Nos hosszas görcsölést követően kicsit kevéssel a nulla szint alatt van a testem energiaellátottsága, de valahogy elmúlt. van egy elég komoly problémám, és rájöttem, hogy az egyetlen megoldás, ha fejben elképzelek néhány eseményt, momentumot, beszélgetést. Sajnos többet nem tehetek, mivel itt a cselekvés nem sokat nyom a latba.
A görcsölésben meg csak folyamatosán azt sikítom némán, hogy mit nem akarok. De akkor most elkezdem, hogy mit akarok, és hátha ez segít. Mert odáig nem jutottam el. Akarom, hogy minden működjön. Elsőre ennyi. A többit majd elalvás előtt folytatom.
Pedig ma issteni savanyúságot ettem. Az a leges legkedvencebbb kedvencem. Savanyú vagy kovi ubi, kisdinnye, gyöngyhagyma, káposzta, csalamádé, almapaprika, cékla, vegyes savanyú, amiben van kicsi csöves kukorica meg még sorolhatnám. Ha valaki meg akar lepni, vegyen nekem finom savanyúságot. :-)
Szóval ma ettem, de az sem használt. Valahogy azt érzem régóta, hogy siklik ki az érzelmi életem, de nem tudok ellene tenni. Eddig. Mert ha azon görcsölök, hogy nem megy, akkor nem is fog. Igeni kell, hogy elvárásai legyenek az embernek. Sőt, konkrét elképzelései. És nem a "De jó lenne, ha..." kezdetű mondatrésszel bevezetve, hanem az "Ez lesz, és kész" kezdetűvel, fűszerezve egy kis "akarom, hogy így legyen, és így is lesz"-el. Megpróbálom, végülis ennél többet nem veszíthetek. Eddig is sivár volt az érzelmi életem, sokkal rosszabb nem lehet.
2008. szeptember 30., kedd
2008. szeptember 29., hétfő
Elemezz!
Ma olvastam Platón baralanghasonlatát, többé kevésbé eredeti fordításban. Nagy koponya volt, az már biztos.
A hasonlat lényege, hogy élnek emberek láncokba verve egy barlangban, és a valóságot árnyként érzékelik csupán. A valóság nekik a bilicsekkel és árnyakkal, mozdulatlansággal tarkított élet. A feltevés kedvéért valakit kirángatnak a barlangból azok, akik tudnak mozogni, és a valóságban élnek, ami először nagyon kellemetlen neki, de miután megszokja a valóságot, nem akar többé visszamenni a barlangba. De eszébe jutnak a társai, visszamegy a sötétbe értük. A többiek azt hiszik, megvakult, és nem hisznek neki.
A feltevés szerint az ember azt hiszi valóságnak, amiben él. Ki lehet egyeseket ráncigálni saját valóságukból, hogy aztán észrevegyék, mennyivel teljesebb az, amit mi mutattunk nekik. vannak, akik soha nem akarnak majd kiszabadulni saját valóságukból. De Platón nem írt arról, hogy mi van akkor, ha valaki megtapasztalja a valóságot, de nem várja meg a kellő időt, hogy megszokjon mindent, és visszamenekül a barlangba. Azt nem mondta, mi van akkor. Gondolom társai éltetnék, hősként ünnepelnék, hogy visszatért. És aztán? Vajon vágyakozna a másik valóság után, hogy megtudj, milyen az valójában? És mi van akkor, ha valakit nem kirángatnak, hanem magától szabadul meg a láncoktól, és megy ki a fényre?
Platón erről nem beszélt.
A hasonlat lényege, hogy élnek emberek láncokba verve egy barlangban, és a valóságot árnyként érzékelik csupán. A valóság nekik a bilicsekkel és árnyakkal, mozdulatlansággal tarkított élet. A feltevés kedvéért valakit kirángatnak a barlangból azok, akik tudnak mozogni, és a valóságban élnek, ami először nagyon kellemetlen neki, de miután megszokja a valóságot, nem akar többé visszamenni a barlangba. De eszébe jutnak a társai, visszamegy a sötétbe értük. A többiek azt hiszik, megvakult, és nem hisznek neki.
A feltevés szerint az ember azt hiszi valóságnak, amiben él. Ki lehet egyeseket ráncigálni saját valóságukból, hogy aztán észrevegyék, mennyivel teljesebb az, amit mi mutattunk nekik. vannak, akik soha nem akarnak majd kiszabadulni saját valóságukból. De Platón nem írt arról, hogy mi van akkor, ha valaki megtapasztalja a valóságot, de nem várja meg a kellő időt, hogy megszokjon mindent, és visszamenekül a barlangba. Azt nem mondta, mi van akkor. Gondolom társai éltetnék, hősként ünnepelnék, hogy visszatért. És aztán? Vajon vágyakozna a másik valóság után, hogy megtudj, milyen az valójában? És mi van akkor, ha valakit nem kirángatnak, hanem magától szabadul meg a láncoktól, és megy ki a fényre?
Platón erről nem beszélt.
Biztos?
Valami fogódzó csak kell, hogy tudjam, van biztonság. Ha nincs, akkor szabadjára engedem az összes félelmet, ami bennem lapul. ( azt mondjuk nem tudom, hogy utána elmenne-e vagy maradnak)
2008. szeptember 28., vasárnap
Pihi és filmek!
Na, jelentem a citromkúra segített, és a nehezén túl vagyok. Már nem akarok egész nap aludni, csak feküdni. Mág fáradok, de ma kialszom magam este, és ami jó az ülőmunkában, hoyg egész nap alig kell felállnom. :-)
Néztem Inuyasha filmet, meg Black Jack című animét, meg egy elvileg vígjátéknak titulált Brittany Murphy filmet, ami pocsék volt. Valahogy ösztönösen megérzem, mi a jó film Na ez még ha akarták volna, akkor se lett volna jó.Címe magánürügy. Volt benne néhány jó színész, de nem segített. Akart lenni vicces és szatirikus csaj film, idióta és idétlen csajfilm lett. Volt benne félresiklott médiakritika, sallangos és felesleges dialógusok, pocsék színészek, rosszul megírt karakterek, és egy csipet mai amerikai társadalmat és törtető nemzedéket kifigurázó mondanivaló.
Tanulság. Szarból nem lesz arany, és különben is moss kezet utána!
Néztem Inuyasha filmet, meg Black Jack című animét, meg egy elvileg vígjátéknak titulált Brittany Murphy filmet, ami pocsék volt. Valahogy ösztönösen megérzem, mi a jó film Na ez még ha akarták volna, akkor se lett volna jó.Címe magánürügy. Volt benne néhány jó színész, de nem segített. Akart lenni vicces és szatirikus csaj film, idióta és idétlen csajfilm lett. Volt benne félresiklott médiakritika, sallangos és felesleges dialógusok, pocsék színészek, rosszul megírt karakterek, és egy csipet mai amerikai társadalmat és törtető nemzedéket kifigurázó mondanivaló.
Tanulság. Szarból nem lesz arany, és különben is moss kezet utána!
Meghalt Paul Newman!
Nyolcvanhárom éves korában szombaton New Havenben meghalt Paul Newman világhírű amerikai színész. A filmvászon legendás alakjával rákbetegség végzett.
Forrás: metropol.hu
Dátha 2
A nátha legjobb ellenszere, ha ágyban fekszel, citromos vizet vagy teát iszol és Gilmore Girlst nézel órákon át. Ma már kezdek kilábalni belőle azt hiszem, bár még egy délutáni alvás bele lesz kalkulálva a mai napba.
Végre tisztességesen el tudok olvasni minden hírportált, ami érdekel, legyen az bulvár, avagy komolyabb hír. Olvasgatok is, meg sok zsepit használok. Remélem már holnap lesz annyi erőm, hogy tudjak menni dolgozni. Ha a héten nem lesz más elfoglaltsgom a péntekin kívül, akkor nagyjából ki tudom majd magam pihenni.
Végre tisztességesen el tudok olvasni minden hírportált, ami érdekel, legyen az bulvár, avagy komolyabb hír. Olvasgatok is, meg sok zsepit használok. Remélem már holnap lesz annyi erőm, hogy tudjak menni dolgozni. Ha a héten nem lesz más elfoglaltsgom a péntekin kívül, akkor nagyjából ki tudom majd magam pihenni.
Hát ez most annyira nem sikerült...
Firefox 3.0.3
Sok minden változott a Firefox 3.0-ás széria körül a Firefox 3.0.2 tegnapi megjelenése óta. A jelszókezelő bugja miatt nem maradhat sokáig a beharangozott update. A probléma az ékezetes domainnevű weboldalakat, illetve az ékezetes felhasználóneveket és jelszavakat érinti.
Mike Beltzner tudósítása szerint a Firefox 3.0.2 hibáját csak a közzététel után vették észre. A Firefox 3.0.2 nem minden esetben okoz galibát. A hiba csak akkor lép fel, ha a domainnevekben vagy a jelszókezelő által elmentett felhasználói nevekben vagy jelszavakban ékezetek is előfordulnak.Ilyen esetekben a jelszókezelőben mentett adatok elérhetetlenek lesznek a felhasználó számára. Emellett új adatok sem tárolhatók el a jelszókezelőben, ami így kikapcsoltnak tűnik. Beltzner megnyugtatja a felhasználókat, hogy az adatok nem vesztek el, hanem továbbra is a merevlemezen találhatók. Egyelőre nem születtek javaslatok arra, hogy a Firefox 3.0.3 kiadásáig mit tehetnének az érintett felhasználók.
A Firefox 3.0.3-at a legutóbbi hírek még szeptember végére, október elejére ígérték, bár most úgy tűnik, hogy máris terjed az automatikus frissítésen keresztül.
2008. szeptember 27., szombat
2008. szeptember 26., péntek
Dátha!
A napokban volt egy gondolatom, hogy lehet, jobb lenne elmenni táppénzre, mert ki vagyok merülve. De utána eszembe jutott, hogy mégse lehet, mert egyrészt kevesen vagyunk, másrészt most suli, jövő hétvégén meg fontos elfoglaltság vár rám. De erre már valahogy ez a gondolat nem volt valami fogékony, csak az első felére, mert 2 napja náthás lettem. Szépen, csendesen, orrfújósan, 12 óra alvást kívánósan, és az egész világot a pokolba küldősen. A mosolygás és egyéb kedves dolgok nehezemre esnek. De a tennivalók várnak, úgyhogy jól megszívtam. Na jah, a gondolat teremtő ereje.
A többiek meg még fájdítják a szívemet, hoyg ilyen kiállítás, olyan koncert, ilyen mozi, olyan elfoglaltság. Nekem meg csak a szívem szakad meg, hogy ezeket mind nem tudom beütemezni, mert nátha, meg pihenés kell, meg ott a munka, meg a suli. Klónoztatnom kéne magam.
Ebből az állapotból persze sokat tanulok. Például hogy az emberek nem tolerálják, ha valaki beteg, és kevésbé fürgén mozog, a metrón és a vonaton ugyanúgy fellökik. Még jó, hogy nincs megkülönböztetés. Még jó, hoyg nem kell öreg néniknek magyarázkodnom, hogy miért foglalom el az őket jogosan megillető helyet.
Az fix, ha az embernek nincs kocsi, tömegközlekedésben ne számítson könyörületre.
Kéne egy kis pihenés...
A többiek meg még fájdítják a szívemet, hoyg ilyen kiállítás, olyan koncert, ilyen mozi, olyan elfoglaltság. Nekem meg csak a szívem szakad meg, hogy ezeket mind nem tudom beütemezni, mert nátha, meg pihenés kell, meg ott a munka, meg a suli. Klónoztatnom kéne magam.
Ebből az állapotból persze sokat tanulok. Például hogy az emberek nem tolerálják, ha valaki beteg, és kevésbé fürgén mozog, a metrón és a vonaton ugyanúgy fellökik. Még jó, hogy nincs megkülönböztetés. Még jó, hoyg nem kell öreg néniknek magyarázkodnom, hogy miért foglalom el az őket jogosan megillető helyet.
Az fix, ha az embernek nincs kocsi, tömegközlekedésben ne számítson könyörületre.
Kéne egy kis pihenés...
2008. szeptember 24., szerda
Folyamatban!
Nos, úgy tűnik megoldódott a kutyás ügy, vagyis inkább folyamatban van.
Szóval még régebben kikerestem egy gyepmester telefonszámot, amit aztán senki nem hívot fel.
Mint később megtudtam, ma reggel anyám kiment az utcára felszedni a leesett diókat, és a kutya megbújva az egyik kint parkoló kocsi alatt, el kezdett felé rohanni. Ha anyu nem kezd el torka szakadtából üvölteni, akkor neki is ugrik. Na erre felhívta a számot, kiderült, hogy a sintér bérmentve kijön, mert az önkormányzat fizeti.
Ki is jött. Már elsőre lehetősége lett volna elvinni a dögöt, de egy idióta vénasszony az utcában elkezdett rikácsolni, hogy ne vigye mert ennek meg annak a kutyája. Ami nem is volt igaz, de ezzel jól elbizonytalanította a pasit. A végén a kutya elbújt, és a sintér második alkalommal sem tudta elkapni.
Addig lesz kihívva viszont, amíg el nem tudja fogni, remélem minél hamarabb, mert nem ez az első eset, hogy valakire támadt, mint kiderült, ha éhes, akkor vadul, és idegbeteg módon ugat meg rohan mindenkire. Gondolom arra nem, aki ad neki enni...
A lényeg, amit szintén ma tudtam meg, hogy az utca másik oldalán lévő sarokházhoz tartozik. Annó valami idióta nő, akit most azt hiszem legszivesebben felpofoznék, és jól megrugdosnék, megvette a házat, és azóta kiadja mindig más embereknek. DE!
Volt ott két kutya. Mivel volt, hogy hónapokig ki sem jött senki, az egyik éhen halt, vagy bedobtak neki valami mérgezett húst. A másik valószínű akkor szökött ki, amikor valaki kijött a házhoz. Anyám elmondása szerint a méteres gazon kívül a kutyaszar is áll az udvarban, és rohadt szagot is érzett. Az egyik szomszédnak, mint kiderült, meg volt a tulaj száma, és amikor felhívta, hogy kint a kutya, azt a választ kapta a nőtől, hogy ő most nem tud mit csinálni, mert külföldön van.
Hogy rohadjon meg az az ember már az anyja méhében, aki egy kutyával ilyet képes tenni. Nem merek bele gondolni, hogy milyen ember lehet. Nem szólva arról, hogy az érdektelenségen kívül a másikat hagyta éhen dögleni. Nem csodálom, hogy most már ez a dög kezelhetetlen és vad mint a fene. Remélem a sintér minél hamarabb elviszi, ott legalább garantáltan kap enni.
Hát drágáim ilyen emberek élnek itt nálunk.
Szóval még régebben kikerestem egy gyepmester telefonszámot, amit aztán senki nem hívot fel.
Mint később megtudtam, ma reggel anyám kiment az utcára felszedni a leesett diókat, és a kutya megbújva az egyik kint parkoló kocsi alatt, el kezdett felé rohanni. Ha anyu nem kezd el torka szakadtából üvölteni, akkor neki is ugrik. Na erre felhívta a számot, kiderült, hogy a sintér bérmentve kijön, mert az önkormányzat fizeti.
Ki is jött. Már elsőre lehetősége lett volna elvinni a dögöt, de egy idióta vénasszony az utcában elkezdett rikácsolni, hogy ne vigye mert ennek meg annak a kutyája. Ami nem is volt igaz, de ezzel jól elbizonytalanította a pasit. A végén a kutya elbújt, és a sintér második alkalommal sem tudta elkapni.
Addig lesz kihívva viszont, amíg el nem tudja fogni, remélem minél hamarabb, mert nem ez az első eset, hogy valakire támadt, mint kiderült, ha éhes, akkor vadul, és idegbeteg módon ugat meg rohan mindenkire. Gondolom arra nem, aki ad neki enni...
A lényeg, amit szintén ma tudtam meg, hogy az utca másik oldalán lévő sarokházhoz tartozik. Annó valami idióta nő, akit most azt hiszem legszivesebben felpofoznék, és jól megrugdosnék, megvette a házat, és azóta kiadja mindig más embereknek. DE!
Volt ott két kutya. Mivel volt, hogy hónapokig ki sem jött senki, az egyik éhen halt, vagy bedobtak neki valami mérgezett húst. A másik valószínű akkor szökött ki, amikor valaki kijött a házhoz. Anyám elmondása szerint a méteres gazon kívül a kutyaszar is áll az udvarban, és rohadt szagot is érzett. Az egyik szomszédnak, mint kiderült, meg volt a tulaj száma, és amikor felhívta, hogy kint a kutya, azt a választ kapta a nőtől, hogy ő most nem tud mit csinálni, mert külföldön van.
Hogy rohadjon meg az az ember már az anyja méhében, aki egy kutyával ilyet képes tenni. Nem merek bele gondolni, hogy milyen ember lehet. Nem szólva arról, hogy az érdektelenségen kívül a másikat hagyta éhen dögleni. Nem csodálom, hogy most már ez a dög kezelhetetlen és vad mint a fene. Remélem a sintér minél hamarabb elviszi, ott legalább garantáltan kap enni.
Hát drágáim ilyen emberek élnek itt nálunk.
2008. szeptember 23., kedd
Gondolatok!
Hogy valami jó is legyen.
Ma jól éreztem magam.
Két alkalom volt, amikor valami rosszul érintett, de mivel egyiknek nem hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam, másiknak oedig hagytam, hogy tárgy nélkül, csak és kizárólag bennem kitombolja magát, hamar elmúlt. Nem is érintett olyan rosszul.
És ebből le is vezethető szépen, ha azt mondja valaki, hogy próbáld meg meg/kiélni a haragot, dühöt, keserűséget, stb. akkor azt nem kell szó szerint venni.
Aki most a legutóbbi mondatot olvasta, biztos azt gondolja magában, hogy de ezt nem lehet, mert úgyis megbánt valakit vele.
De hát ki mondta, hogy pl. a harag megélése azt jelenti, hogy valakire haragszom?
Ennek abszolút nem kell így lennie. Az esetek nagy többségében persze valakire vagy valamire(én speciel a röhadt dögre) haragszom, de az csak a kiváltó ok. A céliránynak már nem kell annak a személynek lennie.
A megélés, átélés nem azt jelenti, hogy legyél dühös a másikra. Az csak hibáztatás. A megélés azt jelenti, hogy legyél dühös, de akkor legyél, és utána nyugodj meg. Mert ha nem, akkor a feszültség gyűlik benned, és az nem tesz jót sem a testednek, sem a lelkednek.
Ma jól éreztem magam.
Két alkalom volt, amikor valami rosszul érintett, de mivel egyiknek nem hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam, másiknak oedig hagytam, hogy tárgy nélkül, csak és kizárólag bennem kitombolja magát, hamar elmúlt. Nem is érintett olyan rosszul.
És ebből le is vezethető szépen, ha azt mondja valaki, hogy próbáld meg meg/kiélni a haragot, dühöt, keserűséget, stb. akkor azt nem kell szó szerint venni.
Aki most a legutóbbi mondatot olvasta, biztos azt gondolja magában, hogy de ezt nem lehet, mert úgyis megbánt valakit vele.
De hát ki mondta, hogy pl. a harag megélése azt jelenti, hogy valakire haragszom?
Ennek abszolút nem kell így lennie. Az esetek nagy többségében persze valakire vagy valamire(én speciel a röhadt dögre) haragszom, de az csak a kiváltó ok. A céliránynak már nem kell annak a személynek lennie.
A megélés, átélés nem azt jelenti, hogy legyél dühös a másikra. Az csak hibáztatás. A megélés azt jelenti, hogy legyél dühös, de akkor legyél, és utána nyugodj meg. Mert ha nem, akkor a feszültség gyűlik benned, és az nem tesz jót sem a testednek, sem a lelkednek.
Ki*****tt dög.
Mint mondtam sarkon lévő ház vagyunk. És mint írtam anno, ott volt egy farkaskutya, ami majdnem nekemjött.
Na, most megint ott volt a sarkon, ott állt, és már 5 méterről, ahogy mentem, kinézett, és elkezdett megint ugatni. A nővéremmel voltam, átmentün a másik oldalra.
Mondtam már hogy utálom a farkaskutyákat? Mert a legjobban vadíthatók és a legundorítóbban erőszakos fajta.
Megvártuk, míg apám kijött. Valahogy elkergette, de csak azt érte el, hogy visszamenekült az utcába. nem tudom kinek a dögje, de sem etetni, sem mást nem vagyok hajlandó csinálni vele. Azt akarom, hogy kotródjon el tőlünk, és keressen más helyet, ahol meghúzhatja magát.
Persze a drága szüleim nem hajlandóak semmit tenni. Miután bejöttünk, apám visszaült a tévé elé. Persze kijött, mit tudott volna mást tenni, be nem vallaná, de ő is fél a kutyáktól. Közel nem mert hozzé menni. Valami bot volt nála.
Azt mondta, majd meglátjuk, hogy mi lesz. Mégis mit? Mikor elfelejtek szólni neki, hogy jöjjön ki a ház elé, nem veszem észre, és akkor a kutya tényleg nekem ugrik? Amikor már meg is harap, akkor vajon fog valamit csinálni? Mert hogy ő nem fizet a sintérnek, hogy vigyék el.
Tök jó, ha az embernek ilyen segítőkész és készséges szülei vannak. Ilyenkor igazán érzem, hogy számíthatok rájuk.
Na, most megint ott volt a sarkon, ott állt, és már 5 méterről, ahogy mentem, kinézett, és elkezdett megint ugatni. A nővéremmel voltam, átmentün a másik oldalra.
Mondtam már hogy utálom a farkaskutyákat? Mert a legjobban vadíthatók és a legundorítóbban erőszakos fajta.
Megvártuk, míg apám kijött. Valahogy elkergette, de csak azt érte el, hogy visszamenekült az utcába. nem tudom kinek a dögje, de sem etetni, sem mást nem vagyok hajlandó csinálni vele. Azt akarom, hogy kotródjon el tőlünk, és keressen más helyet, ahol meghúzhatja magát.
Persze a drága szüleim nem hajlandóak semmit tenni. Miután bejöttünk, apám visszaült a tévé elé. Persze kijött, mit tudott volna mást tenni, be nem vallaná, de ő is fél a kutyáktól. Közel nem mert hozzé menni. Valami bot volt nála.
Azt mondta, majd meglátjuk, hogy mi lesz. Mégis mit? Mikor elfelejtek szólni neki, hogy jöjjön ki a ház elé, nem veszem észre, és akkor a kutya tényleg nekem ugrik? Amikor már meg is harap, akkor vajon fog valamit csinálni? Mert hogy ő nem fizet a sintérnek, hogy vigyék el.
Tök jó, ha az embernek ilyen segítőkész és készséges szülei vannak. Ilyenkor igazán érzem, hogy számíthatok rájuk.
2008. szeptember 22., hétfő
Gondolatok!
Ja, és még az is van, hogy belelapoztam egy könyvbe, mert ha tanácstalan vagyok, mindig ezt teszem, mert a könyvek nem ismernek, nem vonnak le téves következtetéseket, csak vannak, és mert a válaszból talán könnyebben kihámozom a megoldást...
azt írta a nyomtatott papírlap, hogy ha jobbá és harmonikusabbá akarom változtatni az emberi kapcsolataimat, akkor gondolkodjak el azon, hogy vajon mi az, ami más embereket zavar bennem...
...van, amikor az ember egy hatalmas görcs, amikor annyira akarja, hogy valami sikerüljön, és jó legyen, és olyan kétségbeesve keresi a módját, hogy hirtelen minden szétesik, mint most, mert most éppen leírtam a görcs szót, és kibuggyant egy cseppecske, és már nem is én vagyok, hanem a görcs, aki legszívesebben kicsire összehúzná magát, elbújna a takaró alatt, és nem jönne elő hónapokig, de talán még utána se, mert biztos nem keresné senki, és úgyse számít semmi, csak az a görcs, ami a szíve helyére ette be magát, ami mást is fel akar zabálni, mert mindig éhes, és mindig úgy érzi, hogy el van hanyagolva és csak éhezik, és éhezik, és mind több kell neki...
...hát gondolom ez lehet az
azt írta a nyomtatott papírlap, hogy ha jobbá és harmonikusabbá akarom változtatni az emberi kapcsolataimat, akkor gondolkodjak el azon, hogy vajon mi az, ami más embereket zavar bennem...
...van, amikor az ember egy hatalmas görcs, amikor annyira akarja, hogy valami sikerüljön, és jó legyen, és olyan kétségbeesve keresi a módját, hogy hirtelen minden szétesik, mint most, mert most éppen leírtam a görcs szót, és kibuggyant egy cseppecske, és már nem is én vagyok, hanem a görcs, aki legszívesebben kicsire összehúzná magát, elbújna a takaró alatt, és nem jönne elő hónapokig, de talán még utána se, mert biztos nem keresné senki, és úgyse számít semmi, csak az a görcs, ami a szíve helyére ette be magát, ami mást is fel akar zabálni, mert mindig éhes, és mindig úgy érzi, hogy el van hanyagolva és csak éhezik, és éhezik, és mind több kell neki...
...hát gondolom ez lehet az
F érc!
érdekfeszítő elfoglaltságaim egyike,
amikor a laptop érintőpanelén koppanó
mutatóujjam kemény bőrfelületének
ütemes és tompa koppanásaiban
lelem meg önnön magam
amikor a laptop érintőpanelén koppanó
mutatóujjam kemény bőrfelületének
ütemes és tompa koppanásaiban
lelem meg önnön magam
Gondolatok!
Mostanában képtelen vagyok magamat adni. Ha az, amit régen magamnak gondoltam, az volt egyáltalán. Nem vagyok sem kedves, sem megértő, ideges vagyok folyton és ingerlékeny. valami nem jó idebent, de nem találom a forrását. Ez csak valami tényszerű leírással működik, most is verem a billentyűket, kiccit olyan máraisan melankolikusan érzem magam, és azon töprengek, hogy hol van az a hajtóerő, ami régen meg volt. Visszasírom a régent, holott akkor folyton azért könyörögtem, hogy most legyen. Nem érzem valahogy igazinak azt a bőrt, amit már egy ideje hordok.
Ülök az ablak előtt, folyik le az eső az üvegen, és kint látom magam, ahogy ázok, és a két felem soha nem találkozik.
Amíg ez a félérzet vagyok, másnak sincs belőlem nagyobb öröme. Szeretném megtalálni magam, fásultság, fáradtság, kopott bőr nélkül. Bármit jelent is ez.
Ülök az ablak előtt, folyik le az eső az üvegen, és kint látom magam, ahogy ázok, és a két felem soha nem találkozik.
Amíg ez a félérzet vagyok, másnak sincs belőlem nagyobb öröme. Szeretném megtalálni magam, fásultság, fáradtság, kopott bőr nélkül. Bármit jelent is ez.
Gondolatok!
Tele a fejem hülyeségekkel, és nem tudok kiüríteni. vagyis nem az üresség a cél, csak az, hogy az, ami a fejemben van, ne zavarjon.
Az előadáson, ahol szombaton voltam, azt mondta az előadó egy lánynak, hogy az emberek általában azért nem képesek megnyílni másoknak, mert nincs meg bennük a kellő figyelem a másik iránt. Azt hiszem ez rám is igaz. Ezt a képességemet az apámtól "kaptam". Neki került túl sok energiájába, hogy másokkal foglalkozzon. cserébe, hogy legyen társasága, itt vagyunk neki mi.
Eszembe jutott az, hogy régen mennyire más volt itthon. Valahogy, annak ellenére, hogy nem találtam a helyem, felhőtlenebb volt a hangulat. Arra mindenképpen emlékszem, hogy sokszor nagyon jókat nevettünk. Valahogy jobban egymásra voltunk hangolódva. Mondjuk a nővéremmel biztos. Most csak azt fogom fel belőle, hogy végtelenül erőszakos, követelőző, hisztizik ha valamit nem kap meg, és állandóan azt akarja, hogy mindenkinek az legyen a véleménye, mint neki.
Valahogy a szüleim is többet örültek a sikereimnek.
Vajon hazugság volt? Vagy én változtam meg? Vagy mind megváltoztunk?
Az előadáson, ahol szombaton voltam, azt mondta az előadó egy lánynak, hogy az emberek általában azért nem képesek megnyílni másoknak, mert nincs meg bennük a kellő figyelem a másik iránt. Azt hiszem ez rám is igaz. Ezt a képességemet az apámtól "kaptam". Neki került túl sok energiájába, hogy másokkal foglalkozzon. cserébe, hogy legyen társasága, itt vagyunk neki mi.
Eszembe jutott az, hogy régen mennyire más volt itthon. Valahogy, annak ellenére, hogy nem találtam a helyem, felhőtlenebb volt a hangulat. Arra mindenképpen emlékszem, hogy sokszor nagyon jókat nevettünk. Valahogy jobban egymásra voltunk hangolódva. Mondjuk a nővéremmel biztos. Most csak azt fogom fel belőle, hogy végtelenül erőszakos, követelőző, hisztizik ha valamit nem kap meg, és állandóan azt akarja, hogy mindenkinek az legyen a véleménye, mint neki.
Valahogy a szüleim is többet örültek a sikereimnek.
Vajon hazugság volt? Vagy én változtam meg? Vagy mind megváltoztunk?
2008. szeptember 21., vasárnap
Színházalj!
Ma lévén a magyar dráma napja, színházzal ünnepeltem.
Séta az Andrássyn, mindenki szedte a sátorfáját. :-) Szó szerint. Megnéztem még néhány színház hűlt helyét, belehallgattam valamibe, ami az Új színház előtt ment, de a tömeg ott olyan nagy volt, hoyg nem láttam semmit. Benéztem az Alexandrába, csorgattam a nyálam a leértékelt könyvekre, aztán...
Radnóti, Spiró, Prah.
Tök jó helyen ültem, jól láttam, hallottam. A darab is tetszett, pont azt vártam, amit egy Spiró darab nyújtani tud. Nem volt végülis semmi ütős benne, olyan nagy hatással nem volt rám, de egy nagyon jó darab és ajánlom mindenkinek, aki szereti Spiró magyar valóság témáit és enyén csipős humorát.
Bővebben pedig máshol írok róla, legalábbis reményeim szerint. De ez meglepi lesz.
Na fekszem, mert holnap vár a bánya...Hüpp...
Séta az Andrássyn, mindenki szedte a sátorfáját. :-) Szó szerint. Megnéztem még néhány színház hűlt helyét, belehallgattam valamibe, ami az Új színház előtt ment, de a tömeg ott olyan nagy volt, hoyg nem láttam semmit. Benéztem az Alexandrába, csorgattam a nyálam a leértékelt könyvekre, aztán...
Radnóti, Spiró, Prah.
Tök jó helyen ültem, jól láttam, hallottam. A darab is tetszett, pont azt vártam, amit egy Spiró darab nyújtani tud. Nem volt végülis semmi ütős benne, olyan nagy hatással nem volt rám, de egy nagyon jó darab és ajánlom mindenkinek, aki szereti Spiró magyar valóság témáit és enyén csipős humorát.
Bővebben pedig máshol írok róla, legalábbis reményeim szerint. De ez meglepi lesz.
Na fekszem, mert holnap vár a bánya...Hüpp...
Gondolatok!
Nagyon sokszor túlvállalom magam, hogy ne érezzem a várakozás unalmát. Várok valamire, és közben csinálok mást, hogy ne kelljen gondolkodnom.
Butaság, de így van. Aztán, mivel nem mérem fel az erőimet, túlvállalom magam. És utána sírok, hogy mennyi mindent kell csinálnom.
Viszont sajátos hangulatot teremtek a tennivalóim köré. Ahelyett, hogy örülnék, és élvezném, hoyg ennyi tennivalóm van, inkább kötelességnek érzem, és kényszerből csinálom őket. Viszont nem szeretek félbe hagyni sok mindent, ezért extra erőfeszítéssel, de mindent megpróbálok megoldani.
nagyon sok erőt vesz ez ki az emberből, úgyhogy megpróbálok váltani.
Arra gondoltam, hogy minden teljesítendő dologhoz örömmel állok hozzá. Ha meg van az öröm, és szívesen csinálom, és nem a teljesítésre, hanem magára a dologra koncentrálok, akkor nem vesz majd el tőlem energiát, hanem ad.
Kissé nehéz lesz átnevelnem magam, de sikerülni fog!
Addig meg sok gyümölcs, és vitamin ebben a nyálkás hideg időben. :-)
Butaság, de így van. Aztán, mivel nem mérem fel az erőimet, túlvállalom magam. És utána sírok, hogy mennyi mindent kell csinálnom.
Viszont sajátos hangulatot teremtek a tennivalóim köré. Ahelyett, hogy örülnék, és élvezném, hoyg ennyi tennivalóm van, inkább kötelességnek érzem, és kényszerből csinálom őket. Viszont nem szeretek félbe hagyni sok mindent, ezért extra erőfeszítéssel, de mindent megpróbálok megoldani.
nagyon sok erőt vesz ez ki az emberből, úgyhogy megpróbálok váltani.
Arra gondoltam, hogy minden teljesítendő dologhoz örömmel állok hozzá. Ha meg van az öröm, és szívesen csinálom, és nem a teljesítésre, hanem magára a dologra koncentrálok, akkor nem vesz majd el tőlem energiát, hanem ad.
Kissé nehéz lesz átnevelnem magam, de sikerülni fog!
Addig meg sok gyümölcs, és vitamin ebben a nyálkás hideg időben. :-)
Hideg!
Napok óta fáj a fejem, és a hideg kiveszi az erőmet.
Pedig kell az erő, mert mindenki nyaggat, hogy ezt meg azt meg amazt csináljam meg, menjek ide meg oda.
Pfffff
Tök jó lenne, ha többen lennék.
Pedig kell az erő, mert mindenki nyaggat, hogy ezt meg azt meg amazt csináljam meg, menjek ide meg oda.
Pfffff
Tök jó lenne, ha többen lennék.
2008. szeptember 19., péntek
Jácc!
Rájöttem, hogy borzasztó szórakoztató, ha az ember úgy utazik, hogy közben, ha nincs mit csinálnia, szándékosan kikapcsolja az egyik érzékszervét. Én ma azt csináltam, hogy a fáradt szememet csukva pihentettem, miközben hallgattam az embereket, a metró zaját, mások mp3 lejátszójának dübögését. Érdekes megfigyelni, hogyan olvadnak össze a hangok, és hogyan lesz élesebb, de nem zavaróan, hanem csak egyszerűen erőteljesebben éles.
Ugyanilyen jó játék, ha zenét hallgatok, és közben figyelem az embereket.
Mondjuk nem szívesen lennék sem süket, sem vak, viszont ezekkel a "gyakorlatokkal" egy hajszálnyit jobban megérthetjük, hogyan módosul a fent említett emberek érzékszerveinek "beállítása".
Ugyanilyen jó játék, ha zenét hallgatok, és közben figyelem az embereket.
Mondjuk nem szívesen lennék sem süket, sem vak, viszont ezekkel a "gyakorlatokkal" egy hajszálnyit jobban megérthetjük, hogyan módosul a fent említett emberek érzékszerveinek "beállítása".
Reggel!
A legsúlyosabb reggelek közé tartozik a mai is, amikor 5 percnél tovább tartott az összegabalyodott fülhallgatóm kibogozása…
2008. szeptember 17., szerda
Érdekesség!
Chubby Checker The Twist című dala vezeti a Billboard Hot 100-as összesített
listáját. A kislemezlista immár ötvenéves múlttal büszkélkedik és érdekessége,
hogy az első öt közé sem Elvis Presley, sem a Beatles, sem a Rolling Stones nem
tudott bekerülni egyetlen dalával sem - derül ki a lista szerkesztőinek
összeállításából. A Billboard honlapján visszamenőleg megtekinthetők az egyes
évek összesítései és ebből kiderül, hogy ötven évvel ezelőtt Domenico Modugno
nálunk is jól ismert Volare című dala volt az éllovas. A The Twist 1959-ben
keletkezett, diadalútját 1960-ban kezdte, s bekerült a Rolling Stone magazin
2008. szeptember 16., kedd
The Wall...
Anyu kb. 15 perccel ezelőtt mondta, hogy olyan fehét vagyok, mint a meszelt fal.
Gondolom arra akart utalni, hogy kimerültnek látszom, és nem nézek ki a legkívánatosabban és legfényesebben.
Én utaltam volna a világítás meghatározó szerepére, de...
Csendben maradtam. Azzal, aki főz itthon, nem éri meg vitatkozni. :-)
Gondolom arra akart utalni, hogy kimerültnek látszom, és nem nézek ki a legkívánatosabban és legfényesebben.
Én utaltam volna a világítás meghatározó szerepére, de...
Csendben maradtam. Azzal, aki főz itthon, nem éri meg vitatkozni. :-)
Pause...
Ma temérdek dolgot sikerült intéznem, és egy csomó ismerősbe futottam. Hogy van, hogy amikor a leginkább nem várom, akkor futok bele mindenkibe?
De legalább látom, hogy most mindenkinek jól alakul az élete.
Akkor most már lehet egy kis nyugalmam nekem is? Thanks...
De legalább látom, hogy most mindenkinek jól alakul az élete.
Akkor most már lehet egy kis nyugalmam nekem is? Thanks...
2008. szeptember 15., hétfő
Ősz!
Olyan nosztalgiát hordoz magában az eső és a hideg őszi idő. Nekem. Igazából minden fontos dolog, amit majd évek múlva is emlegetni fogok, és felvésődtek a történelemkönyvem lapjaira, azok számomra mind ehhez az időhöz köthetők.
Úgyhogy azon kívül, hogy majd megfagyok és letargiába estem a korai sötétedés miatt, fel is vagyok dobódva, mert ez az idő mindig valami kezdetét jelzi nekem.
Ja, és azt vettem észre, hogy...
ad1: tele van a környezetem kukacoskodó, okoskodó emberekkel
ad2: vagy én vagyok rájuk érzékenyebb, vagy én is az vagyok
ad3: ha sokan mondják ugyanezt rám, akkor én is, meg ők is olyanok vagyunk, csak nem valljuk be senm magunknak, sem egymásnak
konklúzió: az ember maga teremti a környezetét, és amit másban meglát, vagy másról véleményez, az meg van önmagában is
Úgyhogy azon kívül, hogy majd megfagyok és letargiába estem a korai sötétedés miatt, fel is vagyok dobódva, mert ez az idő mindig valami kezdetét jelzi nekem.
Ja, és azt vettem észre, hogy...
ad1: tele van a környezetem kukacoskodó, okoskodó emberekkel
ad2: vagy én vagyok rájuk érzékenyebb, vagy én is az vagyok
ad3: ha sokan mondják ugyanezt rám, akkor én is, meg ők is olyanok vagyunk, csak nem valljuk be senm magunknak, sem egymásnak
konklúzió: az ember maga teremti a környezetét, és amit másban meglát, vagy másról véleményez, az meg van önmagában is
2008. szeptember 14., vasárnap
Hú, hú hú!
Hátszóval itten valék.
A heti( az előbb ezt a szót ki kellett javítanom, mert azt írtam jeti :-) ) tennivalók nagyjából letudva, pénteki évnyitó, illetve aznapi és tegnapi sulinap kipipálva.
Hát azért nem semmi módon vállaltam én ezt fel úgy érzem.
Merthogy jó, hogy levelező szabad bölcsész szak, de a legtöbb prof úgy áll hozzánk, hogy bár tisztában vannak azzal, hogy mi dolgozunk, csak abban különbözünk a nappalisoktól, hogy kevesebbet látnak.
Kezdem elölről. reggeli késői, szabi miatti lusta felkelés után irány be az évnyitóra. Meghallgattatik általam tanszékvezető és rektor úr elmés beszéde és megtétetik a fogadalom.
Kiszemeltem 2 lányt, akik megfelelnek ízlésemnek és szakomnak, nem mintha lett volna sok választásom. Aztán felrohantunk infóra, ami a legkellemesebb élmény volt aznap. A pasi egy fiatal, jóképűnek mondható elég magas és laza "csávó" benyomását kelti, aki mellesleg jópofizik, sztorizgat és van egy zenekara, el is mondta a linuxos tananyag legközepén, hol lesz az aznapi koncertjük.
Mivel előbb fejezte be az órát, volt egy óra szünetem, felmértem a terepet, csapódtam, ismerkedtem, dumáltam. Akkor még olyan állapotban voltam, hogy a kedv és az erőnlét is meg volt.
Aztán jött a filmes óra, ahol a kommunikáció szakosokkal voltunk együtt, és a kis fiatal prof teljesen szét volt zuhanva, el is mondta, hogy relatíve ez az első előadás, amit nagy közönség előtt tart. Közben a lányokhoz, akikhez csapódtam, csapódott egy srác, aki !nekem állati ellenszenves!. Nagyszájú, jópofizós, mindenkivel lebratyizós. Hál isten engem nem pécézett ki, egymásra találtunk egy helyes és csendes lánnyal, akivel együtt hallgattunk fáradtan nagyokat. És minő meglepi, egy volt Péter Rózsás osztálytársam is itt lesz bölcsész. :-) Piciny a világ, de mennyire.
Közben a cégtől nem csak a főnökömmel futottam össze, hanem egy másik nővel, aki szintén ide jár.
Piciny a világ, de mennyire.
Osztán este társadalmi kommunikáció, aminek feléről egészségügyi női okok miatt eljöttem.
A szombat hajnali 6 órás gyaloglás, mert nincs busz, amivel vonatot elérhetnék, kissé hullává tett, reggel 8-tól este 8-ig nyomtam két szendviccsel, csokival meg almával. Ráadásul gyalogolok is jócskán, úgyhogy a harmadik év végére olyan sudár leszek, ha el nem fogyok, mint egy nádszál. :-)
Filozófia diszciplinái, filótörténet szeminárium, vallástörténet és művtöri órák. Első kettő tök jó volt, érdekes és jó az előadó. szerencse, hogy nem nagyon kérnek könyvet, inkább jegyzetet, meg e-anyagot. Viszont üröm az örömben. Rossz terembe ültem be, szerencsére rajtam kívül még ketten, és egy másik tanár szemináriumát hallgattuk. Felajánlotta, hogy neki nem probléma, ha nála leszünk, csak még a másik tanárral kell megbeszélnünk.
A vallást egy aranyos és kedves bácsi tartja, aki viszont nulla érzékkel rendelkezik a tananyag átadásával kapcsolatban.
A művtörit a tanszékvezető tartotta, nagyhangú, macis, sztorizós állati jó fej pasi. Kedvelem, mert irtó jóindulatú.
JÓ lesz ez, csak bele kell rázódni. Bár magánélet most egy ideig kizárva, de majd csak megoldom, hogy legyen életkedvem is. :-))))
A heti( az előbb ezt a szót ki kellett javítanom, mert azt írtam jeti :-) ) tennivalók nagyjából letudva, pénteki évnyitó, illetve aznapi és tegnapi sulinap kipipálva.
Hát azért nem semmi módon vállaltam én ezt fel úgy érzem.
Merthogy jó, hogy levelező szabad bölcsész szak, de a legtöbb prof úgy áll hozzánk, hogy bár tisztában vannak azzal, hogy mi dolgozunk, csak abban különbözünk a nappalisoktól, hogy kevesebbet látnak.
Kezdem elölről. reggeli késői, szabi miatti lusta felkelés után irány be az évnyitóra. Meghallgattatik általam tanszékvezető és rektor úr elmés beszéde és megtétetik a fogadalom.
Kiszemeltem 2 lányt, akik megfelelnek ízlésemnek és szakomnak, nem mintha lett volna sok választásom. Aztán felrohantunk infóra, ami a legkellemesebb élmény volt aznap. A pasi egy fiatal, jóképűnek mondható elég magas és laza "csávó" benyomását kelti, aki mellesleg jópofizik, sztorizgat és van egy zenekara, el is mondta a linuxos tananyag legközepén, hol lesz az aznapi koncertjük.
Mivel előbb fejezte be az órát, volt egy óra szünetem, felmértem a terepet, csapódtam, ismerkedtem, dumáltam. Akkor még olyan állapotban voltam, hogy a kedv és az erőnlét is meg volt.
Aztán jött a filmes óra, ahol a kommunikáció szakosokkal voltunk együtt, és a kis fiatal prof teljesen szét volt zuhanva, el is mondta, hogy relatíve ez az első előadás, amit nagy közönség előtt tart. Közben a lányokhoz, akikhez csapódtam, csapódott egy srác, aki !nekem állati ellenszenves!. Nagyszájú, jópofizós, mindenkivel lebratyizós. Hál isten engem nem pécézett ki, egymásra találtunk egy helyes és csendes lánnyal, akivel együtt hallgattunk fáradtan nagyokat. És minő meglepi, egy volt Péter Rózsás osztálytársam is itt lesz bölcsész. :-) Piciny a világ, de mennyire.
Közben a cégtől nem csak a főnökömmel futottam össze, hanem egy másik nővel, aki szintén ide jár.
Piciny a világ, de mennyire.
Osztán este társadalmi kommunikáció, aminek feléről egészségügyi női okok miatt eljöttem.
A szombat hajnali 6 órás gyaloglás, mert nincs busz, amivel vonatot elérhetnék, kissé hullává tett, reggel 8-tól este 8-ig nyomtam két szendviccsel, csokival meg almával. Ráadásul gyalogolok is jócskán, úgyhogy a harmadik év végére olyan sudár leszek, ha el nem fogyok, mint egy nádszál. :-)
Filozófia diszciplinái, filótörténet szeminárium, vallástörténet és művtöri órák. Első kettő tök jó volt, érdekes és jó az előadó. szerencse, hogy nem nagyon kérnek könyvet, inkább jegyzetet, meg e-anyagot. Viszont üröm az örömben. Rossz terembe ültem be, szerencsére rajtam kívül még ketten, és egy másik tanár szemináriumát hallgattuk. Felajánlotta, hogy neki nem probléma, ha nála leszünk, csak még a másik tanárral kell megbeszélnünk.
A vallást egy aranyos és kedves bácsi tartja, aki viszont nulla érzékkel rendelkezik a tananyag átadásával kapcsolatban.
A művtörit a tanszékvezető tartotta, nagyhangú, macis, sztorizós állati jó fej pasi. Kedvelem, mert irtó jóindulatú.
JÓ lesz ez, csak bele kell rázódni. Bár magánélet most egy ideig kizárva, de majd csak megoldom, hogy legyen életkedvem is. :-))))
2008. szeptember 10., szerda
Gondolatok!
Most csak azt érzem, hogy megint gerjed bennem a feszültség, és nem tudom kiadni magamból.
Állok, és várok a jó lehetőségre, hogy legyen másnak rám ideje, és mindenki pörög körülöttem, és elmennek mellettem.
Meg akarok állni, és gondolkodni akarok. Azon, hogy miért érzem magam abban a környezetben és helyzetben szarul, amiben régen olyan jól és tökéletesen éreztem magam. Azon, hogy miért mennek el az emberek mellettem, és miért nem vagyok senki számára érdekes.
Folyton fogy az energiám, és valahogy azt érzem, hogy nem termelődik több. Elfolyik valahova, de nem tudom, hogy hova. Azzal, hogy ilyen vagyok, megbántom azokat, akiket szeretek. Vannak közöttük, akik elfordulnak tőlem, vannak, akik hagyják, hogy ilyen legyek.
Van, amikor nagyon jól érzem magam, a következő pillanatban meg rosszul.
Várok emberekre, és közben ők élik az életüket, én meg csak várok, és belepusztulok a várakozásba. És emiatt nem is jön össze, amire várok.
Haldoklom, és mástól várom, hogy feltámasszon, ha meghaltam.
Hát igen. Elismerést, megbecsülést, figyelmet szeretnék. Kedvességet, gyengédséget és érezni, hogy valami fontosat is csinálok, nem csak el vagyok egész nap.
Állok, és várok a jó lehetőségre, hogy legyen másnak rám ideje, és mindenki pörög körülöttem, és elmennek mellettem.
Meg akarok állni, és gondolkodni akarok. Azon, hogy miért érzem magam abban a környezetben és helyzetben szarul, amiben régen olyan jól és tökéletesen éreztem magam. Azon, hogy miért mennek el az emberek mellettem, és miért nem vagyok senki számára érdekes.
Folyton fogy az energiám, és valahogy azt érzem, hogy nem termelődik több. Elfolyik valahova, de nem tudom, hogy hova. Azzal, hogy ilyen vagyok, megbántom azokat, akiket szeretek. Vannak közöttük, akik elfordulnak tőlem, vannak, akik hagyják, hogy ilyen legyek.
Van, amikor nagyon jól érzem magam, a következő pillanatban meg rosszul.
Várok emberekre, és közben ők élik az életüket, én meg csak várok, és belepusztulok a várakozásba. És emiatt nem is jön össze, amire várok.
Haldoklom, és mástól várom, hogy feltámasszon, ha meghaltam.
Hát igen. Elismerést, megbecsülést, figyelmet szeretnék. Kedvességet, gyengédséget és érezni, hogy valami fontosat is csinálok, nem csak el vagyok egész nap.
2008. szeptember 9., kedd
Rém ület!
Belenéztem a tükörbe, és eltörött...
(Amúgy nem, de tényleg eltörött. Törékeny tárgyak reszkessetek!)
2008. szeptember 8., hétfő
Gondolatok!
Rossz rájönni arra, hogy az apám nem sok mindent tenne meg értem. Elég nagy hiányérzet van bennem, rossz beismerni, de így van.
Folyton eszembe jut egy példa. A kollégám elmesélte egyszer, hogy egy figyelmetlen biciklis egyszer elütötte a mostohalányát a járdán, mert nem látta a kanyarban. majd továbbment, és otthagyta a síró kislányt. A kollégám pedig utánarohant, és addig üldözte, amíg el nem érte. Leszedte a bringáról és kicsit elkalapálta, arra kényszerítette, hogy bocsánatot kérjen.
Amíg ezt mesélte, nekem végig az kalapált az agyamban, hogy az én apám ezt nem tenné meg értem.
Mert egyrészt nem sportos alkat. Másrészt azért, mert csak a saját rétődöttsége miatt kerül konfliktusba másokkal. És mert mindig a könnyebb, kényelmesebb és egyszerűbb utat választotta.
Apám addig kísérgetett a suliba, amikor kicsi voltam, és addig mondogatta, hogy nem biciklizhetek az utcán, mert nagy a forgalom, és addig mondogatta, hogy ne mászkáljak a környéken, mert kóborkutyák vannak, hogy szépen cseppenként belémoltotta a félelmet, ami valójában a sajátja.
Maga mellett tartott, hogy szemmel tarthasson. Más szülők rohangálnak a gyerekeik után, hogy szemmel tarthassák őket. Én a sajátjaimtól pórázt kaptam, mert ez járt a legkevesebb erőfeszítéssel és kényelmes volt.
Egyetlen dologra volt szükségem, de ezt nem sikerült nekik megadni. A biztonságra. Arra a biztonságra, amit egy gyerek elvár a szüleitől. Helyette féltést, aggódást, és félelmet kaptam, mert csak ezt tudták átadni.
Mikor fogom már végre megemészteni ezeket az élményeket? Mikor fogok végre úgy visszaemlékezni a gyerekkoromra, ami még most sem tud rendesen feledésbe merülni, hogy ne legyen bennem hiányérzet?
Még minidg csak azt érzem, hogy nem vagyok biztonságban, ezért félek annyi mindentől, és ezért várom a külvilágtól a biztonságot és a megnyugvást. lehet, hoyg a szüleim sem érzik magukat biztonságban, és csak ezt tudták átadni, de ideje lenne már végre rájönnöm, hogyan tudom ezt, ami régen az ő problémájuk volt, mára viszont a saját, kezelni és megoldani.
Nagyon, nagyon nehéz.
Folyton eszembe jut egy példa. A kollégám elmesélte egyszer, hogy egy figyelmetlen biciklis egyszer elütötte a mostohalányát a járdán, mert nem látta a kanyarban. majd továbbment, és otthagyta a síró kislányt. A kollégám pedig utánarohant, és addig üldözte, amíg el nem érte. Leszedte a bringáról és kicsit elkalapálta, arra kényszerítette, hogy bocsánatot kérjen.
Amíg ezt mesélte, nekem végig az kalapált az agyamban, hogy az én apám ezt nem tenné meg értem.
Mert egyrészt nem sportos alkat. Másrészt azért, mert csak a saját rétődöttsége miatt kerül konfliktusba másokkal. És mert mindig a könnyebb, kényelmesebb és egyszerűbb utat választotta.
Apám addig kísérgetett a suliba, amikor kicsi voltam, és addig mondogatta, hogy nem biciklizhetek az utcán, mert nagy a forgalom, és addig mondogatta, hogy ne mászkáljak a környéken, mert kóborkutyák vannak, hogy szépen cseppenként belémoltotta a félelmet, ami valójában a sajátja.
Maga mellett tartott, hogy szemmel tarthasson. Más szülők rohangálnak a gyerekeik után, hogy szemmel tarthassák őket. Én a sajátjaimtól pórázt kaptam, mert ez járt a legkevesebb erőfeszítéssel és kényelmes volt.
Egyetlen dologra volt szükségem, de ezt nem sikerült nekik megadni. A biztonságra. Arra a biztonságra, amit egy gyerek elvár a szüleitől. Helyette féltést, aggódást, és félelmet kaptam, mert csak ezt tudták átadni.
Mikor fogom már végre megemészteni ezeket az élményeket? Mikor fogok végre úgy visszaemlékezni a gyerekkoromra, ami még most sem tud rendesen feledésbe merülni, hogy ne legyen bennem hiányérzet?
Még minidg csak azt érzem, hogy nem vagyok biztonságban, ezért félek annyi mindentől, és ezért várom a külvilágtól a biztonságot és a megnyugvást. lehet, hoyg a szüleim sem érzik magukat biztonságban, és csak ezt tudták átadni, de ideje lenne már végre rájönnöm, hogyan tudom ezt, ami régen az ő problémájuk volt, mára viszont a saját, kezelni és megoldani.
Nagyon, nagyon nehéz.
Kutya2
Megint itt volt a kutya. Most a nővérem jött haza, és ugyanott állt, ahol aznap este, amikor én mentem haza.
Majdnem neki ugrott.
Ezek szerint este jön elő, amikor már kicis a forgalom.
Nem tudom mit lehetne csinálni. Apám azt mondja, hogy az utcában valami részeges alak kutyája. Mondtam, kérdezze meg tőle, hoyg legalább tudjuk, hogy kóbor-e vagy nem. Nem hajlandó.
Annyira jó, ha az ember szülei épp olyan gyávák, mint ő. Nem csoda ha kiskoromban folyton azt éreztem, hogy a szüleim nem tudnak megvédeni.
Igen, tényleg tök jó, ha az embernek olyan apja van, aki művelt és okos, és olyan dolgokat ad át neki, amelyek szellemileg nagyon hasznosak.
Csak ott a probléma, ha az ember lányának segítségre vagy védelemre van szüksége.
Szeretném, ha lenne valaki az életemben, akitől tényleg jogosan várhatok el valamilyen védelmet.
Azt persze vállalta, hogy ha szólok neki, amikor leszállok a buszról, kijön a ház elé. Na de mit tud kezdeni a saját félelmével? Mert hogy ő is fél a kutyáktól. Hogy kaphatok segítséget az egyetlen férfitől a közelemben, aki maga is egy csomó dologtól fél?
Fogalmam sincs kinek kéne szólni, és mit lehetne tenni. Talán sintér.
Majdnem neki ugrott.
Ezek szerint este jön elő, amikor már kicis a forgalom.
Nem tudom mit lehetne csinálni. Apám azt mondja, hogy az utcában valami részeges alak kutyája. Mondtam, kérdezze meg tőle, hoyg legalább tudjuk, hogy kóbor-e vagy nem. Nem hajlandó.
Annyira jó, ha az ember szülei épp olyan gyávák, mint ő. Nem csoda ha kiskoromban folyton azt éreztem, hogy a szüleim nem tudnak megvédeni.
Igen, tényleg tök jó, ha az embernek olyan apja van, aki művelt és okos, és olyan dolgokat ad át neki, amelyek szellemileg nagyon hasznosak.
Csak ott a probléma, ha az ember lányának segítségre vagy védelemre van szüksége.
Szeretném, ha lenne valaki az életemben, akitől tényleg jogosan várhatok el valamilyen védelmet.
Azt persze vállalta, hogy ha szólok neki, amikor leszállok a buszról, kijön a ház elé. Na de mit tud kezdeni a saját félelmével? Mert hogy ő is fél a kutyáktól. Hogy kaphatok segítséget az egyetlen férfitől a közelemben, aki maga is egy csomó dologtól fél?
Fogalmam sincs kinek kéne szólni, és mit lehetne tenni. Talán sintér.
2008. szeptember 6., szombat
Magány!
- Hangya, mit árulsz?
- Nem árulok semmit.
- Na jó, akkor mit cipelsz?
- Ne szólíts hangyának, van rendes nevem. Különben meg zaj van rajtam.
- Zaj?
- Szemét, ha úgy jobban tetszik.
- Nohiszen, minek fárasztod magad vele?
- Terhes ugyan, de nem tudok megszabadulni tőle. Az enyém ugyanis, és hiányozna, ha elhagynám.
- Így viszont a kukában végzed vele együtt.
- Ez butaság, senkit nem dobnak ki csak azért, mert ragaszkodik az elfuserált dolgaihoz.
- Ne haragudj, de ami szemét, annak a szemetesben a helye. Összemocskolod vele a többieket.
- De csak magam vagyok, nem kerülök senkihez sem közel vele.
- Ilyen nincs. Én is itt vagyok most. Épp témánál.
- Arról én nem tehetek, hogy így kiszúrtad.
- Elég feltűnő.
- Persze. De. Nem tudom elengedni.
- Ne nyafogj már! Mondd inkább, hogy nincs másod. Azt megértem. Esetleg...
- Ne javasolj valami trükkös megoldást! Nem hiszek benne.
- Hű, de impulzív lettél hirtelen. Ajánlani akartam valamit, igaz.
- Nem kell!
- Akkor kérek inkább.
- Szívesen, parancsolj!
- Adj belőle!
- Na azt nem. Ki fogod hajítani, amit elválunk.
- Gyűlöletesen bizalmatlan vagy. Megsértesz.
- Bocsánatot kérek. Igazából jó ötlet, csak az élébb még mocsokról beszéltél, és ez így ellentmondásos.
- Tulajdonképpen érezni kezdtem, amit ott szorongatsz. Nem is lehet annyira béna dolog.
- Rossz benyomás. Hidd el ez tényleg egy nagy rakás...
- Akkor válj meg tőle!
- Jó.
- Örülök.
- A túrót! Mi lesz velem, ha még ez sem lesz nekem?
- Esetleg beszélgethetnénk tovább és akkor majd nem jut eszedbe.
- Egyre kevesebbet gondolok rá, elfelejtem. Erre gondolsz?
- Ha szomorkodsz, találkozhatunk, elérsz könnyen.
- A kis csomagomnál nem könnyebben.
- Nem könnyű.
- Tudom. Nagyon kedves tőled, hogy barátkozol velem, de makacsul nehéz, ami van nekem itt.
- Azért oszd meg! Egy picikét legalább, apránként...
- Arra nem gondoltál még, hogy van, ami oszthatatlan?
- Megfogtál. Lenne ilyen?
- Bemutatom neked: íme a tébolyult magány
Filosz!
A filozófia iránti imádatom abban csúcsosodik ki, ha ebből a mondatból a filozófus nevét hallom ki:
"Platón voltak kirakva."
Gondolkodom, tehát... Másokat meg az idegbajba. Szép is az élet, ha főszerepet játszom benne.
"Platón voltak kirakva."
Gondolkodom, tehát... Másokat meg az idegbajba. Szép is az élet, ha főszerepet játszom benne.
2008. szeptember 4., csütörtök
Ma...
A nem annyira kellemes hangulatú napom után, kb 5 perce értem haza a fodrásztól.
A sarkon, pont a legsötétebb részen egy farkaskutya állt. Megrettentem, mert rájöttem, hogy kutya. Elkezdett ugatni, én meg sikítottam.
Azt hiszem nem fogok tudni elaludni.
Nagyon féltem.
A sarkon, pont a legsötétebb részen egy farkaskutya állt. Megrettentem, mert rájöttem, hogy kutya. Elkezdett ugatni, én meg sikítottam.
Azt hiszem nem fogok tudni elaludni.
Nagyon féltem.
2008. szeptember 1., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)