Mivel az a szokásom, ami tényleg minden alkalommal spontán módon jön elő, hogy minden nekem címzett szövegre a végéről válaszolok, és haladok visszafelé, ezért most a napomat is a végéről kezdem, és haladok visszafelé.
Momentán hulla fáradt vagyok, de az előbb tusoltam, és előtte anyuval néztünk Randigurut, mert nagyon imádom. Az én példányomnak 2 hibája van, az egyik, hogy elég rossz a képminőség, mert szemcsés és fakó, a másik az, hoyg van rajta eredeti szinkron, de nincs felirat. Pedig olyan szerelmes tudok lenni Will Smith hangjába. :-)))
A meló semmi különös nem volt, bár nehezen telt a nap, és nagyon nyűglődtem, senki nem volt igazán a topon, mind fáradtak és nyűgösek voltunk. Asszem megint megbántottam egy-két embert, de már kezdem megszokni. :-) :-(
Próbálok túllépni bizonyos dolgokon, de hát ha engem valami zavar, akkor megpróbálom megoldani, és nem a szőnyeg alá söpörni. Nem hinném, hoyg az megoldás lenne.
Nemsokára megyek színházba, ez év utolsó, a Vesztegzár a Grand Hotelbennel zárok. Hevér Gáborka lesz benne, nagyonnagyon szeretem, és a Nemzetibe megyek.
Aztán az újévi fogadalmakról majd később. Csak tudom, hogy csinálnom kell valami nagyon nagy őrültséget. érzem, hogy ez a helyzet, ami most van, nagyon nem jó nekem, se biztonságot, se nyugalmat nem ad, nem érzem benne szabadnak magam, és rengeteg energiámat elveszi emiatt. Botorság, tudom, hogy a költözéssel és a környezetváltozással azt remélem, a helyzetem is javulni fog, de valahol mégis ezt érzem. Ami tény, hogy méginkább egyedül leszek és magamra leszek hagyva, no támasz, ami nekem most különösen fontos lenne, és pénzügyileg sem leszek a topon. De nem érdekel, mert ha még tovább húzom, tudom, hogy beleőrülök, és akkor kegyelmezzen Isten azoknak, akik körülöttem vannak.
Jó kérdés, de felteszem. Honnan tudja az ember, hogy a másik mellette áll és számíthat rá. Mármint ez hogy nyilvánul meg? Azt kéne érezni nem? Vagy ha baj van, akkor hogyan nyilvánul meg? Segítség vagy lelki támasz formájában?
3 megjegyzés:
van mikor neked kell kérned a segítséget..(olynakor szerintem érzed,hogy éppen kire van szükséged)
van mikor az illető látja ha segitőkezet kell nyujtania..innentöl kezdve rajtad áll,hogy észreveszed-e a szándékát,illetve élsz-e vele.
Szemfülesnek kell lenni,mert lehet valaki kézzellábbal segiteni akar,csak épp nem tudja hogy milenne a legjobb modja..és ezért te nem veszed észre.
Én extrém helyzetekben,megfogalmazom szépen érthetően h mire van szükségem,és az illetőnek az arcába mondom:)
elkpzelésünk sincs arrol,hogy igazábol nem is olyan nehéz kérni,igényelni a támaszt valakitől..csak szokatlan...ezért gyakorolni kell.
hol kapcsolat a kapcsolat,ha félünk kimutatni mindennemű érzéseinket?mondd és ő tudni/érezni fogja...legközelebb is:-)
bocsii sokat rizsáztam..:)
utoirat:
ha tudatosul ez a dolog a Te igényeidet illetően(támasz,segélynyujtás vészesetén stb)benne és benned,ez neked is biztonságot fog adni...és innetöl elindul az "ördögi kör"...odavissza egymás támaszai vagytok.
:)na mosmá befogom a pofám:)
A fene essen bele, hiszen én is szoktam ezt mondani az embereknek, hogy szóljon, mert ugye "néma gyereknek"..., csak valahogy azt hiszem van egy ilyen álomkép a fejemben, hogy azok az emberek, akik közel állnak egymáshoz, jobban érzik, hogy a másiknak mire van szüksége.
Ez tök jó tanács, fejben kell tartanom, hogy ha valamire szükségem van, akkor szóljak.
:-)
Nóri, ismét fején találtad a szöget :-)))
Megjegyzés küldése