2009. február 27., péntek

Gondolatok!

Barát az, aki megérti a múltadat, hisz a jövődben, és elfogad olyannak, amilyen vagy.

Forrás: a hűtőnk


Amikor elolvastam, elgondolkodtam, vajon van-e ilyen ember az életemben? Amúgy kevés ember van egyáltalán az életemben, részben azért, mert nem engedem be őket, részben azért, mert nem is keresnek meg olyan sokan. Nem vagyok nagy társasági ember, de most(ez persze a náthától is van) nem is bánom. Sok energia kell ahhoz, hogy fenntartsam a kapcsolatot emberekkel, viszont én úgy vagyok vele, ha vannak ilyenek, azokat nem is érdemes fenntartani, mert egy ideális kapcsolat nem kerül energiába, hanem te is meg a másik fél is feltöltődik.

Ha sokszor mondogatom, akkor el is hiszem. Vagyok, aki vagyok.

2009. február 26., csütörtök

Mosolyogj!

No, már javul a náthám, vagyis már jobban folyik az orrom, de kapok a tüdőmmel levegőt, ami jó hír! :-)
Lakótársamnak boldog szülinapot! :-))
Ja, és holnap suli. :-P
És szombaton is. :-Z
De a hangulatom jobb! :-)
És még vágyakozom a fülbevalóra! :-D
Ja, és regeltem egy oldalra, úgyhogy van új stat számlálóm, ami a látogatókat számlálja! :-DD

2009. február 25., szerda

Coffe world


Mi mind egy hajóban evezünk :-)

Ma...

Ma "itthon" maradtam, hogy tudjak regenerálódni, mert kezdett elkapni valami nátha vagy betegség. vasárnap már túl leszek rajta, de addig még ki kell bírnom ezt a hetet. Szerencsére gyorsan át fog vonulni rajtam, és a tüdőm is megkönnyebbül.
Amúgy az én hibám, mert meg kéne már tanulnom lazítani, meg kikapcsolni magam adott időben, és ha érzem, hogy fáradok, akkor nem erőltetni a tennivalókat, hanem leereszteni.
De lehet, hogy csak az elmúlt néhány hét feszültsége jött ki rajtam. Akár mi lehet. Sokat már nem rágódok rajta, hanem a gyógyulásra figyelek.

Jövöhéten hazamegyek, fel kell iratnom gyógyszert, és már a család is hiányol. Úgyhogy csütörtökön haza, vasárnap vissza. Pénteken otthonról megyek dolgozni. Érdekes lesz vonatozni ennyi idő kihagyás után.

Amúgy nagyon jól érzem itt magam, olyan, mint egy menedék. Szívesen jövök ide munka vagy egyéb elfoglaltság után, mert tudom, hogy nyugalom és biztonság vár, és ez nagy szó. Nem mintha otthon nem szerettem volna lenni, de ott sokan vagyunk szűken, és ha az ember fáradt az ingázás miatt, akkor sokkal több minden idegesíti. Még kell pár hét, amíg ráhangolódom maradéktalanul az ittlétre, de nem lesz vészes. Nem vágyom most nagyon az emberi társaságra, majd talán kicsit később, de most el vagyok a nagy nyugalmamban. :-)

És úgy, de úgy vágyom egy új fülbevalóra. Konkrétan egyre, amit a körúton láttam egy ékszerüzlet kirakatában. Ha jó leszek, és nem leszek pénz szűkében, meglepem magam vele. :-) Szeretek ékszert kapni, főleg magamtól. :-)

2009. február 22., vasárnap

Gondolatok!

Egész életemben céljaim voltak, amelyeket el akartam érni. Tervek, amelyeket meg akartam valósítani. Még nem érzem, de tudom, hogy akkor leszek igazán önmagam, ha a célom a célnélküli teljesség lesz. Mér most is ez, de meg kell valósítanom. Kezd minden más háttérbe szorulni. Ha kijövök a barlangból, először fáj a szemem az éles fénytől, de utána a félhomály és a dohos szag soha nem lesz olyan otthonos, mint addig.

2009. február 21., szombat

Lak ás...!

Berendezkedtem. Takarítottam, a polcok a helyükre kerültek, lyukat kezdtem beszélni a lakótársam hasába és elcsórtam néhány könyvét, amit persze nincs időm kiolvasni. :-)
Belaktam a szobát, mostam, főzőcskéztem, takarítottam, hallgattam, ahogy a szomszéd elemi erővel tuctuczenét bömböltet.
Kényeztettem, fotóztam, vadítottam, babusgattam, szemléltem, egyszer-kétszer etettem a macskát. Néha elgondolkodom azon, mit láthat, amikor olyan helyet fixál hosszan, ahol én csaak a nagy büdös semmit látom.
Hallgattam a zajokat, a zörejeket, a zúgásokat, cipőkopogásokat, néha a kutyaugatásokat, érzem a füstölő szagokat és az ételek illatát.
Néha beverem magam egy sarokba, könnybelábad a szemem.
Néha érzem a nyugalmat, ami körülvesz, könnybelábad a szemem.
Vettem növényeket és nézek majd takarót meg díszpárnát. Kicsinosítom, otthonossá teszem a lakást. Beszerzek még egy posztert is, és lesz még egy nővérem féle festmény is a falon.
Már voltak itt anyuék is, elolvadtak a cicától, és megetettem őket. Mármint anyuékat, és igazi étellel.
Jó itt. Még mindig fáradtan esek haza, és alig tudom magam kipihenni, de már nem vagyok ingerülten fáradt, hanem nyugdotan fáradt. Ez azért sokat számít. Az, hogy az ember lenyugszik. Bár sokat pörgök, főleg a lakótársam szerint, de majd lehet, elmúlik az is, vagy átváltozik valamivé, ami jobb.

Eddig ezeket a filmeket tekintettem meg:
Ha igaz volna
Pillangóeffektus (Ashton Kutcher úgy néz ki benne, mint Gael Garcia Bernal)
Üzenet a palackban(Kevin Costner nem tanult meg egyetlen mimikai mozdulatot sem a kilencvenes évekre, de Paul Newman még mindig a régi, hiába öreg :-) )
Kung Fu Panda ( ezt mér egy csomószor láttam, és anniyra cuki :-))))

2009. február 20., péntek

...

No, végre én is teljes sávszélességben tudok netezni :-)
Majd írok részletesebben, hogy milyen az élet, de most kicsit fáradt vagyok, és álmosít a kismacska, aki Nórié, és az ágyamon szunyál :- Akarom mondani a matracomon. :-)
Most Üzenet a palackbant nézel.

2009. február 11., szerda

Ünnep!

Köszönöm szépen mindenkinek a szülinapi jókívánságot! Már egy teljes napot átéltem életem során! :-) (24 éves vagyok), és vadcsi szerint most már felelősségteljes hatéves vagyok, apu szerint elégedett ovodás.
Az biztos, hogy most egy teljesen új élet kezdődik számomra.
Hmmm...
Holnap már az albérletből fogok írni.

Nézz!

Írtam kommentet Nóri blogjába, és a kód, amit be kellett plimplimelni ez a kombináció volt:
plensl

Erről eszembe jutott, hogy mintha a "plein soleil" kifejezés betűit keverték volna össze. Ez a francia szókapcsolat kb így fordítható:
Ragyogó napfény, tűző nap, verőfényes nap. Asszem így szokták. vadcsi tudsz valami jobb fordítást erre? Elvégre te vagy francia szakos, nem én. :-)
No, készült egy francia film is ezzel a címmel, amelyet Ragyogó napfény címmel játszottak régen a mozik. Alain Delon játszik benne főszerepet, és Tom Ripleyt alakítja, a szélhámos rabló és gyilkos pszichopatát, aki mégis szeretetreméltó és kedves, mert soha nem a valódi arcát mutatja, hanem egy éppen akkor felvett személyiséget.

Nekem ez egy nagyon nagyon kedves és kedvenc filmem, az egyik első Ripley történet megfilmesítése, mert mint minden jó történetnek, ennek is az alapja egy regény . Megalkotója Patricia Highsmith, aki bár amerikai szerző, valamiért a franciák imádattal csüngtek rajta és Ripleyn, fel is karolták, és sokan a francia krimiirodalomhoz kötik inkább. A Ripley sorozat igazi etalon, nehéz és száraz a stílusa, de borzasztóan érdekes történetei vannak, igazi ízes , professinnel, ahogy a francia mondaná.

Nos Ripley bűnözői létének eredettörténete bontakozik ki a Plein soleil című remekben, melynek egy szépséges megújított változatát jegyzik a kilencvenes évek közepén Anthony Minghella, Matt Damon, Jude Law, Gwyneth Paltrow és Cate Blanchette, és egy aprócska szerep erejéig Philippe Seymour Hoffman is. Ebben a változatban nagyobb hangsúlyt kap Ripley homoszexuális irányultsága, melyet a Delon féle változatban egyes politikai indokokkal módszeresen elhanyagoltak.

Nos egy ilyen rövig szösszenet jutott eszembe erről a kis kódocskáról. :-)

2009. február 10., kedd

tegnap...

Tegnap éreztem azt először hetek óta, hogy várom a napot, szívesen töltöm el, és nem az az első gondolatom reggel 6-kor vagy 8-kor, amikor belekortyolok a kv-mba, hogy mikor lesz már este, mert akkor végre megint alhatok.

2009. február 8., vasárnap

Szó!

Azért jó eredeti nyelven filmet nézni, mert egy csomó olyan kifejezést és szót ismerek meg az adott nyelven, amelyekre sima nyelvhasználatban nem lenne szükségem, vagy nem emlékeznék rá.

Pl. én nem tudtam, hogy a kötőjel angolul "stroke".

Lak Ás!

Tegnap felvittük az osztálytársnőm és a barátja segédletével leendő honomba a cuccaimat.
Kissé kopár a szoba és sok hely van még, de néhány cucc még hiányzik.
Veszek valami szép cserepes virágot, a közelben van egy virágbolt, ott nagyon szépeket láttam, meg valami szép virágot is.

Már alig várom, hogy megvegyük a matracokat, akkor viszem fel a maradék cuccomat is, és már csak 5 nap, amíg hivatalosan is beköltözöm. Tegnap kipakoltam mindent, amit tudtam, hazahoztam a táskákat, kidobtam a dobozokat, és egy csomót ajnároztam a kiscicát. :-)

A legeslegjobb az volt, amikor elnyúltam a babzsákon, és hallgattam a csöndet. Olyan megnyugtató és békés volt minden. Jó lesz nekem ott, tudom. Meg az is jót fog tenni, hogy nem kell naponta 1,5-2 órát ingáznom hazafelé.

És vannak kulcsaim is!!!! :-D

2009. február 5., csütörtök

Gondolatok!

Az úgy van, hogy elég sok tulajdonságomat hibának veszem. De valahogy ezeket nem önmagukban, hanem csak viszonyítva, másokhoz képest érzem annak. Sokat fecsegek, sok dologba úgy tűnhet, beletüöm az orrom, néha túlbuzgó vagyok, szeretem ha igazam van, és ezt mások is elismerik. Szeretek pontosan fogalmazni, és kijavítok másokat, ha úgy érzem, hogy az, amit mondanak nem teljesen autentikus, vagy csak részben pontos fogalmazás. Ezt sokan kötözködésnek veszik, esetleg tudálékkoságnak, ellenük irányuló cselekedetnek. Nem mondom, hogy én nem veszem néha másoktól ezt rossz néven. Főleg ha a családom egyik tagja a hazajérkezésem után 5 perccel már azzal nyaggat, hogy "ezt nem így KELL", "ezt nem SZABAD", "de miért nem ÍGY csinálod".

Van egy olyan szokásom is, hogy ha valaki mond nekem valamit, teljesen mindegy, hogy mit, akkor hajlamos vagyok azt hinni, hogy a kimondott szó teljesmértékben fedi a gondolatait, a cselekedeteit. Én megszoktam, hogy csak akkor mondok ki valamit, ha komolyan gondolom, vagy ha tényleg, abban a pillanatban úgy érzem, igaz az, amit kimondtam.
A szó szerintem komoly dolog. Egy gondolat, bár teremtő erejű, mégsem érzékeli mindenki. A kimondott szó ad tartalmat egy gondolatnak, vési kőbe, teszi maradandóvá. Nem elég azt gondolni, hogy szeretem a másikat, valósággá tehetem ezt azzal, ha ki is mondom. Hány elvesztett pillanatom volt már az életben, mert úgy éreztem nem mondtam ki a gondolatomat egy adott pillanatban. A szó megkövesít. A szó valóságot teremt. Legalábbis nekem. A szó fontos dolog, ezért is rühellem az ostoba fecsegést, amikor a beszédnek nincs tartalma, és az emberek csak azért művelik, hogy beszéljenek. Amikor a beszédnek nincs semmi értelme, funkciója vagy tartalma, akkor hallgatni illik. Szép ez a törvény, de szinte senki nem tartja be.

Elkalandoztam, hisz ott tartottam, hogy vannak bizonyos tulajdonságok, amelyeket én hibaként értékelek. Ha sokan megjegyzést tesznek arra, hogy sokat beszélek, fecsegek vagy hasonló, akkor én ezt úgy vélem, felhívják a figyelmemet erre a tulajdonságra. De alapjában véve nem szeretem nagyon magamat ilyennek látni, mások poénjai vagy megjegyzései csak felnagyítják azt, amit nem akarok észrevenni, vagy amitől meg akarok szabadulni. Nekem ez PROBLÉMA. Hibának vélem, és rosszul érint, mert nem szeretem ha mások ilyennek látnak. Azt pedig még kevésbé, ha mások erre irányítják a figyelmet.

Még nem tudom, mi a megoldás. De valamit kell találnom. Valahogy meg kell értetnem magammal, hogy ez így jó, ahogy van.

Idézz!

Idegenek hibái fölött ítélkezni könnyű, és igen kellemes érzés.

Murakami Haruki

2009. február 4., szerda

Napok...

Vége a két napon keresztül tartó depressziónak. Túléltem. Visszatértem.

Egy hét és egy nap múlva költözöm.

Találtam fekhelyet, szivacsmatracot.

Összepakoltam a fele cuccomat.

Eltörölték a nyelvi alapvizsgát a sulinban levelező szakon.

Fáradt vagyok és Szputnyik szivecsémet olvasok.

2009. február 2., hétfő

Gondolatok!

Van az IGAZ. És létezik az Igaz. És léteznek igazak.
Más az igaz nekem, neked és neki.
És én ezt tudom, mert bár tisztában vagyok vele, nekem mi az igaz, neked mi az igaz, és neki mi az igaz. Engem nem befolyásol, mert mindenki igaza lehet Igaz, mert az a sajátja.
Az szomorít el, ha vannak olyan emberek, akik fel sem fogják, hogy van az ő igazuk, de azt hiszek ez egyben Igaz is, és nem látnak túl saját kis világukon.
Ami ennél is hihetetlenebb, hogy vannak, akik azt hiszik, az ő igazuk nem csak Igaz, hanem az egyetlen IGAZ.
Pedig az összes igazból és az Igazból lesz az IGAZ.

2009. február 1., vasárnap

Ma...

Hétvége, pihenés. Na azért még rám férne egy kevéske, tekintve, hogy milyen lesz a jövőhetem.
Kell mennem:
tüdőgondozóba gyógyszert iratni
IKEÁba alvóhelyet keresni
mozizni anyuval(ezt tényleg kell, mert önszántamból soha nem nézném meg azt, amit ő szertne)
alapvizsgaelőkészítőre, ami este 3/4-ed 6-tól fél 9-ig (pfff)

Nos hétvégére visszatérve megtekintettem a régóta lementett D, a vámpírvadász c. animét, és a szintén régóta várt de nagy csalódást okozó Bábelt. Nagyon nagyon klisés, szirupos, hosszú és értelmetlen. Inarritu nem tudta másodszor sem megismételni a Korcs szerelmeket, de még csak a közelében sem járt. A Bábel sztoriját, rendezését és vágását tekintve messze alulmúlja még a 21 grammot is. Egyedül a színészek nagyon jók, és az operatőri munka, de mivel a történet maga olyan, mint egy bárgyú mexikói szappanopera felturbózott amerikai változata, ez cseppet sem számít.
Mai napomat olvasással töltöttem, elkezdtem Murakami Haruki Szputnyik szivecském című művét, amit szintén nagyon régen el akartam olvasni, mert szerintem valami gyönyörűen fogalmaz az írója. Mindjárt végzek viszont Jane Austen Charlotte című regényével. Ez a kézirat befejezetlen maradt, és egy Julia Barrett nevű írónő egészített ki mindenki nagy örömére.
Olvasmányaimat rögzítettem is, a vadcsitól ellopott ötlet nyomán a moly.hu oldalon.

Ja, és fáj a nyakam kicsit, mert begörcsölt. Hogy már megint mi az, amitől görcsölök, nem nagyon tudom, lehet a tüdőgondozós látogatás az, amitől félek, hogy megint mély nyomokat hagy bennem. Az a bajom, hogy valami hihetetlen lenéző modorban bánnak ott a betegekkel. Szabályosan könyörögni kell, hogy ellássanak. Már egy egyszerű receptfelírásért is időpontot kell kérni.