Levél!

Alábbi szöveg tul. éppen egy vicc, de annyi igazság van benne, hogy néhány sorát bemásolom. A nők néha nagyon nehezen kezelhetők. És néha nem értik, hogy működnek a pasik. Bár azt hiszem sokszor én is ebbe a hibába esem, de nem szoktam bérletet venni abba a klubba, ahol a nők fennhangon hirdetik, mennyire hülyék a pasik. Nem, ők is csak emberek, de másképp. És csak egy kis megértés kéne, hogy minden jól sikerüljön. Mindkét részről persze.

Kedves Szerelmem!

Kapcsolatunk zökkenőmentességét biztosítandó, ajánlatosnak tartanám részedről a következő 20 pont(általam közült csak a vágott változat) tudomásul vételét és betartását:

2. Próbálj meg együttélni azzal, hogy nem mindig csak Rád gondolok.

4. Ha akarsz valamit, akkor mondd ki egyenesen. A finom célzás nem elég, sőt, a durva se! MONDD KI!!!

7. Az "igen" és a "nem" szerintem teljesen elfogadható válasz majdnem minden kérdésre.

8. Csak akkor gyere hozzám valamilyen problémáddal, ha azt akarod, hogy segítsek megoldani. Én erre vagyok rendszeresítve. Ha csak együttérzést vársz, akkor fordulj bizalommal a barátnőidhez, mert ők meg arra...

9. Bármit is mondtam vagy tettem évekkel ezelőtt azt mostani vitákban már nem ér előrángatni. Legyen mondjuk 1 hét a kapcsolatunkban az elévülési idő.

11. Ha valamit mondtam, és azt kétféleképpen tudod érteni, és az egyik elszomorít vagy feldühít, akkor a másikat értettem.

13. Tedd túl magad azon, hogy a kapcsolatunk sose lesz olyan többé, mint amilyen az első két hónapban volt, amikor elkezdtünk járni.

15. Nem vagyok gondolatolvasó és nem is leszek soha. És ezen képesség hiánya nem bizonyiték arra, hogy egyáltalán nem érdekelsz.

16. Ha megkérdezem tőled, hogy "mi a baj?", és erre te azt válaszolod, hogy "semmi", akkor hiába tudom, hogy van valami bajod, nem kérdezem meg ujra. Hátha ezzel megúszom, hogy elmondd.
( Néha a nő tényleg nem akarja, hogy megkérdezzék, csak azt, hogy ne kelljen beszélnie róla. Mert lehet, hogy olyasmi, amit magában is le tud rendezni, és elmúlik, de ha rákérdeznek megindul a lavina, és mindenkit maga alá temet.) - saját megjegyzés :-)

17. Ne tegyél fel olyan kérdést, amire nem vársz választ. Ha mégis ilyet tennél, akkor viszont készülj fel egy olyan egy válaszra, amit végképp nem akartál hallani.

18. Ha kimozdulunk otthonról, tök mindegy, hogy mi van rajtad!

Aminek örülök, ...

, ... az az, hogy rádöbbentem, nem tudok senki felé sem eléggé odaadó lenni. Miért örülhetek ennek? Mert rájöttem. Legalább nem élem le az életemet egy hazugságon keresztül szemlélve. Most, hogy már tudok róla, megvizsgálhatom élesben is, figyelhetem, miért nem működik, és tehetek ellene. Nem tudom pontosan, talán egy ember van, akivel szemben minden szempontből feltétlenül odaadó tudok lenni. Talán vele sem. Az biztos, hogy nem könnyű változtatni, ha csalódott emberek és rokonok tömege suttogja szüntelen a füledbe, hogy vigyázz, mert úgy jársz, mint ők.
De ha félek is, akkor is teszek ez ellen, mert sokkal rosszabb a langyos, biztonságos életet választani, míg tudod, hogy rengeteg értékről maradsz le. A kockázat, a bizonyatalanság az, ami egyszerre beindít és leállít. De legalább van bennem motor amit beindíthat és leállíthat.
Ha kell, akkor elfogadom a bizonytalanságot, a csalódásokat, a bukást, a szegénységet vagy a hirtelen jószerencsét és gazdagságot. Annyian élünk egymás nyakán, hogy még ha tudom is az életemet irányítani, biztos, hogy sokkal többen lesznek az én akaratomra hatással. Vállalnom kell ezeket.
De annak tudatában, hogy ezektől elzárkózva mit veszíthetek...!
Megpróbálom magam kinyitni, hogy végre megérinthessen az, amit szeretnék.

Gépnarancsok vagyunk?

Végre egy jó cikk a cotcot-on:

http://cotcot.hu/kozosseg/cikk/2944

RIP!

Életének 76. évében elhunyt John Updike amerikai író. A Pulitzer-díjas novellaíró, költő, irodalomkritikus tüdőrákban halt meg a CNN keddi jelentése szerint. Updike több mint fél évszázados alkotó tevékenysége tucatnyi kisregényt és összeállításokat, és 25 novellát írt - köztük a Nyúl-regénsorozatot: Nyúlcipő, Nyúlketrec, Nyúlháj, Nyúlfark, Nyúlszív. Több művét is Göncz Árpád fordította magyarra.

Forrás: index.hu

Mi van?

Hát az, hogy felvettem a tantárgyaimat, bevezettem a határidőnaplómba a sulinapjaimat, adminisztráltam a könyvlistámat, írtam kérdéseket a TO-nak, elolvastam az összes(20) olvasatlan levelemet, jelentkeztem alapvizsga francia előkészítő kurzusra, közben ettem, még össze kéne írnom egy interjúra kérdéseket, de minimum az anyagot össze kéne szerkeszteni és egy keretes általános tudnivalókról szóló részt megírni.
De most megyek, vacsora után megtisztítom a körmeimet a maradék zsírtól és végre legalább két hónap után leülök, hogy kettesben lehessek VELE!...
Csak én és a gitárom.

Láttam olyan de olyan ötletes hatalmas posztert a kikában, amin az összes akkord rajta volt. Ha tudnám, mennyi hely lesz a leendő szobám leendő falán, megvenném. De egyelőre csak álmodozom róla. Ez most csak a gitárról jutott eszembe.

Ja, és megint halott leszek a sulis félév alatt. :-) Heti rendszerességgel fogok francia előkészítőre járni alkalmanként 4 órában, tehát este 6-tól 9-ig. Munka után. Osztán kéthetente ott a suli, ahol a leghosszabb szünetem fél óra lesz, az is csak egy pénteken. De öröm, hogy nincsenek délelőtt 11-kor már órák péntekenként. Cserébe este 8-kor fogok végezni. Egyébként milyen órarend az, ahol 3 óra etikatörténetet 3 óra esztétikatörténet követ? Áhhh.

Eldöntöttem, hogy ha isten és Nóri is úgy akarja, hogy február 12-én, csütörtökön fogok költözni. Előtte a szülinapom alkalmából veszek fincsi itókát az itthoniaknak( de psszt! mert ez meglepi!), és hagyom, hogy elbúcsúztassanak. 12-én este már ott fent alszom, mondom, ha isten és Nóri is úgy akarja. Még élvezem ezt a hetet, meg a következőt, és azután újra mókuskerék.

Mozizz!

A Szkafander és pillangó című filmet körülbelül egy hónapja kezdtem el megnézni. Nem volt alkalmam befejezni, de kapóra is jött a pihentetés. Nem tudom eldönteni, mit érzek, amikor a filmre gondolok. A képi világa túl erős, erőszakosan tárul a szem elé egyetlen variáció arról az állapotról, amelyet az író élt át. A színészek sem valami jók, a képek nyersek, a szín fakó, ami lehet szándékos is. Mégis van benne valami megindító, valami olyan, ami egyszerre folyt meg és emel a levegőbe. A szkafander és a pillangó. Mindez azt hiszem, inkább a történet érdeme.

Jean-Dominique Bauby, a francia Elle magazin főszerkesztője 1995-ben agyvérzést kapott, és kómába esett. Felébredve nehezen jött rá, egész teste alatt elvesztette a kontrollt, mivel teljesen béna. Egyetlen kapcsolata a külvilággal a bal szeme, amelyet még képes mozgatni. Terapeutája felolvassa neki a francia ABC-t, és a pislogásokkal kiválasztott betűkből alakítja ki nehéz és fáradságos munkával monadnivalóját. Korábbi szerződését egy könyvkiadóval feléleszti, és lassan "megírja" könyvét arról, hogy érzi magát egy ember, akinek elméje tiszta, de testéne örökre fogja.
A történet elcsépelt része, amelyet a film sajnos sokszor ki is hagsúlyoz, hogy Bauby milyen világi örömöknek élő figura volt, sikeres és gondokat nélkülöző főszerkesztő, sok pénzzel, három gyerekkel, feleséggel és egy szeretővel. Miután úrrá lesz az önsajnálaton, Jean Do átértékeli az életét, és rájön, milyen általa eddig nem létezőnek vélt szépségeket és értékeket rejt a világ.

A kevésbé elcsépelt és szívhezszóló, őszinte és tartalmas mondanivaló csak néha világlik fel. Ilyenkor hallható a gyönyörű zongorajáték kíséretében a főszereplő narrációja, amelyben gondolatait, érzéseit meséli el. Eközben montázsokat láthat a néző, amelyek leginkább át tudják adni a narrátor érzéseit, miközben össze vannak vágva Bauby bénult arcáról készült közelikkel.
Ezen felül a rendező Julian Schnabel nem sokat tudott kezdeni ezzel a regénnyel. Nincs annál nehezebb, mint egy ember belső világát a vászonra vinni, és örülök, hogy ha nem is 2 óra erejéig, de pillanatokra azért sikerült. A könyv mindenképpen nagyobb élményt jelenthet, ha másra nem, a film arra volt jó, hogy felkeltse az érdeklődést.

Nézz!

Szeretem Simpsonékat. Szeretem a Nirvanat. Keresek a neten. És ezt találom. Hát nem tökéletes? :-) Nevermind.

Tanulj!

Amikor szerdán két vizsga között együtt tanultunk bent az osztálytársnőimmel, az egyik lány akkor mutatkozott be tulajdonképpen először. Amikor mi is megtettük, rákérdezett, hogy én vagyok az a Kriszta?
Úgy néztem rá, mint aki nagyon nem tudja, hogy ismeri-e, mert azt hittem találkoztunk már régebben, és ezért kérdezi.
Aztán kiderült, hogy azért, mert hogy mindig látja a nevem a csoportméleknél, és hogy milyen sokat írok.Tulajdonképpen azt is kérdezhette volna, hogy "Te vagy az a csaj, aki mindenbe belepofázik?" :-))))
Jól jött ki. :-)

Meg arra is rájöttem, h ha megkérem a többieket, hogy néhány sorban írjanak nekem segítséget ehhez és ehhez a tananyaghoz, akkor az nem mindig talál célba. De egyszer írjak hülyeséget, és mindig lesz egy okos, aki örömet talál abban, hogy kijavíthat. És én is megkapom a választ. A kecske is jóllakik, és a káposzta egója is hízik. Or something like that... :-)

Történések!

Nos...
3,8-as átlaggal, egy sajnálatos bukással, és az 5-ös pénteki vizsgámmal a hátam mögött túléltem a vizsgaidőszakot. :-) Következtetések meg egyebek levonva. A bukottat felveszem vizsgára 2. félévben, és ezzel együtt 12 vizsgám lesz, és 11 tantárgyam. Lesz megint jó kis filmes óra, görög és római irodalom műfajok, és a vallás izgalmasabb részeibe is bepillantást nyerhetek, mint bibliaismeret és a világvallások általában. Most már nem lesz olyan sok filozófia, csak diszciplinaII lesz, meg etika és esztétika. De lesz humánetológia, aminek annyira nem örülök.
Megújítom a könyvtárbelépőmet, és beiratkozom a ZSKF könyvtárába is, hátha kivehetek néhány jó könyvet.
Két hét múlva, ha Isten is úgy akarja elkezdek egy nyelvi alapvizsgára felkészítő tanfolyamot, hetente lesz egy alkalom, akkor viszont négy 45 perces óra. Este. Február közepén kezdődik a 2, félév. Tanulócsoportokat fogunk csinálni, tanulunk majd együtt a suliban és nálam is lehet majd egy kisebb összejövetel, ha minden jól megy.

Két hát múlva költözöm. A megkönnyebbülést csak kissé átélve keltünk ma útra(anyuval) és néztünk az RS-ben akciós kanapét. Azt tudtam, hogy jó ára van, kinyitható ágynak, és van házhozszállítás, és hogy gyerekbútor(ennek ellenére131x195 kinyitott állapotban, szerintem ez nem kicsi). Azt nem tudtam, hogy a gyerekmérethez képest iszonyú alacsony, hogy egy volt belőle raktáron, és hogy nem vállalnak késleltetett áron házhozszállítást, mert eladás után nem raktároznak. Annyira nincs pénzem, hogy egy normális fekvőhelyet vegyek, tehát kb 20ezret, de ha lehet, annál kevesebbet szánk egy matracra. Rugós nem lehet, csak szivacs, mert nem tudom kivel és hogyan elszállítatni, a szivacsot pedig össze lehet hajtani vagy göngyölni. Valahogy majd megoldom, de sajnos látom, hogy nem olyan olcsón és kényelmesen fogom megúszni, mint amire számítottam. De mivel az olcsó bútor(annyira olcsó nincs, amit megérné megvenni), a vendégágy vagy a fekfújható ágy ötletét is elvetettem, marad a könnyen szállítható és lehetőleg kemény vagy félkemény szivacsmatrac. Remélem azon is lehet majd jót aludni...

Hát ezek a terveim és az elképzeléseim. Most kb. két hétig pihenek, azután ismét hajtás lesz, de most már jobban osztom be az időmet, amiből lényegesen több lesz, eltervezem, és a lehetőségekhez képest be is tartom, hogy nem leszek beteg, és lelkileg teljesen kiegyensúlyozott leszek. Ámen

Vég!

Már mindjárt!
Már mindjárt!
Na még egy kicsit! Még! Még!


Itt a vége. A vizsgaidőszaknak. Ma este még fent vagyok a mégeknél, holnap délután már idelent leszek, és vége. Tanulságok, következtetések, jövőbeli módszerek levonva, átgondolva, megtervezve.

És kb két hét múlva költözöm. :-)

Gyász!

De nagyon szomorú vagyok, mert reggel elveszítettem a szőlőfürtöt mintázó fülbevalómat, amit a tesóm hozott nekem görögországból, és nagyon szerettem.
Szipp és hüpp.

Akikre büszkék vagyunk

Én. És én, és én és én. No meg én. :-)))
A reggeli vallás vizsgám 4-es lett.
A bácsi lejött 8.05-re, én meg bementem a terembe, gondoltam a többiek utánam jönnek, leül mindenki, és aki bent marad, az lesz az első. Péter bácsi kérdezte, "Akkor Ön lesz az első?".
Szétnéztem sé a hátam megett senki. :-)
Én voltam az első. Nem volt nehéz szerencsére.
Utána tanultunk a lányokkal, ittam kv-t meg kapuccsínót, meg szendvicset majszoltam, meg számoltunk funktorokkal, meg minden finom filó diszciplina dolog.
Bementünk a vizsgára, és amikor kijöttünk egy óra elteltével elfutotta a vörös köd az agyamat. Mert hogy akkor jöttem rá, hogy a tanár egyik kérdése becsapós volt, egy másikra meg nem válaszoltam, mert az pont abban az apró betűs részben volt, amit nem néztem meg.
Mire hazaértem már elkönyveltem magamban, hogy megbuktam. Mikor megláttam, hogy 4-es, a megkönnyebbüléstől bőgtem. Mégsem lesz olyan rossz az átlagom.
Már csak a pénteket kell túlélnem.
Utána költözés, meg megyek gitárra, meg megyek színházba, meg ha minden igaz, megyek alapvizsga előkészítőre, ami ingyenes, de a sulis hetek között lesz. Nem árt egy kis francia ismétlés. Időt spórolok, ha abban az időszakban teszem le, amikor fent lakom majd.
Csak a pénteket kell túlélnem, csak a pénteket kell túlélnem...
Meg megtudni a 2 szombati filó vizsgám eredményét.

Ítélet!

Engem irritál, ha megmondják, mi helyes, és mi nem.
A kategorikus kijelentés volta az, ami irritál. A véleményem kinyilvánítása az más. Végülis abban is benne van, hogy nekem ez az igaz, és a teljesen elfogadható, és más nézetett vonakodok elfogadni.
A "Szerintem ezt nem kéne." nem ugyanaz, mint az "Ezt nem szabad, ez csúnya dolog!" kifejezések.
MIndkettőnek hasonló az értelme, de egyik csak részleges ítéletet hirdet, a másik viszont kategorikus ítélettel súlyt.
És az is irritál, amikor egy gyereket így nevelnek, mert elveszik tőle a szabad választás és véleménye kinyilvánításának jogát.
A világot saját és nem egy kölcsönvett szemüvegen kell nézni.

Kis mellényúlás!

Ma reggel ezt a cikket találtam a metropol.hu-n:




Nem a cikk a lényeges, hanem a szerintem véletlenszerű kép, amit illusztrációnak mellé töltöttek fel. Itt volt a helye, de már eltávolították:
http://www.metropol.hu/mellekletek/egeszseg/cikk/351253

ezen az oldalon található a jobboldali sávban színessel kiemelve, hogy tényleg létezett a cikk:

metrom.hu

Gondolom mindenki képes értelmezni, mi látható a képen? Pont ma tanultam egy fényképről szóló kommunikációs tételt. Ez gyönyörű példa hozzá. :-)
De legalább bebizonyosodott, hogy szellemileg még nem vagyok leépülve. :-))

Vallás!

Most tanulom a vallásfenomenológiát. A Szent tere részhez ez éppen aktuális hír lehet :-)

A pápa a Google-ra „költözik”

A Vatikán megállapodást köt a Google céggel, az együttműködés célja, hogy közvetlen hozzáférést biztosítsanak a katolikus egyházfő nyilatkozataihoz és videoüzeneteihez.

Az egyházi állam illetékeseinek szombati közlése szerint az internetes cég olyan csatornát hoz létre XVI. Benedek számára, amelyre közvetlenül az elhangzás, illetve publikálás után fölkerülnek a pápai dokumentumok, beszédek, valamint az egyházfővel kapcsolatos hírek. Az érdeklődők itt láthatják majd - az internet segítségével - a Vatikán televízióadójának rövid filmjeit és hírműsorait is.

A projekt célja, hogy mennél több ember számára lehetőséget nyújtson a Vatikán hír- és képforrásaihoz való közvetlen hozzáférésre. A részletekről pénteken tart sajtótájékoztatót Federico Lombardi atya, az egyházi állam szóvivője és Henrique de Castro, a Google illetékes menedzsere.

Forrás: MTI, publikálva Metropol.hu 2009 jan. 17.

Aminek örülök...

A lehetőség az, aminek örülök. Hogy annyi mindenre azt mondhatom, nem kell nekem, kell nekem, tetszik nekem, nem tetszik nekem.
Mert ha ezeket az "annyi mindeneket" nem lett volna lehetőségem megtapasztalni, akkor csak a hiányérzet dominálna bennem, és sajnálnám egész életemben, hogy nem sikerült megtapasztalnom, milyen is az.
Nem a rossz benyomás, a mérgelődés, az átéltek okozta öröm vagy bánat a lényeges. Ezek az érzelmek mind belőlem fakadnak, de vajmi keveset számítanak.

A lényeg, aminek örülök, az a lehetőség...

Mert!

Mert ha az ember nem érzi jól magát a bőrében, akkor megette a fene az egészet...

Erkölcs

A soksok bejegyzés közé időközönként beszúrok majd egy adott tematikára rímelőt is.
Az lesz a címe, aminek örülök.
De mivel most fáradt vagyok, és olvasni meg aludni szeretnék, nem hiszem, hogy végig tudnám gondolni, minek is örülök éppen.
Momentán annak, hogy túl vagyok mindenen.

Mellesleg az is fontos az életben, hogy az ember, ha nem bírja, akkor ne erőltessen magára jókedvet. Én most kedvetlen vagyok, és nincs ingerem jókedvűnek lenni. Érzésem szerint sehogy nem tudnám előállítani magamban ezt az állapotot, csakis külső hatásra, de az is csak egy ideig tartana. De ebből az akartam levonni, mint lényeges következtetést, hogy az ember semmit ne akarjon magára erőltetni, hanem tegyen úgy, ahogy erejéből telik. Ha punnyadni akarok, akkor punnyadok, és semmi nem akadályoz meg benne. Még az sem, hogy mások azt várják el, mindig legyek pozitív, nyitott és nyugodt. Az ellenkezője már erőszak lenne, én pedig nem szeretem azt a fajta erőszakot, amelyet az ember saját magán követ el.

(És egyre inkább társadalomellenes lettem. Vagyis ez így nem teljesen igaz, az igazság árnyaltabb. Ahogy kezdek rácsodálkozni azzal a töménytelen ostoba, manipuláló és erőszaktevő mechanizmusra, amellyel a társadalom az átlagembereket irányítja, ezzel egyenes arányban nő a dühöm is. De persze ez csak az újdonság miatt van. Ha hozzászokom, akkor nem lesz majd akkora hatással rám. De akkor sem szeretem a társadalmi etikai és erkölcsi elvárásokat, mert hamisak és erőszakot tesznek az embereken. Bár van, hoyg szabályok nélkül nem létezünk, de mégis a legtöbb erkölcsi "tan" manapság borzasztóan felesleges és ostoba. De majd eljön az az idő - persze nem globálisan, hanem nálam - amikor mindez megváltozik. Csak Isten mentsen meg attól, hogy valaha azt a kényszert érezzem, amelyet a társadalom erőltet rám. Adj nekem Istenem erőt és szabad akaratot! Ámen.)

Tan!

Ma végre túl vagyok a filozófia vizsgákon.
Megtudtam, hogy a pénteki pszichológiám 3-as lett, ami tekintettel arra, hogy a tanár több ember szerint úgy osztályoz, ahogy akar, nem is rossz teljesítmény.
A ma délutáni filozófia nagyon jó lett, a két vizsga között összeültünk 3-an, és olyan jól össze tudtam szedni a gondolataimat, hogy szorgalmaztam az együtt tanulást méskor is.
A reggeli filó csak a tanár jószándékán múlik, annyira katasztrófa lett.
Most elég jól állok, még van hátra jövőhéten 3 vizsgám. Szerdán vallás és filozófia újrázás, pénteken kommunikáció.

Remélem, hogy a következő félév valamivel jobban fog sikerülni. Ha lesz még filozófiám, akkor annak előbb nekiállok, mint a többinek, mert nem akarok még egyszer ilyen parát végigélni. Amúgy csoda, hogy munka mellett még volt erőm így teljesíteni.

Harc!

A főiskolában, a munkában, vagy bármely más olyan nagyobb tömeget igénylő elfoglaltságban az a borzasztóan izgalmas, hogy rájössz, milyen hazug a világ.
A munka arról szól, hogy dolgozz kötelességből, meg hogy örömöd leld benne, mi biztosítjuk a lehetőséget, a feltételeket, meg mindent, ami kell ahhoz, hogy jól tudj teljesíteni.
Ez persze ebben a formában nem igaz, és ugyanolyan hazug, mint a politika.

A főiskola elvileg szintén a lehetőséget biztosítja, hogy tanulhass, és hogy ne legyen diszkrimináció, és hogy mindenki egyenlő eséllyel induljon, és perszs sok szó esik a használható tudásról.
De valójában idő és lehetőség hiányában vajmi keveset, vagy csak instant formáját kapod annak, amit szeretnél, ugyanúgy ér diszkrimináció, ugyanúgy nem az számít, hogy mit tudsz, hanem hogy mit teljesítesz, és ugyanúgy a hatalmi harcokról szól feljebbvalók és alattvalók között, mint máshol.

Nagyon, nagyon érdekfeszítő és igazán élvezem, és a fentiek abszolút nem negatív, hanem teljes mértékben csupán tényszerű és leíró jellegűek.

T an!

Na mosmár jobban vagyok. Testileg, szellemileg meg lelkileg is.
Rendeződni láccik minden, történik a fogadalom tétel, hogy legközelebb igenis hamarabb, meg persze jobban, mág hát időben és gyorsabban, és felkészültebben stb. stb.

Arra rájöttem, hogy a filozófia sem való nekem. Én az egyszerűség embere vagyok, ráadásul a túlbonyolított általánosításokból csak egyet tudtam leszűrni:
Kantnak iszonyatosan kellemetlen élete lehetett, nő nélkül, 15 évet szánva egy olyan elv kidolgozására, maely a következő 5 évben folyamatosan megdőlt és alapjaiban összeomlott.
És hogy mindenki EGY igazat keresett a filozófusok körében. Ami már eleve helytelen, mivel nem vagyunk egyformák, ezért minek kéne általános érvényű igazságokat és következtetéseket levonni? Az ilyen törekvés nagyzási hóbort, és egyfajta olyan hatni akarás a többi emberre, ami nekem nem fér bele egy komoly és BÖLCS tudós képébe.
Viszont Szókratész annyira jó fej pasi volt! Egyszerűen imádom! Ez az egyszerű, és piszkálódó rávezetős stílusa mesés!

Na szóval alig várom, hogy végre filmet tanulhassak. Bár az első félév filmes órája eléggé szánalmas volt minőség szempontjából, míg ezélrt ezt a többi órámról nem lehet elmondani, én tudom, hogy a következő filmes óráimat imádni fogom.
A 2. félévben lesz olyan kurzus, hogy Filmről írni, filmről olvasni :-)))) Kritikák! Már alig várom!!!

BloG!

2006 június 27.-e óta blogolok.
Jajj. :-)

Pánik a testemen kívül!

Gyönyörűen tanulok, és nagyon jól megy, csak még ez a reggel 10-től este 10-ig tanulás pisi és kajaszünetekkel sem elég.
Meg kell tanulnom úgy tanulni, hogy ne izzadjak vért a vizsgákon, különben minden félév végén ki fogok borulni. Bár szerintem nem minden félév végén leszek ilyen beteg.
Valahogy nagyon tiszta az elmém, és azok a pánikszerű érzelmek mintha a testemen kívül lennének. Lehet egy jót kéne sikongatnom vagy üvöltenem, és akkor jobb lenne. Inkább, mint hogy csendben felzabáljon.
Egyenesbe jövök. csak Husserlt érteném meg. Beletört a bicskám az időtudatba. Amit olvasok, értem, de visszamondani nem tudnám.
Új tanulási technikát fogok találni, vagy pedig elkezdek legközelebb előbb tanulni.
Pff. Kéne egy kis idő, meg energia. Meg egy nagy adag remény sem ártana.

Jegy!

Na meg lett az első egyesem. :-(
A mai vizsga lett ennyi, pedig azt hittem, hogy nem sikerült annyira rosszul. Amiktől meg féltem, és úgy érzetem nem tudok olyan jól teljesíteni, azok meg rendre 4-es, 5-ösök lettek.
A fene sem érti ezt. Na mától belevetem magam újabb filozófiai mélységekbe. Remélem nem lesz nagyon vészes a vizsga. Mert tartok tőle, hogy több uv-t nem lenne erőm bevállalni. Bízom a szerencsében...
És hogy maradok állami finanszírozású formában.

Törés!

Mint a törött üvegcserepek. Eltörve, de a levegőben szállva. Lehet valami jó is és rossz is?

Gond olatok!

Nem is szabad, nem is bölcs...

Azt hiszem egy kicsit kiborultam... Vagyis nem kicsit. Nagyon...
Ki vagyon bukva. Ilyenkor mi segít?

Színházalj!

Ma voltam Örkényben, imádom ezt a helyet, egyszerűen felvillanyoz. :-) Nyílt próba volt, Ascher rendezésében 11 nap múlva fogják bemutatni először a MÜPÁban a Hoffman féle Jó gyerekek képeskönyve című meseadaptációt. Zenés, barokkos, bizarr, morbid és nagyon beteg. Nagyon Ascher. Jó lesz.

Holnap megyek dokihoz, és remélem megmondja, mi a teendő a kövemmel. Vagy majd meg kell várni a labor és az ultrahang időpontokat, vagy mond valami egyebet. Csak azt tudom, hogy izgulok, és bár türelmet fogadtam, azért kicsit félek, nem is a végeredménytől, hanem attól, hogy nem könnyen fog megoldódni, mint amennyire szeretném.
Ma foglmaztam meg magamban, hogy túl sokat vállaltam be, és bár büszke vagyok magamra, hogy ilyen sok helyen helyt tudok állni, de a mérleg ezen serpenyőjében túl sok van, nincs sok a másik oldalon, ami a biztonságérzettel és egyebekkel kiegyensúlyozhatná.
Most jobban nem tudom megosztani az energiáimat, és nem tudom, hogy ez minek a rovására fog menni. Kell valami, vagy valaki. Egy támasz. Önző disznó vagyok, de kell.

Türelem

Bár nagyon nehezemre esik, hogy ennyi tennivaló, és főleg egészségügyi, lóg a levegőben, kénytelen vagyok magamat nyugalomra és türelemre inteni. Vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem lehet azonnal elintézni, mert a körülmények vagy a biológia nem engedik. A türelem, még az égető és erőteljes tenniakarásnál is nagyon fontos.
Higgadtság és türelem. Most ez kell. És az a baj, hogy tudom, de legtöbbször nem megy. Csak nagy nehézségek árán. De most ennek vége. Nem elhamarkodni fogok dolgokat, hanem megvárom a kellő pillanatot. Veszek egy mély levegőt, és nyugalomra intem magam, hiszen lesz még elég idő a cselekvésre. Még akkor is, ha azt érzem, hogy most, mert elszalasztom a következő alkalmat.
Most ezt gyakorolom.
És logikát tanulok.

Tanulj II. !

Ja, és annak ellenére, hogy legszívesebben aludnék egy hatalmasat, hogy kivessem magamból az öngeneráló stresszt, a bekezdéseket értelmező széljegyzeteléseket is szeretem a tanulásban.

Zöld kiemelővel lényegelek, mert az jó.

Filozófia!

A filozófia egy zseniális tudomány. Miután a 21. századra minden más tudomány elvált tőle, és saját keretein belül tovább élt, a filozófia megmaradt, az átlagember által vélt haszontalan és felesleges tudományok olvasztótégelyének. Ami igaz, az nem igaz. A filozófia nagyon is gyakorlati tudomány. Amit eddig tanultam belőle, az az, hogy a mindennapi és pofonegyszerű tapasztalataimat a világról és az életről hogyan kell idegen szavakkal megspékelve mutatós köntösbe öltöztetni. Tehát hogyan beszéljek úgy egy egyszerű dologról, hogy azt más ne értse. :-)
Mondom, hogy zseniális!
( No persze nem csak ezt tanultam, de ez a legszórakoztatóbb oldala.)

Álmaink kávéja! :)

Tanulj!

Együttérzek Nórival és Niával, mivel én is tanulok.
Éljen a pszichológia! Ma végzek a könyvvel, és már csak át kell néznem, meg hangosan fel kel olvasnom a jegyzetet, hogy megmaradjon. Nem olyan nehéz, csak kicsit sok. De péntekig bőven meg tudom tanulni. A másik anyag, amit szombatig be kell vágnom, a filozófia diszciplinái elméleti óra anyaga. Az már kicsit magyobb falat, mert tömény filó, és logika meg metafizika van benne. De azzal is meg leszek.

Szerencsés embernek tudhatom magam, mert a nővérem jóvoltából sikerült megtekintenem egy igazi remekművet, Ziga Vertov Ember a felvevőgéppel címú egy órás kísérleti dokumentumfilmjét. Borzasztó modern, ahhoz képest, hogy az 1920-as évek végén készült. Külön színesíti a hangulatát, hogy egy Cinematique Orchestra nevű zenekar zenét komponált hozzá.
Jellemző, hogy mint megtudtam, Ziga Vertov csak a művészneve volt a férfinak, az igazi neve Kaufmann. :-)

ÚJ!

Ne ijedj meg, jó helyen jársz!

Most nem váltottam blogot, szeretek itt lenni a bloggeren, de az új évre való tekintettel kissé új ruhába öltöztettem a naplómat. A tartalom és én a megszokottak vagyunk, de a forma egy visszafogottabb, letisztultabb variációban tündököl. Szép ez a kék.

Néhány megfigyelés:

Rájöttem, hogy szeretem a vizsgaidőszakot, mert annyi tollal, ceruzával, rotringgal jegyzetelhetek mindenféle papírra, kitépett füzetlapra és fecnire, postit-ra és jelölőcímkére, amennyire csak akarok. :-) Éljenek az írószerek!

Szeretem az instant teát, mert hidegen is jó, és nem kell feleslegesen az ágyból felkeléssel és a mikróhullámú sütő zaklatásával töltenem perceket.

De most megyek is, vissza kell rázódnom, mert a tegnapi nap végigalvása után fel kell zárkóznom a tanulásban.

Boldog 2009-et!!!