Máj nyúz!

A héten annyit dolgoztam, mintha kettő emberből lennék minimum. De valahogy jót tett a szabi, és nem fárasztott le annyira. Van erőm élni, és bizakodni, ami jó dolog.
Tegnap voltam gitáron, és Sztivi megtanította a Kiskarácsonyt meg a Hull a pelyhest. :-) Mindjárt nekiállok gyakorolni.

Ja, és meg vam a babzsákom!!!!! Hétfőn szóltam a srácnak, és még aznap hozta is. Kicist ki volt bukva, mert a GPS-el sem talált hozzánk. Pedig hát nem bonyi. Szerintem. Nagyon kényelmes, iszonyatosan jó, azóta abban laptopozok, és a 2 órák csak úgy suhannak el, a fene tudja hova. :-D

2 hét múlva kezdődnek a vizsgáim. Pontosan annyi időm van még, mert jövő pénteken s szombaton suli van, következő hét szombaton 2 vizsga, azt követő szombaton megint kettő. Januárban pedig a második héttől kezdve minden héten lesz egy, vagy kettő, és 2 napot ki is kell vennem szabinak. Próbáltam a könnyebb tárgyakat felvenni előbb, hogy kari és szilveszter között a nehezebbekre normálisan tudjak készülni. Tehát decemberben 4 januárban 5 vizsgám lesz.

Ma találkoztam volna vadcsival, de mégsem jött össze. A délelőttöt viszont Nórival töltöttem egy kreatív műhelyben, ahol építéseknél használt PVC meg műanyag hálókat lehetett újrahasznosítás céljából táskának, pénztárcának meg egyéb jó kis használati tárgynak megvarrni. Nórinak sikerült hosszadalmas várakozás után egy szupi táskát összerittyenteni, persze nem mi varrtuk, mondom hál istennek. Nekem egy pénztárcám lett, kis helyes, ha kicsit elvarrom a szálakat, akkor nagyon klasszul fog kinézni, és feltöltöm a képet. Ha széthajtom, látszik rajta a HÉTFŐ felirat. A zsebén egy 10-es szám van.

Ja, és nem tudom, írtam-e már, de egy hete meghalt a kávéfőzőm, nem főzi le a vizet, és el kell vinnem a garival megcsináltatni. Szóval ma reggel ki kellett próbálnom egy coffe company kávét, mert az volt a közelben és rettentően kellett a kávé. És nagyon nagyon fínom volt! Lehet, rá fogok szokni, ha arra járok! A jövő héten biztos megyek a Kálvinra, mert ott találjátok ti is, az irish cat pub mellett. És bégelt is lehet kapni!!!!!

...

Sikerült a legkevesebb idegeskedés és csekély másfél óra alatt feliratnom a gyógyszeremet, aminek határtalanul örülök!

Esik a hó, nincs oly hideg, és nagy szép látvány is! Kellemes volt a hóesésben sétálni, osztom Nóri véleményét. :-) Vettem egy fekete kardigánt, mert azom még nem vala, és mert kell a sok finom puha kardigán. Csizma is kéne, mert a mostani kicsit töri a lábam, de azt nem találtam. Sebaj, úgyis tudom, hoyg meglelem álmaim csizmáját!

Mi is van még, amit le akartam írni?

Ja igen. Gyászban vagyok, mert elromlott a KVfőzőm. Amit augusztusban kaptam, és csak 3 hete használok rendszeresen, hetente legalább 6x. Egyre kevesebb víz folyt át a tartályából, míg a végén már semmi. Nem lenne szabad ennyi idő után elvízkövesednie, úgyhogy ma becsomizom, és holnap elvitetem apuval a teszkóba, hogy csináljanak vele valamit. Vagyis először meg kellene kérdezni, hoyg van-e szervízük. Ha nem csinálják meg, akkor a maradék apu féle karipénzből meg a saját pénzecskémből veszek egy kicsi mokkakávéfőzőt, mert most, hogy napi szinten fogyasztottam a Segafredo-t, nem tudok presszókávé nélkül élni.

Amúgy apu karipénzét először félre akartam tenni, mert ugye gyűjtök a kocsira. De aztán úgy döntöttem, hogy egy részét befektetem, és veszek egy babzsákfotelt. Mert kellemes a deréknak, a nyaknak és jó kis zizegős hangja van, ami altat.

Ma reggel elég nehezen keltem fel a szabi utáni első munkanapon. Jól esett, hoyg ma végre tevékeny voltam egy kicsit, de azt is meg lehet szokni, hogy mindennap akkor kelek, amikor akarok. Bár az itthonlét hosszútávon az agyamra megy, de sajnos máshol nem tudok pihenni.

Kicsit a hideg idegesít, ugyanis nálunk a lakásban 22 fok van. este apu teljesen leveszi 18 fokban, mert szerinte egészségtelen 20 fokban aludni. Ha fázom, öltözzek fel. Ez is egy kedves hozzáállás. Ma mondott egy elég nagy hülyeséget. Miszerint minden plusz fok 10-15 ezer forinttal megnoveli a fűtésszámlát. Tehát ha én most 22 fokról felvenném a fűtést 24-re, akkor 30ezerrel többet kéne fizetnünk. Nem sűrűn normális, úgy érzem. csak az a baj, hogy nem vagyunk egyformák. Van, aki 3 pulcsiban meg takaróbal jól érzi magát, vagy nem fázik, de más igen. de ezt nem akarja megérteni, mert... Mert nem. arra bezzeg soha nem kér meg, hogy szálljak be a fűtésszámlába. Ebből tudom, hogy nem a pénzről szól ez az egész. DE hát ez így van, és amíg nincs saját lakásom, még el kell viselnem, hogy így basáskodjon felettünk. Az tuti, hogy én másképp csinálom. Nehogy már a fűtésen kelljen spórolnom! Főleg, ha majd gyerekem is lesz egyszer. Nehogy már ne tudjam megadni neki a minimális kényelmet, ami kell egy normális élethez!

Na ennyit az ügyekről és bajokról. Most szabadidőmben, amíg a vizsgaidőszak el nem kezdődik, önszorgalomból újra elővettem a helyesírási szabályzatot, nehogy már a oda nem figyelés miatt elírjak valamit! Ha egy kicsit foglalkozok vele, azzal azt érem el, hogy jobban odafigyelek cikkírásnál, és nem kapkodom el.

És a gitárt is gyakorolnom kell, mert mostanság elhanyagoltam kissé.

Megyek fodrászhoz is, és nemsokára a fogorvoshoz is el kell látogatnom.... Jáj

Tegnap!

Esik a hó! Vagyis esett. Hihetetlen, hogy szinte egyik napról a másikra itt a tél. Igazi ősz nem is volt, cscak pár napig.

A tegnapi napom este 8 és 11 közötti időszaka marha fárasztó volt. Már tegnap elkezdett esni Békáson, fújt a szél, és hideg volt, mint a fene. Este vége lett az óráimnak, de mivel minden jeges volt a lefagyott hótól, amikor az osztálytársam kocsijából kiszálltam az Árpád hídon, úgy döntöttem, hogy nem fogok gyalogolni. Lementem a Hévvel Batyira, aztán déli, és a vonatról leszálltam a Camponánál, hogy majd a fél órával későbbire szállok vissza ott, és azzal elérem a buszt. Magas sarkú cipőben mégsem nagyon ildomos a fagyott részeken gyalogolni. Vettem kaját, megettem egy műanyag télapó társaságában, és kibattyogtam óvatosan az állomáshoz, de csak nem jött a vonat. Aztán a családom nem éppen nagyon tevékeny és gyorsan reagáló segítségével sem derítettem ki semmit, fél órát vártam a következő vonatra. És azzal is gyalogolnom kellett, mert a buszt már javában lekéstem. Közben olyan ideges lettem, hogy 5 percenként megnéztem a menetrendet, és megállapítottam, hoyg nem én vagyok a hülye, mert a vonat benne van, ráadásul megáll ott is.

Aztán kijöttem az ősök hogy ne gyalogoljak egyedül, még szerencse, ha már rohadt kocsink nincs.

És kiderült, hoyg van az a szar vonat, de a másik vonalra terelték Érd alsó és nem Érd felső felé, mert csinálták a sorompónál a vágányt. De persze utastájékoztatás nincs, és nem én voltam az egyetlen, aki várt a vonatra. Csak gondolom azokért volt, aki kimenjen kocsival. Kezdem nagyon gyűlölni, hogy se normális vonat se busz közlekedés nincs ilyenkor este, és mág gyalogolnm is kell az állomásra, mert más választásom nincs, mert se ismerős, se barát se senki, aki haza tudna hozni.

Úgy döntöttem, ha vért pisilve döglök bele, akkor is felveszek hitelt, és veszek egy használt autót, mert nem tudunk meglenni nélküle. Így is, úgy is beledöglök, de legalább nem hazafelé gyalogolva. Akinek nem kell hazamenet fél órákat gyalogolni a kóborkutyák között az el sem tudja képzelni, hoyg hetente egyszer vagy kétszer ez milyen tortúra. Úgyhogy a jó tanácsokat köszönöm, nem kérem.

Tech!

Philips Gogear Spark
Cuki, 2 gigás, oled kijelzős cube forma. Nagyon teccik. Egyesíti azt, amit a mobiblu-ban és a momo-ban szeretek. 20 rongy. Bár Philips, és nem bízom ebben a márkában, de ki tudja. Majd ha egyszer sok pénzem lesz! Azért cuki :-)

Nézz!

Nos, ez valami hihetetlen hibrid, nem találok rá szavakat. Aki ilyennel furikázik nyílt utcán, az vagy totál őrül és sok pénze van, vagy hatalmas rajongó, és sok pénze van. Nekem bejön ez a kis édes, de azért megelégszem egy egyszerű Smarttal is. :-)
Batsmart:

Idézz!

"Nem hiszem, hogy az embernek morbid önmegfigyeléssel kellene töltenie az életét."

De Niro a Taxisofőrből

Eheheheheheheeee!

Szemeskávé! :-))))))
Valaki más képe, de essszméletlen, úgyhogy kölcsönvettem. Hehehehehe. :-))))))

Reflexió a Gondolatokra!

Viszont, ha ez az egész egy játék lenne, akkor pont a saját viselkedésemet utálnám a legjobban. Hiszen elrontja a jó kis játékot, mert nem a megfelelő karaktert jácca a szituációban.

Kivéve, ha az a karakter pont az, amit játszania kell. Vagyis, hogy szembeszáll másokkal.

De mivel én írom a saját karakteremet, most úgy döntöttem, szembeszállok magammal, és azt játszom, hogy engem igenis meg lehet változtatni.

Gondolatok!

Azzal a céllal, ha valaki meg akar változtatni, két dolgot ér el.
1.
Nem fog tudni megváltoztatni, mert mindennemű változásra irányuló próbálkozást felismerek, és csírájában elfolytok. Engem ne akarjon senki a saját képére formálni, és ne akarjon magához hasonlóvá tenni. Régi vonás, ezen a téren már nem változom meg.
2.
Meg fog változtatni, mert azzal, hogy valamit tenni szeretne, én a reakciómmal együtt abban a pillanatban más emberré változom.

Két probléma van ezzel. Az első eset azért nem működik, mert a változtatni akarás egy adott célra irányul. Abba én nem megyek bele. A második esetben pedig a változás megtörténik, az n ás a másik ember interakciója miatt. Csak az nem az, amelyet a másik ember szeretett volna. Tehát mindkettőnknek teljesült a vágya, és egyikünknek sem.

Tanuláság:
Mindig tudd, hogy az, amit teszel, milyen módon fog rajtad és a környezeteden változtatni.
Ne akarj soha erőszakkal tenni semmit, az emberek úgyis ellenállnak neki, még ha bele is döglenek.
A változásnak nem lehet ellenállni, legfeljebb lassítani.

Gondolatok!

Az egész élet a másoknak való megfelelésről szól. Mások mondják meg, hogy mit csináljak, hogyan, meg miért, és ha azokat az igényeket, amelyeket ők támasztanak, én nem elégítem ki, akkor nekik rossz.
Hol vagyok ebben én? Hol van az, amit én akarok egyáltalán, és hol van az, amit csak rám akarnak erőltetni?
Ki mondja, hogy annak van igaza, aki engem leszól? Vagy annak, aki dícsér? Persze utóbbi jól esik, de sem rólam szól. Mint ahogy az előbbi sem.
Megszülettem, bezártak, mert azt hitték így helyes, és az lesz jó nekem. Mondjuk még most is nyögöm néha, hoyg nem tanították meg, hogyan kell a rossz dolgokhoz hozzáállni.
Aztán elkezdtem csinálni dolgokat, mert másoktól azt láttam, ezt így kell. És még mindig ott tartok, hogy másoktól függök.
Mikor leszek végre szabad? Mikor lesz végre az életemnek egyetlen őszinte pillanata?
Mikor lesz az, amikor magamtól, és nem a környezetemtől fogom jól érezni magam?
Most minden, ami van, az kívülről jön befelé. De én a fordítottját akarom megtalálni.

Amikor ilyeneket írok, mindig jönnek az ostoba segítségekkel, meg a jó tanácsokkal meg hogy hogyan kell csinálni, mert nekik is bevált. Ebből is elegem van. Ez is csak róluk szól!
Ha csak egy ember van, aki tényleg elfogadja azt, amit teszek, és tényleg nem értékeli, nem véleményezi, nem csinál semmit, mert tudja, hogy az én vagyok, akkor boldog vagyok, mert ismerhettem egy őszinte embert.

De most még egyetlen embert sem ismerek, aki ne kényszerből élné az életét, és ne várná el ugyanezt másoktól is.

Amikor beszélek, arra vágyom hogy valaki megértsen. Hogy meghallgassa azt, amit mondok, megtiszteljen a figyelmével. Ennyi. Semmi értékelés, semmi tanács, semmi TETT. Csak hogy legyen. ha nem csinál semmit, és nem is akar semmit csinálni, nekem az a legtökéletesebb. mert akkor tudom, hogy nem magát adja, hanem engem fogad el.

Ízirájder!!!!!!

Forrás: http://www.fotolog.com/decarrion/43077388

Nézz!

Ma sikerült megnéznem a tegnap elkezdett Oldboy második felét, a maradk Chaplin filmeket és a találomra kiválasztott Ryan Gosling filmet a Szerelmünk lapjait.
Jó kis csajoknak való, szintimentális, romantikus, finoman erotikus film, olyan sírós, és jót is bőgtem rajta. Igazából nem azon, csak szembe jutott valami, és a megható jelenetek miatt eleredt a könnyem.

Gondolatok!

Kipihent vagyok, eltünedeznek a fekete karikák a szemem alól.
Nem kattog az agyam a napi teendők miatt, és nem idegeskedek az időhiány miatt.
Tegnap vasárnap volt, este filmet néztünk, és csak egyszer néztem meg az órát, azt is csak kíváncsiságból, hogy mennyi az idő. Máskor már stresszelek, mert idegesít, hogy ha nem lesz időben vége a filmnek, akkor nem kerülök akkor ágyba, hogy ki tudjam magam aludni.
Nem sok dolog van, amit felhőtlenül tudok élezni.
Remélem ez megváltozik.
Most például az egy helyben üldögélést és a körülöttem lévő zajok figyelését nagyn élvezem.

Gondolatok!

Azt hiszem, hogy magamba plántáltam a lassan de biztosan elvet. Félek attól, hogy valami elsőre sikerül, ezért inkább visszafogom magam, és fokozatosan valósítok meg mindent, amit akartam.
Csak azt nem értem, mi az, amitől félek, hogy bekövetkezik.
A hirtelen jött siker, vagy a hirtelen jött elismerés és sikerélmény mit válthat ki vajon az emberből?
És ez lenne az, amitől félnék? Erre még vissza kell emlékeznem.
Egyébként mostanában sok régi emlék, amelyeket azt hiszem elnyomva tartottam odabent, felkerül a felszínre. Nem is rossz érzés, olyan, mintha meg lenne némelyik cimkézve. Azokon, ami előkerülnek, az a cimke van, hogy "Készen áll rá, hogy végiggondolja.".
És azokra tényleg készen állok. És egyre jobb érzés, hogy ezek a cikézett emlékek és érzelmek felbukkannak, mert valahoyg felszabadulok tőlük.
Persz emég mindig vannak dolgok, amelyekkel nem merek szembenézni, de majd valahogy azok is megkapják a maguk cimkéjét a kellő időben.

Nézz!

Hogy ez milyen gyönyörű! :-) És még jó színésznő is. :-)

R.I.P. !

Hetvenhét éves korában húnyt el Gyurkovics Tibor Kossuth - és József Attila díjas költő, író.
Béke poraira.

Gyurkovics Tibor

A májusi hold…

A májusi hold mint a kobold
ragyog a fekete éjben
mutatja hogy az ablakok
közül nem menekülök én sem

csak bolyongok és ragyogok
fekete vitrinében
tüzet gyújtok és jelt adok
arról hogy valaha éltem.

Pihi!

A hétvégén sikerült annyit aludnom, amennyit akartam, finomakat reggeliznem és filmeket néznem. A világ csodálatos. :-)
Sikerült megtekintenem:
Az összes eddig nem látott Beugrót
6 Chaplin filmet
Egyedül nem megy
Wanted
Vadító szép napok
Oldboy
című filmeket

Bár most kicsit nyomott vagyok a hidegfront miatt, de holnap reggel már elég kipihenten fogok a szabim és a teendőimmel szembenézni, ha felkelek. Egy csésze kávé mellett a tanulás is jobban fog menni.

Ja, végre megjelent a Pálya magazin, és lehozták a két cikkemet meg az interjút. Kezdetnek nem is rossz. Már majdnem kész a motivációs levél, azt is elküldöm, kíváncsi vagyok, visszajeleznek-e. Valahol el kell kezdeni.

Füst!

Sokszor azt álmodom, hogy dohányzom. Látom az öngyújtó erős lágját, ahogy felgyullad, mikor megnyomom, és ahogy kialszik, amikor leveszem róla a kezem. Elkezd sercegni, füstölögni, két ujjam közt tartom a szélat, és beleszívok. Megkönnyebbülök, amikor a sűrű füst a számban kavarog. Nem tüdőzöm le, csak hagyom, hogy elzsibbassza a nyelvemet, a szájpadlásomat. Kifújom, és közben vagy pamcsot, vagy oszlopot formálok belőle. Olyan, mint egy rituálé.
A valóságban soha nem próálnám ki, de az érdekel, hogy miért álmodom néha ezt. És hogy miért érzek olyankor valami földöntúli nyugalmat...

KÁVÉ!

Életem szerelme :-) Senki nem helyettesítheti, és nem szoríthatja ki a szívemből. Csak érte dobog. :-)

Sok2

cikk ír, gyakorolni
önéletrajz ír, szakmai gyakorlatot szerezni
motivációs levél ír önéletrajzhoz mellékelni
munkát valahogy megcsinál, és közben teljesen kivan
cikk ír, gyakorolni, hogy legyen mit leadni pénteki határidőig

Már csak 3 napot kell kibírnom, és végre mehetek szabira. Rám is fér, mert ez a pénteki leadási határidő, meg az, hogy legalább 2 ember helyett dolgozom most bent, meg az, hogy még nem írtam meg az önéletrajzot, a motivációs levelet meg mellé valami bemutatkozó publikációt, meg az, hogy hulla vagyok, és a napot már csak frissen főzött kávéval tudom elkezdeni, meg az, hogy még meg kell írnom egy esszét és el kell kezdenem tanulni, meg az, hogy bent úgy érzem, kicsúszik a lábam alól a talaj...

...vezet oda, hogy ki fogok bukni, ha ez tovább folytatódik. Nem baj, 3 napot még gürizek, és utána már kidögölhetek. :-)

Ja, mondtam már, hogy a vilég legutálatosabb faja az IT-s "szakember" a multicégnél? Soha ne menjetek multihoz, mert az IT-tól fogtok függeni! Aranyszabály.

Gondolatok!

Egy rövid beszélgetésnek indult a kolléganőimmel a nyugdíjról, és érdekes következtetéseket vontam le a végén belőle.

Arra jöttem rá először is, hogy az egyetlen hiba, amit másokkal szemben elkövethetek, az az, ha kétségbe vonom a rossz helyzetét. Nem szabad soha senkit megingatni abban a hitben, hogy neki rossz. Ha igen, azzal egyértelműen sárba tiprom a meggyőződését, és ezt nem szabad. Ha valakit meggyőznék róla, hogy a jelene vagy a jövője nem olyan kilátástalan, mint amilyennek hiszi, akkor teljesen beleroppanna. Egyet kell érteni, mert ebből következik, hogy elindul bennem a megértés iránta. Ha megértem, miért gondolja úgy, akkor én boldog vagyok, mert tudok megértő lenni másokkal szemben.

Ma ez nem nagyon sikerült, csak hallgattam, néha vitáztam azzal, amit a másik mondott, és próbáltam elmondani neki, hogy miért nem olyan rossz. Lehet, kicsit félreérthetően magyaráztam, de rájöttem erre.

Soha nem szabad valakivel vitatni azt a véleményét, hogy neki rossz, és az ő jövője kilátástalan.

Igazából arról beszélgettünk, hogy megszűnik-e majd 10 vagy 20 év múlva a tb mert felváltja a magánnyugdíj pénztár. Én erre igennel válaszoltam, mások azt mondták, nem fog megszűnni, mert a tb-re szükség lesz, mindig lesz olyan, akinek szüksége lesz rá. Én a mondandómból azt akartam kihozni, hogy ha az embernek lesz saját befizetése, akkor a tb úgyis csak kiegészítést fizet, és nem lesz a sima nyugdíj esetében már akkora jelentősége. A vitából azt láttam, hogy a többiek kilátástalannak tartják a saját és hozzátartozóik helyzetét, és ezért szükségük van egy támpontra, amire lehet később számítani. Én azt szerettem volna, hogy lássák kicsit derűsebben a jövőjüket, de ez elég nehéz, ha csak az van a fejükben, hogy még 20 évig kell dolgozniuk, hogy nyugdíjba mehessenek.

Pénz

Ma bent volt egy volt kolléganőm, aki rövid ideig dolgozott nálunk. Nem az a típusú lány volt, aki besavanyodott mísz p***aként tengette napjait. Volt egy ismerőse, aki átadta neki a műkörmös helyét, klientúrával együtt. Azt mondta, a főnöke segít neki minden papírmunkát elintézni, és hogy ha nem erőlteti meg magát, akkor is többet keres, mint nálunk egy egész havi munkával.

Na jah, a szolgáltatós munkákkal tényleg jól lehet keresni, és ha szereti, amit csinál, akkor meg külön jó. Én is gondolkodtam, hogy ezzel a havi 90-el nem tudok sokat kezdeni, de nekem nem alternatíva egy ilyen munka. És sajnos úgy döntöttem, hogy nem keresek többet azért, hogy egy műkörmös vagy fodrász, vagy más szolgáltatásos melót válasszak. Én szellemi munkát szeretnék végezni, nem azért, mert az menne jól, hanem azért, mert más is jól menne, de ez különösen, és én ezt akarom csinálni. Úgyhogy lassacskán körvonalazódik, hogy valószínűleg mindenkinek lenne választása a jövőjével kapcsolatban, de sokan a számukra nehezebb utat választják, hogy megvalósítsanak valami jobbat. Én úgy döntöttem, hogy nem akarok egyelőre többet keresni, mert ahhoz fel kéne adnom azt, amibe belekezdtem, és önmagamat. Inkább tanulok, bevállalok mindent, amit tudok, és mellette megpróbálok élni, úgy hogy közben feltérképezem a határaimat. Ami nem megy, azzal leállok.

Mindenesetre a lány szereti a munkáját, mert jól érzi benne magát. Olyan, mintha megtalálta volna önmagát. Bár saját elmondása szerint nem rakott félre még, amit szerintem ebből a keresetből simán meg tudna tenni, de ez már a saját problémája. Azt látom, hogy mindig azok keresnek többet, akik valahogy nem tudják beosztani a pénzüket. De majd csak megtanulják valamikor, hogy mit akarnak. És hogy mit tennének meg érte.

Sok...

Kicsit megint túlvállatam magam.
A kötelező mozizás, jövő heti dumaszínházalás, színház és olvasás mellett meg kell írnom végre a határidő közeledtével a badandó esszéimet.
Meg kell írnom két külsős újságíró állásra 2 önéletrajot és egy motivációs levelet. Egyik a kettőből csak bejön, és fizetni is fognak érte.
Meg kell írnom, persze csak miután rábólint a szerk, 3 beígért Pálya magazinos cikket, ami azért lényeges, mert a novemberi szám 6ezer példányszámos lesz, és ezzel a szerk szemlézni fog. Úgyhogy ha valaki olvassa, és érdekli, akkor jó anyagnak kell a nevem alatt szerepelnie.
Tanulnom kéne végre.
Dolgoznom kell, és most eljutottam odáig, hogy a sok apróság, ami a nyakamba szakadt, végre el lett osztva, a sok döntésképtelen ember végre koordinálva van, amit jelzem szerencsére nem csak én csinálok.
Gyakorolnom kell a gitárt.
Meg valamikor élnem is kéne. Ez a maradék 2 %-ban lehetséges.
Azért eddig még jól osztottam be az időmet, és nem is vagyok olyan kimerült. Nagy szó ám ez!

Olvass!

Coelho hangoskönyvet hallgatok.
Rátóti Zoltán és Kulka János hangján szólal meg az író.
Azt írja a Zahirban, hogy úgy érzi, azok a barátai, akik nem csak a bajban, hanem a jobb időkben is mellette vannak...

Lehet benne igazság.