Sokszor azt álmodom, hogy dohányzom. Látom az öngyújtó erős lágját, ahogy felgyullad, mikor megnyomom, és ahogy kialszik, amikor leveszem róla a kezem. Elkezd sercegni, füstölögni, két ujjam közt tartom a szélat, és beleszívok. Megkönnyebbülök, amikor a sűrű füst a számban kavarog. Nem tüdőzöm le, csak hagyom, hogy elzsibbassza a nyelvemet, a szájpadlásomat. Kifújom, és közben vagy pamcsot, vagy oszlopot formálok belőle. Olyan, mint egy rituálé.
A valóságban soha nem próálnám ki, de az érdekel, hogy miért álmodom néha ezt. És hogy miért érzek olyankor valami földöntúli nyugalmat...
3 megjegyzés:
Ma hajnalban megálmodtam a választ:
1.Freud bácsi az orális igényeidre utalna, azaz, hogy anyukád korán tért át a bébitápos étkeztetésedre. :)
2. szerintem jelenthet ez globális kíváncsiságot, vágyat az újdonságra. Ami igaz is rád úgy általában. :)
Rólam álmodtál? :-D
Nos, még soha nem hallottam, hogy globálisan kíváncsi lennék.
Amúgy meg nem ettem tápszert, csak későn, tehát pont fordítva. Freud bácsi belebukna az elemzésemb. :-)
Nem álmodtam, csak félálomban gondolkodtam.
Akkor Freud meg én is megbuknánk.
De ő tuti azt mondaná: áhá, épp ezért a jól megszokott szitura tetszik visszavágyni! :D
Merhogy szerinte a dohányzás a bennünk élő, orális igényeket támasztó gyermek függősége.
:DDD
Megjegyzés küldése