Igazából arra jöttem ma rá, hogy ha most ebben a pillanatban úgy döntenék, hogy kimegyek külföldre, mondjuk dolgozni, akkor baromira nem hiányoznék senkinek.
Kivéve pár embert.
2009. július 30., csütörtök
2009. július 28., kedd
2009. július 26., vasárnap
Közérdekű közlemény! :-)
Ha valaki nagyon szeretne engem, és szívesen rám költene vagyonokat, akkor karácsonyra szeretnék kérni egy Murakami Haruki: Szputnyik szivecském, vagy egy Závada Pál: Jadviga párnája című regényt.
Köszönöm, hogy elmondhattam. :-))))
Azért nem minden komoly, ami fénylik... ;-)
Köszönöm, hogy elmondhattam. :-))))
Azért nem minden komoly, ami fénylik... ;-)
Nézz!
A nap bármelyik szakában megyek haza, valaki mindig figyel az utcában. A Tompa és a Páva utca arcai ezek, a házak falából kiemelkedő, kőszemmel figyelő, szakállas férfiak és gömbölyű kisfiúk.
Jó tudni, hogy az ember soha nincs egyedül...
Jó tudni, hogy az ember soha nincs egyedül...
2009. július 25., szombat
Mainapság!
Olvasóligetben Závada Pált felolvasni hallani igen érdekes dolog. Mindezt délután fél hattól este hétig átélni, mikor egyre hidegebb az idő, az méginkább érdekes dolog.
És a hidegtől bénult tagjainkat 2 és fél órás margitszigeti sétával megspékelni a legérdekebb dolog a világon.
Hát így.
Ha két nő sétál az esti kivilágított Margit hídon, mikozden egy jet-ski szeli keresztül a Dunát, egyikük rámutat, mire azután kórusban visítanak:
De cukíííííííííííí!..., na az már nem mindegy. :-)
Tipikus nők. Hát így.
(A Hát így egy novella címe, amit egy olvasóligetben Bogi barátnőm által "szerzett" könyvből néztem ki. Plusz a masszőrnőm, Anna is sokszor szokta ezt a szókapcslatot, vagy simán, valami nagy és fontos monadnivaló lezeárásaként az így szócskát használni. Nekem tetszik, csak soha nem jön a számra. Ha pedig valmai tetszik, de nem tudom magamba építeni, megörökítem.)
Amúgy Závada nem tud sajnos felolvasni. Amúgy marha hideg volt. Amúgy a Presszer is ott volt a felolvasáson. Amúgy furcsa dolog keverni Trianont és a zsidkérdést. Szerintem.
Amúgy isteni dolog, hogy végre jó sokat dumcsizhattam egy barátnőmmel, és sokatsokat sétáltunk a Margitszigeten utána pedig a Batthyányi tér környékén. Mindig ez volt a vágyam, hogy végre addig sétálgathassak, amíg kedvem tartja. Pesten. Vagy Budán.
Amikor elváltunk, futottam a villamos vége után, és sok pisi meg pia szagú emberrel utaztam a villamoson. Mikor hazaértem a macska várt egyedül. De jó érzés néha(tudom, tudom, másért sem sír a szám, csak az ellenkezőjéért) hazajönni, és tudni, h most egyedül leszel. Magaddal.
A mai nap készült soksok kép, néhány jó rólam, sok jó Bogiról és egy kevés a látnivalókról.
Persze érdemes még elmesélni, hogy pénteken hulla fáradt voltam, tesóm feljött hozzám, és amíg bírtam, addig Dragon Ball-t néztünk, és KFC kaját ettünk. Kosarat, már elnézést! :-))
És hozzá én még azt az isteni káposztasalátát is. Megnéztük az Igenembert is, de a Dragon Ball-oknál már kezdtem kidőlni. A mai nap hasznosabb volt, 10 epizódnál biztos többet néztünk meg. Kezdem érteni a japán szöveget. :-)
Jó a hétvégém, legalábbis eddig jól sikerült. Holnap pedig olvasok, pihenek és szintén barátnőzök egy kicsit. :-)
ja, és gyakorolok gitárt is.
És ha már itt tartok, van két tervem, ami ha minden igaz, szeptembertől valóra válik. Az egyik, hogy eljárok majd Salsát tanulni. A másik, hogy farncia nyelvet fogok tanítani kezdőknek és újrakezdőknek. :-)
Most kezdenek alakulni a dolgaim.
És a hidegtől bénult tagjainkat 2 és fél órás margitszigeti sétával megspékelni a legérdekebb dolog a világon.Hát így.
Ha két nő sétál az esti kivilágított Margit hídon, mikozden egy jet-ski szeli keresztül a Dunát, egyikük rámutat, mire azután kórusban visítanak:
De cukíííííííííííí!..., na az már nem mindegy. :-)
Tipikus nők. Hát így.
(A Hát így egy novella címe, amit egy olvasóligetben Bogi barátnőm által "szerzett" könyvből néztem ki. Plusz a masszőrnőm, Anna is sokszor szokta ezt a szókapcslatot, vagy simán, valami nagy és fontos monadnivaló lezeárásaként az így szócskát használni. Nekem tetszik, csak soha nem jön a számra. Ha pedig valmai tetszik, de nem tudom magamba építeni, megörökítem.)
Amúgy Závada nem tud sajnos felolvasni. Amúgy marha hideg volt. Amúgy a Presszer is ott volt a felolvasáson. Amúgy furcsa dolog keverni Trianont és a zsidkérdést. Szerintem.
Amúgy isteni dolog, hogy végre jó sokat dumcsizhattam egy barátnőmmel, és sokatsokat sétáltunk a Margitszigeten utána pedig a Batthyányi tér környékén. Mindig ez volt a vágyam, hogy végre addig sétálgathassak, amíg kedvem tartja. Pesten. Vagy Budán.
Amikor elváltunk, futottam a villamos vége után, és sok pisi meg pia szagú emberrel utaztam a villamoson. Mikor hazaértem a macska várt egyedül. De jó érzés néha(tudom, tudom, másért sem sír a szám, csak az ellenkezőjéért) hazajönni, és tudni, h most egyedül leszel. Magaddal.
A mai nap készült soksok kép, néhány jó rólam, sok jó Bogiról és egy kevés a látnivalókról.
Persze érdemes még elmesélni, hogy pénteken hulla fáradt voltam, tesóm feljött hozzám, és amíg bírtam, addig Dragon Ball-t néztünk, és KFC kaját ettünk. Kosarat, már elnézést! :-))
És hozzá én még azt az isteni káposztasalátát is. Megnéztük az Igenembert is, de a Dragon Ball-oknál már kezdtem kidőlni. A mai nap hasznosabb volt, 10 epizódnál biztos többet néztünk meg. Kezdem érteni a japán szöveget. :-)
Jó a hétvégém, legalábbis eddig jól sikerült. Holnap pedig olvasok, pihenek és szintén barátnőzök egy kicsit. :-)
ja, és gyakorolok gitárt is.
És ha már itt tartok, van két tervem, ami ha minden igaz, szeptembertől valóra válik. Az egyik, hogy eljárok majd Salsát tanulni. A másik, hogy farncia nyelvet fogok tanítani kezdőknek és újrakezdőknek. :-)
Most kezdenek alakulni a dolgaim.
2009. július 23., csütörtök
2009. július 21., kedd
Mainapság!
Voltam fodrásznál, most csak megkurtított, eléggé rövid, vállig érő ás jó laza lett. Nem is baj, mert nagyon meleg volt, már idegesített a hosszú haj. Meg hát a haj olyan, hogy egy idő után csak megnő. :D
A félórás postai sorbanállás után igazi öröm ért, hazaérve kaptam egy Sanomás borítékot. Volt benne két jegy a legújabb Műcsarnokban megrendezett kiállításra. SmS játékon nyertem, és annyira jó. Lehet, szombaton meg is nézzük tesómmal.
Most őket hallgatom, nem is értem miért, de nagyon lenyűgözött:
A félórás postai sorbanállás után igazi öröm ért, hazaérve kaptam egy Sanomás borítékot. Volt benne két jegy a legújabb Műcsarnokban megrendezett kiállításra. SmS játékon nyertem, és annyira jó. Lehet, szombaton meg is nézzük tesómmal.
Most őket hallgatom, nem is értem miért, de nagyon lenyűgözött:
2009. július 19., vasárnap
Gondolatok! part2
Nem tehetem magam enniyre függővé másoktól. Hagynom kell, hogy mások azt gondoljanak, érezzenek és mondjanak, amit akarnak. Ez az ő felelősségük, nekem semmi közöm hozzá. Ahhoz már több van, hogyan reagálom ezt le.
Nem is kell mindig reagálni. Meg mindig értékelni. Meg mindig itélkezni.
Kéretik nagyobb toleranciával viseltetni magam és másokkal szemben. És velem szemben.
számomra a szó jelentése, hogy hagyom, megtörténni a dolgokat. nem minidg, de néha kell. néha el kell fogadni, hogy nem görcsöl be a jobb oldalam, és a bal oldalam, tehát nem teszek semmit, és nem próbálom erőnek erejével befogadni azt, amire nem vagyok képes. ha ez meg van, akkor ez már megint egy újabb hatalmas lépés. mert ezek szerint én sem vagyok toleráns. magammal és másokkal szemben sem. toleránsnak lenni annyi, mint elfogadni, hogy a dolgok nem úgy történnek néha, ahogy azt elképzeltük.
Nem is kell mindig reagálni. Meg mindig értékelni. Meg mindig itélkezni.
Kéretik nagyobb toleranciával viseltetni magam és másokkal szemben. És velem szemben.
Tolerancia
számomra a szó jelentése, hogy hagyom, megtörténni a dolgokat. nem minidg, de néha kell. néha el kell fogadni, hogy nem görcsöl be a jobb oldalam, és a bal oldalam, tehát nem teszek semmit, és nem próbálom erőnek erejével befogadni azt, amire nem vagyok képes. ha ez meg van, akkor ez már megint egy újabb hatalmas lépés. mert ezek szerint én sem vagyok toleráns. magammal és másokkal szemben sem. toleránsnak lenni annyi, mint elfogadni, hogy a dolgok nem úgy történnek néha, ahogy azt elképzeltük.
Gondolatok!
Kaptam ma jóhíreket, amik pozitívan befojásolják a jövőmet. Jobban mondva a gondolkodásomat, amin majd a jövőm múlik.
És ennek nagyon örülök. A mai A. J. Christian előadás, annak ellenére hogy hosszú és fárasztó volt, nekem nagyon sok jó dologgal szolgált.
A nővéremnek már nem anniyra, de legyen ez az ő gondja.
Tény, hogy ha fáradt vagyok, nem tudok világmegváltó gondolatokon töprengeni. És azt hiszem nem is kell. Nem vagyok az a típus. Én feltérképezni, vizsgálni, megérteni szeretem a környezetem. Odáig még nem jutottam el, hogy glogóbálisan mit tennék, miután már levontam a tanulságot.
Ezek mind arra szolgálnak, hogy magamat értsem jobban. Semmi többre. Ha mindenki a saját boldogulásával foglalkozna, és azzal, hogy csak ő legyen számára a fontos, és jólérezze magát a bőrében, persze úgy, hogy másoknak kára nem származzon belőle, akkor egy boldog és elégedett világban élnénk. De nem ebben élünk, és egyelőre én ezt elfogadom, és azzal törődöm, hogy én tudjam magam megvalósítani, és ezzel hasznára legyek a környezetemnek.
Jövő héten pedig elfoglalt nőszemély leszek. :-)
És ennek nagyon örülök. A mai A. J. Christian előadás, annak ellenére hogy hosszú és fárasztó volt, nekem nagyon sok jó dologgal szolgált.
A nővéremnek már nem anniyra, de legyen ez az ő gondja.
Tény, hogy ha fáradt vagyok, nem tudok világmegváltó gondolatokon töprengeni. És azt hiszem nem is kell. Nem vagyok az a típus. Én feltérképezni, vizsgálni, megérteni szeretem a környezetem. Odáig még nem jutottam el, hogy glogóbálisan mit tennék, miután már levontam a tanulságot.
Ezek mind arra szolgálnak, hogy magamat értsem jobban. Semmi többre. Ha mindenki a saját boldogulásával foglalkozna, és azzal, hogy csak ő legyen számára a fontos, és jólérezze magát a bőrében, persze úgy, hogy másoknak kára nem származzon belőle, akkor egy boldog és elégedett világban élnénk. De nem ebben élünk, és egyelőre én ezt elfogadom, és azzal törődöm, hogy én tudjam magam megvalósítani, és ezzel hasznára legyek a környezetemnek.
Jövő héten pedig elfoglalt nőszemély leszek. :-)
Hitelesség!
Akármennyire is nem szeretem, be kell vallanom, hogy az én döntéseim is a hitelesség alapján születnek. Ha valakiről úgy érzem, nem hiteles egy adott szerepben, nem vagyok hajlandó elfogadni azt, amit mond. Teljesen függetlenül attól, hogy éppen az a szerep az egész élete, vagy az életének csak egy kis szelete.
És az a problémám, hogy ha az ilyen emberek megérzik, hogy nem tartom őket hitelesnek, akkor még erőteljesebben akarják bebizonyítani az igazukat. Nem csípem na. Ezt úgy is szokták mondani, hogy tapasztalat. Nálam ez az alap.
És az a problémám, hogy ha az ilyen emberek megérzik, hogy nem tartom őket hitelesnek, akkor még erőteljesebben akarják bebizonyítani az igazukat. Nem csípem na. Ezt úgy is szokták mondani, hogy tapasztalat. Nálam ez az alap.
2009. július 18., szombat
Való világ!
„Bizonygasd saját korlátaidat, s bizony, szert teszel rájuk.”
Richard Bach: Illúziók
Hogyan tudnám én ezeket a bölcs gondolatokat a való életben is hasznosítani?
Richard Bach: Illúziók
Hogyan tudnám én ezeket a bölcs gondolatokat a való életben is hasznosítani?
Csend!
Mozart online rádiót hallgatok, és a cica végre nyugodtan alszik az ágyamon. :-)
Közben vámpírfogak halma várja a fogyasztást:
Közben vámpírfogak halma várja a fogyasztást:
Mainapság...
Kb 4 óra körül elkezdődött.
Fúj, dörög, villámlik, esik, aztán eláll, kisüt a nap, majd megint újrakezdi.
Amúgy a mai napom női problémákkal kezdődött. Azután, ahogy a múlt héten, az alsó szomszéd megint a házat ujította fel. Fúrás, kopogás, faragás, rengett bele az egész ház, a macska halálra volt rémülve, úgy remegett, és nem tudta, hogy mit csinálnak és hogy ki.
Először hívtam a közös képviselőt, azt mondta nem tud tenni igazából semmit, csak felhívja őket.
aztán már anniyra dühös lettem, hogy alattam az egész lakás reng, és hogyg nem tudok rendesen pihenni, hogy lementem, és megkértem őket, hogy hagyják abba.
nagyon dühös voltam. Mire leérte, összerendeztem az arcomat, hogy ne legyen olyan torz.
A hangom is remegett a dühtől. De sikerült.
Azt mondta a pasi, h vidékiek, és hogy nem tudják máskor. Meg hogy tudják, hogy zavaró, de ha az ember lakást vesz, valahogy meg kell csinálnia...
(Zavaró? Hogy olyan, mintha az én szobámban csinálná? Hogy verik szét a falat és reng alattam az egész padló? Hogy nekidőlök az ablakpárkányka és berezonál a kezem? Na igen. Tényleg ZAVARÓ!)
Ezt persze csak gondoltam. Mondtam nekik, hogy nem lehetne-e hétköznap cisnálni, és a házirend is azt írja, hogy ilyet nem szabad hétvégén csinálni.
Azt kérte, akkor mondjak valamit, hogy mit csináljanak.
Erre meg válaszoltam, hogy azt talán nekik klne kitalálni, de nekem jogom van a hétvégi pihenéshez.
Végül kért még egy órát, ami szerintem másfél volt, de BIZTOS nem volt nála óra.
Hogy őszinte legyek, marhára nem érdekel, hogy mikor, de egyrészt szóljon, hogy ezt csinálja, másrészt pedig ne hétvégén, amikor mindenki otthon van. Nem szólva arról, hogy kisgyerekek is vannak a házban, és a szomszéd is mondta, hogy a lánya valami táncversenyre készül, és nem tudja máshova elvinni pihenni.
Ma bulizni mentünk volna, de elmosta az eső. Nem baj, bepótoljuk egy késői mozizással. Ide jönnek a lányok, és jól leisszuk magunkat, meg pletykálunk. Meg hasonló pizsamapartis női dolgok. :-)
Holnap pedig az az előadás lesz, amir már 2 hete várok. A.J. Christian tudatos vagyonteremtéses előadása a szokásos "krisztiános" stílusban. Szeretem az ilyen emebereket. Főleg őt hallgatni. Soha életemben nem találkoztam még nála harmonikusabb emberrel.
Fúj, dörög, villámlik, esik, aztán eláll, kisüt a nap, majd megint újrakezdi.
Amúgy a mai napom női problémákkal kezdődött. Azután, ahogy a múlt héten, az alsó szomszéd megint a házat ujította fel. Fúrás, kopogás, faragás, rengett bele az egész ház, a macska halálra volt rémülve, úgy remegett, és nem tudta, hogy mit csinálnak és hogy ki.
Először hívtam a közös képviselőt, azt mondta nem tud tenni igazából semmit, csak felhívja őket.
aztán már anniyra dühös lettem, hogy alattam az egész lakás reng, és hogyg nem tudok rendesen pihenni, hogy lementem, és megkértem őket, hogy hagyják abba.
nagyon dühös voltam. Mire leérte, összerendeztem az arcomat, hogy ne legyen olyan torz.
A hangom is remegett a dühtől. De sikerült.
Azt mondta a pasi, h vidékiek, és hogy nem tudják máskor. Meg hogy tudják, hogy zavaró, de ha az ember lakást vesz, valahogy meg kell csinálnia...
(Zavaró? Hogy olyan, mintha az én szobámban csinálná? Hogy verik szét a falat és reng alattam az egész padló? Hogy nekidőlök az ablakpárkányka és berezonál a kezem? Na igen. Tényleg ZAVARÓ!)
Ezt persze csak gondoltam. Mondtam nekik, hogy nem lehetne-e hétköznap cisnálni, és a házirend is azt írja, hogy ilyet nem szabad hétvégén csinálni.
Azt kérte, akkor mondjak valamit, hogy mit csináljanak.
Erre meg válaszoltam, hogy azt talán nekik klne kitalálni, de nekem jogom van a hétvégi pihenéshez.
Végül kért még egy órát, ami szerintem másfél volt, de BIZTOS nem volt nála óra.
Hogy őszinte legyek, marhára nem érdekel, hogy mikor, de egyrészt szóljon, hogy ezt csinálja, másrészt pedig ne hétvégén, amikor mindenki otthon van. Nem szólva arról, hogy kisgyerekek is vannak a házban, és a szomszéd is mondta, hogy a lánya valami táncversenyre készül, és nem tudja máshova elvinni pihenni.
Ma bulizni mentünk volna, de elmosta az eső. Nem baj, bepótoljuk egy késői mozizással. Ide jönnek a lányok, és jól leisszuk magunkat, meg pletykálunk. Meg hasonló pizsamapartis női dolgok. :-)
Holnap pedig az az előadás lesz, amir már 2 hete várok. A.J. Christian tudatos vagyonteremtéses előadása a szokásos "krisztiános" stílusban. Szeretem az ilyen emebereket. Főleg őt hallgatni. Soha életemben nem találkoztam még nála harmonikusabb emberrel.
Gondolatok!
Az ismerőseim, barátaim közül sokan változásokon mennek keresztül. Igazából én nem nagyon tudom hova tenni az egészet. Az egyiküknek megy tönkre az egészsége, ami nekem nagy fájdalom. A másiknak jó munkahelye van, de a barátjával nincsenek rendben a dolgok. Szerintem nem szeretik egymást, de nem tudják kimondani, és tisztán megbeszélni a dolgot.
Egy másikuk most szakított és költözött el, ami nagy bátorságra vall. Van, aki úgy nézett ki, egyenesbe jön az élete, de a családja anyagilag tönkrement, és most mindenki kezdhet magával, amit akar. Vannak, akik házasságban, párkapcsolatban élni, ki nem tud zzel mit kezdeni, de van, aki nem tud a párkapcsolatról átlépni a házasságra.
És zajlik az élet körülöttem is, bár persze nem ilyen nagy mértékben. Nekem csak egy jó munkahely kell, meg barátok, ennél többre most nem vágyom.
Járok mostanában Autogén Tréningre, aminek a relaxáció a lényege.
De közben beszélgetünk is a tréneremmel, olyan mintha pszichológussal beszélgetnék.
Valahogy megint felmerült, mit fürdővíz tetején a szappan, hogy nem kell túlagyalni, túlerőlködni mindent. Néha hagyni kell, hogy megtörténjenek bizonyos dolgok. Persze ez nem azt jelenti, hogy sodrotatom magam az árral, hanem alávetem magam tudatosan annak, ami történni fog. Visszaveszek a tempóból, kiélem magam a nyáron, és keresek munkát. Például erre is gondoltam.
Szóval a lényeg, hogy ez a gondolat mindig felmerült, és eddig nem tudtam vele mit kezdeni. Passzív szemlélődő, megfigyelő embernek tartom magam, aki ennek ellenére túlagyal mindent, mert gyorsan felismeri a problémát és a helyzetet, de nem tud vele mit kezdeni. Sokszor van ez így, ezér vannak a félelmeim és ezért blokkolok le, ha olyan történik, amire nem tudom a választ.
Ennek kapcsán jegyezte meg a trénerem, hogy néha hagyni kell, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek.
Nem véletlen, hogy körülöttem mindenki élete változik. Hiszen az élet lényege a változás, ugyanakkor maga a levés, vagyis a lét, ami egy viszonylag hosszabb állapot. A cél pedig a kettő kiegyenlítése.
Mondtam is, mennyire neház igazán passzívnak lenni egy felismert helyzetben. Tudni, hogy mit kell tennem, tudni, hogy nem tudom megtenni, és nem csinálni ellene semmit. Nem görcsösen akarni megoldani, hanem hagyni. Nagyon nehéz dolog, de biztos, hogy menni fog. Ha ez sikerül, akkor azt hiszem egy hatalmasat léptem előre az életben.
Egy másikuk most szakított és költözött el, ami nagy bátorságra vall. Van, aki úgy nézett ki, egyenesbe jön az élete, de a családja anyagilag tönkrement, és most mindenki kezdhet magával, amit akar. Vannak, akik házasságban, párkapcsolatban élni, ki nem tud zzel mit kezdeni, de van, aki nem tud a párkapcsolatról átlépni a házasságra.
És zajlik az élet körülöttem is, bár persze nem ilyen nagy mértékben. Nekem csak egy jó munkahely kell, meg barátok, ennél többre most nem vágyom.
Járok mostanában Autogén Tréningre, aminek a relaxáció a lényege.
De közben beszélgetünk is a tréneremmel, olyan mintha pszichológussal beszélgetnék.
Valahogy megint felmerült, mit fürdővíz tetején a szappan, hogy nem kell túlagyalni, túlerőlködni mindent. Néha hagyni kell, hogy megtörténjenek bizonyos dolgok. Persze ez nem azt jelenti, hogy sodrotatom magam az árral, hanem alávetem magam tudatosan annak, ami történni fog. Visszaveszek a tempóból, kiélem magam a nyáron, és keresek munkát. Például erre is gondoltam.
Szóval a lényeg, hogy ez a gondolat mindig felmerült, és eddig nem tudtam vele mit kezdeni. Passzív szemlélődő, megfigyelő embernek tartom magam, aki ennek ellenére túlagyal mindent, mert gyorsan felismeri a problémát és a helyzetet, de nem tud vele mit kezdeni. Sokszor van ez így, ezér vannak a félelmeim és ezért blokkolok le, ha olyan történik, amire nem tudom a választ.
Ennek kapcsán jegyezte meg a trénerem, hogy néha hagyni kell, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek.
Nem véletlen, hogy körülöttem mindenki élete változik. Hiszen az élet lényege a változás, ugyanakkor maga a levés, vagyis a lét, ami egy viszonylag hosszabb állapot. A cél pedig a kettő kiegyenlítése.
Mondtam is, mennyire neház igazán passzívnak lenni egy felismert helyzetben. Tudni, hogy mit kell tennem, tudni, hogy nem tudom megtenni, és nem csinálni ellene semmit. Nem görcsösen akarni megoldani, hanem hagyni. Nagyon nehéz dolog, de biztos, hogy menni fog. Ha ez sikerül, akkor azt hiszem egy hatalmasat léptem előre az életben.
2009. július 17., péntek
Zenélj!
Amilyen vacak és megerőltető volt a hetem(na jó, ez azért így túlzás), olyan jó volt a ma estém.
Óbudán voltam és a főtéren Hot Jazz Band minikoncertet néztünk apuval. Jó volt a hangulat, utána Boldi és a keresztapák léptek fel. Boldi az a Boldizsár, aki kivált a Cotton Club Singersből. Jó volt ez is, de kicsit olyan erőltetett volt, ahogy leverték a jazzt, az operaáriákat és a san remo hangulatot.
A HÉVvel mentünk vissza a 2-es metróhoz, ahol egy csapat lány állt, vártak a vezetőre, majd az egyikük, aki érdekesen volt felöltözve megkérte, hogy írjon neki egy cetlire egy jókívánságot, amit majd a bokájára kell felkötnie. Nagyon édesek voltak, a lány épp az esküvőjére készült, gondolom ez amolyan lánybúcsú lehetett.
Ja, megdöglök a melegtől és megevett 3 szúnyog. :-))
Holnap bulizok az osztálytársaimmal. Előtte feljönnek, hogy kisminkeljenek :-)
Óbudán voltam és a főtéren Hot Jazz Band minikoncertet néztünk apuval. Jó volt a hangulat, utána Boldi és a keresztapák léptek fel. Boldi az a Boldizsár, aki kivált a Cotton Club Singersből. Jó volt ez is, de kicsit olyan erőltetett volt, ahogy leverték a jazzt, az operaáriákat és a san remo hangulatot.
A HÉVvel mentünk vissza a 2-es metróhoz, ahol egy csapat lány állt, vártak a vezetőre, majd az egyikük, aki érdekesen volt felöltözve megkérte, hogy írjon neki egy cetlire egy jókívánságot, amit majd a bokájára kell felkötnie. Nagyon édesek voltak, a lány épp az esküvőjére készült, gondolom ez amolyan lánybúcsú lehetett.
Ja, megdöglök a melegtől és megevett 3 szúnyog. :-))
Holnap bulizok az osztálytársaimmal. Előtte feljönnek, hogy kisminkeljenek :-)
2009. július 16., csütörtök
wehehe..
Macska vadul megindul a fél görögdinye felé, majd felhúzott háttal megtorpan, és durcásan néz.
Én:
Cica ne félj! Nem bánt, csak dinnye!
:-))))
Én:
Cica ne félj! Nem bánt, csak dinnye!
:-))))
Nézz!
Romantikus film napot tartottam, bár sztem egyik film sem az a kifejezetten csöpögős, éppen ezért jönnek be. A Micsoda nőben Julia Robertsnek még nem volt akkor aszája, mint most. :-) Vagy ugyanakkora volt, csak mostanra az arca tűnt el körüle. :-))) A kötelező táncokat pedig imádom! Elmondhatatlan, hogy Baz Luhrmann mit tud kihozni a színészeiből. Többet nem is tudok írni róla, meg kell nézni!
2009. július 15., szerda
Jobb!
Mára már jobb kedvem lett. És a körülöttem lévőknek is.
megfogalmazhatatlan élmény, amikor érzed, konkrétan tudod, melyik volt az a pár perc, vagy fél óra, amikor teljesen megváltozott a hangulatod.
és egyre többször tapasztalok ilyet. Egyszer csak érzem, mintha kevésbé látnám szürkében a világot, az izmaim ellazulnak, képes vagyok felhőtlenül mosolyogni és nem csak erőltetetten nevetni.
És fizikailag is jobban érzem magam.
És akkor beugrik, hogy hoppá, elmúlt. Én most jobban érzem magam. Nagyon nagyon különös élmény.
Kriszta koktéllal teszem fel a meggyet a mai nap tejszínhabjának tetejére.
Egy gombóc vanília fagyi, főzött kv, tej, jégkocka, csokilikőr. Ezek belemennek egy szép pohárba, és finccsi nedű válik belőlük. :-)
Már csak a tejszínhab hiányzott a tetejéről.
megfogalmazhatatlan élmény, amikor érzed, konkrétan tudod, melyik volt az a pár perc, vagy fél óra, amikor teljesen megváltozott a hangulatod.
és egyre többször tapasztalok ilyet. Egyszer csak érzem, mintha kevésbé látnám szürkében a világot, az izmaim ellazulnak, képes vagyok felhőtlenül mosolyogni és nem csak erőltetetten nevetni.
És fizikailag is jobban érzem magam.
És akkor beugrik, hogy hoppá, elmúlt. Én most jobban érzem magam. Nagyon nagyon különös élmény.
Kriszta koktéllal teszem fel a meggyet a mai nap tejszínhabjának tetejére.
Egy gombóc vanília fagyi, főzött kv, tej, jégkocka, csokilikőr. Ezek belemennek egy szép pohárba, és finccsi nedű válik belőlük. :-)
Már csak a tejszínhab hiányzott a tetejéről.
2009. július 14., kedd
Nyűg...
Nagyon nyűgös vagyok. És ingerlékeny. És sértődékeny. És folyton mindent magamra veszek. És az a legrosszabb, hogy nem akarok ilyen lenni. Mindenki azt mondja, hogy néha ilyennek is kell lenni, de én nem akarok. Attól félek, ha olyan kiállhatatlan leszek másokkal, mint amilyennek érzem magam, akkor megint mindenki el fog tőlem fordulni, és egyedül maradok.
Nem akarok egyedül maradni.
Amikor régen azt mondogattam, hogy egyedül akarok lenni, az egész félre sikerült, mert nem fogalmaztam meg elég jól. Én csak a családomtól akartam végre távol kerülni, hogy végre ne az legyen, amit ők rám erőltetnek, hanem az, amit én akarok. De sajnos az lett belőle, hogy tök egyedül voltam, és az nagyon rossz volt. Nem akarok megint íyg járni.
A legrosszabb, hogy fogalmam sincs, honnan jönnek ezek a gondolatok.
Lehet, abból indulok ki, h van néhány ember a környezetemben, akik nagyon elviselhetetlenek, és ilyenkor nem szeretem őket. Lehet, ezért indulok ki abból, hogy engem sem fognak szeretni, ha elviselhetetlen vagyok. Az a baj, hogy nem olyan környezetben vagyok, ahol jól érzem magam. Napi 8 óra olyan emberek társaságában, akikkel még egy jót sem lehet beszélgetni, mert semmi normális témájuk nincs. Házasság, jobban mondva a házastársra való panaszkodás, gyerekek, amihez marhára nem tudok hozzászólni. Vagyis nem is arról van szó, hogy nem szólok hozzá a témákhoz, de úgyis le vagyok szólva, mivel az enyém nem tapasztalat, cska vélemény. Néha a rokonok, barátok, egyéb elfoglaltságok a téma. De érezhető ebből az egész dumából, hogy csak jár a szájuk, és ez annyira nem bírom, mert semmi értelme. Ami meg engem érdekel, az a mások életébe nem fér bele. Annyira idegennek érzem ott magam. Három kolléganőm házas, egyik várandós, egy kollégámnak és kolléganőmnek gyereke van, a másiknak most van új barátja. És minden nap felteszem a kérdést magamban, hogy hogy kerülök mégis ide?
Eléggé kilógok a sorból, én a vagyok a legfiatalabb, se párkapcsolat, se család, se gyerek.
Tudom, a következő lépés az, hogy elképzelem, min szeretnék változtatni. De az a nagy harci helyzet, hogy nem sikerül. Csak vergődök, sajnálom magam, és nem vagyok képes meglátni az a pár lépést, amivel tovább tudok lépni. Meg hát nem akárhogy akarok. De ugye ez már egy másik történet.
Lehet, hogy azért vagyok ilyen nyűgös, mert fáradt vagyok. Sok volt ez az időszak, és még a vizsgákat sem tudtam kipihenni. De még messze van augusztus 14. Ez egy pénteki nap, és utána hivatalosan mondhatom, hogy szabin vagyok. Jaj hogy én mennyire várom már!!! csak ez tart életben!
Nem akarok egyedül maradni.
Amikor régen azt mondogattam, hogy egyedül akarok lenni, az egész félre sikerült, mert nem fogalmaztam meg elég jól. Én csak a családomtól akartam végre távol kerülni, hogy végre ne az legyen, amit ők rám erőltetnek, hanem az, amit én akarok. De sajnos az lett belőle, hogy tök egyedül voltam, és az nagyon rossz volt. Nem akarok megint íyg járni.
A legrosszabb, hogy fogalmam sincs, honnan jönnek ezek a gondolatok.
Lehet, abból indulok ki, h van néhány ember a környezetemben, akik nagyon elviselhetetlenek, és ilyenkor nem szeretem őket. Lehet, ezért indulok ki abból, hogy engem sem fognak szeretni, ha elviselhetetlen vagyok. Az a baj, hogy nem olyan környezetben vagyok, ahol jól érzem magam. Napi 8 óra olyan emberek társaságában, akikkel még egy jót sem lehet beszélgetni, mert semmi normális témájuk nincs. Házasság, jobban mondva a házastársra való panaszkodás, gyerekek, amihez marhára nem tudok hozzászólni. Vagyis nem is arról van szó, hogy nem szólok hozzá a témákhoz, de úgyis le vagyok szólva, mivel az enyém nem tapasztalat, cska vélemény. Néha a rokonok, barátok, egyéb elfoglaltságok a téma. De érezhető ebből az egész dumából, hogy csak jár a szájuk, és ez annyira nem bírom, mert semmi értelme. Ami meg engem érdekel, az a mások életébe nem fér bele. Annyira idegennek érzem ott magam. Három kolléganőm házas, egyik várandós, egy kollégámnak és kolléganőmnek gyereke van, a másiknak most van új barátja. És minden nap felteszem a kérdést magamban, hogy hogy kerülök mégis ide?
Eléggé kilógok a sorból, én a vagyok a legfiatalabb, se párkapcsolat, se család, se gyerek.
Tudom, a következő lépés az, hogy elképzelem, min szeretnék változtatni. De az a nagy harci helyzet, hogy nem sikerül. Csak vergődök, sajnálom magam, és nem vagyok képes meglátni az a pár lépést, amivel tovább tudok lépni. Meg hát nem akárhogy akarok. De ugye ez már egy másik történet.
Lehet, hogy azért vagyok ilyen nyűgös, mert fáradt vagyok. Sok volt ez az időszak, és még a vizsgákat sem tudtam kipihenni. De még messze van augusztus 14. Ez egy pénteki nap, és utána hivatalosan mondhatom, hogy szabin vagyok. Jaj hogy én mennyire várom már!!! csak ez tart életben!
2009. július 13., hétfő
Nézz!
Végre megnéztem mind a hármat. nekem a második volt a legrosszabb, az első nagyon aranyos volt, a harmadik James Bond utánzat, de nézhető. Csak az a szeplős arcú csaj nem volt nekem ránézésre kellemes. De a jó kocsik, meg jason statham izmos teste mindenért kárpótol. :-)
Gondolatok!
Néha elképesztően tud irritálni, hogy mindent magamra veszek.
És most nem az én irányítom a gondolataimmal és az érzéseimmel a világot érzésről beszélek.
Hanem arról, hogy emberek véleményét és velem szemben tanusított viselkedését magamra veszem. nem biztos, hogy csak velem ilyenek, valószínűleg más emberekkel is. Én mégis náha kikérem magamnak.
Arra az otthon töltött idő jó volt, hogy rájöjjek, a felismerőképességem fejlett, de tovább kell lépnem rajta. De hogyan? Tenni is akarok, csak nem tudom, hogyan kéne. Ez furcsa, hogy a lgtöbb emberben van egy természetes mozgatóerő, bennem ez valami gát miatt kialakult. De ez is egy ó felismerés. Azért nem tudok bizonyos dolgokat megtenni, mert kialakult bennem régről egy gát, ami gátol bármifajta cselekvés. Ez alapján legalább el lehet indulni...
Eszmefuttatások este 10 előtt.
És most nem az én irányítom a gondolataimmal és az érzéseimmel a világot érzésről beszélek.
Hanem arról, hogy emberek véleményét és velem szemben tanusított viselkedését magamra veszem. nem biztos, hogy csak velem ilyenek, valószínűleg más emberekkel is. Én mégis náha kikérem magamnak.
Arra az otthon töltött idő jó volt, hogy rájöjjek, a felismerőképességem fejlett, de tovább kell lépnem rajta. De hogyan? Tenni is akarok, csak nem tudom, hogyan kéne. Ez furcsa, hogy a lgtöbb emberben van egy természetes mozgatóerő, bennem ez valami gát miatt kialakult. De ez is egy ó felismerés. Azért nem tudok bizonyos dolgokat megtenni, mert kialakult bennem régről egy gát, ami gátol bármifajta cselekvés. Ez alapján legalább el lehet indulni...
Eszmefuttatások este 10 előtt.
2009. július 12., vasárnap
Nézz!
Újabb Kim Ki-Duk film, amit nem tudok hova tenni. Tökéletesen értettem minden percét, mégsem tudom azt mondani, hogy tetszett. Egyetlen filmje volt eddig a rendezőnek, az Idő, ami olyan mély katarzist váltott ki belőlem, hogy a nyílt utcán elbőgtem magam, de azóta és előtte sem tudta elérni egyszer sem más filmje. A Samaria annyiban más, hogy a film hőseivel sem tudok együttérezni. Egyedül a szex előtti és utáni jelenetek tűnnek nekem igazán őszintének, amikor a fiatal diáklány átszellemült arccal beszélget a klienseivel.
Mindenesetre érdekes és élvezetes film, szépen megkomponált képekkel, de egy Kim Ki-Dukhoz képest eléggé közepes történettel.
Mindenesetre érdekes és élvezetes film, szépen megkomponált képekkel, de egy Kim Ki-Dukhoz képest eléggé közepes történettel.
Nézz!
Na most az van, hogy a Step up a picikát egyszerű dialógusaitól eltekintve egy nagyon jó film. Egy szocioáttekintés Dirty Dancing stílusban, jól megírt forgatókönyvvel, logikusan átvezetett jelenetekkel és két egészen érdekes színésszel. Mindent egybevéve igazán elégedetté tesz nagyon sok nézőt, mert sokak ízlését kielégíti. A legjobban eltalált jelenet szerint az, amikor Tyler nevelőapja, a kövér, tökvakarászós, koszos trikós állat ül a fotelben, nézi a tévét, kezében a sörösüveg, az asszony meg kiveszi az üreset és tesz a kezébe egy frissen bontottat. Pár másodpercbe betömörített jellemrajz.
Na msot az van, hogy a Step up 2 filmnek egy nagy nulla. Se logikus történet, se jó karakterek, és az egész egyetlen témára van építve, a táncra. Nem lehet érteni, hogy kinek mi a motivációja, az egészből nekem az jött le, hogy ez mindenkinek egy nagy buli, meg légy önmagad, de hogy ezt hogy képzelték, azt nem érteni. A táncjelenetek borzasztó élvezetesek, hihetetlen koreográfust szereztek a film készítői, a tácosok pedig hipertehetségesek. Filmnek ez az alkotás mégsem nevezhető, inkább olyan, mintha egy klipsorozat lenne, amit néha megszakítanak értelmetlen dialógusok.
Na msot az van, hogy a Step up 2 filmnek egy nagy nulla. Se logikus történet, se jó karakterek, és az egész egyetlen témára van építve, a táncra. Nem lehet érteni, hogy kinek mi a motivációja, az egészből nekem az jött le, hogy ez mindenkinek egy nagy buli, meg légy önmagad, de hogy ezt hogy képzelték, azt nem érteni. A táncjelenetek borzasztó élvezetesek, hihetetlen koreográfust szereztek a film készítői, a tácosok pedig hipertehetségesek. Filmnek ez az alkotás mégsem nevezhető, inkább olyan, mintha egy klipsorozat lenne, amit néha megszakítanak értelmetlen dialógusok.
Ma 2!
Körülöttem mindenki gethes. Csak tudnám, mitől.
Én egy pici allergiát leszámítva, amit a tegnapi szomszéd iránt érzett ki nem élt dühöm okozott, az ég világon semmi bajom nincs.
:-D
Jól érzem magam a bőrömben.
Kicist félek a holnaptól, mert helyettesítek, és sok munkánk lesz, az embereket is nekem kell terelgetni, de azért bízom benne, hogy nem lesz semmi gond. Vagyis ez több bizalomnál.
Anyu nélkül voltam soppingolni, beszereztem egy angol szókincsfejlesztő könyvet, némi leértékelt ruhát és egy fülbevalót.
Íme:
Anyu, amikor éppen raknám be a fülembe:
- Nem kéne azt lefertőtleníteni?
Én:
-_-.... Mégis minek?
Anyu:
- Hát mit tudom én. Mégis először használod...
Most filmet nézek, kreatívkodok, olvasok és angolt nézegetek. Aktív pihenés
Én egy pici allergiát leszámítva, amit a tegnapi szomszéd iránt érzett ki nem élt dühöm okozott, az ég világon semmi bajom nincs.
:-D
Jól érzem magam a bőrömben.
Kicist félek a holnaptól, mert helyettesítek, és sok munkánk lesz, az embereket is nekem kell terelgetni, de azért bízom benne, hogy nem lesz semmi gond. Vagyis ez több bizalomnál.
Anyu nélkül voltam soppingolni, beszereztem egy angol szókincsfejlesztő könyvet, némi leértékelt ruhát és egy fülbevalót.
Íme:
Anyu, amikor éppen raknám be a fülembe:- Nem kéne azt lefertőtleníteni?
Én:
-_-.... Mégis minek?
Anyu:
- Hát mit tudom én. Mégis először használod...
Most filmet nézek, kreatívkodok, olvasok és angolt nézegetek. Aktív pihenés
hmm....!
Hmm. Apu az idegeimre megy. De konkrétan.
A következő:
- De ha nem mentek moziba akkor minek mész be? Nem értem. És akkor hazajössz még utána?
- Szerinted?
- Hát én már nem tudok kiigazodni ezen. De nem is értem minek mész be, most mi értelme van? Miért nem maradsz itthon inkább pihenni?
- Valószínűleg vásárolni, bemegyek a tescoba, körbenézek. Régebben azért izélgettélgettél, mert nem mozgok eleget. Most azért mert kimozdulok.
- Hát de biztos mozogsz eleget nem? ....
Na és ez így ragozódik. És mindenre ezt kérdezi. Minek, mi értelme van, mit csinálsz, miért...
Blöááááá
Én még nem láttam olyan embert, akinek ennyire kellett volna magyarázkodni.
Az emberek eldöntenek dolgokat. Megyek ide, megy oda, csinálom ezt, csinálom azt. De Amit meg én nem értek, hogy erre minek rákérdezni.
- Elmegyek vásárolni.
- Minek?
----------
- Nagyon tetszik az a lámpa, könyv stb., akármi. Lehet, hogy megveszem.
- Minek?
Na???? és ez hogy ne kergessen az őrületbe?
A következő:
- De ha nem mentek moziba akkor minek mész be? Nem értem. És akkor hazajössz még utána?
- Szerinted?
- Hát én már nem tudok kiigazodni ezen. De nem is értem minek mész be, most mi értelme van? Miért nem maradsz itthon inkább pihenni?
- Valószínűleg vásárolni, bemegyek a tescoba, körbenézek. Régebben azért izélgettélgettél, mert nem mozgok eleget. Most azért mert kimozdulok.
- Hát de biztos mozogsz eleget nem? ....
Na és ez így ragozódik. És mindenre ezt kérdezi. Minek, mi értelme van, mit csinálsz, miért...
Blöááááá
Én még nem láttam olyan embert, akinek ennyire kellett volna magyarázkodni.
Az emberek eldöntenek dolgokat. Megyek ide, megy oda, csinálom ezt, csinálom azt. De Amit meg én nem értek, hogy erre minek rákérdezni.
- Elmegyek vásárolni.
- Minek?
----------
- Nagyon tetszik az a lámpa, könyv stb., akármi. Lehet, hogy megveszem.
- Minek?
Na???? és ez hogy ne kergessen az őrületbe?
ma...
Nem megyünk moziba. :-(
Anyuci ki van, int a liba, úgy bedurrant a torka. Szerintem betett neki az, h most hirtelen van meló, meg pénteken temetésre ment, és az itthon sem a legpihentetőbb, mert sztem kicsit hideg van, ráadásul apu volt a hét elején gethes, a nővérem meg most nincs vmi jól.
Uh a mai napot otthon töltöm.
Vennem kéne itthonra vmi normális fekhelyet, mert nagyon puha a rugós matracom, és kicist szétmegy rajta a hátam.
De attól függetlenül jó volt itthon.
Majd egyedül megyek soppingolni, és addig anyuék tudnak pihenni.
Anyuci ki van, int a liba, úgy bedurrant a torka. Szerintem betett neki az, h most hirtelen van meló, meg pénteken temetésre ment, és az itthon sem a legpihentetőbb, mert sztem kicsit hideg van, ráadásul apu volt a hét elején gethes, a nővérem meg most nincs vmi jól.
Uh a mai napot otthon töltöm.
Vennem kéne itthonra vmi normális fekhelyet, mert nagyon puha a rugós matracom, és kicist szétmegy rajta a hátam.
De attól függetlenül jó volt itthon.
Majd egyedül megyek soppingolni, és addig anyuék tudnak pihenni.
2009. július 11., szombat
Gondolatok!
Ha jó hangulatban vagyok, akkor jókat tudunk anyuval beszélgetni. Ma is ez történt.
Érdekes volt, ahogy elemeztük a kapcsolatát a családjával, meg a személyiségének az a része is előkerült, amely nagyon hasznossá teszi őt arra, hogy gyerekekre és idősekre vigyázzon.
Mondtam neki, mennyire tisztelem őt ezért, és másokat is, akik ilyennel foglalkoznak, mert én nem vagyok rá képes. Biztos nem tudném huzamosabb ideig csinálni.
Pedig tudom, h nagyon oda tudok figyelni a másikra, jó emberismerő vagyok, jól átlátom egy adott szituációt, fejlett az elemzőképességem és könnyen felismerek egy-egy adott helyzetet.
De aztán ahogy végiggondoltam, rájöttem, hogy ez a tulajdonságom viszonylag passzív. és én mindig is inkább egy passzív, cselekvő ember voltam.
A felismerésik eljutottam, de csak addig. Meglátom a problémát, de nem tudom megoldani olyan gyorsan, vagy egyáltalán.
Azt hiszem, hogy ez a következő lépés. A képesség a felismerésre már meg van, csak a passzívból aktívba való átvezetés hiányzik. Nem csak felismernek kell, hanem utána cselekednem, megoldanom, megváltoztatnom.
Ha kell.
Érdekes volt, ahogy elemeztük a kapcsolatát a családjával, meg a személyiségének az a része is előkerült, amely nagyon hasznossá teszi őt arra, hogy gyerekekre és idősekre vigyázzon.
Mondtam neki, mennyire tisztelem őt ezért, és másokat is, akik ilyennel foglalkoznak, mert én nem vagyok rá képes. Biztos nem tudném huzamosabb ideig csinálni.
Pedig tudom, h nagyon oda tudok figyelni a másikra, jó emberismerő vagyok, jól átlátom egy adott szituációt, fejlett az elemzőképességem és könnyen felismerek egy-egy adott helyzetet.
De aztán ahogy végiggondoltam, rájöttem, hogy ez a tulajdonságom viszonylag passzív. és én mindig is inkább egy passzív, cselekvő ember voltam.
A felismerésik eljutottam, de csak addig. Meglátom a problémát, de nem tudom megoldani olyan gyorsan, vagy egyáltalán.
Azt hiszem, hogy ez a következő lépés. A képesség a felismerésre már meg van, csak a passzívból aktívba való átvezetés hiányzik. Nem csak felismernek kell, hanem utána cselekednem, megoldanom, megváltoztatnom.
Ha kell.
Napközben!
Amúgy itthon vagyok, és most jó.
Akartam tegnap jazz koncertre menni, jobban mondva utánanézni, hogy megy-e valami zene, de egyszerűen olyan ólmos fáradtság tört rám, hogy nem lett belőle semmi. Ehelyett aludtam este 6-tól szinte folyamatosan reggelig, kisebb nagyobb megszakításokkal. És még a lent említett események miatt a reggel sem volt épp a legpompásabb.
De miután leadtam a cicót, h miniszabit töltsön el egy cuki ketrecben fajtársai társaságával, lerongyoltam a délibe, és vonatra szálltam.
Ott nagyon jót mulattam, mivel 2 csaj meg egy srác mellettem utazott, és az egyik csaj görögből hozott ajándékokat osztogatott a többieknek. A srác edényfogót, meg konyharuhát is kapott, aminek eszméletlenül örült :-))), és a másik csaj ajándékai közül előkerült egy szőrős bilincs is. :-))))
Itthon anyu elmesélte, milyen az új munkája(egy nénire vigyáz, aki eltörte a lábát), és a különböző családi problémái is előkerültek. Aztán közösen levontuk a tanulságot.
Láttam a macsekjainkat, megcsodáltam a kertünket, és levontam némi következtetést az életemről.
Este filmnézés várható, holnap pedig shoppingolás és mozizás anyuval.
Pánikszerűen belekezdtem az angoltudásom felfrissítésébe. Ha jó munkát akarok találni, valahogy izmoznom kell magam.
Közben alakul a társadali életem is, nagon jól összebarátkoztam az osztálytársaimmal, jó velük, és megyünk bulizni is jövő szombaton. A héten egyikük feljött, és borozgattunk. Hát nagyon hülyék tudunk lenni, az biztos. :-)
Az egész életem olyan jól alakul. nem is értem néha, mi okom van a befordulásra. Hiszen ha jól belegondolok, semmi.
Akartam tegnap jazz koncertre menni, jobban mondva utánanézni, hogy megy-e valami zene, de egyszerűen olyan ólmos fáradtság tört rám, hogy nem lett belőle semmi. Ehelyett aludtam este 6-tól szinte folyamatosan reggelig, kisebb nagyobb megszakításokkal. És még a lent említett események miatt a reggel sem volt épp a legpompásabb.
De miután leadtam a cicót, h miniszabit töltsön el egy cuki ketrecben fajtársai társaságával, lerongyoltam a délibe, és vonatra szálltam.
Ott nagyon jót mulattam, mivel 2 csaj meg egy srác mellettem utazott, és az egyik csaj görögből hozott ajándékokat osztogatott a többieknek. A srác edényfogót, meg konyharuhát is kapott, aminek eszméletlenül örült :-))), és a másik csaj ajándékai közül előkerült egy szőrős bilincs is. :-))))
Itthon anyu elmesélte, milyen az új munkája(egy nénire vigyáz, aki eltörte a lábát), és a különböző családi problémái is előkerültek. Aztán közösen levontuk a tanulságot.
Láttam a macsekjainkat, megcsodáltam a kertünket, és levontam némi következtetést az életemről.
Este filmnézés várható, holnap pedig shoppingolás és mozizás anyuval.
Pánikszerűen belekezdtem az angoltudásom felfrissítésébe. Ha jó munkát akarok találni, valahogy izmoznom kell magam.
Közben alakul a társadali életem is, nagon jól összebarátkoztam az osztálytársaimmal, jó velük, és megyünk bulizni is jövő szombaton. A héten egyikük feljött, és borozgattunk. Hát nagyon hülyék tudunk lenni, az biztos. :-)
Az egész életem olyan jól alakul. nem is értem néha, mi okom van a befordulásra. Hiszen ha jól belegondolok, semmi.
Reggel!
Az egyedüli, amit nagyon gyűlölök a hétvégi reggelekben, hogy az elmebeteg szomszéd már fél 9 előtt elkezd fúrni, kalapálni, és mivel alattunk lakik, nem hogy hangos, de még beleremeg a padló, a fal és a macska sem tudja, hogy mi van. Nem értem, hogy miért kell reggel, amikor a normális emberek még alszanak, vagy épp ébredeznek ilyen munkákat csinálni. És azt sem, hogy ha pont ekkor csinálja, akkor miért nem lehet előtte mondjuk egy cetlit bedobni a szomszédok postaládájába. Valami minimális kommunikációra nekem szükségem lenne, mert eléggé fájdalmas arra ébredni, vagyis legurulni a matracról, hogy a furás miatt beremeg a padló, és ráadásul hangos, mint az istennyil.
Vagy lehet, nekem vanak nagy igényeim.
Amúgy ma itthon vagyok...
Vagy lehet, nekem vanak nagy igényeim.
Amúgy ma itthon vagyok...
2009. július 9., csütörtök
2009. július 8., szerda
!!!!.....!!!!
Nekem most elegem van a világból
Az okoskodókból, a tehetetlenekből, a keserűekből, az életunktakból, a félősekből, a gyávákból, a nagyravágyókból, a mártírokból és a hasonló "felnőttekből".
Mutassatok nekem egy olyan embert, aki elégedett, vagy ha nem az, akkor legalább jól érzi magát a bőrében! Miért én vagyok, akit megtalálnak ezek az emberek?
Miért nincs benne a kényszer a másik emberben, hogy ne csak rosszat zúdítson a másikra, hanem a jót is?
Komolyan mondom, most felrobbanok a dühtől! És most nem csalódott vagyok, depressziós, vagy hasonló önsajnálós baromság, hanem határozottan és konkrétan DÜHÖS vagyok. Mégpedig azokra az emberekre, akik a csökevényes és szerencsétlen életükkel és énjükkel traktálják a másikat, ahelyett hogy magukba néznének, és végre rájönnének, hogy az egészet maguknak köszönhetik.
Ezért frusztráltak és dühösek ők is.
De engem hagyjanak már a jó büdös fenébe! Én magamban elégedett vagyok. És magammal.
És marhára nem érdekel kinek milyen keserű élettapasztalata van.
Én tapasztalom meg az Én világomat.
És ha el is fog a páni félelem, és a rettegés, hogy pl. én egy új munkához kevés vagyok, vagy a végtelen elkeseredettség, hogy nem kapok olyan helyet jó fiztéssel, amilyet szeretnék, akkor is tudom, hogy egyszer sikerülni fog.
Akármiylen elszántsággal próbálja bárki lenyomni a torkomon, hoyg a világ egy szar hely.
A világ olyan, ameilyennek látom.
HUHH EZ JÓL ESETT :-))
Az okoskodókból, a tehetetlenekből, a keserűekből, az életunktakból, a félősekből, a gyávákból, a nagyravágyókból, a mártírokból és a hasonló "felnőttekből".
Mutassatok nekem egy olyan embert, aki elégedett, vagy ha nem az, akkor legalább jól érzi magát a bőrében! Miért én vagyok, akit megtalálnak ezek az emberek?
Miért nincs benne a kényszer a másik emberben, hogy ne csak rosszat zúdítson a másikra, hanem a jót is?
Komolyan mondom, most felrobbanok a dühtől! És most nem csalódott vagyok, depressziós, vagy hasonló önsajnálós baromság, hanem határozottan és konkrétan DÜHÖS vagyok. Mégpedig azokra az emberekre, akik a csökevényes és szerencsétlen életükkel és énjükkel traktálják a másikat, ahelyett hogy magukba néznének, és végre rájönnének, hogy az egészet maguknak köszönhetik.
Ezért frusztráltak és dühösek ők is.
De engem hagyjanak már a jó büdös fenébe! Én magamban elégedett vagyok. És magammal.
És marhára nem érdekel kinek milyen keserű élettapasztalata van.
Én tapasztalom meg az Én világomat.
És ha el is fog a páni félelem, és a rettegés, hogy pl. én egy új munkához kevés vagyok, vagy a végtelen elkeseredettség, hogy nem kapok olyan helyet jó fiztéssel, amilyet szeretnék, akkor is tudom, hogy egyszer sikerülni fog.
Akármiylen elszántsággal próbálja bárki lenyomni a torkomon, hoyg a világ egy szar hely.
A világ olyan, ameilyennek látom.
HUHH EZ JÓL ESETT :-))
2009. július 7., kedd
Nézz!!!
Megrendítő. Furcsa, néhol visszataszító, émelyítő, szomorú és az embert, ha nézi valami végtelen és elviselhetetlen magány fogja el. A tragédia még a legboldogabb jelenetekben is ott remeg, megbújva a háttérben. Nagyon tetszett. Nagyon Brad Pitt, és a legkevésbé sem David Fincher.
2009. július 6., hétfő
Gondolatok!
A világon a legcsodálatosabb érzés, ha valaki azt mondja neked, hogy melletted önmaga lehet.
De még felszabadított, mikor ennek a súlyára, és hogy ez neked is menniyt jelent csak órákkal később eszmélsz rá.
De még felszabadított, mikor ennek a súlyára, és hogy ez neked is menniyt jelent csak órákkal később eszmélsz rá.
2009. július 4., szombat
?
Az egyik legrosszabb film, amit az utóbbi egy ávben láttam. Öncélú, Tamás bátya kunyhójára emlékeztet, idegesítő a szándékosan remegő kézikamera. Ryan Gosling nagyon jó, de ez is kevés a filmhez. Nem értem, ilyenre miért adnak pénzt.
Smart!
Van Smartom! :-) Én kicisben csinálom. Egy pár év múlva elérem azt a szintet, hogy az igazi autó slusszkulcsát is a kezemben tartom. Pici, kézbevaló, valósághű arányokkal rendelkező kicsinyített változat. Bár a kép csalóka, mert valamit elállítottam a gépen, ezért narancssárgának, néhol prosnak mutatja azt a színt, amely valójában korallpiros. De így is szép.
Nézz!!!
Az Olasz meló egyik jelenetében egy zálogos feldúlva meséli Edward Nortonnak, aki épp aranyrudakat helyez el nála, hogy az összes ember értékpapírokba meg kötvényekbe fektet. Hozzáteszi, hogy szerinte ha jön a válság, nem bízhatunk a kormányban.
:-)
Ezek tudtak valamit. :-)))
Csak ezt a Mark Wahlberg gyereket ne utálnám ennyire! Kicsit gáz, hogy a Sutherlanddel együtt forgatott jelenetekben mintha ott se lenne, annyira elnyomja ez a színészzseni. Hiába, a tehetség, az tehetség.
Teg...Nap!
Tegnap nagyon jót kávéztunk a barátnőimmel, hol szakadt az eső, hol pedig sütött a nap.
Jó volt kicsit elterelni a figyelmemet.
Előtte elmentem az IKEÁba, és vettem egy olyan lámpát, ami tavaly is volt, de a költözésnél eltört.
Mielőtt hazajöttem volna, leültem a Ferenc térre, és hallgattam az aktuális 3-as formáció rüögtönzött jazz előadását.
Hazajöttem, de nem működött a lift és nem volt áram. Este 11-ig vártunk, aztán elszenderedtünk. vmikor hajnalban jött vissza.
Pedig úgy blogoltam volna.
Ma megyek és végre megkeresem magamnak imádott Smart modellemet és megveszem. :-)
Vasárnap megyek Robert Capa kiállításra a Ludwig múzeumba.
Csak kicsit féltem attól, hogy teljesen egyedül töltöm a hétvégét.
Néha vannak olyan elképzeléseim, hogy részinformációk alapján kikövetkeztetem mások életét, és azt hiszem, hogy hű de boldogok, csak én nem vagyok az. Aztán mindig rájövök, hogy mások élete sem olyan tökéletes. Csak jobban tudják feldolgozni, és utána tálalni, min én.
Pedig nem is kéne panaszkodnom, hiszen eddig minden összejött, amit akartam.
Jó volt kicsit elterelni a figyelmemet.
Előtte elmentem az IKEÁba, és vettem egy olyan lámpát, ami tavaly is volt, de a költözésnél eltört.
Mielőtt hazajöttem volna, leültem a Ferenc térre, és hallgattam az aktuális 3-as formáció rüögtönzött jazz előadását.
Hazajöttem, de nem működött a lift és nem volt áram. Este 11-ig vártunk, aztán elszenderedtünk. vmikor hajnalban jött vissza.
Pedig úgy blogoltam volna.
Ma megyek és végre megkeresem magamnak imádott Smart modellemet és megveszem. :-)
Vasárnap megyek Robert Capa kiállításra a Ludwig múzeumba.
Csak kicsit féltem attól, hogy teljesen egyedül töltöm a hétvégét.
Néha vannak olyan elképzeléseim, hogy részinformációk alapján kikövetkeztetem mások életét, és azt hiszem, hogy hű de boldogok, csak én nem vagyok az. Aztán mindig rájövök, hogy mások élete sem olyan tökéletes. Csak jobban tudják feldolgozni, és utána tálalni, min én.
Pedig nem is kéne panaszkodnom, hiszen eddig minden összejött, amit akartam.
...(!)
Nos, hol is kezdjem.
Bocsánatot kérek mindenkitől, akit az utóbbi napon megbántottam a hangulatingadozásommal.
Nem tudom tényleg mi jött rám, nem tudom én sem jobban kezelni, és megíjeszt, hogy milyen intenzitással bújnak elő a félelmeim, amelyekkel nem tudok mit kezdeni. Csak maga alá temet, és úgy érzem nem én irányítom az életem. Pedig az ellenkezőjét kéne.
Ilyenkor sok embert, akit érek persze, megbántok.
Tudom, hoyg nehéz kezelni, semmi logika nincs benne, és azok a gondolatok, amelyek épp csak át szoktak suhanni az agyamon, ilyenkor hatalmas erővel törnek fel, mit a szivacs a víztől, feldagadnak, és teljesen átveszik az irányítást az elmém és a lelkem felett.
Ilyenkor sajnálom magam, és hibáztatok mindent és mindenkit, és csak nagyon kis százaláknyi az, ami igaz belőle. Ami pedig igen elenyésző.
Nem tudom honnan jön, az egóm, aki szereti ezt a drámázást, ő biztosan tudja.
Tegnap beszéltem egy barátnőmmel, aki azt mondta, ha vele valami történik, megpróbálja behatárolni, hogy mennyi ideig legyen rá hatással. Ad magának X napot, és addig kikúrálja magát ebből, mert nem teheti meg, hogy a többi emberre is hatással legyen a problémája, nem lehet csak e miatt mindenkivel érzéketlen és bunkó.
Ez egy nagyon jó hozzáállás, és bár én nem tudom behatárolni, hogy mikor tör rám egy ilyen "roham" és meddig tart, de igyekszem szem előtt tartani, hogy ez a környezetemre is hatással van, és ezt nem lenne szabad.
Bocsánatot kérek mindenkitől, akit az utóbbi napon megbántottam a hangulatingadozásommal.
Nem tudom tényleg mi jött rám, nem tudom én sem jobban kezelni, és megíjeszt, hogy milyen intenzitással bújnak elő a félelmeim, amelyekkel nem tudok mit kezdeni. Csak maga alá temet, és úgy érzem nem én irányítom az életem. Pedig az ellenkezőjét kéne.
Ilyenkor sok embert, akit érek persze, megbántok.
Tudom, hoyg nehéz kezelni, semmi logika nincs benne, és azok a gondolatok, amelyek épp csak át szoktak suhanni az agyamon, ilyenkor hatalmas erővel törnek fel, mit a szivacs a víztől, feldagadnak, és teljesen átveszik az irányítást az elmém és a lelkem felett.
Ilyenkor sajnálom magam, és hibáztatok mindent és mindenkit, és csak nagyon kis százaláknyi az, ami igaz belőle. Ami pedig igen elenyésző.
Nem tudom honnan jön, az egóm, aki szereti ezt a drámázást, ő biztosan tudja.
Tegnap beszéltem egy barátnőmmel, aki azt mondta, ha vele valami történik, megpróbálja behatárolni, hogy mennyi ideig legyen rá hatással. Ad magának X napot, és addig kikúrálja magát ebből, mert nem teheti meg, hogy a többi emberre is hatással legyen a problémája, nem lehet csak e miatt mindenkivel érzéketlen és bunkó.
Ez egy nagyon jó hozzáállás, és bár én nem tudom behatárolni, hogy mikor tör rám egy ilyen "roham" és meddig tart, de igyekszem szem előtt tartani, hogy ez a környezetemre is hatással van, és ezt nem lenne szabad.
2009. július 2., csütörtök
...
Tudom hogy csak és kizárólag rajtam múlik, hogy teszek-e a szabadságomért, vagy sem.
Boldognak kéne lennem, de nem vagyok.
Nem értem, miért esik nehezemre boldognak lenni.
Csak azt tudom, hogy most nagyon egyedül érzem magam.
Igen, most tényleg sajnálom magam, de azt hiszem, ez együttjár a hisztériás rohammal, amit fél órán keresztül szenvedtem el.
Nem tudom, miért volt, hogy jött, mert mondom, boldognak kellene lennem, ebben biztos vagyok.
De valami nem stimmel, mert mégsem vagyok. Nyúzottnak érzem magam, fél órán keresztül hisztérikusan bőgtem és nem bírtam abbahagyni.
És halvány segédfogalmam sincs, mitől jött elő.
Pont ez a félelmetes benne. És olyan nagy erejű volt, hogy egy pillanatra úgy éreztem, elsodor magával. Valami pánikroham szerűség, mert marhára féltem, hogy nem tudom, mi jött rám.
Utálom magam, amikor ilyen vagyok. Még ilyenkor is tud egy részem józan, kívülről szemlélő lenni, és látom, ahogy a földön ülök, és folyik a könny meg a takony az arcomon, fel van dagadva a szemem, beszélek magammal, próbálom magamat meggyőzni észérvekkel, és közben sípolva veszem a levegőt, köhögök, harákolok és eltorzul hangokat adok ki felváltva.
Szánalmasnak látom magam ilyenkor, de felmentem magam, mert nem tudom, miért volt. Hiszen azok a gondolatok, amelyek beindították, máskor csak átsuhannak rajtam.
Csak jó lenne nem egyedül lenni.
Bármenniyre intim, én ilyen is vagyok. És ezt is leírom. Mert ez vagyok. Ez is vagyok.
Kérlek ne írjatok sajnálós meg bátorítós kommenteket, ezt most tényleg nem azért írtam le, hogy sajnálatot csikarjak ki másokból. Csak le kellett írnom, hogy emlékeztessem magam, és itt legyen ez is, felírva könyvbe.
Boldognak kéne lennem, de nem vagyok.
Nem értem, miért esik nehezemre boldognak lenni.
Csak azt tudom, hogy most nagyon egyedül érzem magam.
Igen, most tényleg sajnálom magam, de azt hiszem, ez együttjár a hisztériás rohammal, amit fél órán keresztül szenvedtem el.
Nem tudom, miért volt, hogy jött, mert mondom, boldognak kellene lennem, ebben biztos vagyok.
De valami nem stimmel, mert mégsem vagyok. Nyúzottnak érzem magam, fél órán keresztül hisztérikusan bőgtem és nem bírtam abbahagyni.
És halvány segédfogalmam sincs, mitől jött elő.
Pont ez a félelmetes benne. És olyan nagy erejű volt, hogy egy pillanatra úgy éreztem, elsodor magával. Valami pánikroham szerűség, mert marhára féltem, hogy nem tudom, mi jött rám.
Utálom magam, amikor ilyen vagyok. Még ilyenkor is tud egy részem józan, kívülről szemlélő lenni, és látom, ahogy a földön ülök, és folyik a könny meg a takony az arcomon, fel van dagadva a szemem, beszélek magammal, próbálom magamat meggyőzni észérvekkel, és közben sípolva veszem a levegőt, köhögök, harákolok és eltorzul hangokat adok ki felváltva.
Szánalmasnak látom magam ilyenkor, de felmentem magam, mert nem tudom, miért volt. Hiszen azok a gondolatok, amelyek beindították, máskor csak átsuhannak rajtam.
Csak jó lenne nem egyedül lenni.
Bármenniyre intim, én ilyen is vagyok. És ezt is leírom. Mert ez vagyok. Ez is vagyok.
Kérlek ne írjatok sajnálós meg bátorítós kommenteket, ezt most tényleg nem azért írtam le, hogy sajnálatot csikarjak ki másokból. Csak le kellett írnom, hogy emlékeztessem magam, és itt legyen ez is, felírva könyvbe.
2009. július 1., szerda
Dél után!
A ma délutánom nagyon jól sikerült.
Dolgozói találkozónk volt, ami hagyott némi kívánnivalót maga után, viszont ami jó volt benne, az a helyszín volt.
Ugyani a cégünk a Szépművészeti múzeumban tartotta a találkozót, és igény szerint tartottak tárlatvezetést is azoknak, akik akartak menni. Mi a franciákra mentünk, érdekes információkat mesélt a hölgy, főleg egy Ezek a hölgyek című Toulouse-Lautrec festmény története fogott meg leginkább.
Utána pedig a kollégákkal moziba mentünk, és megnéztük a Transformers 2-t. Hogy ez a film mennyire zseniális! Tövig rágtam a körmöm, olyan hihetetlen látványvilága van.
Holnap pedig sushit fogok enni!
Dolgozói találkozónk volt, ami hagyott némi kívánnivalót maga után, viszont ami jó volt benne, az a helyszín volt.
Ugyani a cégünk a Szépművészeti múzeumban tartotta a találkozót, és igény szerint tartottak tárlatvezetést is azoknak, akik akartak menni. Mi a franciákra mentünk, érdekes információkat mesélt a hölgy, főleg egy Ezek a hölgyek című Toulouse-Lautrec festmény története fogott meg leginkább.
Utána pedig a kollégákkal moziba mentünk, és megnéztük a Transformers 2-t. Hogy ez a film mennyire zseniális! Tövig rágtam a körmöm, olyan hihetetlen látványvilága van.
Holnap pedig sushit fogok enni!
Fagy íííí :-)
Hétvégén fagyiztunk a válogatott volt osztálytársnőimmel. De hosszú ez a szó így leírva! :-)))
Az én kelyhem pont lemaradt, de a lényeg, hogy ilyen álomkelyheket pusztíthattunk.
Mivel nem lenne igazségos olyan emberekről kirakni ide fotót, akik nem is tudnak róla, és nem is biztos, hogy szeretnék, így az én bájvigyorom kerül ide. És egy férjezett barátnőm ujja, rajta a gyűrűvel. :-D
Az én kelyhem pont lemaradt, de a lényeg, hogy ilyen álomkelyheket pusztíthattunk.
Mivel nem lenne igazségos olyan emberekről kirakni ide fotót, akik nem is tudnak róla, és nem is biztos, hogy szeretnék, így az én bájvigyorom kerül ide. És egy férjezett barátnőm ujja, rajta a gyűrűvel. :-D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)