Tettek, emberek!

Az olvasói statisztikám szerint 27-én 27 olvasóm volt. :-))))
A számok bűvereje.

Terveim, amíg el nem kezdődik a suli:

• varrok egy csini kis mobiltartót, már el is kezdtem, ha kész lesz, lefotózom
• kihímezek egy másik díszpárnát, mert egyet már megcsináltam
• felhasználom a hobbi kreatívos itthon tárolt hozzávalóimat, hogy újakat vehessek :-)
• megnézem az eddig nem megnézett dvd-imet
• elolvasok egy rakat könyvet
• megszerkesztek egy új blogot, de ez még meglepi
• megpróbálok megtanulni gitározni egy számot, és feljátszom a gépre
• veszek egy hajszárítót, mert a régi tönkrement, és egy capuccino szettet, egyet magamnak, egyet ajándékba

No, ennyi, remélem minden összejön, amit szeretnék. Bár eddig is minden összejött, nem lehet okom panaszra. :-D Life's short, be happy! And talk fast!

Gondolatok!

Life's short. Talk Fast!

A Gilmore girls jelmondata. Asszem kisebb mérgezést kaptam, túl sokat néztem őket, és kezdek enyhe kávémérgezésesen sokat és jópofán dumálni.
Erről meg eszembe jutott, hogy nem lenne rossz sorozathősnek lenni.
Bár mondjuk szappanopera hős nemlennék, mert ott folyton ármánykodnak, vagy szeretnek, de csak az utolsó 10 részben fordul minden jóra a 100ból. Vagy a főhősnő csúnya, és az utolsó 10 részben szépül meg a 100ból.
Ki akarna élete sorozatában az utolsó 10 részben jól élni, amíg a többiben pocsékul volt?

Macgyvernek lenni biztos szuper lenne. Egy hajszárítóból meg egy pár drótból tudnék csinálni egy szuper turmixgépet, és mindig csinos szőke nők vennének körül, és nem öregednék, csak a halántékom magasodna egy kicsit.

Vagy lehetnék Dr. House, és folyton vikodint ehetnék, amivel kábíthatnám magam, és ha valakinek valami baja lenne mellettem, fensőbbségesen el tudném látni. Bár az sem lenne jó élet, mert soha nemlennék nyugodt, pedig a környezetemben az összes nő bukna a borostámra, de nekem mindig az kellene, aki nem lehet az enyém, és a végén őt is elhajtanám.

Esteleg rajzfilmhős? A 3d-s rajzfilmek korában majd mindenki azon nosztalgiázna, hogy hol vannak már a régi szép idők, amikor ott volt Maci Laci, Foxi Maxi, a Top cat, meg a gyalog kakukk, és akkor én lennék a stréber környezetvédő Liza Simpson. Állati baró lenne tűske hajjal, kislányosra torzított hangon beszélni. Na és persze sárga lennék. Szívesen kipróbálnám, milyen lehet sárgának lenni.

Rém rendes családban sem lennék benne. Nem is illik rám egyik karakter sem. :-)

Vagy mondjuk egy másik kalsszikus, a Szuper csapat? Lehetnék az idióta Murdoch. Folyton lehetnének szócsatáim Mr T-vel, és mindig felülről venne a kamera, amikor ráugrom valakire, és jól elverem.

Csak az a bökkenő, hogy mi van, ha leforgatják az összes részt életem sorozatából? Ismétlés?

csak úgy!

Vég Em!
Végre végemre értem.
Túl vagyok a Gilmore Girls 7. évadjának utolsó részén is, fáradtan heverel az ágyamon, laptopomba petyegek, a képernyő jobb sarkában egy Gmail notifier által kreált nyugis és szégyenlős boritékocska pihen, és a szobám tenúja, ahogy megvalósítottam önmagam.

Na semmi olyan!
Gitároztam, vagyis inkább gyakoroltam, varratm díszpárnát szép lila műselyemből, és mobiltartót szabtam ugyanabból, gerberavonalakat rajzoltam díszpárnának való másik anyagból, és már tervezem a hímzést egy harmadik valóra.

Na igen, ilyen, ha ÉN kitombolom magam. :-)
Most megyek hajszálakat tisztítani, hogy holnap reggel hatkor legszebb álmomból ébresszen fel azébresztő, és visszazuhanhassak a masszív, kőbevésett és biztonságos mindennapokba.

Nézz!

Szívek szállodája maratont tartok. :-) Megkaptam szinkronosan az utolsó, 7. évadot dvd-n, és most igyekszem legalább két részt megnézni naponta. Nem kis dolog, mindjárt elmesélem milért.

Nos, ki sorozatelmélet, aki nem ismerné ki magát ezen berkekben. Ez a sorozat a Warner által finanszírozott kategóriábaa tartozik. A történetével nem untatok senkit, nézzetek utána, ha érdekel, mondjuk itt:
IMDB
A Warner Brothers sorozatai általában reklámmal dúsítva kerülnek forgalmazásra, leadásra egy tv társaságnál. Ez persze nem feltétlenül a forgalmazótól függ, de nekem ez a tapasztalatom.

Amerikában, tévés forgalmazásban, léteznek a 22 perces "sitcom" sorozatok, amelyekből általában kettőt szoktak leadni, közöttük reklámmal, így jön ki az egy óra műsoridő. van a hosszabb sorozat is, az 52 perces, vagy 50 perces. Ezeket is feldúsítják reklámmak, 8-10 perc körül, általában egyszer, nem úgy, mint a hazai kereskedelmi csatornák.

Nos, a Szívek szállodája, eredeti címén Gilmore girls is ilyen hosszabb lélegzetű, epizódonként 50 perces részekből áll. Tehát nem piskóta az egész évad megtekintése, főleg, mivel átlagban egy évad 22 részből szokott állni az ilyen hosszabb sorozatoknál.

kedvenc beszólásom a sorozat 7. évadjából:

Kirk, a "falu bolondja" Lane, a terhes kóreai kiscsaj hasára teszi a kezét.

Lane: Kirk. Mit művelsz?
Kirk: Egy rúgásra várok
Lane: Kapsz is egyet, ha nem veszed le a hasamról a kezed.

Idő!

Miután felhívták bizonyos személyek a figyelmememt arra, hogy a blog belső órája nem jár jól, kihasználtam az alkalmat, és átállítottam. :-)
Most már a valós magyarországi időt mutatja.

Kár, hogy nincs itt olyan kis emotikon, aminél a smiley a nem létező csuklójára mutat, hogy jelezze az időt, mert azt most úgy betenném ide. :-)

Sikerült!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

SIKERÜLT!!!!!!!

Felvettek államilag finanszírozott, levelezőre a ZSKF-re!!!!!!!!!!!

Szabadbölcsész leszek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Gondolatok!

Ha már ilyen nagy filozófiai okoskodásokba mélyedtem...

Egy ideje előjött az asztmám. Nem érzem, hoyg használna a gyógyszer, és néha az jut eszembe, hogy milyen szemétség, hogy soha nem fogok tudni leszokni róla, elkezdem sajnálni magam, néha pedig csak simán várom, hogy elmúljon, és nem akarok róla tudomást venni. Van olyan is, hogy már előre félek, ha használom a gyógyyszert, hogy vajon meddig fogok levegőt kapni.

És ez nagy hiba, mármint ilyeneken agyalni, most rá is jöttem, hogy miért.

Nos, az egy dolog, hogy ez engem zavar. Már az, hogy időnként, hosszabb, rövidebb ideig, kicist vagy jobban nem kapok levegőt. Csak hogy annyira beleépült a személyiségembe, hogy úgy néz ki, nem fogok tudni tőle megszabadulni.

Azt most felejtsük el, mi ennek a pszichológiai háttere, és csak nézzük meg ezt az én szemszögemből.

Ha magamra gondolok, akkor végiggondolom azt a személyt, akinek ÉN ismerem magamat. Bennem is kialakult egy kép magamról, akárcsak a többi emberben, akik ismernek.

Ha kérnének mások, hogy meséljek magamról, mondjak el olyan jellemzőket, amelyekat fontosnak tartok elmondani, akkor biztos belevenném azt, hogy asztmás vagyok.

Először ezt magamnak mindig azzal magyaráztam, hogy van egy csomó helyzet, aminél fontos tudni, hogy a tüdőkapacitásom nem olyan, mint az egészséges embereké. Aztán rájöttem, hogy nem tudok magamról úgy gondolkodni, mint egy egészséges emberről.

Tehát a kulcsszó az, hogy ÉN HOGYAN GONDOLKODOM MAGAMRÓL.
És a megoldás is az. mert nem az a lényeges, hogy mésok hogy vélekednek rólam, hanem az, hogy én milyennek látom, és ebben az esetben milyennek élem meg magam. H egy beteg emberként gondolok magamra, akkor beteg is leszek, és hiába nyavalygok, hogy le akarok szokni a gyógyszerről, nem fog menni. Mert tudni fogom, hogy mint beteg embernek, szükségem van rá.

Most ott tartok, hogy kivárok. mert kell még idő, hogy rájöjjek, én nem csak egészséges akarok lenni, hanem egészséges is vagyok. Mert nincs az a futás, vagy fizikai teljesítmény, amire ne lennék képes.

Ha az utóbbi időben rájöttem arra, hogy amit akarok, elérhetem, simén azzal, hogy megteremtem a lehetőséget fejben, akkor miért ne tudnám ezt is elérni?
Ellenben ez elég nagy munka, és ha a testem úgy érzi, hoyg nincs jól, akkor engednem kell neki.

Amúgy meg tudom, hoyg egészséges vagyok. :-)

Gondolatok!

Ma, amikor hazafelé igyekeztem, elment mellettem egy férfi, és azt mondta a telefonba, hogy:
"Az élmények nem érnek semmit, ha nem oszthatod meg valakivel."

És eszembe jutott, hogy tulajdonképpen ez mekkora butaság. Mert ugye az, ha csinálsz valamit, vagy vagy valahol, az magában nem élmény. Az teszi az élményt élménnyé élménnyé, amit te tulajdonítasz neki. Olyan különleges érzésekkel ruházod fel, kötsz hozzá, hogy az teszi élménnyé. Tehát TE tested élménnyé. Vagy én, teljesen mindegy.

Na már most ebben az a logikátlan, hogy ha ezt te vagy én teszem élménnyé, akkor ebben hol van a másik ember. Mert a másik az egy más valaki, más érzésekkel, más gondolatokkal. Lehet, hogy ha együtt vagytok valahol, akkor az neked élmény, neki viszont nem. Viszont lehet mindkettőtök számára az, de nem a másik teszi azzá, hanem megint csak te.

És mivel a másik egy MÁS VALAKI, nem is tudod megosztani vele, legfeljebb egy helyen van lehetőségetek átélni egy élményt, de tuti, hogy nem ugyanazt, hiszen nem vagytok egyformák.
( Pl. ha én azt mondom, hogy alma, akkor lehet, hogy fekete háttér előtt egy szép piros alma fog eszembe jutni, neked viszont egy rekesz alma, amit kb. fél órája a piac egyik standján láttál. ebből is látszik, hoyg mások vagyunk)

Ezért nem értem, hogy miért kell az, hogy az élményemhez egy mésik ember asszisztáljon. Az persze nagyon jó, amikor más ember is ugyanúgy jól érzi magáét ott, ahol te is vagy, vagy azzal a dologgal, amivel te is foglalatoskodsz, de ez megint nem róla, hanem rólad szól.

vagy rólam. Mert a másik ember ahhoz kell, hogy Én jól érezzem magam. Elsősorban.

Olvass!

Netezés során felhoztam a tudásom egy kicsit mangák és animék terén. És kaptam egy mangát, a Tarot Cafét, amit apu véletlenül szerezatt. Goth romantik fantasy manga, különleges lényekkel(vámpírok, farkasok, halhatatlanok, tündérek, alkimisták, sárkányok és még sorolhatnám), feminin férfiakkal és sok sok gyönyörű nővel.

Tanulj tinó...!

Tegnap átéltem az első gitár órámat!

Nagyon szuper volt! Jó fej a srác, és amellett, hogy zenész, még okítani is tud. Átvettük a fül utáni hangolást, persze, miközben behangolta a gitáromat. Annak ellenére, hogy teszkós ócsó gitár, azt mondta, hogy gyakorlásra nagyon jó lesz. egyedül a fém húrokat kell rajta kicserélni, mert egyrészt vágják az ujjamat, másrészt meg nem tesznek jót a gitár nyakának.
Meg lettem dicsérve, hogy kezdő létemre jól fogom a gitárpengetőt, és hogy jól fogom le az akkordokat.
Érzem, hogy fog ez menni. :-)




Ma fejeztem be a Számokat. Pelevin egy őrült, nem kétséges. De azért ez nem volt olyan rossz regénye. A Metamor szent könyve nekem zseniális, a P generáció viszont borzasztóan untatott. Az hiszem, most egy időre félreteszem őt. Még úgyis el kell olvasnom a Ionesco regényt, mert még nem végeztem vele.

Közben hobby kreatívoskodom, alszom ezerrel, úgyhogs remélem hétfőre már friss és üde leszek. :-)

Gondolatok!

Leveleztem ma valakivel, és írt nekem érdekes dolgot:

"Elmondhatod, hogy van bankod, nőgyógyászod, fogorvosod, masszőröd, gitártanárod.Szinte irigylésreméltó vagy. :-) "

Tulajdonképpen milyen igaz ez! Itt nyavalygok folyton, pedig ha csak egy kicsit is belegondolok, már most annyi mindent átéltem, és megtapasztaltam, és ez annyira jó! :-) És még mennyi mindent fogok!
Most épp a számítástechnikai tudásomat fejlesztem. Hétvégén meg irkálni és pihenni fogok, és megint csak gépezni, mert most nagyon élvezem, hogy van laptopom.

Meg azért eltelt az év fele, és mennyi mindent elértem már! Eldöntöttem, hogy lesz nyelwizsgám, és lett. Szakvizsga, meg szakdolgozat, meg felvételi, közben megvettem a laptopot.

És azt hiszem, amellett, hogy a birtoklási vágyamat maximálisan kiéltem, valamennyit a szellemi törekvéseimnek is adtam.

Van még azért mit csiszolnom, de valószínű meghalni sem fogok elégedetten. :-)

De most, hogy így belegondolok, tök boldog vagyok, csak sokszor nem veszem észre.

Meg félelmetes is belegondolni, hogy végülis minden teljesült, amit akartam, csak a formája nem volt épp az, amit elgondoltam.

De erről majd egy másik blogban. .-) Mert coming soon!!!!!!!
És majd kicsit később!

Gondolatok!

Ha az ember sokáig vár valamire, akkor egy csomó mindenről lemaradhat. Én ezt úgy oldom meg, hogy miközben várok valamire, beütemezek mást, amit akartam. Elvonva a figyelmemet, nem görcsölök azon, amit várok, és ezáltal hamarabb bekövetkezik, és kevesebb aggódással.

Nem mellesleg, jobban is fogom élvezni.

Sok sok mindenféle!

Volt nálunk grillparty vasárnap. És vagy a kaja, vagy a hidegfront, esetleg a tűző nap, de lehetett minden egyszerre, kihozott belőlem egy csúf kis gyomorhurutot. Mér régebb óta húzódik, de nem volt olyan súlyos.
Hát most diéta, koplalás, önuralom.
Azért írtam, hogy kihozott belőlem, mert a többieknek semmi bajuk nem volt.
Ez bennem volt, és kisebb nagyobb kínok között kiadtam magamból.
Most mindenféle jót nézegetek a neten, közben olvasgatok, csetelgetek. mÉg egy nap betegszabi, és szerdán már megyek dolgozni.
Jó is, rossz is. :-)

Zenélj!

Chopint hallgatok, és imádom!

És nem mellesleg jövő pénteken lesz az első gitárórám. Kell vennem egy kottafüzetet. Vinnem kell diktafont. A gitár már van, a tokot pedig kölcsön kaptam.

És szól a drága zongora, és szól...

Neked!

Amikor azt hittem, ismerlek, akkor olyan határozottnak, kőbe vésett szavúnak, erősnek láttalak. Az voltál, aki mindig tudta, hogy mit csinál, akinek nincsenek kétségei, és volt valami irritáló ebben a bizonyosságban, ami belőled áradt. Nem is sokszor számomra, hanem mások számára. És nem is sokszor ellened irányult, csak a maguk bizonytalanságát látták felvillanni benne.

Aztán amikor tudtam, hogy már tényleg megismertelek, láttam, hogy te is csak ember vagy. Hogy olyan vagy, amilyennek fentebb leírtalak, de sokszor akkor is, amikor elhyott az erőd, és amikor pihenned kéne, még mindig tartod magad. Láttam, te is ember vagy, aki ugyanúgy fájnak, elszomorítanak dolgok, de te még véletlenül sem mutatod ezt ki. Az látja, aki jobban ismer, de a legtöbb embernek csak az a maszk látható, amit nem félsz megmutatni.

Van valami furcsa abban a kettősségben, ahogy az erő és a bizonyosság keveredik az érzékenységgel, kedvességgel.

Nem tudom, ez jó-e vagy rossz, de így vagy valahogy te is tökéletes. És én szeretem ezt a tökéletességet.

Csak ne felejtsd el, hogy sokszor töb energia kell ahhoz, hogy készenlétben tartsd magad, mintha csak simán, védelem nélkül lennél egy kicsit.

Gondolatok!

Miért van az, hogy folyton az az érzésem egyes embereknél, hogy beszélek hozzájuk, és nem értik, amit mondok. Mintha elbeszélnénk egymás feje felett. Én értem, hogy mit mond, viszont ő csak a saját szűrőjén keresztül tudja értelmezni, amit én mondok, ezáltal valahogy kisiklik minden mondat, ami elhagyja a számat.

Vajon velem is van így? Ezért olyan értelmetlen a beszéd?

És miért érzem mégis mással azt, hogy szavakból is, de van, hogy szavak nélkül is megértjük egymást, és pontosan tudom/tudja az ő/én rezdülésinek/imnek jelentéstartalmát. és még reagál is rájuk.

És ha vannak emberek, akik TÉNYLEG nem értik, amit mondok, akkor vajon miért vannak mellettem. Mert akkor mi az értelme egyáltalán.

Jó, igazából nem kéne ennek értelmet keresni. Maga a lét is olyan, hogy nem nagyon lehet benne értelmet találni. Csak a rossz szokás, mert én olyan értelmet kereső ember lennék, aki néha, ha fáradt, vagy gondjai vannak, vagy mérges, vagy szomorú, akkor kétségbe esik, ha nem talál valami értelmeset az életben. A kezdeti vagy folytatódó széthullások ellenpontjaként valami kicsiny kis összefognivalót.

Mint amikor a finoman hullámzó tengerben állok egy hálóval. Az is olyan, hogy értelmet keresek a vízben...

Ami nem változtat semmit azon, hogy mások nem értik, amit mondok. Ennek csak az lehet a megoldása, ha más módszert választok arra, hogy amásik bizonyosan megértsen. Ha egyáltalán akarom, hogy megértsen...

Gondolatok!

Kezdem azt érezni, hogy a körülöttem lévő aktuális emberek élete rendeződőben van. Férjhez menetelek, új lakások, menyasszonyságok, utazások, családalapítások, pasi felhajtások, összeköltözések, és még számtalan újdonság. :-)
Gyönyörű azért ez. Mindenki kezdi megtalálni a helyét a világban. Van, aki egyenes úton, van, akikis döccenőkkel. És ezt jó érzés látni, még ha én magam tudom, hogy soha nem fogok nyugodt, és békés életet élni. Majd 10 vagy talán 15 év múlva.
Viszont lelkileg kezdek megnyugodni.

Kezdem megtalálni azt a módot, amivel igazán őszinte tudok lenni magamhoz, és ezáltal másokhoz. vagyis nem is az igazi őszinteség itt a fontos, hanem az igazán őszinte próbálkozás, amivel jót akarok a lelkemnek.

Már nem akarom mindenáron, hogy mindenki szeressen. Már elfogadom, hogy mások nem ismerhetnek meg teljesen, ezért nem veszem magamra azt a képet, amit ők sugárznak felém.
Már erőt tudok magamon venni, és ha valami zavar, inkább kimondom, és így a feszültség átmegy rajtam. Már egyre kevéssé rágódom feleslegesen vélt, vagy valós sérelmeken. Megteszem magamnak azt, hogy megrázom magam, és erőt véve magamon, tovább megyek a már megtörtént és megváltoztathatatlan dolgokon.
És ez igazán jó érzés.

Kezdek felengedni.

"Jó mulatság, férfi munka volt. :-)"

Ajándék!

Ajándékkészítésben vagyok! Mindenkinek most van a szülinapja! :-)
Ami mondjuk nem igaz, de van benne egy kis igazság.
A masszőrömnek, Annának, mivel rák, festettem egy kicsi zodiákusos kerámia nyakláncot. Rákot formáz, meg a csillagjegy jelét.

Amikor odaadtam neki, teljesen meghatódott, és nem jutott szóhoz. Pedig nagydumás ám! :-D
Jó érzés, ha örülnek egy félig kézzel készített ajándéknak.
Kriszta barátnőmnek ezt készítettem:
Képkeret, ami "lapra volt szerelve" :-), amibe egy nyomtatott föld mandalaképet tettem, és a képkeret alsó részébe betűket ragasztottam. A szöveg a BOLDOGSÁG.
Íme a kép, ami a keretben van:

Happy!

Csupa jó dolog! :-)
Megy a net a laptopon! Végre tudom rendesen használni, telepítgetek, persze ésszel, és élvezem!
ma tudtam barátnőzni, persze csak fele annyi emberrel, mert Judy ott volt, vadcsika viszont belemerült a felujításba, és szegény elfelejtette, hogy ma találkoznánk. :-D

terveim, ha már így eszembe jutott az elkövetkezendő időszakra:

Gyakorolok nyelveket, angolt meg franciát, különböző netes fordításokkal.
Várom, hogy megtudjam a felvételi eredményét, és végre jogosan örülhessek annak, hogy szabad bölcsész leszek!
Elhatároztam, hogy mivel a nyáron nem megyek nyaralni, megtanulok gitározni.
Már találtam is tanárt, holnap felhívom, és egyeztetek vele.
Elhatároztam, hogy jövő nyáron megtanulok vezetni.

Na, kb ennyi, a többit még pótolom. Íme a beígért kép a kicsi fülemről:

Megy!

Működik a net a laptopomom! :-))))))

Szegény nővérem már vért izzadt, de megoldotta!

Millió csók, annak a bloggernek, aki a vistás szervízpackot feltette a honlapjára xp-re konfigurálva, mert a gyártó nem biztosítja. :-))))

Ollyan boldog vagyok most, és olyan bűszke a tesómra! Meg magamra.

Mozizz!

Ezt láttam. Életem egyik leggyönyörűbb filmje:

Új!

Egy hete kifurattam a fülemet. Kép helye, amit majd legközelebb töltök fel:

Válás!

Ami elmúlt, az elmúlt. A régi kötelékekhez való ragaszkodásból még senkinek nem volt haszna.

Megbántottam ma Gabi barátnőmet, nem akartam, csak valahogy el kellett indítanom magamban, vagy bennünk a szituációt.

A lényeg az, hogy én megváltoztam, talán ő is, vagy ugyanaz maradt, a lényeg az, hogy változtunk, és nem abba az irányba. Hagynom kell, hogy ez a kötelék tovább ne folytogasson minket, mert már nem arra van szükségünk, amit edig nyújtottunk egymásnak.

Az, ami ma történt, sok dolgot megértetett velem, felnyitotta velem kapcsolatban a szemem, és tisztábban látok néhány dolgot.

Az elválás mindig fájdalmas, főleg, mivel ő ezzel nincs tisztában. De nem látom értelmét olyanon erőlködni, olyanba energiát fektetni, ami már nincs. Én kimondtam, szerintem ő még hiszi. Ezért a búcsú nem lesz egyértelmű, de mindenképp megtörtént.

Szerettem az utóbbi időszakot, jó volt, és a múlt része. És még mindig szeretem ezt a lányt.

Színházalj!

Alföldi Róbert lett a Nemzeti Színház főigazgatója

Alföldi Róbert a Nemzeti Színház főigazgatója, a vezető kedden vette át hivatalos kinevezését Hiller István oktatási és kulturális minisztertől Budapesten, sajtótájékoztató keretében. Alföldi Róbert, akinek július 1-jével történő kinevezését még tavaly december végén jelentette be Hiller István, az elmúlt fél évben együtt vezette a Nemzeti Színházat Jordán Tamás leköszönő főigazgatóval. A kinevezés alkalmával Hiller István megjegyezte: noha sokan azt mondták, nem fog működni, hogy a régi és az új főigazgató fél évig együtt dolgozik, Jordán Tamás és Alföldi Róbert bebizonyította, ez megvalósítható.

forrás:MTI

Gondolatok!

Az aszthma alapja, hogy az egyén fulladozik a környezetében. Nem kap elég levegőt, és szenved a saját vagy a másoktól meg nem kapott szabadság hiányától. Igazából csak egy szabadság van, úgyhogy ezt mások nem is adhatják meg az egyénnek, de attól még az egyén érezheti ezt.

Tehát ez az alapprobléma.

De most tegyük fel, hogy a szabadság soksok levegő formájában rászakad hirtelen az egyénre. Tud ezzel a rengeteg levegővel, vagy szabadsággal mit kezdeni, ha eddig fulladozva élt?

Szerintem ha ez az egész hirtelen jön, akkor maximum megíjed és visszakúszik a levegőtlenség barlangjába.

Gondolatok!

Mindig azt hiszem, hogy nem sikerülnek a dolgaim. Pedig csak azok nem sikerülnek, amiket mások kezébe helyezek. Ha nem alapozok másra, mert mondjuk abból indulok ki, hogy más leszarja, hogy nekem jó-e vagy nem, különösen, ha nem mondom meg neki, hogy nekem nem jó, akkor persze érthető, hogy nem fektet bele annyi energiát, amennyit én szeretnék, hogy sikerüljön.

Tehát ha akarok valamit, azért feltétélenül nekem kell tennem, és nem várni egy másik emberre.