Van állás! :-D

Na hát az van kéremszépen, hogy megy a szekér, de megy ám! :-D

Másfél hónap után kiakadtam, hogy még mindig sehova nem hívnak. Volt egy mélypontom, ahonnan segítséggel, de jó kis gyakorlatokkal is, kirángattam magam. Közben élveztem az itthonlétet, tanultam angolt, mászkáltam, filmet néztem, éltem az életem. Szóval nem unatkoztam

Aztán ahogy kimondtam, hogy most már akarom, jöttek az interjúk. Először csak értékesítői űllások, majd úgy jött, hogy október utolsó hetére 4 állásinterjúra is behívtak. Abból 2 tetszett. Mind a 4 helyre visszahívtak, de csak kettőre mentem el. ehh, még válogathattam is :-D
Az egyik egy recepciós poszt egy magánklinikán. Behívtak próbanapra, érdekes volt az élmény, mégis örülök, hogy a másik volt az, ami sikerült. Pont egy ilyen állásra vágytam, és hétfőn már kezdek is, mint irodavezető. :-D
2 körös volt, a második körre el kellett készíteni 2 próbafeladatot, és helyben kellett írnie gy angol nyelvű levelet. Egészen jól sikerült, tetszett nekik, szimpi is voltam, a második kör uán gyakorlatilag 30 perccel visszahívott a főnököm, hogy hát kiválasztottak, és akkor másnap menjek bértárgyalásra. Persze még mielőtt eljöttem, már akkor kérdezgették, ha visszahívnak mikor lesz jó, stb. :-D Olyan boldog voltam, el sem tudtam hinni. Pénteken bementem, aláírtam a papírokat, és kiderült, h elég sokminden körzejátszott, hogy felvettek.

Először is szimpatikus voltam, másrészt látszott rajtam, h szívesen tanulok és szeretnék olyan irányba fejlődni, amit ez a munkakör megad. Az angolt is kell majd használnom, ebben is mondtam, hogy fejlődni szeretnék. Filmet tanultam, a főnököm meg egy filmforgalmazó cégnél dolgozott 2 évig, plusz a barátnője indiai származású kanadai, én meg meséltem, h szeretem a bollywoodi filmeket :-D És persze látszik, hogy olyan személyiségű embert akartak a csapatba, mint én :-D

Nagyon izgalmas, teljesen be vagyok sózva :-D Most már csak az angolomra kell ráállnom, hogy jól tudjak beszélni, le tudjam tenni a nyelwizsgát, stb.

...

Azért olyan jó fej emberek vannak. És olyan jó, hogy ismerhetem őket :-D
Még ha nehéz is a szivem néha, és nagyon sokszor olyan emberek felől érnek negatívumok, akik felől nem várnám, olyankor mindig jön valaki, aki kedves és figyelmes, szeretettel fordul felém és kiemel az előbb még oly rossz állapotból.
Azért ez jó. Nagyon nagyon jó. Főleg, mert nem érzem magam furán, ha csak úgy, önzetlenül kedves vagyok másokkal, mert látom, hogy másokban is meg van erre a hajlandóság.

Annyira de annyira de annyira jóóóó

Azt nem mondom, hogy nézzétek meg a filmet, mert hát ne, ahhoz túlságosan nyomasztó, néhol émelyítő, még akkor is, ha zseniális gondolatok vannak benne. De ez a zene, ez minden pénzt megér.

Little Person
 

I'm just a little person
One person in a sea
Of many little people
Who are not aware of me

I do my little job
And live my little life
Eat my little meals
Miss my little kid and wife

And somewhere, maybe someday
Maybe somewhere far away
I'll find a second little person
Who will look at me and say

"I know you
You're the one I've waited for
Let's have some fun."

Life is precious every minute
And more precious with you in it
So let's have some fun

We'll take a road trip way out west
You're the one I like the best
I'm glad I've found you
Like hangin' 'round you
You're the one I like the best

Somewhere, maybe someday
Maybe somewhere far away
Somewhere, maybe someday
Maybe somewhere far away
Somewhere, maybe someday
Maybe somewhere far away
I'll meet a second little person
And we'll go out and play

HÉ TE!

HÉ TE!!

Igen, te!
Ne legyél elégedetlen önmagaddal! Tökéletes vagy! Ne akarj másvalakinek látszani és ne akard, hogy az emberek úgy szeressenek téged, ahogy valaki mást szeretnek! Ne akard azok figyelmét, akik bántanak! Ne utáld a tested, az arcod, a személyiséged, a beszólásaidat! Szeresd őket! Ezek nélkül, nem lennél önmagad!
És miért akarnál valaki más lenni? Legyen önbizalmad! Mosolyogj! Ez vonzani fogja az embereket! Ha valakinek nem tetszik, hogy ki vagy békülve magaddal, akkor csak kecsesen emeld a középső ujjad a levegőbe és mondd, kit érdekel?! az én boldogságom többé nem másoktól függ! Boldog vagyok, mert szeretem, aki vagyok. Szeretem a tökéletlenségeimet. Szeretem a hibáimat. Azok tesznek azzá, aki igazából vagyok. És én, igazából bámulatos vagyok.

(ismeretlen forrás)

Baabul

Ez az egyik legegyszerűbb, és érzékeny témáról legvisszafogottabban beszélő indiai film. Nagyon mélyen érintett, azért éreztem úgy, hogy írnom kell róla.

Mindig csodálattal tekintek az európai kultúrától különböző kulturális szokásokra, még akkor is, ha néha az emberi sorsokat rontják meg velük. Nagyon fontosnak tartom a tradíciókat, azért, mert a megszabott határokkal szemben az emberek sokkal inkább tudatosíthatják, mit akarnak az élettől, mintha nem lennének határok.

 

 

Az indiai kultúra egyik nagyon kegyetlen tradíciója, amelyet a felfogásom ellenére soha nem tudtam elfogadni, az özvegy nőkkel kapcsolatos. Az indiai nők házasság után elhagyják családjukat, hogy férjük családja részeként éljenek. A nőknek az hindi társadalomban nem jut aktív szerep, férjük engedelmes szolgájaként, és a család egy fogaskerekeként élik napjaikat. Ha a férj meghal, az özvegy sorsa kegyetlen véget is érhet. Régen szokás volt az özvegyégetés, amikor felajánlották az egyedül maradt nőnek, hogy a férje holttestével együtt őt is elégetik. Ez a vallási hagyományok szerint segíti a férj lelkét, hogy átléphessen a túlvilágba. A gyakorlati haszna az lehetett, hogy az após és az anyós ne etessen kényszerből még egy éhes szájat, vagy ne keserítse meg az egyedül maradt nem vérszerinti családtag életét. Ha kevésbé volt a család szívtelen, az özvegy kívülállóként a családban maradhatott, szava nem sok volt, fehér szárit kellett viselnie élete végéig, és a családfő parancsainak szó nélküli engedelmeséggel tartozott. A színes szárik világában ez hatalmas fokú megkülönböztetésnek számít.

A kisebb falvakban, városokban, és a nagyon vallásos indiai családokban aktívan él ez a szokás, az özvegyek helyzete nem sokat változott India globalizációja után sem.

Bollywood híres szociális érzékenységéről, az országot érintő társadalmi kérdéseket időről időre beemelik filmjeikbe. A Baabul annyiban különbözik egy hagyományos mászálá bollywoodi filmtől, hogy a 3 órás terjedelemből másfél óra az özvegykérdéssel foglalkozik, és nagyon komoly kritikával él a kegyetlen bánásmód ellen.

A film első fele egy hagyományos szerelmi történet, amely egy fiatal pár, Avi és Millie egymásratálálásáról szól. A szerelmi szál szempontjából abszolút elhanyagolható harmadik, a lányba szerelmes férfi, Rajinas jelenléte. A fiatal pár összeházasodik, együtt laknak a fiú szüleivel, akik szeretik és lányukként fogadják el a lányt. Mindenki boldog, fiúgyermek születik. 7 évnyi házasélet és szerelem után Avi autóbalesetben meghal, és Millie új családjával egyedül marad.

A film második része egyértelműen az özvegykérdésről szól. Avi édesapja, aki lányaként bánik a menyével, nem akarja, hogy Millie egész életében boldogtalanul éljen. felkeresi Rajinast, és megkéri, ha még szereti a lányt, vegye el feleségül. Ez egy felvilágosult, modern gondolkodású ember számára semmi problémát nem jelent, az indiai hagyományok szerint azonban bocsányatos bűn újraházasítani egy özvegyet. Mind Millie, mind anyósa a kezdeti időszakban ellenkeznek, azután beadják a derekukat, hiszen egy egészséges családban apa is áll a gyermek mellett. Az apa családja, aki vallásos és a rituálékat és hagyományokat mérhetetlenül tisztelik, fellázad a döntés ellen. Avi apja kitart, és a hagyományoknak is ellenszegül, mert számára Millie boldogsága a legfontosabb.

Amitabh Bachcan, a 70-es évek nagy sztárja mára kiöregedett a dühös fiatal szerepekből, manapság az apaszerepeket kaja sorra. Számomra a Baabulban alakított karaktere olyan hihetetlen és átütő erejű, hogy gondolkodás nélkül azt mondom, még mindig kenterbe veri az összes színészóriást az indiai álomgyárban. A jóságos, idealizált apaképben is teljesne meggyőző, hiteles alakítást azonban a film utolsó részében ad, amelyben haragos és bősz monológot ad elő az özvegyek helyzetével kapcsolatban. Mi lehetne a legmeggyőzöbb, ha nem egy ilyen színészóriás, ahogy dühödten véd egy nőt, egy özvegyet, akinek a jogaiért az indiai patriarchális társadalomban hiába harcolnak. Csodálatos egy film az emberi érzelmekről és a női egyenjogúságról, ízig vérig bollywoodi alkotás.

Blog!

Gondolkodom egy másik, tematikusabb blogban.
A jegeskávé teszetekt kissé átírva, és a helyesírési hibákat kijavítva átmenteném oda, és további tesztelős posztokat írnék bele...

Jegeskávé teszt! Szembeszálltam a hideggel!

Ebben a hidegben igazi bátorság volt jegeskávét leemelni a bolti polcról. De megérte, mert újabb tapasztalatokkal gazdagodtam.

A Mizo, ahogy más márkák, saját tejeskávét készített a kakaó, kaukázusi kefír és a dobozos tej mellé. Sajnos nem találtam képet a termékről, ezért, hogy lássátok, hogy nézhet ki, a nagytestvér, kakaós ital dobozát linkelem be.

A csomija hasonló az előbb említettekéhez, világosbarna foltok virítanak a 450 milis dobozon, akár a tehénfoltok.
A doboz közepén egy kikapós tehenészlány, két kezében vödörnyi tej, előtte nagy okosan bámul ránk egy igazi magyar tehén. A háttérben kék ég és parasztház. Hááát... Nem tecc :-/ Bocsi, de magyar termék ide vagy oda, a csomagolás nekem nem az igazi. Nem a magyarságával, a "magyar termék" és "hazai ízek" feliratokkal kéne egy jegeskávét reklámozni.

A csomiról még annyit, hogy jó a félig papír, félig műanyag flakon megoldás, az elnyerte fogyasztói tetszésemet. Az adag is elégséges, 450 ml, ahogy fentebb írtam, teljesen jó mennyiség, ha a beltartalom finom is.
A hozzávalók között a "valódi instant kávé" kicist vicces megnevezés, túljutunk rajta. Azon viszont már nem, hogy zsírszegény tejből készült ez az ital is. :-/ Khmm, az én szám íze nem szereti, kicsit félve emeltem a számhoz, hoyg majd megint kőolaj íze lesz...

Na hát szerencsére kellemesebbet csalódtam, bár érezhető a sovány tej, nem olyan kellemetlenül, mint egy előző tesztemben írtam. Az első korty csúszik, nem cukros, nem zsíros, annyira nem eteti magát, de iható. Teljesen kielégítő ízvilágot hoz, egy baj van vele, nem bírja el a kiszerelést. Én a felénél eluntam az ivást, de azért legyűrtem. Nem annyira különleges az íze, nem vágyom rá ekkora mennyiségben, ezért bőven elég lett volna egy 250 ml-es kiszerelés is, de gondolom a gyártósorra egyszerűbb volt a szabványdobozt pakolni.

Összességében iható, sem nem különleges, sem nem visszataszító ital. Egyszer iható, teljesen korrekt áru.

Kávé!

Történt egyszer, hogy egy csoport nagy karriert befutott egykori diák összejött, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat.
A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át a stresszes élet és a munka kapcsán.
A tanár kávét ajánlva vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval, valamint többféle csészével tért vissza:porcelán, műanyag, üveg. Némelyek simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság, s a profeszor azt mondta, hogy mindenki kedvére szolgálja ki magát.
Amikor már minden diákja kezében volt csésze, a tanár így szólt: "Megfigyeltétek? Minden szép és drága csésze elkelt, s hátramaradtak az olcsó, műanyag csészék. Habár mindannyiótoknak természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok önmagatoknak, ez egyben problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki kívánt, az a friss kávé volt, s nem a csésze, de mégis: ti tudatosan vadásztatok a jobb csészékre, s mind egymás csészéit figyeltétek."
Nagy csend lett. A professzor még hozzátette:
"Féltételezzük, hogy az élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak segítőeszközök az élethez, de az élet minőségét lényegében nem határozzák meg. Néha azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a bennük lévő kávét. Tehát, kedves barátaim, ne engedjétek, hogy titeket is a csészék irányítsanak... a kávét élvezzétek helyette!"

English...

Jahaaaj, ez az angol óra nem olyanra sikeredett, ahogy elképzeltem. :-( Az elvárások hát...

Alapvetően az angol tanulószoba jellegű, bemész, megtanulod a dolgokat, kikérdezik, de egyedül dolgozod fel. Na van egy külön tematikus, beszélgetős óra, különböző szinteken. Hát odamentem, és gondoltam milyen jó lesz, a többi ember biztos jül beszél, meg sokat dumálnak, majd akkor jobb lesz a kommunikációm.

Na hát az volt a helyzet, hogy olyan volt, mint a suliban. Én azt hittem, hogy az emberek, akik nyelvet tanulnak tanfolyami formában arra törekednek, hogy képezzék magukat minden szempontból. Legalábbis én ilyen vagyok. Még ha nem is tudok helyesen beszélni, attól még mondom, gondolkodok angolul, és próbálom kifejezni magam. Ezzel szemben a csoport majdhogynem többi tagja a papírba vagy a füzetébe mélyedt, senki nem volt hajlandó megszólalni, és a tanárnak mindig fel kellett szólítania valakit. Aztán annyira mérges lettem ettől, hogy úgy éreztem csak az időmet vesztegetem, hogy elkezdtem beszélni. Én voltam aki először megszólalt, aki reagált a tanárra, meg aki a páros feladatokban folyamatosan beszélt. Aztán a végén mondta a tanár, hoyg elé jó húzóerő voltam, de hát nekem ez annyira nem elég. A legjobb az, ha a tanárokkal beszélek, mert ők jól kommunikálnak, és felhúznak engem is. Na hát itt nem ez volt, uh most nagyon gondolkodom rajta, hogy havi egyszer megyek csak el practice órára, vagy egy magasabb csoportba megyek, hogy legalább legyen kihez képest fejlődnöm.

mi is?

Amikor sokat vagyok a családommal, emlékeztetnem kell magamat arra, hogy azért láteznek normális emberek is...
Na megyek angolra.

me!

Ma találkoztam egy lánnyal. Ő pont ugyanolyan, mint én. Csak a személyisége egyes részei mások.
Furcsa. De jó érzés is. :-D

KV Teszt!

Újabb jegeskávét, vagyis pontosabban fogalmazva hűtött kávét emeltem le a sarki bolt polcáról, és kellemes csalódásban volt részem.

A Münsterland fém dobozos "fantasztikus lattéja" első látásra inkább energia italnak néz ki. Háromféle változatot forgalmaznak, Moccaccinos, Macchiatos és Cioccolato ízesítésben, nekem ebből a Macchiatot sikerült megkóstolnom.
Nekem személy szerint nagyon ízlett, bár különösen elfogult vagyok a lattékkla szemben, és mivel ebből a kiadásból mind a három változat tejes, csak az ízesítés más, azt hiszem ugyanazt a minőséget adja a másik két fajta, amire most már vadászni fogok.
Összetételben alulmúlja a Complettát, mert csak 30% tej van benne, de található benne egy pici kakaó és tejsavó is, valamint oldható babkávé kivonat. Az íz úgy vélem ettől lesz lágyabb, mint a többi dobozos kávé esetében. Az első korty meglepően kellemes volt, mert sajnos nagy előítéleteim vannak a fém dobozos kávékkal szemben az Eiskaffee incidens óta. hasonló, de még annyira sem cukros ízvilága van, mint a Complettának, hűtött és nem hűtött állapotban is nagyon jó, nem karcos, lágy és finom ízt ad.
Ami jó, arról felesleges többet beszélni. Finom, enyhe és magát itató íze van, klassz és designos a csomagolása, és nicns tele tartósítószerrel. Egyszóval a Münsterland Latte Fantasticojának 10-ből 9-et adok.

Tzitz.

Megleptem a cicámat két új játékegérrel tegnap. Az egyik, amit ma kapott meg annyira tetszik neki, hoyg már 15 perce veszettül marcangolja :-D
És éljeeen! Végre rászokott a cicaropira :-DDD Úgy örülök neki. Kicsinek nem akarta enni, ezért vettem neki töltött whiskas párnákat. Arra már rászokott egy ideje, de most a normális Darlingot is élvezettel ropogtatja.

Olyna jó büszke anyának lenni :-D

Jegeskávé tesztek!

Ma voltam a Hilton szálló egyik termében konferencián. Kapcsolatokat építettem a nagybátyám révén. Igazán érdekes volt. Ezt leszámítva semmi erőm nincs, nagyon nyom az idő, és a mára tervezett önéletrajz fordítés elmaradt. Sajnos nehezemre esik beletörődni, és hogy ne legyen bűntudatom, ha nincs erőm valamihez. De mára kimenőt adtam magamnak, uh nincs nyavalygás.

No de most. Bár vége a nyárnak, valamilyen rejtélyes oknál fogva több jegeskávét is felfedeztem a boltok polcain. Szám szerint 3 kávé rövid tesztjével telítem a blog mai bejegyzését.

A Meggle márka a tej, kakaó és egyéb tejtermékek után a jegeskávé kínálatot erősíti termékével. Fogyára 260 forint, ez a normál, 250 ml-es kiszerelés ára, van, ahol kevesebb, van, ahol több. Mindenesetre szerintem az árat vihették volna lejjebb is. A csomagolása teljesen márkahű, kék-fehér színvilág, a képen hívogató kávébab szemek pottyannak éppen a kész kávéba. Hát igen, a gyengébbek kedvéért, gondolom, hogy nekeverjük össze a tejjel vagy a kakaóval vagy urambocsá, a vajjal. :-D
Én személy szerint nem szeretem, ha fogyasztóként csekély értelműnek néznek, de ám legyen. ;-)
A külcsín után a belbecs egy kissé meglepett. Számítottam egy kissé vizes, visszafogott ízre. A hozzávalókban a legnagyobb százalékban tej található, de van benne karamell és étkezési só is. Nos azt hiszem a karcos íz jó részét ez a kettő adja. Meg lehet szokni, de még hűtve is elég erőteljes az első korty, és jó darabog karcolgatta a torkomat, miután lenyeltem. Állítólag valódi kávékivonat van benne, el is hiszem, de hát egy jegeskávénál ez is a cél, úgyhogy az információtól nem dőltem hanyatt. Nem rossz, ittam már kellemetlenebbet is, mondanám, hogy 10-ből 6 pontot érdemel.
Nálam még mindig a Completta kellemes, símogató, tejszínes íze a nyerő, a Meggle jegeskávéja eggyel több terméket tesz a polcra, minőségben hagy még némi kívánnivalót maga után.

A következő tesztalany a Rauch márka kiadása. Tudom, nekem is furcsa volt elsőre, hogy a gyümölcslé márka egy jegeskávés műanyag flakonba költözött, de igazság szerint egészen jó döntésnek tartottam, miután megkóstoltam.
A csomagolás nagyon dizájnos, nekem bejön a kis kézreálló flakon. A szabványűrtartalom, vagyis a 250 ml teljesen elégségesnek bizonyult.
A Cafemio fantázianevű termék kétféle ízt kínál, egy capuccinot és egy macchiatot. Utóbbit kóstoltam én, amelynek íze kellemes, lágy, kissé erőteljes hatást kelt. Jó inni, tökéletesen oltja a szomjat ez a főleg tejes íz. Ez a mennyiség éppen elég ebből az italból, mert őszintén szólva nekem az utolsó kortyok kissé töménynek hatottak már. Hűtött állapotban fogyasztandó, úgy nem érezni annyira a töménységet. Nagy az energiatartalma, konkrétan laktatott, ami egészen érdekes, mert eddig csak a Completta kávéja volt rám ilyen hatással. Az ár egy picit borsos, 300.- körül volt a fogyára a hűsítő löttynek, ami azért mondjuk ki, kissé drága egy ekkora mennyiséghez képest.
Zárás után érkezett a hír, létezik egy harmadik, Caramell ízesítés is. :-D

A jegeskávéteszt következő áldozata a MUH Eis-Kaffee. Ha jól emlékszem, mert a blokkot már sajnos elvesztettem, 250 pénz körül mozgott. Sajnálatos módon a fél literes kiadás igazi pocsékolás. Egy újabb német márka, ami megutáltatta magát velem. Nos az egyetlen jó dolog benne a szívószál. Borzasztó vicces és aranyos, hogy 2 helyen van benne hajlítható rész. Nagyon praktikus, mert így nem csepeg ki a beleszívott lé, ha mondjuk leteszem valahova, mint más kávéknál, ahol a szívószál feje mindig lefelé áll.
Szokásos fantáziátlan csomagolás, fél literes kiszerelés, és a dobozon egy plecsni, amely szerint a kávé megnyerte a 2009-es nem tudom milyen díjat. Jujj.
Az összes többi tulajdonsága borzasztó. Zsírszegény tejből és instant kávéból készült. Az első korty után az jutott eszembe, hogy kőolajat tettek bele, nem kávét. És a második után is sajnos. Azt kell mondjam, szégyellem magam, de ki kellett öntsem, mert számomra ihatatlan. valószínűleg valakinek bejön a zsírszegény tej, de az íz semmit nem javul ettől a ténytől. Hát a rossz ról ennyit, kár szépíteni. Sajnos a mosogatóban landolt a tartalom.

Crazy stupid love

Cal negyvenes éveiben járó, háromgyerekes családapa, akinek a felesége válni akar. Jacob egy fiatal nőcsábász, aki valamiért rokonszenvet érez Cal iránt, és megpróbálja átformálni olyanná, mint ő maga. Cal fia, Robbie szerelmes a nála 4 évvel idősebb pesztrájába, aki pedig Calért epekedik titokban. Hannah egy jogász lány, aki csalódik üres életében, és a nagy tagadás közepette találkozik Jacobbal. Ennyit a szereplőkről, akikről sokminden kiderül még menet közben.

Van egy csomó hibája az Őrült, dilis szerelemnek. Egy pár egészen megfelelő színész játszik benne középszínvonalon. A  készítők minden korosztály számára próbálták nézhetővé tenni a  filmet, ezért  areménytelen tiniszerelmen át a fiatal nőcsábász megtérésén keresztül a negyvenes házaspár csődbejutott jázasságáig mindent belezsúfoltak.

Nem szidom tovább, a film tele van hatalmas klisékkel és mérhetetlenül elcsépelt fogásokkal, mégis vicces, érzékeny, szerethető, és az ember mosolyogva ül a székben még percekkel a vége főcím után is.

Hogy a sok hiba ellenére miért tetszett ennyire? A válasz Steve Carell. Ő az a színész, aki a fanyar, brit tipusú komikusi vénáját finoman átmentve hatalmas sikert aratott nálam a romantikus vígjátékok terén. A Dan és a szerelem óta tudom, hogy Carell képes érzékenyen és meghatóan játszani, és mindent elhiszek neki, amit tőle látok. Akár Ryan Gosling, akár Julianne Moore jelenik meg mellette a vásznon, nekem az a véleményem, hyog lejátszik mindenkit a természetességével. Amíg mások színészkednek, ő valóban él a szerepben.

A film egy-egy történetszála kissé elnagyolt, mindegyik bővel elbírt volna egy külön filmet, amelyben részletesen, kellemesen ki lehetett volna dolgozni. Az alkotók kissé sokat akartak, és meglovagolták a mostanság olya divatos szkeccsfilm tipusú romkomokat. Nem lett rossz a végeredmény, de ha Carellt nem teszik bele, akkor  afilm úgy, ahogy van, nagyon bukik.

Mindazonáltal ez egy szerethető, egy pár meglepő fordulattal tarkított kedves film. Érdemes megnézni. Pont.

Egy tökéletes nap tökéletes vége.

Ma voltam a volt lakótársam nővére által szervezett önismereti-relaxásciós-örömtréning foglalkozásán.
Úgy szeretek oda járni, jó dolgokat tanulok, klassz emberekkel ismerkedek meg, és pont azt adja nekem, amire szükségem van.
Miután vége lett a foglalkozásnak, hazafelé menet úgy döntöttem tovább megyek, és lementem a Duna korzóra, mert az ugyanezen nevű étteremben minden csütörtökön élőben játszik a Hot Jazz Band.
Az étterem előtti Vigadó téren egy csapat swing őrült táncolt az éppen játsott számokra. Annyira helyesek voltak, olyna ügyesen táncoltak, ha nem lett volna már hideg így, hogy lement a nap, amíg az étterem be nem zár, elnéztem volna őket.

Nagyon jó érzés volt, és a csoportból is mosolyogva, sőt, ragyogva és vidáman jöttem el, és amióta kirúgtak, egyre többen mondják, hogy milyen pihent vagyok, és milyen jót tesz nekem :-)
Hát igen, kellett ez, már gyakolratilag 5 éve, hogy nem pihentem ki magamat rendesen.

Karrier...

Azért jó az álláskeresés, mert ha jól csinálja az ember, akkor egy csomó nagyon hasznos tapasztalatra, és nem kevés önismeretre tesz szert. A tegnapi próbainterjún felbuzdulva nekiálltam keresgélni a neten, hogy át tudjam egy kicsit írni az életrajzomat és felkészülhessek a reménybeli állásinterjúkra.
Találtam egy oldalt, ahol minden meg van, amire szükségem van. Egyszerűen fantasztikus, teljesen belemerültem.

Íme, hátha mást is érdekel, önismeret szempontjából sem rossz:
http://www.gamf.hu/karrier/index.html

Asszertivitás!

Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled.
Jogod van ahhoz, hogy kifejezd saját érzéseidet és véleményedet.
Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak, és komolyan vegyenek.
Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd, mi fontos neked és mi nem.
Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél.
Jogod van ahhoz, hogy kérd, amire szükséged van.
Jogod van ahhoz, hogy megkapd, amiért fizettél.
Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakemberektől, beleértve az orvosokat is.
Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el, és vállald a következményeket.
Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet.
Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet.
Jogod van ahhoz, hogy azt mondd: nem tudom.

Az egyik cég írt, hogy nem kellek nekik. De legalább írtak! Hát nagyon jó! Úgy örülök ilyenkor ennek, legalább annyira, mintha behívtak volna :-D
Nem baj, majd még lesz következő is.
M aovltam benn a cégnél, próba állásinterjún, az interjú szituációt gyakoroltuk, és mondtak jó tanácsokat az önéletrajzomhoz is.

Hétfőtől heti hat órás angol tanfolyamra járok majd. Nagyon várós, nagyon kell, és nagyon remélős :-D

Ja, és a munkanélküliség ránctalanító hatású és jót tesz a léleknek :-D

Pici cicából nagy ragadozó :-D

Munka, macska, menedék...

Jaj hát orrakoppintás okán újra jelentkezem. :-)

Államvizsga és diplomaosztó után ugye lett egy bébi cicám. Bébi cica mára 4 hónapos is elmúlt talán, hatalmas, még kicsit nővésben lévő férfiú lett belőle, képek publikálása később.

Cicuka imádja az új lakást, ugyanis július utolsó hétvégéjén végleg elköltöztem utóbbi időben nem szeretett társbérletemből. Egy kisebb balhé kíséretében, és hatalmas segítséggel elköltöztem, mert sarokba lettem szorítva anyagilag, és ezt eléggé rosszul tolerálom. Gyakorlatilag a lakótársam még ki akart préselni belőle, amikor érezte a vesztét, vagyis hogy költözöm egy kis pénzt.

A költözésben a két kolléganőm és a családom is hatalmas segítséget nyújtottak, ezért kérek mindenkit, hogy tapsolja meg őket :-D

Cicám élvezi a 92 négyzetmétert, és a nagy rohangálások meg a nagy együttalvások mellet is azt érzem, hogy nem vagyok vele eleget.

Nos a költözés után ugye nem volt net, aztán még takarítani, rendet rakni, ami egy idős ember után nem kis feladat. kb 3 hét telt el, mire azt mondtam, hogy ugen, belaktam a lakást.

Az utóbbi időben a munka sem volt az igazi, sokan szabin voltak, meló alig, feszültség a közelgő kirúgások miatt. Tegnap az én sorsom is eldőlt, az osztályunkról 6 embert rúgtak ki úgy, hogy a közvetlen főnökünk nem tudta.Én is benne voltam a szórásban. 7 év után örülök is, mert már rég el akartam menni, és anyagilag jól jártam egy időre, és mert nem voltam szabin, és mert hulla fáradt vagyok már, és mert rosszabb, ha végignézed, hogy kirúgnak mindenkit, mint az, hogy ezt te éled át.

Meg hát bánat is van, mert azért mégis 7 év, a legtöbb emberrel sok időt. Ma ovlt az utolsó napom, kicist nehéz volt, de túléltem. Még ennyi ember nem sírt a vállamon, persze azok sírtak, akik maradtak. Nosztalgiáztunk, az egyik lány cisnált pasírtot, hozott befőttet, beszélgettünk, nevettünk, sírtunk, elköszöntem akitől akartam, kaptunk virágot és búcsú képeslapot, és mondtuk, hogy nagyon sajnáljuk azokat, akik maradnak, mert iszonyat nehéz lesz most nekik. Én mindenkinek készültem egy-egy borítékkal, személyre szabott idézetekkel, az egyik lány nagyon ki is akadt, és mondta, h annak ellenére, hoyg nem kerültünk közel egymáshoz annyira, nem gondolta volna, hogy így ismer. Annak a személynek, akinek köszönhetem az elbocsátást, nyomtattam 3 idézetet a felesleges beszédről, a tisztességről és a becsületről.

Hát ennyi, a 7 éves periódus. A héten már (elnézést érte) szarok bele mindenbe, és lazulok, pihenek.

Jövő hétfőn kiveszik a másik bölcsesség fogamat, és közben ugyanazon a napon elkezdek intenzíven állást keresni.

Ebben az évben minden megváltozott az életemben.

Hűsítő ital!

Nos, a jegeskávé tesztelés, melyet tavaly nyáron indítottam el, egy újabb darabjához érkezett.
Nekem új ez a termék, és mint kiderült, nem is tévedtem nagyot.

http://monahungary.hu/site/termekeink/nom_termekek/nom_caffe

A Nöm Caffé kávéitalai kellemes aromájúak. Én magam a latte macchiato ízesítést kóstoltam meg. Egy hangyányit édesebb a kelleténél, de nem kellemetlen, ha jobban lehűtöm, akkor talán még pont jó is lehet az édes íz érzés. Nagyon kellemes csalódás, hogy semmilyen mellékíze nincs az italnak. Finom aromájú, nincs erőteljes kávé íze, a palackon lévő leírás szerint 0,5 % kávékivonatot tartalmaz, eszerint a készítők inkább az ízt, mint a valódi kávétartalmat részesítették előnyben. Jó pont azért is jár, mert nincs tele kellemetlen aromákkal és ízfokozókkal. Szinte alig található benne adalék, és főleg a tej és annak íze dominál az italban.
Kíváncsi vagyok a többi fajtára, mindenesetre ez a fajta megnyerte a tetszésemet, és bár a Completta jegeskávéjának első helyét nem tudta bitorolni, a szoros verseny második helyét megszerezte nálam.

Mozizz!

Jaj de jó volt, kellett nekem most ez a film, iszonyatosan kikapcsolt, vicces volt, drámai, nevettetett és elgondolkodtatott. Mindig megállapítom, hogy  franciák tudnak valamit, és h Audrey Tautou nem tehetséges, valahogy mégis el tudja magát adni ezekben a filmekben.

Émilie fiatal üzletasszony, saját fodrász szalont vezet. Kotnyeles, makacs, mindenbe beleüti az orrát, és erőszakos, de csak azért, mert szeretné, ha mindenki jól érezné magát körülötte, és hogy minden flottul menjen. Kicsiben ezek a tulajdonságok még megbocsáthatók, nagyban azonban már katasztrófálisak is lehetnek. Émilie egy nap kap egy évtelen szerelmes levelet, amelyet egyik alkalmazottja, Jean ír neki. A lány nem vesz tudomást a levélről addig, amíg nem látja apja által elhagyott édesanyját, Maddyt mély depresszióban. Lemásolja a levelet, és elküldi anyjának, ezzel pedig megindul a katasztrófák sorozata. Jean, Émilie és Maddy furcsa szerelmi háromszögbe keverednek...

Én babám =(^.^)=

Nyak...Nyekk

Reggel, amikor a valóban pihentető álmomból felébredtem, egy reccsenést hallottam a tarkómból.
Beállt a nyakam, a feszültségek, görcsök és csúnyaságok és a frontok  már lassan 2 hete kínoznak, és úgy látszik, ma tetőztek.
Egy csomó alvás, vitaminok és ásványi anyagok segítettek, most már nem olyan rossz. Sztem most már tényleg ideje ezeknek eltűnniük a nyakamból, mert már unom ezt a satuba fogott érzést a tarkóm körül.



Közben jó sokat alszom, ha már nem tudok feküdni, felülök és filmet nézek.
Excelt tanulok.

Furcsa dolog egyébként, az emberek mennyire megérzik, hogy távolodunk tőlük. Erre is a nyakam világított rá. :-)

Mese

Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból és újból.

- Miért búsulsz Funo? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tőle, hisz akárhányszor meglátogatta, Halerum mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.
- Elhagytam a szívem. - pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a tóba.
- A szíved? - csodálkozott a vén Halerum.
- Igen - azt! - Hüppögte. - Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére! - könnycseppet törölt ki a szeme sarkaiból. A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta s azok fényáradatban tündöklöttek fel. Funo szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna a varázsló kezeit. És mikor azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne.

- Megtaláltad! - kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. - Szeretlek Halerum! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add ide kérlek! Ezen túl a legjobban látható helyen fogom hordani, hogy lássák, milyen jó vagy!

Funo vidámsága felhőket szétoszlató sugárként villant fel.
- Tudod mit? - töprengett a remete. - Hadd válasszam meg én a helyét.
- Rendben. - egyezett bele Funo. Halerum elmosolyodott és a parányi szívecske, mint egyetlen fénypont felemelkedett a tenyeréből - és a fiú mellkasa felé haladt. Funo leplezetlen boldogsággal, csillogó szemekkel bámult közeledő szíve után, hogy mennyire szép helye is lesz ott, ám amikor az eltűnt mellkasában, elpityeredett.
- Hééé! De ott nem látja senki sem! Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek? - értetlenkedett.
- Figyelj rám Funo. - az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott. - Nem kell, hogy tudja a világ, mennyire szeretsz. Elég, ha te tudod és az, akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak, akit belevésel: Szeretlek! Így már nem fogod elveszíteni sosem, mert benned él tovább - és ezt már nem veheti el senki sem.
Funo eltöprengett a remete válaszán, majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott.
- Köszönöm Halerum! - nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára, majd egy pillangót meglátva utána futott. Halerum pedig csak bámult a távolodó gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti.

Azóta szív nem hordatik kívül, csak a csendes mélyben vésődnek fel rá a nevek - újból és újból.

Soksoksokminden...

Megtörtént a diplomaosztó is.
Ahhoz képest, hogy az elején nyűgnek éreztem, nagyon jó élmény volt. A családom az utolsók között érkezett, hiába, messze az a fránya HÉV megálló. Gondoltam, nem is jönnek el, aztán gyakorlatilag rájuk csukták az ajtót :-D
A talár és a talárkalap, mint kötelező kellék, nagyon vicces volt, az ültetést és a próbát meg élveztem. Az ünnepség a szokásos volt, az önfényező beszédekkel és felesleges ceremóniával, de azért volt pár kedves mondata is az Intézetvezető úrnak.
Olyan jó volt utána ölelkezni, és önfeledten örülni a diplomának. Hiába szólja le mindenki, hogy bölcsész, meg ZSKF, ez az enyém, megdolgoztam érte, munka mellett néha véres verítékkel hoztam össze, és nagyon büszke vagyok magamra, a teljesítményemre meg az egészen jó átlagomra.

Hiába no, a fáradtság, a görcsök, a testi feszültség, az "egy ideig semmit és pihenni akarok" fogadkozások és ígéretek közepette csak megnéztem az államvizsga után egy héttel az ELTE filmes mesterszakának felvételikövetelményeit. Nagyon jólesett a lelkemnek, hoyg még a doktori címét is kitaláltam, meg van a személy, akihez fordulnék, és elterveztem az új lakásban, a cicámmal együtt tanulásos, havas téli vizsgaidőszakokat. Ez persze csak álom marad, mert sem levelező, sem állami nem indul ezen a szakon, és sem időm sem pénzem, a kettő egyszerre meg pláne nincs, hogy ebbe most belefektessem. De álomnak nagyon jó, és ezzel látom az esélyt, hogy a szakmában helyezkedhessek el. Olyan jót tett a lelkemnek ez, és a fantáziálás, és hogy újra van egy, ha még most elérhetetlen cél is az életemben. Remélem egyszer valóra válik.

De előbb a munka! Lassan belefogok a nagyobb volumenű álláskeresésbe.

A menetrend változott, a cicám még mindig pénteken jön, azonban egy hónap múlva, július végén költözök.
Nagyon várom már, iszonyat jó lesz szerintem. Újra belvárosi lány leszek! :-D

Egyébként nagyon jó dolgok történnek körülöttem az emberekkel, és telik meg a szívem hálával és szeretettel irántuk, és a jó dolgok iránt! Annyira hálás vagyok, hogy nem csak nekem megy jól a sorom, és egyre jobban, hanem lassan, aki fogékony rá, azoknak is szebb és jobb lesz az élete.

Ma volta

Leltár...

Már van a cicának fésűje, tálja, amiből majd ehet, sampon, takaró, kaja és jutalomfalat, és az alvóhely a fantáziámban már meg van.
Várlak drága cic, hogy végre megérkezz, és hoyg nagyon szerethesselek! :-D

Mert...!

Rájöttem, hogy nem vagyok elég hálás azért, ami mostanában történik velem.
A kötelező vizsga miatti "jaj de félek" annyira eltérített a jó gondolatoktól, hogy kellett egy kis idő, amíg visszataláltam.
Nem tudok elég hálás lenni, részben magamnak, hogy egy csomó szeretetteljes emberrel vagyok körülvéve, hogy van egy diplomám, nemsokára egy macskám, hogy egyedül élhetek, ahogy akartam, teljes szabadságban, hogy maximális önállóságot tanulhatok, hogy lassan találok egy jó állást is, és egyre több kedves barátom lesz, hogy a maguk módján igenis számíthatok a szüleimre. Hogy ha nem is úgy, ahogy én eltervezem, gondolom, vagy érzem, de mindig az történik, ami sugárzik belőlem.
És most, még ha akadály jön is, jól érzem magam, mert azt akarom. Mert egy ember mindig mellettem van, érzelmileg és fizikailag is számíthatok rá.
Mert akármi történik, az élet jó.

Történések az utóbbi időben...

No hát itten történtek dolgok.
Az első, és legutóbbi, hogy leállamvizsgáztam. Még mindig hulla fáradt vagyok, de már legalább túl vagyok a nehezén. Azt hiszem az egyéb teendőkön kívül egy hétig fogom pihenni a dolgot.

Pénteken az elsők között mentem be, egy csöppet nehezebb bizottságot kaptam ki, mint a többiek, de helyt álltam. A tételekre összesítve 4-est, a szakdogára 5-öst kaptam :-D Hát nagyon jó már túl lenni rajta.
Ma már be is rögzítették a jegyet. Megvettem a sapkát meg a talárbérlőt is, jövő szombaton lesz a diplomaosztó, feszíthetünk a filmekből ismerős idétlen szerkóban :-D
Utána kis bulizgatás folyt, aztán a szüleimnél kötöttem ki. Néztünk bollywoodi filmeket, jó volt nagyon, és teletömtek minden jóval :-D

Miközben szanaszét tanultam az agyam, történtek más dolgok is. Pl. hogy a nővérem révén egy ismerősével készíttettem olyan fotókat, amiket csatolhatok az önéletrajzomba. Nagyon jók lettek, szerintem igazán jó arcomat mutatják.
Most már csak a munkakeresésnek kell nekiállni, persze egy kiadós pihenés után.Aztán még az is történt, h  vettem magamnak egy e-book olvasót. Most végre ez az álmom is teljesült :-)
Aztán az is történt, h közben lesz egy újabb családtagom, egy cica személyében. Nóritól, volt lakótársamtól kapom, és jövő héten pénteken kerül hozzám. :-D Tappancs Félix lesz a neve, remélhetőleg kicsi kandúr, bár én mondtam, h mindegy, csak egészséges legyen. Majd egy rövid időre cicagyesre vonulok vele. :-D
Aztán az is történt, hogy valószínűleg augusztus végén ismét költözésbe fogok. Részben családi események miatt költözöm, a részletekbe az érintettek okán most nem megyek bele, a lényeg, h egy ideig egy nagyobb lakásban fogok élni, egyedül.

Ezzel a nyakamba szakadt egy csomó tennivaló, közben a munkakeresésre és a nyelvtanulásra kell ráállni, uh megint fenekestül felfordult az életem :-)

könyvolvasó:

Kép az önéletrajzhoz:

Tappancs Félix:

Happy Go Lucky!

Kedves olvasóim!

Június 24-én, pénteken államvizsgázom. Kérnék mindenkit, aki ezt olvassa, gondoljon rám délelőtt 9-kor, vagy utána valamikor egy pillanatra, hogy erősítse a szerencsémet.
Köszönöm!

Mosooooly!!!!!

"A mosolygós lét életforma. Egy -meglátásunk szerint- nem eléggé népszerű hozzáállás az élethez... Nem arról szól, hogy vigyorogjunk minden körülmények közt... Nehézségek vannak. Az a kérdés, hogy félig üres, vagy teli az a pohár...mert attól, hogy nem könnyű, még szép az élet...eléggé az... :)"

Hát mi az nekem...!

Már szégyellem bevallani, hogy 5-öst kaptam Magyar filmtörténet vizsgán. 5-en voltunk, és én voltam az egyetlen, aki a legkevesebbet beszélt, és a legjobb jegyet kapta.
Kedélyesen elcsevegtem Kelecsényi tanár úrra, aki egyébként a konzulensem és apám korabeli. Azt hiszem én "vonzódom" ehhez a hatvanas korosztályhoz, akik műveltek és ezt át is tudják adni a későbbi nemzedékeknek. :-D
Jó volt a vizsga, még érdekességeket is tudott mondani, és aztán még a végén hozzátette, hoyg látja, tudja maga, csak néha ki kell húzni. :-D

Itthon persze megint elvágtam a kezem. A büdös picsába, már kezd elegem lenni ebből. Ez most jobban fáj, de szerencsére nem vérzik annyira. Átok az áles késekre és a csúszós, szikkadt zsemlékre!!!!

Egyszerűen csodálatos!

 Weöres Sándor: Valse Triste

Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.

Étel!

A szakdolgozat leadását követő fellélegzés arra volt elég, hogy ismét kétségbeessek, messze még a vég, beadandó, szóbeli és újabb beadandó, és hivatalos ügyintézések várnak rám. Közben zajlik a munkakeresés is, több kevesebb sikerrel. De erről majd adott időben. Ma ismét szóbelire készültem, és bár a múltheti érzelmi sokkon túl vagyok, éreztem, nagyon nyűglődök. A feszültséget és a "nemakarom, neeeem neeeem" érzést három dolog fordította kedvezőbb irányba. Jó sok kötelező filmet nézhettem, amik között volt pár szuper alkotás, a hétvégét borongós és hűvös idő kísérte, és elterveztem, hoyg a feszültséget főzéssel vezetem le.
Végül paradicsomleves és túrógombóc lett a menü. Előbbi rántása most kicsit csomós maradt, viszont kárpótolt az íze, mert most zellerkockákat is raktam bele, ami nagyot dobott az élvezete. Túrógombócot életemben először csináltam, de jól sikerült, és nagyon nagy sikerélményem lett tőle. Mi nekem egy évszázadnyi magyar filmtörténet, ha ezt is képes vagyok megcsinálni? :-D
Íme:

sulik...

Vettem késeket. És fel is avattam az egyiket, ahogy szépen beleszaladt az ujjamba. Nagyon alattomosak tudnak lenni ezek a felületi vágások. Hát folyt belőle a vér egy ideig.

Mostanra túl vagyok a legértelmetlenebb vizsgámon. Yuppi :-D A bácsi kicsit értetlen, nem tud beszélni, és nem tudja elmondani, mit akar. De jóindulatú volt. De azt nagyon sajnálom, hogy lekéstem miatta a bollywood filmklubról . :-(
Leadtam a szakmai gyakorlatos papíromat, meg Eszter barátnőmét is. Most írok egy beadandót, meg még kell egy másik, és azon kívül csak egy szóbelim lesz már. Kezdhetem kidolgozni az államvizsga tételeket.

Holnap anyuval megyünk mozizni.

Amúgy egyre jobban érzem magam. kezdek lelkileg is gyógyulni.

Szakdoga!

Hát most iszonyat büszke vagyok magamra!
Meg van az opponens, akit a szakdogámhoz rendeltek, akit én egy bunkó faszkalapnak ismertem, aki mindenbe az égvilágon beleköt.

És láss csodát, meg van az értékelés, 93 pontot kaptam a százból, tehát 5-öst. És a két kérdés is meg van, amivel szemben meg kell védenem majd a dolgozatomat.

Olyan jó érzés, hogy ilyen sok pontot kaptam, nagyon örülök, és olyan büszke vagyok, hogy dagad a mellem. :-D

Világosodj meg!

Rájöttem arra, hogy bár egyeseknek igaza lehet, önbizalom hiányos is lehetek, intellektuálisan azonban nem vagyok az. Tisztában vagyok azzal, mit tudok, és az nem kevés. Nem titkolom a hiányosságaimat, de érdeklődő és tanulékony vagyok, és szeretem a kihívásokat. Az agyam elemző, a nagy részegységeket tudom kisebbekre bontani.

Akinek intellektuálisan van önbizalom hiánya, az az olyan emberek társaságában, akiket ő saját maga (ez fontos) okosabbnak, intelligensebbnek, tanultabbnak értékel, rosszul érzi magát. Az átlagos entellektüel ember az ilyen egyének társaságában feltöltődik, az önbizalom hiányos lehangolódik, rosszul érzi magát. Úgy érzi a másik fitogtatja a tudását, becsmérlő szavakkal illeti, nagyképűnek titulálhatja, és folyton azt érzi, mintha a másik a jelenlétével, mondanivalójával éreztetné azt, hogy ő mennyivel kevesebb nála. Ha a másik ember az adott öbhiányos emberrel szorosabb kapcsolatban van, akkor az öbhiányos ember olyan helyzeteket alakít ki, hogy maga alá rendelhesse a másikat. Ilyen emberrel szemben tudatosan elnyomja magában a gondolatot, hogy esetleg félreértet valamit, hibázott, vagy valamit nem tud, nem ismer, és mindig abból a gondolatból indul ki, hogy a másik téved.

Furcsák az emberek...

Nézz! INK!

Jamin Winans rendező köszönetet mondott a kalózkodásért, miután annak hatására 2009-es INK című filmjének DVD forgalma megnőtt. Köszönjük mi is a kalózoknak, hogy magyar felirat gyártása és megosztás mellett nekünk is lehetővé tették, hogy megtekinthessük ezt a gyöngyszemet. A 2000-es évek egyik legütősebb, nálunk be nem mutatott független filmes fantasy produkciója az INK.


A történet alapvetően két síkon játszódik. Az egy valódi világban zajló családi dráma, melynek főszereplője John, aki egy feleségét gyászoló, stresszes életet élő yuppie. Kislánya, Emma a nagyszülőknél lakik, mivel apját eltiltották tőle. A másik sík egy jók és rosszak harcának színteréül szolgáló sík. A "storyteller" nevű jók szép álmokat adva vigyáznak az emberekre, az "inkubusok" pedig rémálmokkal próbálják az emberi lelkeket megkaparintani, és viszályt szítani. A probléma ott kezdődik, amikor Ink, az egyik párthoz sem tartozó kívülálló "szörnyeteg" elrabolja Emma lelkét, mivel az a belépő az inkubusok táborába. A jók és rosszak összecsapnak, és bár kezdetben azt hinnénk, Emma lelke a tét, később kiviláglik, jók és rosszak nem egyértelműen kategorizálható.

Az első látásra nyers, digitális kamerával forgatott képek élnek a technika lehetőségeivel, ennek köszönhetően a film maximálisan élvezhető vizuális élményt nyújt. A zene egyszerűen szívet tépő, az egy témát variáló zongorajáték hihetetlen ütős, megfelelő hangulatot ad a misztikus jeleneteknek. Az ismeretlen színészek, és a teljesen meseelemekből összeillesztett forgatókönyv csodálatos harmóniát mutat. Winans kis költségvetésből hollywoodi produkciókat megszégyenítő kultfilmet dobott össze. Aki hozzá tud jutni, érdemes megnézni, a borzongás, majd a filmvégi katarzis garantált

dumm dumm

Néha elmegy az életkedvem attól, hogy az emberek mennyire buták és primitívek tudnak lenni.
Intellektuális kihívásra vágyom!
Ez a vágyam részben már teljesült is! :-D

Nézz! Filmet!

Hát nagyon régen volt olyan igazán ütős "hú baszki" élményem egy filmmel kapcsolatban.
Na most volt. Itt ülök a gép előtt, és egyszerűen képtelen vagyok magamhoz térni. Utoljára Kim-Ki-Duk Time című filmje, ami hasonló témát feszegetett, és Nolan Mementoja volt rám ilyen hatással.

Az ötlet egyszerű, és érdekes erkölcsi kérdéseket feszeget. A színészek briliánsak, főleg a Hectort játszó színész, egyszerűen frenetikus, ahogy laza idiótából ádáz őrültté vedlik át. A forgatókönyv tökéletes. Az operatőri munka letisztult és kellemes, teljesen thrillerhez méltó képi világot teremt.
És hoyg lehet klisékből egy tökéletes filmet felépíteni? Úgy, hoyg minden meg van benne, ami kell, és amit még Hitchcock apánk tudott. (meztelen) nő, feszültségkeltés, rejtély, kis misztikum, ugyanannyit tudunk, mint a főhős, a voyeur hajlamokra és a férfisovinizmusra épít, és az emberek a sors irányíthatatlansága ellenére cselekszenek, mert azt hiszik, tudnak irányítani. No hát ilyen egy tökéletes film.

No de hogy legyen ellenpont, íme egy olyan kritika, ami teljesen lehúzza a filmet:
http://kultblog.hu/archives/2009/06/05/Egy_rossz_spanyol_film_Los_cronocrimenes/

La dolce vita!

Szép az élet. Süt a nap, csiripelnek a madarak, nyitva az ablak, ezért szellőzik a lakás. Javítom a szakdogámat nyomtatott formában, mint egy szigorú tanár néni. :-D
Szeretem ám ezt!

R.I.P.!

Április 5-én elhunyt Komlós Juci, mindenki Lenke nénije, Jászai Mari díjas érdemes művész.
Nyugodjék békében!

Szak dolgozat!

Megírtam a szakdogát, az összegzés kivételével. A bibliográfiával együtt 45 oldal lett, sztem a végleges 47 lesz majd. Még nincs meg az absztrakt magyar és francia nyelven, az előbb említett összegzés, és néhány elírás is van benne. Még a formázással és az oldalszámozással bajlódom. De már kész.

Reggel nagyon stresszeltem, hogy mi lesz, ha nem ír a konzulensem, és vészforgatókönyveket találtam ki erre az esetre. Aztán rájöttem, milyen jó is a 3g-s okostelefon, mert megnézhetem a méljeimet :-D
És megkaptam a hőn áhított levelet fél 10-kor. Azt írta a dolgozat teljesen jó így, és mehet a köttetőbe :-D

És külön boldog vagyok, mivel nem kellett tőle segítséget kérni, nem lihegett a nyakamban, nem izélgetett, és teljesen korrekt volt végig. Önállóan dolgozhattam, nem kötött bele abba, amit írtam, az elírásokat javította ki csak, és ajánlott néhány forrást. És a végén, amikor megszültem az egészet egyedül, tetszett neki. :-D
Olyan jó érzés, hogy el sem tudom mondani. Az önálló munkám, és egy elismert szakembernek, aki feltehetően végigolvasta, tetszett a koncepció, az elgondolás és a kivitelezés. :-D Olyan büszke vagyok magamra!

Könnnnnyyyyv

Jaj neeee! Megjelent egy új Pelevin könyv! És én nem tudom most rögtön rávetni magam! Neeeeeeeee

Meg van részlegesen (látom ám a lyukakat benne) 32 oldalam a szakdogából. Meg lesz a negyven a bibliográfiával és a kiegészítésekkel. A hétvégén, sztem normális formába öntöm.

Ahh, nincs jobb, mint egy forró fürdő, miközben Hugh Laurie énekli a háttérben, hogy őrülten szerelmes lett belém. :-D

...

Istenem. Hogy lehetek ennyire gethes? Először a torokgyulladás. Aztán a bölcsességfog gyulladás. Kismedencei panaszok, és most meg a derekam görcsöl be úgy, hogy a járás is nehezemre esik. Kezdem ezt lassan nem bírni...  Valaki mentsen meg saját magamtól!

Tavasz vaaan!

És nekem a szobában kell ülnöm :-(

Köszönjük minden férfinak!

Köszönet a nőknek.

Köszönet neked, aki megszültél.
És neked, aki a feleségem voltál.
És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem.
Köszönet neked, mert szőke voltál.
És neked, mert fehér voltál.
És neked, mert a kezed szép volt.
És neked, mert ostoba és jó voltál.
És neked, mert okos és jókedvű voltál.
És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál.
És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában.
És neked, mert gyermeket szültél nekem.
És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem.
És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam.
És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott.
És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok.
És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején.
Köszönet a nőknek, köszönet."
(Márai)

Fogas kérdés!

Este 9-kor jöttem el a fogdokimtól.

Kinyomkodott egy csomó véres trutyit a gyulladt fogamról. :-/ Hát igen. De hogy annak ellenére, h a feszülés helyett egy kis fájdalmat még mindig érzek, milyen jól vagyok, azt el nem tudom mondani. :-DDD

Nagyon lökött a dokim amúgy :-D
Mondta, h nem kell másik panorámaröntgen, nem kell feleslegesen hülyeségekre költeni :-DDD

dolgozat!

Na most. Van 11 és fél oldalam.
Ahhoz még jön kiegészítésnek, ami a fejemben van, legalább 1 oldal.
A dolgozat második felében 6 filmelemzés lesz. Ezekre, ha filmenként 2 oldalt számolok, akkor az plusz 12 oldal. Tehát van 12 oldalam, és még 12 elméletben. A minimum terjedelem 30 oldal. Az elméleti részt még tervezem kibővíteni legalább 5 oldallal, amihez még kell szakirodalmat olvasnom. Az összesen 24+5 oldal, bibliográfia lista, magyar és francia nyelvű absztrakt, ami 1-1 oldal. Előlap meg a szükséges dolgok.

fog

Hát ha abból indulunk ki, hogy az ember előbb beteg, aztán levert, akkor nálam ez meg van.
Tegnap is fájt már a fogam, de azt hittem, h megerőltettem. Máskor is volt ilyen, de most nem volt testgyertyám, amivel lehúzhattam volna a fájdalmat. Reggel már majd megőrültem, mert fájt a nyelés, nem bírtam kinyitni rendesen a számat, tegnap dél körül ettem utoljára. Inni is nehezemre esett.
nem értem el a dokimat, végül bementem a Szentkirályiba. Egészen gyorsan végeztem. kaptam szurit, Antibiotikumot, tanácsot. És szájzárat is. Hát amikor a doki próbálta széthúzni az állkapcsom, h belásson, meg betegye a tükröt, akkor csillagokat láttam. És ki is jött belőlem a feszültség jó hangos nyögések kíséretében.
Ez tényleg nem az én időszakom...
Ja, most azon az oldalon nem tudok rágni. Ami nem finom, mert a másikon meg a gyökérkezelés határán lévő másik fogam figyel...

!

Na jó. Asszem most már túl vagyok a nehezén. Az a helyzet, hogy nem csak másokkal, de magammal szemben sem kéne, hogy túlzott, vagy egyáltalán, elvárásaim legyenek. Meg kéne bocsátanom azt, ha valami nem sikerül. Megbocsátom azt, ha eltervezek valamit, de nem sikerül. Szeretem annyira magam, hoyg megbocsássak magamnak, és ne legyek magammal szemben maximalista. Tudom, hogy képes vagyok véghez vinni azt, amit akarok. Az meg már más kérdés, hogy milyen formában.
Köszönöm mindenkinek aki itt volt épp mellettem, és segített átvészelni a nehéz időszakot!

no comment

Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.Ki vagyok bukva.

nem fogom tudni ezt a szart megírni. Már megőrülök, hogy egy helyben kell ülnöm. Nem bírom a bezártságot, és hogy állandóan olvasnom meg jegyzetelnem kell. Kurva sok meló lesz jövő héten, nem fogok tudni mellette tanulni is, meg filmet nézni, meg még egyebet. Nem megy. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Támogatás nélkül nem megy, de egyszerűen senki nincs mellettem, aki megölelne.

Takar Odó!

Bár még pluszba egy sort sem írtam, de egyészen jól állok szakdoga ügyileg. Ma 2 órát csöveztem a könyvtárban. Aztán pihenés képpen hajat mostam, most meg vérnarancsevés kíséretében francia szakirodalmat olvasok.

Ma olyan élményben volt részem, amiben szerintem gyerekként utoljára. Sokéves ezo tanulmányaim folyományaként, ma végre megértettem, mit jelent az, hogy egy érzelmet megélni.
Olyan hihetetlen intenzitással áramlott ki belőlem a düh, a méreg és az agresszió, és végre nem magamat bántottam vele, hanem csak jött ki belőle. Elmondhatatlanul felszabadultam tőle. Olyan kellemesen kaptam levegőt, és eszembe jutott, hogy most már soha többé nem fogok fuldokolni. Hálás vagyok a sorsnak, hyog egy ilyen pillanatot is megélhettem.

Szakdogapara

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Adjon valaki egy szerszámot, amivel helyet csinálhatok más gondolatoknak is!!!!!
Már aludni sem tudok a szakdogás forrásoktól... :-(
És az a baj, hogy ezek nem nyugszanak, amíg legalább egy oldal összefüggő szövegem nincsen...
Mármint a gondolatok...

Boldog Valentin Napot!

Gámentzy Eduárd: Vers Neked

Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék mint a nád
A tó vízére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!

- Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
- Ha nem akarsz is hozzám érsz!

!

Viszont arról mindig megfeledkezem, hogy a nővérem akármilyen is, mellettem állt. Ha olyan segítségre van szükségem, amit Ő tud adni , akkor számíthatok rá.

És ezt még tegnap írtam, csak sikeresen elfelejtettem közzétenni :-D

...

Ha az ember úgy érzi, hogy a szülei szemét módon viselkednek vele, egy ideig próbálja menteni a menthetőt. Aztán, amikor az jön, hogy a saját érdekükben hazudnak, és utána ahhoz az ötlethez ragaszkodnak, hogy a hazugságot az ember találta ki, akkor végképp elveszíti a reményét.

Rep Ülés!

Gyakorlatilag tegnap a repüléssel kapcsolatos valamennyi dolgot végigéltem.
Kimentem busszal Ferihegyre. Becsekkoltam, a poggyászt is megmértem, nem érte el a mérete a határértéket, uh nem kellett feladni. Átmentem a kapukon, bejutottam a terminálba. Szétnéztem a senki földjén. Beszállítottak, felszálltam a buszra. Meg is érkeztem... Ferihegyre. Merthogy törölték a járatomat.

Mindenesetre nagy élmény volt átélni, még a megérkezést is. Végig röhögtem az egészet, hiszen mit tudok csinálni. Valahogy a sors humorérzékét nem tudom úgy magamra venni, mint az emberi kapcsolataimban történt "rossz" dolgokat.

Visszatérítik a jegy árát, beszéltem a barátnőmmel is, először nem hitte el, azt hitte, hogy hülyéskedek, vagy kamuzok. Háromszor kellett neki elmondanom, hogy törölték a járatot, mire megértette. Még utána segítséggel eszembe jutott, h mehetnék busszal is. De egyrészt elment a kedvem az utazástól, másrészt volt bennem valami, hogy ezek nem véletlenül történnek. Se pénzt nem tudtam váltani rendesen, se az utazás nem jött össze, és a buszúttal kapcsolatosan sem tudtam megkérdezni először a barátnőmet. Persze utána elértem, de az már órákkal később volt. Uh lemondtam róla. Remélem jól tettem.

Szállj!

Ma délután fél 3-kor száll fel a repülőgép, és egy óra múlva száll le Marosvásárhelyen.
Még soha életemben nem repültem. Most már izgulok, de még mindig nem a repülés miatt, hanem a hivatalos intéznivalók okán. De tudom, h rendben lesz minden. :-D

Szabó Magda!

Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.

Segg ítség!

Nem az a baj, hogy utánajárok a dolgoknak, infókat gyűjtök, hogy képben legyen és segítek vagy próbálok segíteni neki, és nem köszöni meg.
De ne háborodjon már fel rajta, ha egyszer segítő szándék vezérelt.
Semmi baj azzal, ha valaki a saját mocsarába akar belefulladni. De legalább szóljon, mert akkor nem foglalatoskodok azzal, hoyg keressek egy ágat, amiben megkapaszkodhat.

!

Darren Aronofsky február 12-én született.
Szeretem a Vízöntőket.

Aquarius

Ma találkoztam a munkahelyemen egy volt csoporttársammal.
Kedvelem a lányt, nagyon megörültem neki. Épp nálunk volt ügyet intézni, mikor megláttam a forgóajtóban.
Beszélgettünk a suliról, szóba került a szakdoga. Mondtam, mi a témám, meg a koncepcióm, megpróbálom megtalálni az egységtelen újhullámban az egységet. Elkezdtem fejtegetni, félmosoly kíséretében figyel:
Leányzó:  Te nem Vízöntő vagy véletlenül?
Én: De igen
Leányzó: Le sem tagadhatnád. :-DDD

Hétvégi filmtermés!

Sokaság!

Néha azt hiszem csak a csodára várok. Aztán rájövök, hogy csak félek, és ezért nem jön a csoda. Pedig az igenis van. De ha az ember fél, akkor nem jön ám.

És rájöttem, hogy az emberek alapvetően figyelemhiányban szenvednek. Olyan sok emberi kapcsolatuk van, amik mégis felszínesek. Ki azért tartja fenn ezeket, mert ez kényelmes, ki meg azért, mert nincs jobb. A gyerekek és a felnőttek is arra vágynak, hogy végül valaki odafigyeljen rájuk. Hogy valaki ítélet és erőszak nélkül egyszerűen csak megértse őket.
Nem nagyon ismerek olyan embert, aki ítélkezés és véleménynyilvánítás nélkül bármikor végighallgatott volna. Azt hiszem addig ketten voltak. Pedig meg kéne már érteni, hogy a beszélgetés alapvetően nem a beszélőről és nem a hallgatóról szól.

A természet hangjai!

Ma játszottam az ének tanárom hangvillájával. :-D Imádom a hangokat. Ezért megosztom mindenkivel, aki olvas:

http://naturesoundsfor.me/

...!

Mindig azt akarom hinni, hogy vannak dolgok, amik nem véletlenül történnek.
Na ez nem az.
De most már nem izgulok, mert részben én csesztem el, részben meg nem tőlem függ. Uh felesleges. Majd csak lesz valami, amíg nem derül ki, mit lehet tenni, addig már felesleges rajta rágnom magam...

Ne beszélj!

A körülöttem lévő embereknek extra igányük van a beszédre, beszélgetésre.
Nekem viszont mostanában extra igényem lenne a nem beszélésre. Nem azt mondom, h nem kommunikálok, de engem hosszútávon fáraszt, ha folyamatosan beszélnek mellettem, vagy nekem kell ezt tenni. És levegővétel nélkül.
És az a baj, hogy olyan témákról folyik a diskurzus, amiről akár hallgatni is lehet, tehát számomra érdektelenek vagy ezerszer elcsépeltek. Egyszerűen nem értem, honnan van embereknek energiájuk ennyit beszélni.
Ha olyan témáról van szó, ami engem igazán érdekel, az nekem is energiát ad. Na de az azért elég ritka.
Intoleráns lennék?

pár sor!

Ma úgy keltem fel, hogy azt hittem, szombat van. Aztán csörgött az óra, és azt hittem, beállítottam véletlenül a sulis ébresztőmet. Hát nem. :-/

De most már tényleg úgy fekhetek le, hogy holnap szombat. Későig alszom, aztán megyek Érd citybe, ott volt gimis osztálytársakkal találkozom, és aztán megyek haza.

Vettem egy gatyát, haza is viszem, hogy anyu felhajtsa. Még nem tudja, majd ha hazaérek, szembesítem vele. Muhahaaa. :-D Egyébként most várom nagyon, hogy hazamenjek, meg találkozzak az otthoniakkal. Anyuval főleg, mert jó rég dumcsiztam vele.

Tzitza!

Rávettem Nelli barátnőmet, hogy blogoljon :-D
Jobban mondva bátorítottam. Ő túl van az első bejegyzésén, én az első kommentemen. :-)

És már van cicám:

Igaz, nem olyan formában, ahogy szeretném, de mégis van. Az élő, szőrös, bundás változat lesz a következő. :-D

Lelki gyakorlat!

Drága szülőm!

Köszönöm, hogy életet adtál nekem. Köszönöm, hogy lehetőséget adtál megtapasztalni azt a csodát, amelyet úgy hívnak élet. Neked köszönhetem a létemet, a világrajöttömet. Több, mint hálás vagyok, és a bocsánatodat, megértésedet kérem, melyet meg kell osztanom veled.
Mikor világrajöttem egy voltam veled. Még sokáig lelkileg egy voltunk, és nem tudtam mindig különbséget tenni magam és magad között. Mikor láttalak szenvedni én szenvedtem. Mikor láttalak sírni, én sírtam.
Amikor féltél, én is féltem. Túl sokat féltál ebben az életedben, meg akartalak szabadítani, magamra vettem a boldogságod terhét.
Azt hittem, ha majd teszek valamit, jobb lesz neked, boldog leszel ismét, hiszen mind arra születtünk, hogy boldogok legyünk.

A félelem miatt én is elkezdtem félni. Félni a felelősségre vonástól, a felemelt hangodtól, a reakcióidtól, amit az arcodon látok, attól, hogy felemlegeted újra és újra, hogy hibáztam. Nem tudtam uralkodni a saját félelmemen, ahogy a tiéden sem.

A legszívesebben nem vettem volna komolyan, de te dühös voltál, ezért én sem mertem könnyedén venni a dolgokat. Attól féltem még dühösebb és csalódottabb leszel, mint amilyen vagy. Ha ez történt, akkor én éreztem magam dühösnek vagy sértődöttnek, mert ami történt, azt nem direkt tettem. Amikor haragudtál rám,
csalódott voltam, mert segíteni akartam, ehelyett az ellenkezője történt. Úgy éreztem nem szeretsz többé, és nem értettem, az én kis tévedéseim miatt miért büntetsz így?

Lehet, hogy haragod, dühöd és csalódottságod nem is nekem szólt? Lehet, hogy csak dühös voltál, de nem is mindig rám? Kérlek, figyelj rám, próbáld meg érezni, amit én és biztosíts arról, hogy a negatív érzelmek nem nekem szólnak, vagy ha igen, akkor is szeretsz és szeretni fogsz. Ha tudom, hogy nem fordulsz el tőlem, újra tudok bízni a szeretet erejében, és képes leszek a boldogság elérésére. Hiszen az minden emberben benne van, csak fel kell szabadítani.

Hálás vagyok, hogy ráébredhettem ezen felismerésekre. Köszönöm, hogy lehetőséget adtál, hogy átéljem melletted a legjobb dolgot, ami történhetett velem, a születés csodáját, a gyermekkor csodáit. Nem hibáztatlak a történtekért, mert te is éled a saját érzelmi világodat. Megbocsátok és elengedek veled kapcsolatban minden negatív érzést.Elengedem a vágyat, hogy megváltsalak. Szembenézek azzal, ha valaki negatív érzéseket táplál irántam, hiszen nem tőlem függ, hogy viseltet irányomban.Szembenézek azon tetteimmel, melyeket én vagy mások hibának fognak fel. Felelősséget vállalok tetteimért.Vállalom, és szembeszállok vele, ha valaki haragot táplálna irántam.
A szeretet nem függ tetteimtől. Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. Elfogadom, hogy mások olyannak szeretnek, amilyen vagyok. Elfogadom mások pozitív és negatív érzelmeit irányomban.

Köszönöm, hogy meghallgattál!

Ne Mozizz!

Hát őőőő...
Így jár az, aki nem olvas utána annak, amit megnéz.
Nagyon sok problémám volt ezzel a filmmel. Az első, és legsúlyosabb, hogy a 2. percbe rájöttem, hoyg ezt én már itt láttam. Csak franciául, Sophie Marceauval és az volt a címe, hogy Anthony Zimmer.
A történet ugyanaz, a helyszínek mások, a dialógusok sablonosak, a főszereplők bárgyú tekintettel néznek egymásra, és sajnos látom is a szemükben, hogy azt kérdezik, most mit is kéne csinálnom?
Anthony, vagyis Anexander Pearce egy cuki tolvaj, aki gonoszoktól lopott sokmillió vagy milliárd dollárt, ki is számolja már. Az angolok és az oroszok is el akarják kapni, de mivel műtéten esett át, nem tudják hogy néz ki. Barátnője a kulcs, akit 2 évre magára hagyott, de most üzen neki, válasszon ki a Velencébe tartó vonaton egy balekot, aki akár hasonlíthat rá. Ez lenne Frank, a matektanár, aki első látásra belehabarodik Elise-be. Ezután megkezdődik a hajsza, mindenki Franket akarja, akiről (spoiler!!!!!!) a film x részénél derül ki, hogy persze Ő Alexander Pierce.

Az a zsánerfilm, ami a franciáknak jól áll, az amcsiknak nem. Én tudom, a franciák tudják, az amerikaiak az istennek nem tudják megérteni. Betenni Timothy Daltont 2x10 percben az Interpol főfelügyelőjének, szerintem gáz. Angelina Jolie-t eladni angol titkos ügynöknek még gázabb.
Ha én látom, hogy erre a szerepre Eva Green lett volna a tökéletes választás, akkor a producerek miért nem jöttek erre rá? Áhh, mindegy is. Persze a dialógusok pocsékba mentek, rossz helyen vannak a kiemelések, egyenetlen a film. A két színész között egy deka vonzerőt nem lehet érezni, és a velencei látvány az egyetlen, ami a film javára írható. Meg persze Angelina alakja, de csak akkor, ha nem az agyonoperált arcát mutatják.
Néha nem tudtam eldönteni, hogy a blőd szóviccek és az idétlen jelenetek mire jók.
Szegény Johnny még jó is lett volna, ha nem veszik olyan komolytalanul a szerepét...

Hatalmas csalódás volt sajnos. Főleg, mivel tudom, mennyire jó az eredeti. Izgalmas és meghökkentő, az embernek nem fáj, hogy magától jön rá a csavarra és a színészi játék is pompás. És el lehet hinni. MInden egyes kockáját.

Oh Istenem, ha legalább Eva Green játszotta volna Elise-t. Nem fanyalognék annyira...

Mr Brooks!

Tegnap este néztem, és teljesen beleszerettem ebbe a filmbe. Gyakorlatilag egy pszichoanalitikus thriller kis noiros és feketehumoros beütéssel. Costner nagyon jó, pedig soha nem szerettem, mer mindig modoros színésznek tartottam. A történet annyira morbid és sok szálon fut, hogy nem lehet közben unatkozni.

Ami pedig külön öröm számomra, hogy a zeneszerző indiai, Ramin Djawadi, és egy nagyon ütős soundtracket hozott össze a filmhez.

A történetben szereplő Mr Brooks sikeres üzletember, akinek lánya és felesége mintaapaként ismeri a férfit. Mr. Brooks azonban rendelkezik egy másik énnel, akit az ujjlenyomatos gyilkos néven ismernek a rendőrök. A figura érdekessége, hogy lelkiismereti kérdést csinál a gyilkolásból, függőként él szenvedélyével, de nem élvezi, le akar szokni. Egy teljesen pozitív karaktert ismerhetünk meg, aki bár gyilkol, mégis van egy emberi, érthető oldala. Skozifrén énjét William Hurt játssza, ami külön csemege a pszichológusoknak, hiszen a megszokottól eltérően két teljesen külön személyként jelenik meg a két személyiség, és nem is olvad egybe. A történet folyamán megismerünk egy rendőrnőt, aki magánéleti problémái mellett egy szökött gyilkost és természetesen Mr Brooksot is keresi, valamint egy férfit, aki leleplezve az ujjlenyomatos gyilkost, bele akar kóstolni a gyilkolásba. Nem mellesleg pedig megjelenik egy olyan vonulat a történetben, amely szerint Mr. Brooks lánya is örökölte a gyilkolás iránt szenvedélyét. Személyes kedvencem az a jelenet, amikor Mr. Brooks másik személyiségével osztja meg félelmeit, és sírva roskad magába, mikor szembesül lányának átörökített tulajdonságával. A kemény sztori ellenére a film fő erénye, hogy a színészi alakításokra, a karakterek maximális kiépítésre helyezi a hangsúlyt, megfelelő érzelmi töltetet a zenével teremt, és nem mindent mutat meg, amit az átlagos thrillerek igen. Közben nem feledkezik meg viccesnek lenni.

Lélegzek! Végre!!!

Nyehh. Asszem vége hivatalosan személyes vizsgaidőszakomnak.
Tegnap megírtam a 10ezer karaktert (megint kicsit többet) Lars Von Trier Antikrisztusából. Ma még lektorálom magam, aztán küldöm, had szálljon. :-)
tegnap nem kellett mennem személyes konzultációra, mert a tanár nem ért rá. Írtam neki, mellékeltem a szakdogás anyagot, amit kért (ez még mindig az a pasi, akinek semmi köze nincs a szakdolgozatomhoz), és kértem, tekintsünk el a személyes találkozótól. Azt mondta egy telefonhívás is helyettesítheti. Nem hívtam fel. Még gondolkodom, hogy ma felhívom-e. Azért érzésem szerint ez egy picit sok...

Viszont most már fellélegezhetek, mert végeztem. :-D
A konzulensemnek tetszett a szakdolgozat választott koncepciója. Még adott tanácsot, hogy milyen kiadványokat, folyóiratokat nézzek meg. Saját cikket is ajánlott, hátha azt is tudom használni. És mondta, h most még nem szükséges személyesen konzultálnunk, de ha kell jegyet adni, vagy valami, akkor beírja majd nekem neten keresztül. :-D Jó fej nagyon. Báron forever! :-DDD

Rep csí!

Nagyon jó dolog a banki átutalásos rendszer. Még csekket is fizethetek be vele, ezt eddig nem is tudtam.
Ma kifizettem a lefoglalt repcsijegyemet, mert február 8 és 12 között megyek Eszter barátnőmhöz Marosvásárhelyre. És még soha nem repültem, nagyon izgi lesz. :-)

I love kaja + alvás!

Ma végre kialudtam magam. :-) Ezért jó, ha szabit veszek ki, amikor megyek vizsgázni.
Felkeltem fél 10-kor, de az ébrenlét csak félig sikerült, ezért 11-kor ismét lefeküdtem, és aludtam egy jó órát, ami olyan kiadósra sikerült, hogy még most is érzem a hatását. Mondta tesóm, h úgy alszom mint a csecsemő. Óránként. :-D


Úúúúúgy ennék nachost! Most nagyon rám jött. Holnap a könyvtárból hazafelé veszek valahol, mert megőrülök, annyira megkívántam...

Kávéteszt

A nyári jegeskávéteszt kiegészítéseként egy újabb darab, amelyet ma emeltem le a spórolós áruház polcáról.

A Mövenpick márka kávéja ízléses csomagolásban. Megmondom őszintén, a csomi vonzó hatása volt az, ami miatt kipróbáltam. 250 forint körül mozog az ára, ami teljesen elfogadható a többi ehhez hasonló és a papírdobozos versenytársakhoz viszonyítva. Háromféle ízesítésben kapható, a macchiaton kívül, amit én kóstoltam, az espresso és capuccinó italt lehet még megkóstolni.
Az összetevők igen barátiak, nincs benne sok mű hozzáadott anyag. A 90%-a zsíros pasztőrözött tej, a többi a kávé és a cukor, meg egyéb anyagok. Élvezeti ital, ne várja senki, hoyg felébred tőle.
Az íze érdekes, kis kortyokban nagyon is jó, ha dobozban lenne amihez szívószálat mellékelnek, akkor tökéletesnek mondanám. Nagyon kortyokban fogyasztva van egy furi utóíze, nem is lehet annyira érezni, csak az én szám érzékeny az ilyenekre. Olyan, mintha sok tejjel hígítottak volna egy adag főzött kávét, ami nem frissen főzött, hanem legalább egynapos. A lassú fogyasztás ajánlott, viszont ízben még mindig lekörözi az Eiskaffé jegeskávéját. Az ár/érték arány is tűrhető, a csomagolás szép, és a dobozt is fel lehet használni, pl ültethetünk bele kaktuszt :-D.Gyenge négyest érdemel.

Vég! Másképp!

Na hát végeztem nagyjából a vizsgáimmal. Az utolsó írásbelim, a magyar filmtörténet 5-ös lett. A soryboard is görbül, jó fej volt Csáki, mikor először megnéztük, jókat röhögött rajta :-)
Mondta, h alapvetően a koncepció jó, a tengelyekre ügyelek, a terek jól működnek, a végén az effekt, ahogy a felirat meg a pasi arca megjelenik, tetszett neki. Néhány dolog lóg a levegőben, ugye mert nincs jól megrajzolva. És ha valaki, aki nem ismeri a reklámot, megnézi, akkor nem mindig fogja érteni. Aztán később láttam olyanokat, amiknél még inkább nem volt érthető, h miről van szó, uh egészen elégedett vagyok magammal. Tény, hogy az utómunkát jobban élveztem, mint a rajzolást. Ebből is látszik, hogy vágónak és rendezőnek jobb vagyok mint grafikusnak. :-D

Kellemetlen meglepetés is ért. Az utolsó beadandómat 10-én kell megcsinálnom, az Antikrisztus c. Lars von Trier filmet választottam. És még nem néztem meg. Ami nem gond, mert gondoltam a héten be tudom osztani. Közben kiderült, h van egy vizsgajelentkezésem, aminek az a neve, h Szakdolgozati szeminárium. Eddig azt hittem, hogy azért kell felvenni, hogy a konzultációnak legyen nyoma. Báronnal beszéltem is a konzultációról, jó fej volt. De amit felvettem más tanár nevén van, mivel Báron külsős. A lényeg, h ez a másik tanár szombat 14 órára vár a szakdoga bibliográfiával, tartalomjegyzékkel, beszámolóval, meg hasonlókkal. Ami fasza, mert december óta semmi időm nem volt ezzel foglalkoznom, és most van rá 3 napom. Nem baj végül is, kicsit bosszantó, h figyelmetlen vagyok és nem jutott eszembe neki hamarabb írni, vagy megkérdezni hogy "mi a  fisz" ez? De megoldom, nem nagy elvárás. A következő 3 napot a könyvtárban fogom tölteni. Igazság szerint örülök is neki :-D

Levis animatik

Ez volt a szakmai gyakorlat feladatom. Nem nagyon tudok rajzolni, de amiatt hasznos volt, hogy megtanuljak egy digitális vágó és videoszerkesztő programot használni.

A feladat lényege, hogy egy létező Levis reklámfilm képkockáit rajzoljuk meg. A rajzolt forgatókönyv, aminek storyboard a neve, digitalizálva és összevágva a zenével együtt lesz egy animatik. Az animatik segít, hogy egy még nem leforgatott reklámfilmnél előjöjjenek a hibák, és még ki lehessen javítani őket. Nagyon izgi feladat volt, főleg, amikor túljutottam a kezdeti görcsön, hogy fogom én ezt a sok képet lerajzolni. Aztán a második fellélegzés akkor volt, mikor a tesóm segített  photoshoppal korrigálni néhány képet. A görbület az ővé a jegyemből! :-D

Ez volt 2010... Ez lesz 2011!

Az évzárást ezúttal az év első, és nem az előző év utolsó napján teszem meg.
Munkás év áll mögöttem. Így hirtelen nem is tudom már, hogy kezdjem.

A 2010-es év a lelkemt tette leginkább próbára.
Egyszerre elvesztettem és megtaláltam az önbizalmam és a magamba vetett hitem.
Olyan barátokat szereztem, akiket soha nem fogok elfelejteni, olyan élményekkel gazdagodtam, amiket meg is oszthattam velük. Lett egy mentorom, aki segít, hogy mostantól nem magamat keressem, hanem a másokkal foglalkozás segítségével találjam meg önmagam. Ebben az évben lettem igazán nő, lettek barátaim, és jöttem rá arra, hogy nem szabad a vágyaink ellen cselekednünk, különben soha nincs esély arra, hoyg szeressük magunkat és boldogok legyünk. Nehéz egy év volt, sokat szenvedtem, de rájöttem, hogy ez az év egy híd volt, amely a kapuhoz vezetett. Most itt állok a kapuban, kicsit félek, sőt, reszketek is néha.
De tudom, hoyg most már nem fordulhatok vissza. Átmegyek a kapun, és ebben az évben nagyon sok dolog fog megváltozni az életemben. Körülbelül 5 éve kezd nagyon nagy iramokban változni az életem. A mostani év azért lesz más, mert eddig mindig csak egy dolog volt, amely más lett vagy kiegészült. Most minden meg fog változni, ebben biztos vagyok.
Az életem egyes szakaszai olyanok, mint az oldalukra állított dominók. Ahogy egy eldől, dönti a többit is. Na ez az, ami vár rám ebben az évben. Az összes dominóm le kell döntenem, utána pedig újraépíteni a sort.
Tudom, hogy elveszítek majd valakit, nem is értem hoyg lehet úgy élni, hogy tudod, egyszer valaki nem lesz az életed része. Én folyamatosan ezt érzem, tudom, hoyg ez be fog következni, és félek tőle. De nem szabad, hogy a félelem az egész lényemet átjárja, különben nem lesz erőm, hogy ledöntsem a dominóimat.
Megbarátkozom a döntéseimmel, a felelősséggel és az életemben végbemenő változásokkal. Mert van, hoyg Tróját le kell rombolni, hogy aztán újra építhessük.