, mert a GPS-el sem talált hozzánk. Pedig hát nem bonyi. Szerintem. Nagyon kényelmes, iszonyatosan jó, azóta abban laptopozok, és a 2 órák csak úgy suhannak el, a fene tudja hova. :-D

2 hét múlva kezdődnek a vizsgáim. Pontosan annyi időm van még, mert jövő pénteken s szombaton suli van, következő hét szombaton 2 vizsga, azt követő szombaton megint kettő. Januárban pedig a második héttől kezdve minden héten lesz egy, vagy kettő, és 2 napot ki is kell vennem szabinak. Próbáltam a könnyebb tárgyakat felvenni előbb, hogy kari és szilveszter között a nehezebbekre normálisan tudjak készülni. Tehát decemberben 4 januárban 5 vizsgám lesz.

Ma találkoztam volna vadcsival, de mégsem jött össze. A délelőttöt viszont Nórival töltöttem egy kreatív műhelyben, ahol építéseknél használt PVC meg műanyag hálókat lehetett újrahasznosítás céljából táskának, pénztárcának meg egyéb jó kis használati tárgynak megvarrni. Nórinak sikerült hosszadalmas várakozás után egy szupi táskát összerittyenteni, persze nem mi varrtuk, mondom hál istennek. Nekem egy pénztárcám lett, kis helyes, ha kicsit elvarrom a szálakat, akkor nagyon klasszul fog kinézni, és feltöltöm a képet. Ha széthajtom, látszik rajta a HÉTFŐ felirat. A zsebén egy 10-es szám van.

Ja, és nem tudom, írtam-e már, de egy hete meghalt a kávéfőzőm, nem főzi le a vizet, és el kell vinnem a garival megcsináltatni. Szóval ma reggel ki kellett próbálnom egy coffe company kávét, mert az volt a közelben és rettentően kellett a kávé. És nagyon nagyon fínom volt! Lehet, rá fogok szokni, ha arra járok! A jövő héten biztos megyek a Kálvinra, mert ott találjátok ti is, az irish cat pub mellett. És bégelt is lehet kapni!!!!!

...

Sikerült a legkevesebb idegeskedés és csekély másfél óra alatt feliratnom a gyógyszeremet, aminek határtalanul örülök!

Esik a hó, nincs oly hideg, és nagy szép látvány is! Kellemes volt a hóesésben sétálni, osztom Nóri véleményét. :-) Vettem egy fekete kardigánt, mert azom még nem vala, és mert kell a sok finom puha kardigán. Csizma is kéne, mert a mostani kicsit töri a lábam, de azt nem találtam. Sebaj, úgyis tudom, hoyg meglelem álmaim csizmáját!

Mi is van még, amit le akartam írni?

Ja igen. Gyászban vagyok, mert elromlott a KVfőzőm. Amit augusztusban kaptam, és csak 3 hete használok rendszeresen, hetente legalább 6x. Egyre kevesebb víz folyt át a tartályából, míg a végén már semmi. Nem lenne szabad ennyi idő után elvízkövesednie, úgyhogy ma becsomizom, és holnap elvitetem apuval a teszkóba, hogy csináljanak vele valamit. Vagyis először meg kellene kérdezni, hoyg van-e szervízük. Ha nem csinálják meg, akkor a maradék apu féle karipénzből meg a saját pénzecskémből veszek egy kicsi mokkakávéfőzőt, mert most, hogy napi szinten fogyasztottam a Segafredo-t, nem tudok presszókávé nélkül élni.

Amúgy apu karipénzét először félre akartam tenni, mert ugye gyűjtök a kocsira. De aztán úgy döntöttem, hogy egy részét befektetem, és veszek egy babzsákfotelt. Mert kellemes a deréknak, a nyaknak és jó kis zizegős hangja van, ami altat.

Ma reggel elég nehezen keltem fel a szabi utáni első munkanapon. Jól esett, hoyg ma végre tevékeny voltam egy kicsit, de azt is meg lehet szokni, hogy mindennap akkor kelek, amikor akarok. Bár az itthonlét hosszútávon az agyamra megy, de sajnos máshol nem tudok pihenni.

Kicsit a hideg idegesít, ugyanis nálunk a lakásban 22 fok van. este apu teljesen leveszi 18 fokban, mert szerinte egészségtelen 20 fokban aludni. Ha fázom, öltözzek fel. Ez is egy kedves hozzáállás. Ma mondott egy elég nagy hülyeséget. Miszerint minden plusz fok 10-15 ezer forinttal megnoveli a fűtésszámlát. Tehát ha én most 22 fokról felvenném a fűtést 24-re, akkor 30ezerrel többet kéne fizetnünk. Nem sűrűn normális, úgy érzem. csak az a baj, hogy nem vagyunk egyformák. Van, aki 3 pulcsiban meg takaróbal jól érzi magát, vagy nem fázik, de más igen. de ezt nem akarja megérteni, mert... Mert nem. arra bezzeg soha nem kér meg, hogy szálljak be a fűtésszámlába. Ebből tudom, hogy nem a pénzről szól ez az egész. DE hát ez így van, és amíg nincs saját lakásom, még el kell viselnem, hogy így basáskodjon felettünk. Az tuti, hogy én másképp csinálom. Nehogy már a fűtésen kelljen spórolnom! Főleg, ha majd gyerekem is lesz egyszer. Nehogy már ne tudjam megadni neki a minimális kényelmet, ami kell egy normális élethez!

Na ennyit az ügyekről és bajokról. Most szabadidőmben, amíg a vizsgaidőszak el nem kezdődik, önszorgalomból újra elővettem a helyesírási szabályzatot, nehogy már a oda nem figyelés miatt elírjak valamit! Ha egy kicsit foglalkozok vele, azzal azt érem el, hogy jobban odafigyelek cikkírásnál, és nem kapkodom el.

És a gitárt is gyakorolnom kell, mert mostanság elhanyagoltam kissé.

Megyek fodrászhoz is, és nemsokára a fogorvoshoz is el kell látogatnom.... Jáj

Tegnap!

Esik a hó! Vagyis esett. Hihetetlen, hogy szinte egyik napról a másikra itt a tél. Igazi ősz nem is volt, cscak pár napig.

A tegnapi napom este 8 és 11 közötti időszaka marha fárasztó volt. Már tegnap elkezdett esni Békáson, fújt a szél, és hideg volt, mint a fene. Este vége lett az óráimnak, de mivel minden jeges volt a lefagyott hótól, amikor az osztálytársam kocsijából kiszálltam az Árpád hídon, úgy döntöttem, hogy nem fogok gyalogolni. Lementem a Hévvel Batyira, aztán déli, és a vonatról leszálltam a Camponánál, hogy majd a fél órával későbbire szállok vissza ott, és azzal elérem a buszt. Magas sarkú cipőben mégsem nagyon ildomos a fagyott részeken gyalogolni. Vettem kaját, megettem egy műanyag télapó társaságában, és kibattyogtam óvatosan az állomáshoz, de csak nem jött a vonat. Aztán a családom nem éppen nagyon tevékeny és gyorsan reagáló segítségével sem derítettem ki semmit, fél órát vártam a következő vonatra. És azzal is gyalogolnom kellett, mert a buszt már javában lekéstem. Közben olyan ideges lettem, hogy 5 percenként megnéztem a menetrendet, és megállapítottam, hoyg nem én vagyok a hülye, mert a vonat benne van, ráadásul megáll ott is.

Aztán kijöttem az ősök hogy ne gyalogoljak egyedül, még szerencse, ha már rohadt kocsink nincs.

És kiderült, hoyg van az a szar vonat, de a másik vonalra terelték Érd alsó és nem Érd felső felé, mert csinálták a sorompónál a vágányt. De persze utastájékoztatás nincs, és nem én voltam az egyetlen, aki várt a vonatra. Csak gondolom azokért volt, aki kimenjen kocsival. Kezdem nagyon gyűlölni, hogy se normális vonat se busz közlekedés nincs ilyenkor este, és mág gyalogolnm is kell az állomásra, mert más választásom nincs, mert se ismerős, se barát se senki, aki haza tudna hozni.

Úgy döntöttem, ha vért pisilve döglök bele, akkor is felveszek hitelt, és veszek egy használt autót, mert nem tudunk meglenni nélküle. Így is, úgy is beledöglök, de legalább nem hazafelé gyalogolva. Akinek nem kell hazamenet fél órákat gyalogolni a kóborkutyák között az el sem tudja képzelni, hoyg hetente egyszer vagy kétszer ez milyen tortúra. Úgyhogy a jó tanácsokat köszönöm, nem kérem.

Tech!

Philips Gogear Spark
Cuki, 2 gigás, oled kijelzős cube forma. Nagyon teccik. Egyesíti azt, amit a mobiblu-ban és a momo-ban szeretek. 20 rongy. Bár Philips, és nem bízom ebben a márkában, de ki tudja. Majd ha egyszer sok pénzem lesz! Azért cuki :-)

Nézz!

Nos, ez valami hihetetlen hibrid, nem találok rá szavakat. Aki ilyennel furikázik nyílt utcán, az vagy totál őrül és sok pénze van, vagy hatalmas rajongó, és sok pénze van. Nekem bejön ez a kis édes, de azért megelégszem egy egyszerű Smarttal is. :-)
Batsmart:

Idézz!

"Nem hiszem, hogy az embernek morbid önmegfigyeléssel kellene töltenie az életét."

De Niro a Taxisofőrből

Eheheheheheheeee!

Szemeskávé! :-))))))
Valaki más képe, de essszméletlen, úgyhogy kölcsönvettem. Hehehehehe. :-))))))

Reflexió a Gondolatokra!

Viszont, ha ez az egész egy játék lenne, akkor pont a saját viselkedésemet utálnám a legjobban. Hiszen elrontja a jó kis játékot, mert nem a megfelelő karaktert jácca a szituációban.

Kivéve, ha az a karakter pont az, amit játszania kell. Vagyis, hogy szembeszáll másokkal.

De mivel én írom a saját karakteremet, most úgy döntöttem, szembeszállok magammal, és azt játszom, hogy engem igenis meg lehet változtatni.

Gondolatok!

Azzal a céllal, ha valaki meg akar változtatni, két dolgot ér el.
1.
Nem fog tudni megváltoztatni, mert mindennemű változásra irányuló próbálkozást felismerek, és csírájában elfolytok. Engem ne akarjon senki a saját képére formálni, és ne akarjon magához hasonlóvá tenni. Régi vonás, ezen a téren már nem változom meg.
2.
Meg fog változtatni, mert azzal, hogy valamit tenni szeretne, én a reakciómmal együtt abban a pillanatban más emberré változom.

Két probléma van ezzel. Az első eset azért nem működik, mert a változtatni akarás egy adott célra irányul. Abba én nem megyek bele. A második esetben pedig a változás megtörténik, az n ás a másik ember interakciója miatt. Csak az nem az, amelyet a másik ember szeretett volna. Tehát mindkettőnknek teljesült a vágya, és egyikünknek sem.

Tanuláság:
Mindig tudd, hogy az, amit teszel, milyen módon fog rajtad és a környezeteden változtatni.
Ne akarj soha erőszakkal tenni semmit, az emberek úgyis ellenállnak neki, még ha bele is döglenek.
A változásnak nem lehet ellenállni, legfeljebb lassítani.

Gondolatok!

Az egész élet a másoknak való megfelelésről szól. Mások mondják meg, hogy mit csináljak, hogyan, meg miért, és ha azokat az igényeket, amelyeket ők támasztanak, én nem elégítem ki, akkor nekik rossz.
Hol vagyok ebben én? Hol van az, amit én akarok egyáltalán, és hol van az, amit csak rám akarnak erőltetni?
Ki mondja, hogy annak van igaza, aki engem leszól? Vagy annak, aki dícsér? Persze utóbbi jól esik, de sem rólam szól. Mint ahogy az előbbi sem.
Megszülettem, bezártak, mert azt hitték így helyes, és az lesz jó nekem. Mondjuk még most is nyögöm néha, hoyg nem tanították meg, hogyan kell a rossz dolgokhoz hozzáállni.
Aztán elkezdtem csinálni dolgokat, mert másoktól azt láttam, ezt így kell. És még mindig ott tartok, hogy másoktól függök.
Mikor leszek végre szabad? Mikor lesz végre az életemnek egyetlen őszinte pillanata?
Mikor lesz az, amikor magamtól, és nem a környezetemtől fogom jól érezni magam?
Most minden, ami van, az kívülről jön befelé. De én a fordítottját akarom megtalálni.

Amikor ilyeneket írok, mindig jönnek az ostoba segítségekkel, meg a jó tanácsokkal meg hogy hogyan kell csinálni, mert nekik is bevált. Ebből is elegem van. Ez is csak róluk szól!
Ha csak egy ember van, aki tényleg elfogadja azt, amit teszek, és tényleg nem értékeli, nem véleményezi, nem csinál semmit, mert tudja, hogy az én vagyok, akkor boldog vagyok, mert ismerhettem egy őszinte embert.

De most még egyetlen embert sem ismerek, aki ne kényszerből élné az életét, és ne várná el ugyanezt másoktól is.

Amikor beszélek, arra vágyom hogy valaki megértsen. Hogy meghallgassa azt, amit mondok, megtiszteljen a figyelmével. Ennyi. Semmi értékelés, semmi tanács, semmi TETT. Csak hogy legyen. ha nem csinál semmit, és nem is akar semmit csinálni, nekem az a legtökéletesebb. mert akkor tudom, hogy nem magát adja, hanem engem fogad el.

Ízirájder!!!!!!

Forrás: http://www.fotolog.com/decarrion/43077388

Nézz!

Ma sikerült megnéznem a tegnap elkezdett Oldboy második felét, a maradk Chaplin filmeket és a találomra kiválasztott Ryan Gosling filmet a Szerelmünk lapjait.
Jó kis csajoknak való, szintimentális, romantikus, finoman erotikus film, olyan sírós, és jót is bőgtem rajta. Igazából nem azon, csak szembe jutott valami, és a megható jelenetek miatt eleredt a könnyem.

Gondolatok!

Kipihent vagyok, eltünedeznek a fekete karikák a szemem alól.
Nem kattog az agyam a napi teendők miatt, és nem idegeskedek az időhiány miatt.
Tegnap vasárnap volt, este filmet néztünk, és csak egyszer néztem meg az órát, azt is csak kíváncsiságból, hogy mennyi az idő. Máskor már stresszelek, mert idegesít, hogy ha nem lesz időben vége a filmnek, akkor nem kerülök akkor ágyba, hogy ki tudjam magam aludni.
Nem sok dolog van, amit felhőtlenül tudok élezni.
Remélem ez megváltozik.
Most például az egy helyben üldögélést és a körülöttem lévő zajok figyelését nagyn élvezem.

Gondolatok!

Azt hiszem, hogy magamba plántáltam a lassan de biztosan elvet. Félek attól, hogy valami elsőre sikerül, ezért inkább visszafogom magam, és fokozatosan valósítok meg mindent, amit akartam.
Csak azt nem értem, mi az, amitől félek, hogy bekövetkezik.
A hirtelen jött siker, vagy a hirtelen jött elismerés és sikerélmény mit válthat ki vajon az emberből?
És ez lenne az, amitől félnék? Erre még vissza kell emlékeznem.
Egyébként mostanában sok régi emlék, amelyeket azt hiszem elnyomva tartottam odabent, felkerül a felszínre. Nem is rossz érzés, olyan, mintha meg lenne némelyik cimkézve. Azokon, ami előkerülnek, az a cimke van, hogy "Készen áll rá, hogy végiggondolja.".
És azokra tényleg készen állok. És egyre jobb érzés, hogy ezek a cikézett emlékek és érzelmek felbukkannak, mert valahoyg felszabadulok tőlük.
Persz emég mindig vannak dolgok, amelyekkel nem merek szembenézni, de majd valahogy azok is megkapják a maguk cimkéjét a kellő időben.

Nézz!

Hogy ez milyen gyönyörű! :-) És még jó színésznő is. :-)

R.I.P. !

Hetvenhét éves korában húnyt el Gyurkovics Tibor Kossuth - és József Attila díjas költő, író.
Béke poraira.

Gyurkovics Tibor

A májusi hold…

A májusi hold mint a kobold
ragyog a fekete éjben
mutatja hogy az ablakok
közül nem menekülök én sem

csak bolyongok és ragyogok
fekete vitrinében
tüzet gyújtok és jelt adok
arról hogy valaha éltem.

Pihi!

A hétvégén sikerült annyit aludnom, amennyit akartam, finomakat reggeliznem és filmeket néznem. A világ csodálatos. :-)
Sikerült megtekintenem:
Az összes eddig nem látott Beugrót
6 Chaplin filmet
Egyedül nem megy
Wanted
Vadító szép napok
Oldboy
című filmeket

Bár most kicsit nyomott vagyok a hidegfront miatt, de holnap reggel már elég kipihenten fogok a szabim és a teendőimmel szembenézni, ha felkelek. Egy csésze kávé mellett a tanulás is jobban fog menni.

Ja, végre megjelent a Pálya magazin, és lehozták a két cikkemet meg az interjút. Kezdetnek nem is rossz. Már majdnem kész a motivációs levél, azt is elküldöm, kíváncsi vagyok, visszajeleznek-e. Valahol el kell kezdeni.

Füst!

Sokszor azt álmodom, hogy dohányzom. Látom az öngyújtó erős lágját, ahogy felgyullad, mikor megnyomom, és ahogy kialszik, amikor leveszem róla a kezem. Elkezd sercegni, füstölögni, két ujjam közt tartom a szélat, és beleszívok. Megkönnyebbülök, amikor a sűrű füst a számban kavarog. Nem tüdőzöm le, csak hagyom, hogy elzsibbassza a nyelvemet, a szájpadlásomat. Kifújom, és közben vagy pamcsot, vagy oszlopot formálok belőle. Olyan, mint egy rituálé.
A valóságban soha nem próálnám ki, de az érdekel, hogy miért álmodom néha ezt. És hogy miért érzek olyankor valami földöntúli nyugalmat...

KÁVÉ!

Életem szerelme :-) Senki nem helyettesítheti, és nem szoríthatja ki a szívemből. Csak érte dobog. :-)

Sok2

cikk ír, gyakorolni
önéletrajz ír, szakmai gyakorlatot szerezni
motivációs levél ír önéletrajzhoz mellékelni
munkát valahogy megcsinál, és közben teljesen kivan
cikk ír, gyakorolni, hogy legyen mit leadni pénteki határidőig

Már csak 3 napot kell kibírnom, és végre mehetek szabira. Rám is fér, mert ez a pénteki leadási határidő, meg az, hogy legalább 2 ember helyett dolgozom most bent, meg az, hogy még nem írtam meg az önéletrajzot, a motivációs levelet meg mellé valami bemutatkozó publikációt, meg az, hogy hulla vagyok, és a napot már csak frissen főzött kávéval tudom elkezdeni, meg az, hogy még meg kell írnom egy esszét és el kell kezdenem tanulni, meg az, hogy bent úgy érzem, kicsúszik a lábam alól a talaj...

...vezet oda, hogy ki fogok bukni, ha ez tovább folytatódik. Nem baj, 3 napot még gürizek, és utána már kidögölhetek. :-)

Ja, mondtam már, hogy a vilég legutálatosabb faja az IT-s "szakember" a multicégnél? Soha ne menjetek multihoz, mert az IT-tól fogtok függeni! Aranyszabály.

Gondolatok!

Egy rövid beszélgetésnek indult a kolléganőimmel a nyugdíjról, és érdekes következtetéseket vontam le a végén belőle.

Arra jöttem rá először is, hogy az egyetlen hiba, amit másokkal szemben elkövethetek, az az, ha kétségbe vonom a rossz helyzetét. Nem szabad soha senkit megingatni abban a hitben, hogy neki rossz. Ha igen, azzal egyértelműen sárba tiprom a meggyőződését, és ezt nem szabad. Ha valakit meggyőznék róla, hogy a jelene vagy a jövője nem olyan kilátástalan, mint amilyennek hiszi, akkor teljesen beleroppanna. Egyet kell érteni, mert ebből következik, hogy elindul bennem a megértés iránta. Ha megértem, miért gondolja úgy, akkor én boldog vagyok, mert tudok megértő lenni másokkal szemben.

Ma ez nem nagyon sikerült, csak hallgattam, néha vitáztam azzal, amit a másik mondott, és próbáltam elmondani neki, hogy miért nem olyan rossz. Lehet, kicsit félreérthetően magyaráztam, de rájöttem erre.

Soha nem szabad valakivel vitatni azt a véleményét, hogy neki rossz, és az ő jövője kilátástalan.

Igazából arról beszélgettünk, hogy megszűnik-e majd 10 vagy 20 év múlva a tb mert felváltja a magánnyugdíj pénztár. Én erre igennel válaszoltam, mások azt mondták, nem fog megszűnni, mert a tb-re szükség lesz, mindig lesz olyan, akinek szüksége lesz rá. Én a mondandómból azt akartam kihozni, hogy ha az embernek lesz saját befizetése, akkor a tb úgyis csak kiegészítést fizet, és nem lesz a sima nyugdíj esetében már akkora jelentősége. A vitából azt láttam, hogy a többiek kilátástalannak tartják a saját és hozzátartozóik helyzetét, és ezért szükségük van egy támpontra, amire lehet később számítani. Én azt szerettem volna, hogy lássák kicsit derűsebben a jövőjüket, de ez elég nehéz, ha csak az van a fejükben, hogy még 20 évig kell dolgozniuk, hogy nyugdíjba mehessenek.

Pénz

Ma bent volt egy volt kolléganőm, aki rövid ideig dolgozott nálunk. Nem az a típusú lány volt, aki besavanyodott mísz p***aként tengette napjait. Volt egy ismerőse, aki átadta neki a műkörmös helyét, klientúrával együtt. Azt mondta, a főnöke segít neki minden papírmunkát elintézni, és hogy ha nem erőlteti meg magát, akkor is többet keres, mint nálunk egy egész havi munkával.

Na jah, a szolgáltatós munkákkal tényleg jól lehet keresni, és ha szereti, amit csinál, akkor meg külön jó. Én is gondolkodtam, hogy ezzel a havi 90-el nem tudok sokat kezdeni, de nekem nem alternatíva egy ilyen munka. És sajnos úgy döntöttem, hogy nem keresek többet azért, hogy egy műkörmös vagy fodrász, vagy más szolgáltatásos melót válasszak. Én szellemi munkát szeretnék végezni, nem azért, mert az menne jól, hanem azért, mert más is jól menne, de ez különösen, és én ezt akarom csinálni. Úgyhogy lassacskán körvonalazódik, hogy valószínűleg mindenkinek lenne választása a jövőjével kapcsolatban, de sokan a számukra nehezebb utat választják, hogy megvalósítsanak valami jobbat. Én úgy döntöttem, hogy nem akarok egyelőre többet keresni, mert ahhoz fel kéne adnom azt, amibe belekezdtem, és önmagamat. Inkább tanulok, bevállalok mindent, amit tudok, és mellette megpróbálok élni, úgy hogy közben feltérképezem a határaimat. Ami nem megy, azzal leállok.

Mindenesetre a lány szereti a munkáját, mert jól érzi benne magát. Olyan, mintha megtalálta volna önmagát. Bár saját elmondása szerint nem rakott félre még, amit szerintem ebből a keresetből simán meg tudna tenni, de ez már a saját problémája. Azt látom, hogy mindig azok keresnek többet, akik valahogy nem tudják beosztani a pénzüket. De majd csak megtanulják valamikor, hogy mit akarnak. És hogy mit tennének meg érte.

Sok...

Kicsit megint túlvállatam magam.
A kötelező mozizás, jövő heti dumaszínházalás, színház és olvasás mellett meg kell írnom végre a határidő közeledtével a badandó esszéimet.
Meg kell írnom két külsős újságíró állásra 2 önéletrajot és egy motivációs levelet. Egyik a kettőből csak bejön, és fizetni is fognak érte.
Meg kell írnom, persze csak miután rábólint a szerk, 3 beígért Pálya magazinos cikket, ami azért lényeges, mert a novemberi szám 6ezer példányszámos lesz, és ezzel a szerk szemlézni fog. Úgyhogy ha valaki olvassa, és érdekli, akkor jó anyagnak kell a nevem alatt szerepelnie.
Tanulnom kéne végre.
Dolgoznom kell, és most eljutottam odáig, hogy a sok apróság, ami a nyakamba szakadt, végre el lett osztva, a sok döntésképtelen ember végre koordinálva van, amit jelzem szerencsére nem csak én csinálok.
Gyakorolnom kell a gitárt.
Meg valamikor élnem is kéne. Ez a maradék 2 %-ban lehetséges.
Azért eddig még jól osztottam be az időmet, és nem is vagyok olyan kimerült. Nagy szó ám ez!

Olvass!

Coelho hangoskönyvet hallgatok.
Rátóti Zoltán és Kulka János hangján szólal meg az író.
Azt írja a Zahirban, hogy úgy érzi, azok a barátai, akik nem csak a bajban, hanem a jobb időkben is mellette vannak...

Lehet benne igazság.

szar...

Most tudtam meg, hogy a nővérem akar egy saját számítógépet, ha minden jól összejön neki, akkor fél év múlva meg is lesz. Ami azt jelenti, hogy a meglévő géppel és az én lapatopommal együtt 3 gép lesz itthon. Ami azért fantörpikus, mert azt tervezi, hogy a közös szobánkban lesz a gép. Ebből az következik, hogy ő egész nap itt lesz, ha nem lesz órája az egyetemen, valószínűleg pont akkor, amikor én is hazaesek a munkából, és ez engem kiborít. Nem tudok vele együtt örülni, mert csak az jár a fejemben, hogy a mostani nyugalmamnak is vége.

Eddig tök jó volt, mert legalább arra a pár órára, amíg itthon voltam, nyugalmam volt, lehet, hogy benyitottak állandóan, mert ebben a rohadt házban egyetlen ajtót nem lehetett megcsinálni úgy, hogy kulcsra lehessen zárni, mert ugye minek. Szóval lehet, hogy benyitottak állandóan, de legalább csend volt, és nyugodtan netezhettem, tanulhattam, olvashattam. Ennek most vége, és elegem van, hogy soha nem hagy senki békén, hogy mindig üvöltőznöm kell valakivel, hogy hagyjon már békén, mert fáradt vagyok, és ki vagyok akadva. Megint a fürdőszobába kel elvonulnom, ha rossz napom van, és ki akarom bőgni magam, de mivel az egybe van a wc-vel, bárki benyithat, hogy dolga van, vagy kezet akar mosni. Nem lesz majd zenehallgatás, mert neki nem lesz kedve hozzá, és különben sem szereti azokat a zenéket, amiket én hallgatok. Állandóan kérdezgeti majd, hogy ki írt, kinek írok, mit csinálok, vagy kivel csetelek. Nem nézhetek filmet hangosan, csak fülhallgatóval, és nem tudok majd gitárt gyakorolni, mert idegesíteni fogja mindkettőnket. Már előre rettegek. Én ezt nem hagyom. Nem lehet mindig engem kitúrni mindenhonnan. Nem lehet igaz, hogy senki nem képes kompromisszumot kötni az én kedvemért, hogy nekem is meg legyen a nyuggalmam, nem, csak az számít, hogy nekik jó legyen, a többit leszarják. Minek is a magánélet, minek az intim szféra? Miért is magyarázom én folyton, hogy amikor egész álló nap emberek között vagyok, akkor már csak a csendre, nyugalomra és megértésre van szükségem?

Annyira igazságtalan, hogy 23 éves vagyok, kibaszott 90ezret keresek, se félrerakni se hitelt felvenni nem tudok, nem hogy saját lakásom, de még saját szobám sincs, és semmi esélyem arra, hogy ebből az átkozott helyzetből ki tudjak lépni. A család pénzét elviszi a rezsi, apám sem tud félrerakni, és ezen kívül semmije nincs. Se kocsink, se telkünk, semmi, csak ez a nyomorult ház, rokonokkal nem tartjuk a kapcsolatot, segítséget senkitől nem várhatok.
Ha azt emlegetem, hogy nekem szükségem van a magénéletre, és hogy jó lenne, ha a félkész felső szintből legalább egy szobát megcsináltatnánk, mindig kitérő válaszokat kapok. Ha albérletre költenék, az elvinné az egész pénzemet.
Na ennyi. Jól kifogtam a rohadt életbe, a leghamarabbi esélyem, ha keresek egy pasit, aki el tud tartani. Vagy össze kéne költöznom valakivel, aki éjszaka dolgozik. Na az lenne a mennyország.

Coelho

Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tőlem, a rabszolgájukká válok.

Vagy pontosabban az elvárás rabszolgájává.

Gondolatok! Avagy Kaptam2

A kaptam... bejegyzés kommentjének akartam írni először, de úgy döntöttem, megér egy bejegyzést. tehát

A bejegyzés egyik részében kifejtem, hogy az alapbeállítódottságot a szüleinktől kaptuk. Ez logikus is, hiszen csecsemőnek, kisgyereknek, de talán 18 éves korig is a legtöbbet a szüleinkkel vagyunk. Mivel semmit nem tud a csecsemő a világról születés után, de a szülkben a legtöbb esetben megbízik, logikus, hogy azt a véleményt, gondolat és érzelemhalmazt fogadja el valósnak, amit tőlük kap. Nem biztos, hogy az igaz, de a magáénak éli meg. A szülők véleménye a világról képez a gyereken egy lenyomatot, amit aztán a kedvére formál. De attól a lenyomat megmarad, csak éppen a gyerek ahhoz képest viselkedik valahogy ahogy egyre többet fog fel a világból. Vagy ahhoz igazodik, vagy csak részben fogadja el vagy pedig teljesen elutasítja, és egy másik, neki tetsző világnézetet kreál. De az attól még ott van, mert kapta. nem az ővé tulajdonképpen, de sajátjának fogadja el. És ez nem negatívum, hanem tény.
Azért szoktam sokszor írni a szüleimről, mert én a kortérsaimhoz képest sokkal de sokkal több időt töltöttem velük. Nagyon későn kezdtem az iskolán kívül megismerni mást is avilágból, aminek voltak jó és rossz következményei is.
A lényeg, hogy én a szüleimtől kaptam a legnagyobb részét a világnézetemnek, a gondolataimnak és az érzéseimnek. Sokszor úgy reagálok helyzetekre, gondolatokra, ahogy ők, pedig tudom, hogy adott esetben ez nem is igaz, mert csak egy bevett sémát követek. Úgymond újrajátszom az ő szituációikat.
Ezért szoktam annyiszor írni azt, hogy mit kaptam tőlük, vagy mit nem szeretek bennük. Az, amit tőlük kaptam, az ővék, mert csak azt tudják nekem átadni. A lenyomat ott van, de nem bennem, hanem rajtam. Amikor ezekről írok, az egyfajta tudatosítási kísérlet a részemről. Hiszen amit én nem szeretek bennük, azt tulajdonképpen ők nem szeretik magukban, csak nem tudnak velük mit kezdeni. Nekem adták, mint kívülállónak, hogy jobban átlássam. Ezeke szimpla játékok, és ilyenkor meg kell értenem, hogy az, ami bennem látrejön, csak egy reakció. De ez nem az enyém. Nem rólam szól. Hanem róluk. És mindenki másról.

4 nap...

A hosszú hétvégén sikerült egy rakat filmet megnéznem. :-)
Íme:
Az utca királyai
Bajos csajok
A titkárnő
Mononoke hercegnő
Az idő fölött járó lány
A zongoralecke
Dr House
Szombati Beugró

ja, egyébként utóbbit Michael Nyman zeneszerző kapcsán tekintettem meg, akiért élek halok. Ő szerezte az összes Peter Greenaway film zenéjét, a Gattacáét, az egy kapcsolat végéét és még sok sok gyönyörűséges minimalista zongora és szaxofonművet. Kedden voltam MÜPA koncerten, teltház volt, és Nyman bácsi zenekarával együtt lépett fel. Annyira jó volt, nagyon de nagyon szeretem a zenéjét. Elvileg az előadás fél 10-ig tartott volna, de visszatapsoltuk őket, és kaptunk, mert ilyen jó közönség voltunk, ráadást.

A filmes lista nem teljes, még kiegészítem, ha eszembe jut az, amit kifelejtettem.

Vallás

Esszét kell írni, választott témában a kozépkori filozófia témakörén belül. Én a szabad akaratot választottam, és egy érdekes cikkre leltem. A filozófiai nézethez igazán nincs köze, tulajdonképpen csak egy " a vallás álszentságáről" leplet lerántani akaró kritikáról van szó, konkrétabban Szent Ágoston életéről és cselekedeteiről. Igazat adok abból a szempontból, hogy a kereszténység tényleg a világ legálszentebb vallása, és a legkevésbé toleránsabb intézmény más népekkel szemben. Ugyanakkor nem mindegy ez már? Minek még rágódni rajta?

http://vallaskritika.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=55002

Kaptam...

Az apámtól kaptam azt a meggyőződést, mmiszerint ha nem értek valamihez, inkább ne csináljam. Valószínűleg a saját kudarcélményei vezették, ezért beszélt le régen mindenről. Szerettem volna sakkversenyre menni, táncolni tanulni, meg volt még néhány dolog, amit ki akartam próbálni. Az első kudarcra, amikor először nem ment a dolog, rögtön lebeszélt róla, vagy meg sem engedte.

Nem tudom, hogy azért csinálta-e, mert azt hitte, minden, amire nem ő bátorít, eltávolít tőle, vagy tényleg a saját kudarcélményei miatt, de az lett az eredménye, hogy ha valami nem sikerül, akkor feladom. Már nem, egyre inkább erős vagyok, és a kudarc nem kedvetlenít el, mert felmérem, hogy úgyis meg tudom csinálni, csak máshogy kell.

Jó az ilyenekre rájönni, arra, hogy másoktól kaptam egy sor meggyőződést, ami nem az enyém. Persze az a meggyőződés, miszerint "ha beledöglöm, akkor is sikerül és képes vagyok megcsinálni " sem jobban az enyém, mint amit az apámtól kaptam, de egy fokkal hatékonyabb, mint az övé.

Ahogy rájövök ezekre a kapott jellemvonásokra, fokozatosan távolodom el tőle. És jövök rá arra, hogy tulajdonképpen majd minden megnyilvánulásommal mások meggyőződését erősítem, hiszen tulajdonképpen semmi sem az enyém. A véleményem sem, az ízlésem, a reakcióim, mert ha az lenne, nem tudnám magamban ezeket olyan gyökeresen megváltoztatni. De ha nem az enyém, akkor mi az, amit magaménak mondhatok?

Szoktam 1.

Szoktam kapni hírlevelet egy oldaltól, ahonnan elektronikus jegyzeteket, könyveket és egyéb csuda dolgokat lehet fellelni. A tegnapi hírlevélben többek között ezt az iroményt lehetett letölteni:


A visszhang, rovásírással...

:-)

GG utsó rész

Ma néztem meg Gilmore-ék 6. évadának utolsó részét. Lorelai egy nővel beszélget, aki pszichológus. Ki van akadva, a nő pedig tanácsot ad neki:

"El kell döntened, hogy mit akarsz, és hogy mit áldozol fel azért, hogy megszerezd. És utána vagy elfogadod, vagy tovább vársz.
Addig semmit nem kapsz, amíg nem is kérsz. Ha már kérted, de nem kapod meg, akkor lehet, hogy nem is érdemes várni rá. Van, ami sosem lehet a miénk, hiába is szeretnénk, hogy az legyen."

Gondolatok!

Tegnap voltam gitáron. Nagyon élveztem, szeretem ezeket az alkalmakat. Szegény Sztivi nem győzött dícsérni, hogy megy ez, meg hogy csak gyakorolni kell, mert tök jól csinálom.
Azt mondta, látszik rajtam játék közben, hogy milyen nagyon és erőteljesen koncentrálok, és hogy elég rosszul élem meg, ha félrepengetek vagy ha mellényúlok. Ezért lehet az, hogy a ritmushoz képest, amit néhány számnál kell gyakorolnom, kissé lassabban és nagyobb szünetekkel játszom, mert inkább kivárom azt a pár másodperc szünetet, amíg megnézem, hogy mindent jól fogok-e, minthogy mellé nyúljak.

Az a jó Sztiviben, hogy miközben elemzi, hogyan játszom, meg hogyan próbálkozom, én ezekből irtó jó következtetéseket vonok le a személyiségemet illetően. Igen, tényleg törekszem a biztonságra, és vannak dolgok, amiket vagy nem teszek meg, vagy csak kellő kivárás után, mert jobban félek a kudarctól, és attól, hogy hibázom. Ez tényleg jellemző rám, és persze az is, hogy feszülten koncentrálok akkor, ha valamit nem akarok elrontani. Pedig ez elvileg nem vérre megy, ahogy az élet sem, de valahogy nem nagyon tudok még egy ilyen egyszerű szituációban sem feloldódni.

Hihetetlen, hogy azt hiszem, viszonylag felhőtlen és laza ember vagyok, ilyen alkalmakkor pedig kiderül, hogy még mindig egy csomó félelem és gátlás van bennem. Persze mindig más mértékű, gondolom a szituációtól is függően.

Nem tudom megfogadni, azt hiszem még törekedni sem tudok rá, hogy kevésbé görcsös legyek, bár a néhány évvel ezelőtti énemhez képest jelentősen javult a helyzet, de még mindig nem az igazi.

Azt hiszem csak akkor tudok igazán boldog lenni, és elengedni magam teljesen, ha elmúlik a görcsösségem. Hiszen ez az, ami nem hagyja, hoyg elengedjek bizonyos dolgokat. Vagy fordítva? Ezen még el kell gondolkodnom.

Ma

Anyuval csajos, vásárlós, kávézós délelőttöt tartottunk. :-) Vettünk jó kis rucikat, ajándékot nekem, neki és másnak is. De főleg nekem, mert szükségem volt váltás farmerra meg cipőre. Én meg kaptam tőle egy fülbevalót. Most már itthon vagyok, pihenek és apróságokat csinálok. Regenerálódik a lelkem és írom a Nóri által javasolt listát. :-)

Íme a fülbevaló:

És íme egy kép rólam és a macskáról. Jó nagy lett:

Gondolatok!

Na jó. MOST már elegem van a hülye önsajnálatból, a keserűségból meg az állandó bőgési rohamokból. Egyszerűen unom, hogy állandóan fáradt vagyok, kedvetlen, erőtlen és arra várok, hogy másoktól kapjam meg a boldogságot.

Elegem van, és nekem ez így nem jó. Igenis változtatni fogok. Úgy lesz, ahoyg akarom. Ha valaminem véget kell érnie, akkor véget ér, de ezzel kinyitok egy csomó kaput magamban.
Akkor is az lesz, amit elterveztem. Elegem van az egó ugráltatásából! Szabad vagyok és magamnak tartozom azzal, hogy jól érezzem magam. És senki másnak.

Nem tudom, mennyire masszív ez az elhatározás, de ha sokat mondogatom, hogy ez nekem sikerül, mert miért ne sikerülne, akkor sikerülni is fog.

Pont.

Gondolatok!

Még mindig nem vagyok túl jól, de már kezdek kilábalni a depiből.
Hiba a hibáztatás, sem a magamé sem a másé nem segít. Nehéz, de valahogy csak túl lehet lendülni rajta.
Nehéz, ha az ember mellőzöttnek érzi magát minden emberi kapcsolatában. Senkinek nem kívánom, hogy étélje, milyen az. Bár nem csodálkozhatok rajta, hiszen ki akarna együtt lenni egy olyan emberrel, aki keserű, ezért csak a keserűségét tudja átadni másoknak. Lehet, annyi lesz ennek a haszna, hogy a nem kitartóakat elmarom magam mellől. Aki meg akar, maradjon, de számítson rá, hogy(tudom, hogy így lesz) ennél csak rosszabb lesz.

Kell egy kis szünet az agyamnak, de nem találom az OFF gombot...

Marketing!

MARKETING NŐI SZEMMEL

Mi a marketing?

Látok egy fantasztikus férfit egy partin.
Odamegyek hozzá és azt mondom: "Fantasztikus vagyok az ágyban.".
Ez a Direct Marketing.

Látok egy fantasztikus férfit egy partin.
Odamegyek hozzá és megszerzem a telefonszámát. Másnap felhívom és azt mondom: "Szia, fantasztikus vagyok az ágyban.".
Ez a Telemarketing.

Barátaimmal vagyok egy partin és meglátok egy fantasztikus férfit.
Egyik barátnőm odamegy hozzá és rám mutatva így szól: "Ő fantasztikus az ágyban.".
Ez a Reklám.

Beülök az autómba, lassan hajtok a városban és a nyitott ablakon át minden járókelőnek odakiáltom: "Fantasztikus vagyok az ágyban!".
Ez a Spam (kéretlen reklámküldemény).

Látok egy fantasztikus férfit egy partin.
Felállok, megigazítom a blúzom, odamegyek hozzá és töltök neki egy italt. Adok neki tüzet, amikor látom, hogy nem találja az öngyújtóját. Felajánlom, hogy hazaviszem, mert a közelében lakom, majd ezt mondom: "Mellesleg, fantasztikus vagyok az ágyban.".
Ez Public Relations (PR).

ÉS ITT A LÉNYEG!
Látok egy fantasztikus férfit egy partin. Ő odajön hozzám és így szól: "Hallom, fantasztikus vagy az ágyban.".
Ez a Brand Recognition (Márkafelismerés).

És ha az aktus után azt mondja: "Hááát tényleg fantasztikus vagy az ágyban!.
Akkor az a vásárlói elégedettség.

És ha elvesz feleségül, na, akkor az a márkahűség!

Blogggggg

Nagyon buta az az ember, aki engem, mint személyt, az alapján ítél meg, amit a blogomba írok magamról. Már a szakdogámban is azt jártam körbe, hogy a blog mennyire egyezik meg a személyiséggel. És habár ad egy bizonyos képet arról, aki írja, koránt sem annyira, amennyire kellene.
A megnyilvánulás, akár írásban, akár szóban behatárol. A blog még ennél is szükebbre szabja a személyt, hiszen adott egyén saját szűrőjén keresztül mutatja meg a világot. Én is szelektálok, idő, erős hiányában, valamint kedvtől függően posztolok arról, amiről akarok.
Mivel a blogot főleg egy szűrőként használom, amely segít, hogy kiadjam magamból a feszültséget káros következmények nélkül, ezért valószínű, adott időszakban a negatív felhangú élmények nagyobb hangsúlyt kapnak.

De ha valaki ezek alapján szemlél, vonja le a következtetést, akkor mélységesen csalódott vagyok. Mert az azt jelenti, hogy nincs meg benne az a nyitottság és elfogulatlanság, amellyel szemlélni tud más embereket bekategorizálás nélkül.

Még én sem ismerhetem magamat, mert báb módjára olyan helyzeteket és érzéseket produkálok, amelyek nem kacsolódnak szervesen az énemhez. Ez az a sablon, amelyet a környezetem nap mint nap rám aggat. Én is csak egy szűrőn keresztül szemlélem magamat, és próbálok, jelzem hasztalanul, egy személyiséget nevelni magamból. Értékelek bizonyos dolgokat magamból és ezeket leszűrve, megrágva, megemésztve és kiköpve tálalom itt. Tehát többszörös szűrőn keresztüljutva jelenek meg itt, tehát nem is biztos, hogy az itteni személy, a virtuális bloodflower valóban én vagyok.

Nyomor

Olyan képtelenül nyomorultul érzem magam...

Ma...

Na meg volt a suliadagom.
Pozitívumok:
Filmes órán azt a feladatot kaptuk, hogy vizsgaidőszak elejére le kell adni az Országúton című film egy 5-7 perces kiragadott jelenetéről egy elemzést. Izgi nagyon. Néztünk soksok jó kis filmrészletet. Jó volt a művtöri meg a filozófia diszciplinái óra is. Még csak 3x találkoztam az osztálytársaimmal, de közülük egy lánnyal nagyon jóban lettünk. Ő is vízöntő, szerintem szerepet játszik benne, hogy ilyen jól egymásra tudtunk hangolódni. Kaptam tőle Szívek szállodája 6. évadot, én meg hoztam neki régi filmeket. És kaptam tőle megint meglepialmát :-). Együtt szerencsétlenkedünk a suliban, ami jobb, mint egyedül.
És minden sulinap után, ha mindketten maradunk, levisz a HÉV-hez, hogy ne kelljen 15 percet gyalogolnom. :-))))
És úgy néz ki, leközlik a cikkeket, amiket írtam a ZSKF-es lapban. Életem első publikálása a nyomtatott sajtóban. Valahol el kell kezdeni.

Negatívumok:
A filmes csávó újfent gyenge órát tartott. 3 órán keresztül szarozott egy olyan témával, amit nem mellesleg én a filmes felvételikre már bevágtam, másrészt meg 3/4-ed óra alatt le lehetett volna adni. A rekordja az, hoyg két értelmes szó között 4 db "őőőő" nyögést tud hallatni. Az átlag az, hogy 2 db értelmes szó, 2 db nyögés.
A vallástörténetes bácsi is csak reprezentatív jelenség volt az óráján. Jószándékú, de nem nagyon akarja túlzásba vinni. Aranyosan felirja a táblára az összes értelmetlen szót, hogy úgy tűnjön, jegyzetel. Amikor pl. azt mondta, hogy a vallásfilozófiával szinte minden mérhető, akkor szépen felírta a minden szót :-)
Amikor filmes óráról jöttem ki, megkérdeztem egy srácot, akinek volt laptopja, hogy wifi-vel netezett-e. Azt mondta nem, ezek "köcsögök", ha van is a termekben, le van tiltva. A fejemben azt válaszoltam neki, hogy örüljön, hoyg ezek a "köcsögök" megengedték, hogy ide jérhasson kommunikáció szakra. Mert apuci meg anyuci valószínűleg nem fogja mindig finanszírozni az Audi Cabriót, Nissan Minit vagy a piros BMW-t. Mert olyannak látszott. Aztán mondta, hoyg majd szól, ha valahol esetleg mégis be tudná fogni. Megköszöntem, és elmentem.
Úgy megráznám ilyenkor az ilyeneket, hogy gondolkodjanak egy kicsit.

Amúgy fárasztó ez a reggel 8-tól este 8-ig dolog. :-P Lóg a nyelvem...
Megyek aludni...

SMART!

Én, és a SMARTom. :-) Na persze. Gondolom mindenki kinézi belőlem, hogy meg tudok venni egy minmum 4 millás kocsit. Ez a kis helyes az épületünk előtt állt, és pizzát hoztak vele. Egyszer nekem is lesz egy SMARTom. Remélem. Mélységes szerelem fűz az olyan autókhoz, amik zsebkendőnyi helyen meg tudnak fordulni a tengelyük mentén.
Most egyelőre még a másénak örülök.

?

Van egy ember, akivel szemben mélységes undort és utálatot érzek. Egyszerűen nem tudom legyűrni, nem tehetek róla. Van valami ideges vibrálás, ami akkor tör rám, ha észreveszem, hogy létezik.
Régen már volt olyan, hogy valaki szó szerint terrorizált. Voltak miatta álmatlan éjszakáim, de valahogy soha nem hibáztattam miatta azt az embert, hogy pont engem pécézett ki, még mások szóvá is tették, hogy védem. De valahogy túljutottam rajta, és már csak őt mint jelenséget szoktam szemlélni.
De az a másik elviselhetetlen számomra. Vannak olyan reakciói, amelyeket azért nem bírok elviselni, mert emlékeztetnek az anyám viselkedésére. Persze ennél az embernél sokkal nagyobb dózisban. De mégis valahogy az zavar, ahogy megalázza magát. Ez a megalázás tulajdonképpen egy szellemi megalázkodás. Azokat az embereket tiszteli(?) csak, akik nála erősebbnek tűnnek, és akik mellett fél. Azokat "szolgálja", szó szerint fényesre nyalja a seggüket, hoyg szeressék és megbecsüljék őt, a többi emberrel szemben viszont semmilyen. Sőt, nagyon aljas is tud lenni, és nagyon sokszor kihasználja az, hogy az emberek neki nem szólnak, mert szellemileg nem éppen ép. Én az ilyen torz lelkű emberekkel, ez persze csak az én véleményem, nekem ez már torz, szóval az ilyen emberekkel nem tudok mit kezdeni.
Mélységesen lenézem, és utálom a megalázkodást, a szolgalelkűséget, a saját magam önbecsülésének sárbatiprását és a hízelgést. Van, ami bennem is meg volt, valószínűleg ezért nem szeretem.
És rájöttem, hogy mivel nem akarok tudomást venni róla, levegőnek nézem, és nem érdekel, ezért utál. Mivel a hízelgésével nem megy semmire, ezért undokul viselkedik, mert tudja, hogy arra felfigyelek. neki csak az kell, hogy figyeljenek rá, és ezt a lehető legtöbb módszerrel meg is teszi. Szívja minden ember figyelmét.

Aztán ma ezen gondolkodva rájöttem, hogy nem éri meg vele foglalkozni. Egyrészt azért, mert jobb dolgot is találhatok ennél, másrészt, mert mások hozzámállását megváltoztatni nem tudom, harmadrészt azért, mert nem akarok tökéletes lenni, és buli, ha valaki utál. Úgyhogy nézem, ahogy mások seggét fényesre nyalva csúszik előttük, akik még meg is jegyzik, hogy igazán lehetnék az adott személlyel elnézőbb, és közben elkönyvelem magamban, hogy ez is egy olyan dolog, amiben részt venni nincs erőm.
Nem ez lesz az első eset, hogy nem vagyok közkedvelt. nem is az utolsó. Nem az van megírva, hogy mindenki által tisztelt, körberajongott és szeretett ember legyek. :-) Egyik szemem sír, másik nevet? Lehet. Néha jó lenne, ha számomra fontos emberek kicsit többet foglalkoznának velem, és nem mindig én legyek, aki keresi őket. Meg hát nem mindig jó dolog az, hogy olyan emberek, akikkel beszéltem is már többször, fel sem ismernek. Néha nehezebb az ismeretlen senkinek lenni. De sajnos most erőm sincs ezzel foglalkozni, úgyhogy egyelőre egyedül vagyok, amit most nem mellesleg nagyon élvezek, aztán meg majd meglátjuk, hogy megmaradnak-e az állítólagos jó viszonyok. Egy emberi kapcsolat fenntartásához ketten kellenek.

Na de eltértem a témától. :-)

Jácc!

Vannak olyan játékok, amiket néha azért játszom olyan véresen komolyan, mert fogalmam sincs a játékszabályokról...

Nézz!

Őket tekintettem meg most a hétvégén:

Az elsőt Paul Newman emlékére. A többi csak úgy jött. mellesleg ezek mellett még volt időm a tegnapi napot végig aludni, ma sétálni, macskázni, ebédkészítésben segédkezni. :-)
Asszem kipihent vagyok, és már kihevertem a náthámat is. A pénteki napom nem mellesleg a legeslegjobb nap volt az uutóbbi fél évben. :-)

:-) Cuuuuki! :-)

A kép címe:
Ha innen kijutok, vki meghal. Egyértelmű photoshopolás, de annyira aranyos, hogy meg kehet érte őrülni. :-)

Agyéletkor

"Megnézheted, hány éves az agyad.
Az oldal kínai.
Figyelmesen olvasd el az instrukciókat!

1. Nyomd meg a "start"-ot a megjelenő képen.
2. Várd meg a visszaszámlálás végét: 3, 2, 1.
3. Egy pillanatra megjelenik néhány szám (3-6), próbáld a helyzetüket
és nagyságukat megjegyezni, aztán helyettük üres körök jönnek. Nyomd
meg sorban a köröket a legkisebbtől a legnagyobb szám felé haladva.
Ez ismétlődik majd 10szer.
4. A végén megjelenik az agyad életkora.

klikk ide:
http://flashfabrica.com/f_learning/brain/brain.html

Gondolatok!

Nos hosszas görcsölést követően kicsit kevéssel a nulla szint alatt van a testem energiaellátottsága, de valahogy elmúlt. van egy elég komoly problémám, és rájöttem, hogy az egyetlen megoldás, ha fejben elképzelek néhány eseményt, momentumot, beszélgetést. Sajnos többet nem tehetek, mivel itt a cselekvés nem sokat nyom a latba.

A görcsölésben meg csak folyamatosán azt sikítom némán, hogy mit nem akarok. De akkor most elkezdem, hogy mit akarok, és hátha ez segít. Mert odáig nem jutottam el. Akarom, hogy minden működjön. Elsőre ennyi. A többit majd elalvás előtt folytatom.

Pedig ma issteni savanyúságot ettem. Az a leges legkedvencebbb kedvencem. Savanyú vagy kovi ubi, kisdinnye, gyöngyhagyma, káposzta, csalamádé, almapaprika, cékla, vegyes savanyú, amiben van kicsi csöves kukorica meg még sorolhatnám. Ha valaki meg akar lepni, vegyen nekem finom savanyúságot. :-)

Szóval ma ettem, de az sem használt. Valahogy azt érzem régóta, hogy siklik ki az érzelmi életem, de nem tudok ellene tenni. Eddig. Mert ha azon görcsölök, hogy nem megy, akkor nem is fog. Igeni kell, hogy elvárásai legyenek az embernek. Sőt, konkrét elképzelései. És nem a "De jó lenne, ha..." kezdetű mondatrésszel bevezetve, hanem az "Ez lesz, és kész" kezdetűvel, fűszerezve egy kis "akarom, hogy így legyen, és így is lesz"-el. Megpróbálom, végülis ennél többet nem veszíthetek. Eddig is sivár volt az érzelmi életem, sokkal rosszabb nem lehet.

Elemezz!

Ma olvastam Platón baralanghasonlatát, többé kevésbé eredeti fordításban. Nagy koponya volt, az már biztos.
A hasonlat lényege, hogy élnek emberek láncokba verve egy barlangban, és a valóságot árnyként érzékelik csupán. A valóság nekik a bilicsekkel és árnyakkal, mozdulatlansággal tarkított élet. A feltevés kedvéért valakit kirángatnak a barlangból azok, akik tudnak mozogni, és a valóságban élnek, ami először nagyon kellemetlen neki, de miután megszokja a valóságot, nem akar többé visszamenni a barlangba. De eszébe jutnak a társai, visszamegy a sötétbe értük. A többiek azt hiszik, megvakult, és nem hisznek neki.

A feltevés szerint az ember azt hiszi valóságnak, amiben él. Ki lehet egyeseket ráncigálni saját valóságukból, hogy aztán észrevegyék, mennyivel teljesebb az, amit mi mutattunk nekik. vannak, akik soha nem akarnak majd kiszabadulni saját valóságukból. De Platón nem írt arról, hogy mi van akkor, ha valaki megtapasztalja a valóságot, de nem várja meg a kellő időt, hogy megszokjon mindent, és visszamenekül a barlangba. Azt nem mondta, mi van akkor. Gondolom társai éltetnék, hősként ünnepelnék, hogy visszatért. És aztán? Vajon vágyakozna a másik valóság után, hogy megtudj, milyen az valójában? És mi van akkor, ha valakit nem kirángatnak, hanem magától szabadul meg a láncoktól, és megy ki a fényre?

Platón erről nem beszélt.

Biztos?

Valami fogódzó csak kell, hogy tudjam, van biztonság. Ha nincs, akkor szabadjára engedem az összes félelmet, ami bennem lapul. ( azt mondjuk nem tudom, hogy utána elmenne-e vagy maradnak)

Pihi és filmek!

Na, jelentem a citromkúra segített, és a nehezén túl vagyok. Már nem akarok egész nap aludni, csak feküdni. Mág fáradok, de ma kialszom magam este, és ami jó az ülőmunkában, hoyg egész nap alig kell felállnom. :-)
Néztem Inuyasha filmet, meg Black Jack című animét, meg egy elvileg vígjátéknak titulált Brittany Murphy filmet, ami pocsék volt. Valahogy ösztönösen megérzem, mi a jó film Na ez még ha akarták volna, akkor se lett volna jó.Címe magánürügy. Volt benne néhány jó színész, de nem segített. Akart lenni vicces és szatirikus csaj film, idióta és idétlen csajfilm lett. Volt benne félresiklott médiakritika, sallangos és felesleges dialógusok, pocsék színészek, rosszul megírt karakterek, és egy csipet mai amerikai társadalmat és törtető nemzedéket kifigurázó mondanivaló.
Tanulság. Szarból nem lesz arany, és különben is moss kezet utána!

Meghalt Paul Newman!

Nyolcvanhárom éves korában szombaton New Havenben meghalt Paul Newman világhírű amerikai színész. A filmvászon legendás alakjával rákbetegség végzett.

Forrás: metropol.hu

Dátha 2

A nátha legjobb ellenszere, ha ágyban fekszel, citromos vizet vagy teát iszol és Gilmore Girlst nézel órákon át. Ma már kezdek kilábalni belőle azt hiszem, bár még egy délutáni alvás bele lesz kalkulálva a mai napba.
Végre tisztességesen el tudok olvasni minden hírportált, ami érdekel, legyen az bulvár, avagy komolyabb hír. Olvasgatok is, meg sok zsepit használok. Remélem már holnap lesz annyi erőm, hogy tudjak menni dolgozni. Ha a héten nem lesz más elfoglaltsgom a péntekin kívül, akkor nagyjából ki tudom majd magam pihenni.

Hát ez most annyira nem sikerült...

Firefox 3.0.3

Sok minden változott a Firefox 3.0-ás széria körül a Firefox 3.0.2 tegnapi megjelenése óta. A jelszókezelő bugja miatt nem maradhat sokáig a beharangozott update. A probléma az ékezetes domainnevű weboldalakat, illetve az ékezetes felhasználóneveket és jelszavakat érinti.

Mike Beltzner tudósítása szerint a Firefox 3.0.2 hibáját csak a közzététel után vették észre. A Firefox 3.0.2 nem minden esetben okoz galibát. A hiba csak akkor lép fel, ha a domainnevekben vagy a jelszókezelő által elmentett felhasználói nevekben vagy jelszavakban ékezetek is előfordulnak.

Ilyen esetekben a jelszókezelőben mentett adatok elérhetetlenek lesznek a felhasználó számára. Emellett új adatok sem tárolhatók el a jelszókezelőben, ami így kikapcsoltnak tűnik. Beltzner megnyugtatja a felhasználókat, hogy az adatok nem vesztek el, hanem továbbra is a merevlemezen találhatók. Egyelőre nem születtek javaslatok arra, hogy a Firefox 3.0.3 kiadásáig mit tehetnének az érintett felhasználók.

A Firefox 3.0.3-at a legutóbbi hírek még szeptember végére, október elejére ígérték, bár most úgy tűnik, hogy máris terjed az automatikus frissítésen keresztül.