Ma bent volt egy volt kolléganőm, aki rövid ideig dolgozott nálunk. Nem az a típusú lány volt, aki besavanyodott mísz p***aként tengette napjait. Volt egy ismerőse, aki átadta neki a műkörmös helyét, klientúrával együtt. Azt mondta, a főnöke segít neki minden papírmunkát elintézni, és hogy ha nem erőlteti meg magát, akkor is többet keres, mint nálunk egy egész havi munkával.
Na jah, a szolgáltatós munkákkal tényleg jól lehet keresni, és ha szereti, amit csinál, akkor meg külön jó. Én is gondolkodtam, hogy ezzel a havi 90-el nem tudok sokat kezdeni, de nekem nem alternatíva egy ilyen munka. És sajnos úgy döntöttem, hogy nem keresek többet azért, hogy egy műkörmös vagy fodrász, vagy más szolgáltatásos melót válasszak. Én szellemi munkát szeretnék végezni, nem azért, mert az menne jól, hanem azért, mert más is jól menne, de ez különösen, és én ezt akarom csinálni. Úgyhogy lassacskán körvonalazódik, hogy valószínűleg mindenkinek lenne választása a jövőjével kapcsolatban, de sokan a számukra nehezebb utat választják, hogy megvalósítsanak valami jobbat. Én úgy döntöttem, hogy nem akarok egyelőre többet keresni, mert ahhoz fel kéne adnom azt, amibe belekezdtem, és önmagamat. Inkább tanulok, bevállalok mindent, amit tudok, és mellette megpróbálok élni, úgy hogy közben feltérképezem a határaimat. Ami nem megy, azzal leállok.
Mindenesetre a lány szereti a munkáját, mert jól érzi benne magát. Olyan, mintha megtalálta volna önmagát. Bár saját elmondása szerint nem rakott félre még, amit szerintem ebből a keresetből simán meg tudna tenni, de ez már a saját problémája. Azt látom, hogy mindig azok keresnek többet, akik valahogy nem tudják beosztani a pénzüket. De majd csak megtanulják valamikor, hogy mit akarnak. És hogy mit tennének meg érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése