szar...

Most tudtam meg, hogy a nővérem akar egy saját számítógépet, ha minden jól összejön neki, akkor fél év múlva meg is lesz. Ami azt jelenti, hogy a meglévő géppel és az én lapatopommal együtt 3 gép lesz itthon. Ami azért fantörpikus, mert azt tervezi, hogy a közös szobánkban lesz a gép. Ebből az következik, hogy ő egész nap itt lesz, ha nem lesz órája az egyetemen, valószínűleg pont akkor, amikor én is hazaesek a munkából, és ez engem kiborít. Nem tudok vele együtt örülni, mert csak az jár a fejemben, hogy a mostani nyugalmamnak is vége.

Eddig tök jó volt, mert legalább arra a pár órára, amíg itthon voltam, nyugalmam volt, lehet, hogy benyitottak állandóan, mert ebben a rohadt házban egyetlen ajtót nem lehetett megcsinálni úgy, hogy kulcsra lehessen zárni, mert ugye minek. Szóval lehet, hogy benyitottak állandóan, de legalább csend volt, és nyugodtan netezhettem, tanulhattam, olvashattam. Ennek most vége, és elegem van, hogy soha nem hagy senki békén, hogy mindig üvöltőznöm kell valakivel, hogy hagyjon már békén, mert fáradt vagyok, és ki vagyok akadva. Megint a fürdőszobába kel elvonulnom, ha rossz napom van, és ki akarom bőgni magam, de mivel az egybe van a wc-vel, bárki benyithat, hogy dolga van, vagy kezet akar mosni. Nem lesz majd zenehallgatás, mert neki nem lesz kedve hozzá, és különben sem szereti azokat a zenéket, amiket én hallgatok. Állandóan kérdezgeti majd, hogy ki írt, kinek írok, mit csinálok, vagy kivel csetelek. Nem nézhetek filmet hangosan, csak fülhallgatóval, és nem tudok majd gitárt gyakorolni, mert idegesíteni fogja mindkettőnket. Már előre rettegek. Én ezt nem hagyom. Nem lehet mindig engem kitúrni mindenhonnan. Nem lehet igaz, hogy senki nem képes kompromisszumot kötni az én kedvemért, hogy nekem is meg legyen a nyuggalmam, nem, csak az számít, hogy nekik jó legyen, a többit leszarják. Minek is a magánélet, minek az intim szféra? Miért is magyarázom én folyton, hogy amikor egész álló nap emberek között vagyok, akkor már csak a csendre, nyugalomra és megértésre van szükségem?

Annyira igazságtalan, hogy 23 éves vagyok, kibaszott 90ezret keresek, se félrerakni se hitelt felvenni nem tudok, nem hogy saját lakásom, de még saját szobám sincs, és semmi esélyem arra, hogy ebből az átkozott helyzetből ki tudjak lépni. A család pénzét elviszi a rezsi, apám sem tud félrerakni, és ezen kívül semmije nincs. Se kocsink, se telkünk, semmi, csak ez a nyomorult ház, rokonokkal nem tartjuk a kapcsolatot, segítséget senkitől nem várhatok.
Ha azt emlegetem, hogy nekem szükségem van a magénéletre, és hogy jó lenne, ha a félkész felső szintből legalább egy szobát megcsináltatnánk, mindig kitérő válaszokat kapok. Ha albérletre költenék, az elvinné az egész pénzemet.
Na ennyi. Jól kifogtam a rohadt életbe, a leghamarabbi esélyem, ha keresek egy pasit, aki el tud tartani. Vagy össze kéne költöznom valakivel, aki éjszaka dolgozik. Na az lenne a mennyország.

Coelho

Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tőlem, a rabszolgájukká válok.

Vagy pontosabban az elvárás rabszolgájává.

Gondolatok! Avagy Kaptam2

A kaptam... bejegyzés kommentjének akartam írni először, de úgy döntöttem, megér egy bejegyzést. tehát

A bejegyzés egyik részében kifejtem, hogy az alapbeállítódottságot a szüleinktől kaptuk. Ez logikus is, hiszen csecsemőnek, kisgyereknek, de talán 18 éves korig is a legtöbbet a szüleinkkel vagyunk. Mivel semmit nem tud a csecsemő a világról születés után, de a szülkben a legtöbb esetben megbízik, logikus, hogy azt a véleményt, gondolat és érzelemhalmazt fogadja el valósnak, amit tőlük kap. Nem biztos, hogy az igaz, de a magáénak éli meg. A szülők véleménye a világról képez a gyereken egy lenyomatot, amit aztán a kedvére formál. De attól a lenyomat megmarad, csak éppen a gyerek ahhoz képest viselkedik valahogy ahogy egyre többet fog fel a világból. Vagy ahhoz igazodik, vagy csak részben fogadja el vagy pedig teljesen elutasítja, és egy másik, neki tetsző világnézetet kreál. De az attól még ott van, mert kapta. nem az ővé tulajdonképpen, de sajátjának fogadja el. És ez nem negatívum, hanem tény.
Azért szoktam sokszor írni a szüleimről, mert én a kortérsaimhoz képest sokkal de sokkal több időt töltöttem velük. Nagyon későn kezdtem az iskolán kívül megismerni mást is avilágból, aminek voltak jó és rossz következményei is.
A lényeg, hogy én a szüleimtől kaptam a legnagyobb részét a világnézetemnek, a gondolataimnak és az érzéseimnek. Sokszor úgy reagálok helyzetekre, gondolatokra, ahogy ők, pedig tudom, hogy adott esetben ez nem is igaz, mert csak egy bevett sémát követek. Úgymond újrajátszom az ő szituációikat.
Ezért szoktam annyiszor írni azt, hogy mit kaptam tőlük, vagy mit nem szeretek bennük. Az, amit tőlük kaptam, az ővék, mert csak azt tudják nekem átadni. A lenyomat ott van, de nem bennem, hanem rajtam. Amikor ezekről írok, az egyfajta tudatosítási kísérlet a részemről. Hiszen amit én nem szeretek bennük, azt tulajdonképpen ők nem szeretik magukban, csak nem tudnak velük mit kezdeni. Nekem adták, mint kívülállónak, hogy jobban átlássam. Ezeke szimpla játékok, és ilyenkor meg kell értenem, hogy az, ami bennem látrejön, csak egy reakció. De ez nem az enyém. Nem rólam szól. Hanem róluk. És mindenki másról.

4 nap...

A hosszú hétvégén sikerült egy rakat filmet megnéznem. :-)
Íme:
Az utca királyai
Bajos csajok
A titkárnő
Mononoke hercegnő
Az idő fölött járó lány
A zongoralecke
Dr House
Szombati Beugró

ja, egyébként utóbbit Michael Nyman zeneszerző kapcsán tekintettem meg, akiért élek halok. Ő szerezte az összes Peter Greenaway film zenéjét, a Gattacáét, az egy kapcsolat végéét és még sok sok gyönyörűséges minimalista zongora és szaxofonművet. Kedden voltam MÜPA koncerten, teltház volt, és Nyman bácsi zenekarával együtt lépett fel. Annyira jó volt, nagyon de nagyon szeretem a zenéjét. Elvileg az előadás fél 10-ig tartott volna, de visszatapsoltuk őket, és kaptunk, mert ilyen jó közönség voltunk, ráadást.

A filmes lista nem teljes, még kiegészítem, ha eszembe jut az, amit kifelejtettem.

Vallás

Esszét kell írni, választott témában a kozépkori filozófia témakörén belül. Én a szabad akaratot választottam, és egy érdekes cikkre leltem. A filozófiai nézethez igazán nincs köze, tulajdonképpen csak egy " a vallás álszentságáről" leplet lerántani akaró kritikáról van szó, konkrétabban Szent Ágoston életéről és cselekedeteiről. Igazat adok abból a szempontból, hogy a kereszténység tényleg a világ legálszentebb vallása, és a legkevésbé toleránsabb intézmény más népekkel szemben. Ugyanakkor nem mindegy ez már? Minek még rágódni rajta?

http://vallaskritika.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=55002

Kaptam...

Az apámtól kaptam azt a meggyőződést, mmiszerint ha nem értek valamihez, inkább ne csináljam. Valószínűleg a saját kudarcélményei vezették, ezért beszélt le régen mindenről. Szerettem volna sakkversenyre menni, táncolni tanulni, meg volt még néhány dolog, amit ki akartam próbálni. Az első kudarcra, amikor először nem ment a dolog, rögtön lebeszélt róla, vagy meg sem engedte.

Nem tudom, hogy azért csinálta-e, mert azt hitte, minden, amire nem ő bátorít, eltávolít tőle, vagy tényleg a saját kudarcélményei miatt, de az lett az eredménye, hogy ha valami nem sikerül, akkor feladom. Már nem, egyre inkább erős vagyok, és a kudarc nem kedvetlenít el, mert felmérem, hogy úgyis meg tudom csinálni, csak máshogy kell.

Jó az ilyenekre rájönni, arra, hogy másoktól kaptam egy sor meggyőződést, ami nem az enyém. Persze az a meggyőződés, miszerint "ha beledöglöm, akkor is sikerül és képes vagyok megcsinálni " sem jobban az enyém, mint amit az apámtól kaptam, de egy fokkal hatékonyabb, mint az övé.

Ahogy rájövök ezekre a kapott jellemvonásokra, fokozatosan távolodom el tőle. És jövök rá arra, hogy tulajdonképpen majd minden megnyilvánulásommal mások meggyőződését erősítem, hiszen tulajdonképpen semmi sem az enyém. A véleményem sem, az ízlésem, a reakcióim, mert ha az lenne, nem tudnám magamban ezeket olyan gyökeresen megváltoztatni. De ha nem az enyém, akkor mi az, amit magaménak mondhatok?

Szoktam 1.

Szoktam kapni hírlevelet egy oldaltól, ahonnan elektronikus jegyzeteket, könyveket és egyéb csuda dolgokat lehet fellelni. A tegnapi hírlevélben többek között ezt az iroményt lehetett letölteni:


A visszhang, rovásírással...

:-)

GG utsó rész

Ma néztem meg Gilmore-ék 6. évadának utolsó részét. Lorelai egy nővel beszélget, aki pszichológus. Ki van akadva, a nő pedig tanácsot ad neki:

"El kell döntened, hogy mit akarsz, és hogy mit áldozol fel azért, hogy megszerezd. És utána vagy elfogadod, vagy tovább vársz.
Addig semmit nem kapsz, amíg nem is kérsz. Ha már kérted, de nem kapod meg, akkor lehet, hogy nem is érdemes várni rá. Van, ami sosem lehet a miénk, hiába is szeretnénk, hogy az legyen."

Gondolatok!

Tegnap voltam gitáron. Nagyon élveztem, szeretem ezeket az alkalmakat. Szegény Sztivi nem győzött dícsérni, hogy megy ez, meg hogy csak gyakorolni kell, mert tök jól csinálom.
Azt mondta, látszik rajtam játék közben, hogy milyen nagyon és erőteljesen koncentrálok, és hogy elég rosszul élem meg, ha félrepengetek vagy ha mellényúlok. Ezért lehet az, hogy a ritmushoz képest, amit néhány számnál kell gyakorolnom, kissé lassabban és nagyobb szünetekkel játszom, mert inkább kivárom azt a pár másodperc szünetet, amíg megnézem, hogy mindent jól fogok-e, minthogy mellé nyúljak.

Az a jó Sztiviben, hogy miközben elemzi, hogyan játszom, meg hogyan próbálkozom, én ezekből irtó jó következtetéseket vonok le a személyiségemet illetően. Igen, tényleg törekszem a biztonságra, és vannak dolgok, amiket vagy nem teszek meg, vagy csak kellő kivárás után, mert jobban félek a kudarctól, és attól, hogy hibázom. Ez tényleg jellemző rám, és persze az is, hogy feszülten koncentrálok akkor, ha valamit nem akarok elrontani. Pedig ez elvileg nem vérre megy, ahogy az élet sem, de valahogy nem nagyon tudok még egy ilyen egyszerű szituációban sem feloldódni.

Hihetetlen, hogy azt hiszem, viszonylag felhőtlen és laza ember vagyok, ilyen alkalmakkor pedig kiderül, hogy még mindig egy csomó félelem és gátlás van bennem. Persze mindig más mértékű, gondolom a szituációtól is függően.

Nem tudom megfogadni, azt hiszem még törekedni sem tudok rá, hogy kevésbé görcsös legyek, bár a néhány évvel ezelőtti énemhez képest jelentősen javult a helyzet, de még mindig nem az igazi.

Azt hiszem csak akkor tudok igazán boldog lenni, és elengedni magam teljesen, ha elmúlik a görcsösségem. Hiszen ez az, ami nem hagyja, hoyg elengedjek bizonyos dolgokat. Vagy fordítva? Ezen még el kell gondolkodnom.

Ma

Anyuval csajos, vásárlós, kávézós délelőttöt tartottunk. :-) Vettünk jó kis rucikat, ajándékot nekem, neki és másnak is. De főleg nekem, mert szükségem volt váltás farmerra meg cipőre. Én meg kaptam tőle egy fülbevalót. Most már itthon vagyok, pihenek és apróságokat csinálok. Regenerálódik a lelkem és írom a Nóri által javasolt listát. :-)

Íme a fülbevaló:

És íme egy kép rólam és a macskáról. Jó nagy lett:

Gondolatok!

Na jó. MOST már elegem van a hülye önsajnálatból, a keserűségból meg az állandó bőgési rohamokból. Egyszerűen unom, hogy állandóan fáradt vagyok, kedvetlen, erőtlen és arra várok, hogy másoktól kapjam meg a boldogságot.

Elegem van, és nekem ez így nem jó. Igenis változtatni fogok. Úgy lesz, ahoyg akarom. Ha valaminem véget kell érnie, akkor véget ér, de ezzel kinyitok egy csomó kaput magamban.
Akkor is az lesz, amit elterveztem. Elegem van az egó ugráltatásából! Szabad vagyok és magamnak tartozom azzal, hogy jól érezzem magam. És senki másnak.

Nem tudom, mennyire masszív ez az elhatározás, de ha sokat mondogatom, hogy ez nekem sikerül, mert miért ne sikerülne, akkor sikerülni is fog.

Pont.

Gondolatok!

Még mindig nem vagyok túl jól, de már kezdek kilábalni a depiből.
Hiba a hibáztatás, sem a magamé sem a másé nem segít. Nehéz, de valahogy csak túl lehet lendülni rajta.
Nehéz, ha az ember mellőzöttnek érzi magát minden emberi kapcsolatában. Senkinek nem kívánom, hogy étélje, milyen az. Bár nem csodálkozhatok rajta, hiszen ki akarna együtt lenni egy olyan emberrel, aki keserű, ezért csak a keserűségét tudja átadni másoknak. Lehet, annyi lesz ennek a haszna, hogy a nem kitartóakat elmarom magam mellől. Aki meg akar, maradjon, de számítson rá, hogy(tudom, hogy így lesz) ennél csak rosszabb lesz.

Kell egy kis szünet az agyamnak, de nem találom az OFF gombot...

Marketing!

MARKETING NŐI SZEMMEL

Mi a marketing?

Látok egy fantasztikus férfit egy partin.
Odamegyek hozzá és azt mondom: "Fantasztikus vagyok az ágyban.".
Ez a Direct Marketing.

Látok egy fantasztikus férfit egy partin.
Odamegyek hozzá és megszerzem a telefonszámát. Másnap felhívom és azt mondom: "Szia, fantasztikus vagyok az ágyban.".
Ez a Telemarketing.

Barátaimmal vagyok egy partin és meglátok egy fantasztikus férfit.
Egyik barátnőm odamegy hozzá és rám mutatva így szól: "Ő fantasztikus az ágyban.".
Ez a Reklám.

Beülök az autómba, lassan hajtok a városban és a nyitott ablakon át minden járókelőnek odakiáltom: "Fantasztikus vagyok az ágyban!".
Ez a Spam (kéretlen reklámküldemény).

Látok egy fantasztikus férfit egy partin.
Felállok, megigazítom a blúzom, odamegyek hozzá és töltök neki egy italt. Adok neki tüzet, amikor látom, hogy nem találja az öngyújtóját. Felajánlom, hogy hazaviszem, mert a közelében lakom, majd ezt mondom: "Mellesleg, fantasztikus vagyok az ágyban.".
Ez Public Relations (PR).

ÉS ITT A LÉNYEG!
Látok egy fantasztikus férfit egy partin. Ő odajön hozzám és így szól: "Hallom, fantasztikus vagy az ágyban.".
Ez a Brand Recognition (Márkafelismerés).

És ha az aktus után azt mondja: "Hááát tényleg fantasztikus vagy az ágyban!.
Akkor az a vásárlói elégedettség.

És ha elvesz feleségül, na, akkor az a márkahűség!

Blogggggg

Nagyon buta az az ember, aki engem, mint személyt, az alapján ítél meg, amit a blogomba írok magamról. Már a szakdogámban is azt jártam körbe, hogy a blog mennyire egyezik meg a személyiséggel. És habár ad egy bizonyos képet arról, aki írja, koránt sem annyira, amennyire kellene.
A megnyilvánulás, akár írásban, akár szóban behatárol. A blog még ennél is szükebbre szabja a személyt, hiszen adott egyén saját szűrőjén keresztül mutatja meg a világot. Én is szelektálok, idő, erős hiányában, valamint kedvtől függően posztolok arról, amiről akarok.
Mivel a blogot főleg egy szűrőként használom, amely segít, hogy kiadjam magamból a feszültséget káros következmények nélkül, ezért valószínű, adott időszakban a negatív felhangú élmények nagyobb hangsúlyt kapnak.

De ha valaki ezek alapján szemlél, vonja le a következtetést, akkor mélységesen csalódott vagyok. Mert az azt jelenti, hogy nincs meg benne az a nyitottság és elfogulatlanság, amellyel szemlélni tud más embereket bekategorizálás nélkül.

Még én sem ismerhetem magamat, mert báb módjára olyan helyzeteket és érzéseket produkálok, amelyek nem kacsolódnak szervesen az énemhez. Ez az a sablon, amelyet a környezetem nap mint nap rám aggat. Én is csak egy szűrőn keresztül szemlélem magamat, és próbálok, jelzem hasztalanul, egy személyiséget nevelni magamból. Értékelek bizonyos dolgokat magamból és ezeket leszűrve, megrágva, megemésztve és kiköpve tálalom itt. Tehát többszörös szűrőn keresztüljutva jelenek meg itt, tehát nem is biztos, hogy az itteni személy, a virtuális bloodflower valóban én vagyok.

Nyomor

Olyan képtelenül nyomorultul érzem magam...

Ma...

Na meg volt a suliadagom.
Pozitívumok:
Filmes órán azt a feladatot kaptuk, hogy vizsgaidőszak elejére le kell adni az Országúton című film egy 5-7 perces kiragadott jelenetéről egy elemzést. Izgi nagyon. Néztünk soksok jó kis filmrészletet. Jó volt a művtöri meg a filozófia diszciplinái óra is. Még csak 3x találkoztam az osztálytársaimmal, de közülük egy lánnyal nagyon jóban lettünk. Ő is vízöntő, szerintem szerepet játszik benne, hogy ilyen jól egymásra tudtunk hangolódni. Kaptam tőle Szívek szállodája 6. évadot, én meg hoztam neki régi filmeket. És kaptam tőle megint meglepialmát :-). Együtt szerencsétlenkedünk a suliban, ami jobb, mint egyedül.
És minden sulinap után, ha mindketten maradunk, levisz a HÉV-hez, hogy ne kelljen 15 percet gyalogolnom. :-))))
És úgy néz ki, leközlik a cikkeket, amiket írtam a ZSKF-es lapban. Életem első publikálása a nyomtatott sajtóban. Valahol el kell kezdeni.

Negatívumok:
A filmes csávó újfent gyenge órát tartott. 3 órán keresztül szarozott egy olyan témával, amit nem mellesleg én a filmes felvételikre már bevágtam, másrészt meg 3/4-ed óra alatt le lehetett volna adni. A rekordja az, hoyg két értelmes szó között 4 db "őőőő" nyögést tud hallatni. Az átlag az, hogy 2 db értelmes szó, 2 db nyögés.
A vallástörténetes bácsi is csak reprezentatív jelenség volt az óráján. Jószándékú, de nem nagyon akarja túlzásba vinni. Aranyosan felirja a táblára az összes értelmetlen szót, hogy úgy tűnjön, jegyzetel. Amikor pl. azt mondta, hogy a vallásfilozófiával szinte minden mérhető, akkor szépen felírta a minden szót :-)
Amikor filmes óráról jöttem ki, megkérdeztem egy srácot, akinek volt laptopja, hogy wifi-vel netezett-e. Azt mondta nem, ezek "köcsögök", ha van is a termekben, le van tiltva. A fejemben azt válaszoltam neki, hogy örüljön, hoyg ezek a "köcsögök" megengedték, hogy ide jérhasson kommunikáció szakra. Mert apuci meg anyuci valószínűleg nem fogja mindig finanszírozni az Audi Cabriót, Nissan Minit vagy a piros BMW-t. Mert olyannak látszott. Aztán mondta, hoyg majd szól, ha valahol esetleg mégis be tudná fogni. Megköszöntem, és elmentem.
Úgy megráznám ilyenkor az ilyeneket, hogy gondolkodjanak egy kicsit.

Amúgy fárasztó ez a reggel 8-tól este 8-ig dolog. :-P Lóg a nyelvem...
Megyek aludni...

SMART!

Én, és a SMARTom. :-) Na persze. Gondolom mindenki kinézi belőlem, hogy meg tudok venni egy minmum 4 millás kocsit. Ez a kis helyes az épületünk előtt állt, és pizzát hoztak vele. Egyszer nekem is lesz egy SMARTom. Remélem. Mélységes szerelem fűz az olyan autókhoz, amik zsebkendőnyi helyen meg tudnak fordulni a tengelyük mentén.
Most egyelőre még a másénak örülök.

?

Van egy ember, akivel szemben mélységes undort és utálatot érzek. Egyszerűen nem tudom legyűrni, nem tehetek róla. Van valami ideges vibrálás, ami akkor tör rám, ha észreveszem, hogy létezik.
Régen már volt olyan, hogy valaki szó szerint terrorizált. Voltak miatta álmatlan éjszakáim, de valahogy soha nem hibáztattam miatta azt az embert, hogy pont engem pécézett ki, még mások szóvá is tették, hogy védem. De valahogy túljutottam rajta, és már csak őt mint jelenséget szoktam szemlélni.
De az a másik elviselhetetlen számomra. Vannak olyan reakciói, amelyeket azért nem bírok elviselni, mert emlékeztetnek az anyám viselkedésére. Persze ennél az embernél sokkal nagyobb dózisban. De mégis valahogy az zavar, ahogy megalázza magát. Ez a megalázás tulajdonképpen egy szellemi megalázkodás. Azokat az embereket tiszteli(?) csak, akik nála erősebbnek tűnnek, és akik mellett fél. Azokat "szolgálja", szó szerint fényesre nyalja a seggüket, hoyg szeressék és megbecsüljék őt, a többi emberrel szemben viszont semmilyen. Sőt, nagyon aljas is tud lenni, és nagyon sokszor kihasználja az, hogy az emberek neki nem szólnak, mert szellemileg nem éppen ép. Én az ilyen torz lelkű emberekkel, ez persze csak az én véleményem, nekem ez már torz, szóval az ilyen emberekkel nem tudok mit kezdeni.
Mélységesen lenézem, és utálom a megalázkodást, a szolgalelkűséget, a saját magam önbecsülésének sárbatiprását és a hízelgést. Van, ami bennem is meg volt, valószínűleg ezért nem szeretem.
És rájöttem, hogy mivel nem akarok tudomást venni róla, levegőnek nézem, és nem érdekel, ezért utál. Mivel a hízelgésével nem megy semmire, ezért undokul viselkedik, mert tudja, hogy arra felfigyelek. neki csak az kell, hogy figyeljenek rá, és ezt a lehető legtöbb módszerrel meg is teszi. Szívja minden ember figyelmét.

Aztán ma ezen gondolkodva rájöttem, hogy nem éri meg vele foglalkozni. Egyrészt azért, mert jobb dolgot is találhatok ennél, másrészt, mert mások hozzámállását megváltoztatni nem tudom, harmadrészt azért, mert nem akarok tökéletes lenni, és buli, ha valaki utál. Úgyhogy nézem, ahogy mások seggét fényesre nyalva csúszik előttük, akik még meg is jegyzik, hogy igazán lehetnék az adott személlyel elnézőbb, és közben elkönyvelem magamban, hogy ez is egy olyan dolog, amiben részt venni nincs erőm.
Nem ez lesz az első eset, hogy nem vagyok közkedvelt. nem is az utolsó. Nem az van megírva, hogy mindenki által tisztelt, körberajongott és szeretett ember legyek. :-) Egyik szemem sír, másik nevet? Lehet. Néha jó lenne, ha számomra fontos emberek kicsit többet foglalkoznának velem, és nem mindig én legyek, aki keresi őket. Meg hát nem mindig jó dolog az, hogy olyan emberek, akikkel beszéltem is már többször, fel sem ismernek. Néha nehezebb az ismeretlen senkinek lenni. De sajnos most erőm sincs ezzel foglalkozni, úgyhogy egyelőre egyedül vagyok, amit most nem mellesleg nagyon élvezek, aztán meg majd meglátjuk, hogy megmaradnak-e az állítólagos jó viszonyok. Egy emberi kapcsolat fenntartásához ketten kellenek.

Na de eltértem a témától. :-)

Jácc!

Vannak olyan játékok, amiket néha azért játszom olyan véresen komolyan, mert fogalmam sincs a játékszabályokról...

Nézz!

Őket tekintettem meg most a hétvégén:

Az elsőt Paul Newman emlékére. A többi csak úgy jött. mellesleg ezek mellett még volt időm a tegnapi napot végig aludni, ma sétálni, macskázni, ebédkészítésben segédkezni. :-)
Asszem kipihent vagyok, és már kihevertem a náthámat is. A pénteki napom nem mellesleg a legeslegjobb nap volt az uutóbbi fél évben. :-)

:-) Cuuuuki! :-)

A kép címe:
Ha innen kijutok, vki meghal. Egyértelmű photoshopolás, de annyira aranyos, hogy meg kehet érte őrülni. :-)

Agyéletkor

"Megnézheted, hány éves az agyad.
Az oldal kínai.
Figyelmesen olvasd el az instrukciókat!

1. Nyomd meg a "start"-ot a megjelenő képen.
2. Várd meg a visszaszámlálás végét: 3, 2, 1.
3. Egy pillanatra megjelenik néhány szám (3-6), próbáld a helyzetüket
és nagyságukat megjegyezni, aztán helyettük üres körök jönnek. Nyomd
meg sorban a köröket a legkisebbtől a legnagyobb szám felé haladva.
Ez ismétlődik majd 10szer.
4. A végén megjelenik az agyad életkora.

klikk ide:
http://flashfabrica.com/f_learning/brain/brain.html