A kaptam... bejegyzés kommentjének akartam írni először, de úgy döntöttem, megér egy bejegyzést. tehát
A bejegyzés egyik részében kifejtem, hogy az alapbeállítódottságot a szüleinktől kaptuk. Ez logikus is, hiszen csecsemőnek, kisgyereknek, de talán 18 éves korig is a legtöbbet a szüleinkkel vagyunk. Mivel semmit nem tud a csecsemő a világról születés után, de a szülkben a legtöbb esetben megbízik, logikus, hogy azt a véleményt, gondolat és érzelemhalmazt fogadja el valósnak, amit tőlük kap. Nem biztos, hogy az igaz, de a magáénak éli meg. A szülők véleménye a világról képez a gyereken egy lenyomatot, amit aztán a kedvére formál. De attól a lenyomat megmarad, csak éppen a gyerek ahhoz képest viselkedik valahogy ahogy egyre többet fog fel a világból. Vagy ahhoz igazodik, vagy csak részben fogadja el vagy pedig teljesen elutasítja, és egy másik, neki tetsző világnézetet kreál. De az attól még ott van, mert kapta. nem az ővé tulajdonképpen, de sajátjának fogadja el. És ez nem negatívum, hanem tény.
Azért szoktam sokszor írni a szüleimről, mert én a kortérsaimhoz képest sokkal de sokkal több időt töltöttem velük. Nagyon későn kezdtem az iskolán kívül megismerni mást is avilágból, aminek voltak jó és rossz következményei is.
A lényeg, hogy én a szüleimtől kaptam a legnagyobb részét a világnézetemnek, a gondolataimnak és az érzéseimnek. Sokszor úgy reagálok helyzetekre, gondolatokra, ahogy ők, pedig tudom, hogy adott esetben ez nem is igaz, mert csak egy bevett sémát követek. Úgymond újrajátszom az ő szituációikat.
Ezért szoktam annyiszor írni azt, hogy mit kaptam tőlük, vagy mit nem szeretek bennük. Az, amit tőlük kaptam, az ővék, mert csak azt tudják nekem átadni. A lenyomat ott van, de nem bennem, hanem rajtam. Amikor ezekről írok, az egyfajta tudatosítási kísérlet a részemről. Hiszen amit én nem szeretek bennük, azt tulajdonképpen ők nem szeretik magukban, csak nem tudnak velük mit kezdeni. Nekem adták, mint kívülállónak, hogy jobban átlássam. Ezeke szimpla játékok, és ilyenkor meg kell értenem, hogy az, ami bennem látrejön, csak egy reakció. De ez nem az enyém. Nem rólam szól. Hanem róluk. És mindenki másról.
9 megjegyzés:
nos...akkor nevezzük ténynek. de ha vkinek mindig azt mondják, hogy "béna vagy, nem értesz hozzá és ne is foglakozál vele" akkor ugye szép lassan ezt el is hiszi magáról. miközben lehet megtudná csinálni.
csak egy kérdés a végére :)
Apukád vagy bárki más a családból tisztában van a képességeiddel? vagy ott is csak a sajátjukat vetítik rád?
gondolom igen
a képesség azért nem jó példa, mert ha gyakorlom az egyik képességemet, akkor ők a legtöbb esetben nincsenek ott
de a képesség kifejlesztése és az ahhoz való hozzáállás már attól függ, hogy a gyerek mit kapott a családjától
pl. erről mindig az jut eszembe, hogy Mozart ugye zseni volt, de ha ugyanazokkal a képességekkel születik egy afrikai faluba, akkor soha senki nem tudja ezt meg
tanulsz pszichológiát? Érdemes lenne olvasnod, és itt most ne, ezoterikus hókuszpókuszokra gondolok. Meglepne, amit olvasol.
a pszihologiába sztem mindenkinek belekellene ásnia magát egyszer..legalább egy kicsit:)
én nem szeretem igazán a pszichológiát, főleg nem azt a fajtáját, amit az iskolapadban tanítanak. mellesleg pszichológia címén eléggé félreértelmezve tanítanak egy csomó Jung ideát, ami nekem nem szimpi. azért mert valami nem általánosan elfogadott, mint az ezterikus hókuszpókusz, még nem biztos, hogy minden formája elvetendő
Senki nem születik zseninek...még Mozart sem. Csak őt már 3 éves kora óta tanították, de ha ugyan ezt kapta volna egy kisgyerek egy afrikai faluban akkor ő is lehetett volna nagy művész.
Vagy nézd meg a Polgár lányokat /biztos ismered a történetüket, hisz' egyik kommentben írtál arról, hogy szerettél volna megtanulni sakkozni/, a Polgár apuka már 4 éves koruktól tanította sakkozni őket. A képesség mindenkiben megvan...csak kérdés mit kap abban az időben amikor a legfogékonyabb a tanulásra.
Természetesen. Vannak nívós könyvek alacsony színvonalú tömegek közé tévesen besorolva, de azért a kategóriát mégiscsak a tömeg adja.
De úgy látom, mindkettőnk oldalán fennáll egy kicsit, hogy elítéljük azt, amit nem ismerünk.
Egyébként csak azt akartam mondani, hogy ugyanazokat írtad le. Még mielőtt tovább harciaskodsz.
na látod, most minden egyes soroddal egyetértek. :-)
mer szeretsz félreérteni, most meg nem adtam rá lehetőséget! :P
Megjegyzés küldése