Femin

Nem vagyok agresszív feminista. Baj ez vajon? Nem tudom a saját sérelmeim szemüvegén keresztül szemlélni a helyzeteket. Baj ez vajon?

Ha egy párkapcsolatban valaki hibásan viselkedik, szerintem az mind a két félből adódik. Nem tudok együttérezni sem a férfi sem a női archetípussal, mert ha van egy negatív pólus, akkor van egy pozitív, így van még a kapcsolatban az egyensúly. Ha nincs, akkor nincs kapcsolat.

És egyre kevésbé tudok együttérezni emberekkel. Aki panaszkodik, arra kezdek immunis lenni. Csak azzal tudok megértő lenni, akinem valódi fájdalma, nem csak kis sérelme van.

A társadalmunk problémaorientált lett. Akinek nincs semmi gondja, az nem fontos. Ezért aki fontos akár lenni, problémát generál magának...

Ezeket összegezve nem tudok már betagozódni az érdekképviseletek, sajnálók, agresszor panaszkodók sorába.

Mea culpa, biztos bennem van a hiba, de én alapvetőén jól érzem magam, tudom, hogy felelős vagyok magamért és az életemért, tudatosan igyekszem élni és boldognak lenni, folyamatosan fejlődni és keresni a kihívásokat. Nem falakat hanem némi leküzdendő nehézséget látok csak. És jól is érzem magam. Viszont így kicsit egyedül érzem magam. Mi kell ahhoz hogy harmonikus emberek társaságába kerüljek?

Kiszàllni a játszmából...

Mindig elfelejtem, hogy úgy tudok valakit a legjobban felbosszantani, ha nem foglalkozom a hisztijével :)) Vagyis egyszerűen kiszállok a játszmából. Egyszer már volt ilyenben részem, és azóta ezen gondolkodom, hogy sikerül... Hát egyszerűen úgy, h kiszálltam a játszmából. :)

Ami gáz

Gáz, ha valaki minden felelősséget hárít magáról ösztönösen.
Gáz, ha valaki nem tud rendesen figyelni, és tudja is, de nem tesz ellene semmit.
Gáz, ha a kérem és a köszönöm szavak nincsenek automatikusan az ember szótárában.

Gáz, ha én is viselkedhetnék így azzal, aki ilyen, de nem esik jól és nem teszem? ...

Ez van...

A napom nem ér semmit, ha nem nevettem egy kiadósat. Akár a más hülyeségén, akár a magamén. Nem kárörömből, csak olyan felszabadultan.

Emotion

Hiába, a bunkó embereknek is csak egy kis szeretetre van szüksége. Nincs szívem pont tőlük megvonni.

Első? poszt..

Kb. másfél év telt el, hogy nem írtam.
Már nincs ez a körszak, már nem a könnycseppek születnek. Szép a cím, de indokolatlan, ezért át kell nevezni.

Ez nem az a blog. De jó helyen vagyok. Más a célom, így egyszerűbb volt újra nyitni a régit és átformálni, mint egy teljesen újba kezdeni. Valami van bennem, ami megint kikívánkozik. Hol pár szóban, félmondatokban, hol többoldalas szóáradatban. Kell egy hely, ahol magam lehetek.

Ez már nem a barátoknak vagy online ismerősöknek szóló "Képzeljétek, ez és ez történt..." blogolás.
Aki akar, megtalál, akivel én akarok, beszélgetek, ha akarok, figyelek rá. De itt most ÉN vagyok.

Na aki akarja, az olvashatja.