Nos hosszas görcsölést követően kicsit kevéssel a nulla szint alatt van a testem energiaellátottsága, de valahogy elmúlt. van egy elég komoly problémám, és rájöttem, hogy az egyetlen megoldás, ha fejben elképzelek néhány eseményt, momentumot, beszélgetést. Sajnos többet nem tehetek, mivel itt a cselekvés nem sokat nyom a latba.
A görcsölésben meg csak folyamatosán azt sikítom némán, hogy mit nem akarok. De akkor most elkezdem, hogy mit akarok, és hátha ez segít. Mert odáig nem jutottam el. Akarom, hogy minden működjön. Elsőre ennyi. A többit majd elalvás előtt folytatom.
Pedig ma issteni savanyúságot ettem. Az a leges legkedvencebbb kedvencem. Savanyú vagy kovi ubi, kisdinnye, gyöngyhagyma, káposzta, csalamádé, almapaprika, cékla, vegyes savanyú, amiben van kicsi csöves kukorica meg még sorolhatnám. Ha valaki meg akar lepni, vegyen nekem finom savanyúságot. :-)
Szóval ma ettem, de az sem használt. Valahogy azt érzem régóta, hogy siklik ki az érzelmi életem, de nem tudok ellene tenni. Eddig. Mert ha azon görcsölök, hogy nem megy, akkor nem is fog. Igeni kell, hogy elvárásai legyenek az embernek. Sőt, konkrét elképzelései. És nem a "De jó lenne, ha..." kezdetű mondatrésszel bevezetve, hanem az "Ez lesz, és kész" kezdetűvel, fűszerezve egy kis "akarom, hogy így legyen, és így is lesz"-el. Megpróbálom, végülis ennél többet nem veszíthetek. Eddig is sivár volt az érzelmi életem, sokkal rosszabb nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése