...

Azért olyan jó fej emberek vannak. És olyan jó, hogy ismerhetem őket :-D
Még ha nehéz is a szivem néha, és nagyon sokszor olyan emberek felől érnek negatívumok, akik felől nem várnám, olyankor mindig jön valaki, aki kedves és figyelmes, szeretettel fordul felém és kiemel az előbb még oly rossz állapotból.
Azért ez jó. Nagyon nagyon jó. Főleg, mert nem érzem magam furán, ha csak úgy, önzetlenül kedves vagyok másokkal, mert látom, hogy másokban is meg van erre a hajlandóság.

Annyira de annyira de annyira jóóóó

Azt nem mondom, hogy nézzétek meg a filmet, mert hát ne, ahhoz túlságosan nyomasztó, néhol émelyítő, még akkor is, ha zseniális gondolatok vannak benne. De ez a zene, ez minden pénzt megér.

Little Person
 

I'm just a little person
One person in a sea
Of many little people
Who are not aware of me

I do my little job
And live my little life
Eat my little meals
Miss my little kid and wife

And somewhere, maybe someday
Maybe somewhere far away
I'll find a second little person
Who will look at me and say

"I know you
You're the one I've waited for
Let's have some fun."

Life is precious every minute
And more precious with you in it
So let's have some fun

We'll take a road trip way out west
You're the one I like the best
I'm glad I've found you
Like hangin' 'round you
You're the one I like the best

Somewhere, maybe someday
Maybe somewhere far away
Somewhere, maybe someday
Maybe somewhere far away
Somewhere, maybe someday
Maybe somewhere far away
I'll meet a second little person
And we'll go out and play

HÉ TE!

HÉ TE!!

Igen, te!
Ne legyél elégedetlen önmagaddal! Tökéletes vagy! Ne akarj másvalakinek látszani és ne akard, hogy az emberek úgy szeressenek téged, ahogy valaki mást szeretnek! Ne akard azok figyelmét, akik bántanak! Ne utáld a tested, az arcod, a személyiséged, a beszólásaidat! Szeresd őket! Ezek nélkül, nem lennél önmagad!
És miért akarnál valaki más lenni? Legyen önbizalmad! Mosolyogj! Ez vonzani fogja az embereket! Ha valakinek nem tetszik, hogy ki vagy békülve magaddal, akkor csak kecsesen emeld a középső ujjad a levegőbe és mondd, kit érdekel?! az én boldogságom többé nem másoktól függ! Boldog vagyok, mert szeretem, aki vagyok. Szeretem a tökéletlenségeimet. Szeretem a hibáimat. Azok tesznek azzá, aki igazából vagyok. És én, igazából bámulatos vagyok.

(ismeretlen forrás)

Baabul

Ez az egyik legegyszerűbb, és érzékeny témáról legvisszafogottabban beszélő indiai film. Nagyon mélyen érintett, azért éreztem úgy, hogy írnom kell róla.

Mindig csodálattal tekintek az európai kultúrától különböző kulturális szokásokra, még akkor is, ha néha az emberi sorsokat rontják meg velük. Nagyon fontosnak tartom a tradíciókat, azért, mert a megszabott határokkal szemben az emberek sokkal inkább tudatosíthatják, mit akarnak az élettől, mintha nem lennének határok.

 

 

Az indiai kultúra egyik nagyon kegyetlen tradíciója, amelyet a felfogásom ellenére soha nem tudtam elfogadni, az özvegy nőkkel kapcsolatos. Az indiai nők házasság után elhagyják családjukat, hogy férjük családja részeként éljenek. A nőknek az hindi társadalomban nem jut aktív szerep, férjük engedelmes szolgájaként, és a család egy fogaskerekeként élik napjaikat. Ha a férj meghal, az özvegy sorsa kegyetlen véget is érhet. Régen szokás volt az özvegyégetés, amikor felajánlották az egyedül maradt nőnek, hogy a férje holttestével együtt őt is elégetik. Ez a vallási hagyományok szerint segíti a férj lelkét, hogy átléphessen a túlvilágba. A gyakorlati haszna az lehetett, hogy az após és az anyós ne etessen kényszerből még egy éhes szájat, vagy ne keserítse meg az egyedül maradt nem vérszerinti családtag életét. Ha kevésbé volt a család szívtelen, az özvegy kívülállóként a családban maradhatott, szava nem sok volt, fehér szárit kellett viselnie élete végéig, és a családfő parancsainak szó nélküli engedelmeséggel tartozott. A színes szárik világában ez hatalmas fokú megkülönböztetésnek számít.

A kisebb falvakban, városokban, és a nagyon vallásos indiai családokban aktívan él ez a szokás, az özvegyek helyzete nem sokat változott India globalizációja után sem.

Bollywood híres szociális érzékenységéről, az országot érintő társadalmi kérdéseket időről időre beemelik filmjeikbe. A Baabul annyiban különbözik egy hagyományos mászálá bollywoodi filmtől, hogy a 3 órás terjedelemből másfél óra az özvegykérdéssel foglalkozik, és nagyon komoly kritikával él a kegyetlen bánásmód ellen.

A film első fele egy hagyományos szerelmi történet, amely egy fiatal pár, Avi és Millie egymásratálálásáról szól. A szerelmi szál szempontjából abszolút elhanyagolható harmadik, a lányba szerelmes férfi, Rajinas jelenléte. A fiatal pár összeházasodik, együtt laknak a fiú szüleivel, akik szeretik és lányukként fogadják el a lányt. Mindenki boldog, fiúgyermek születik. 7 évnyi házasélet és szerelem után Avi autóbalesetben meghal, és Millie új családjával egyedül marad.

A film második része egyértelműen az özvegykérdésről szól. Avi édesapja, aki lányaként bánik a menyével, nem akarja, hogy Millie egész életében boldogtalanul éljen. felkeresi Rajinast, és megkéri, ha még szereti a lányt, vegye el feleségül. Ez egy felvilágosult, modern gondolkodású ember számára semmi problémát nem jelent, az indiai hagyományok szerint azonban bocsányatos bűn újraházasítani egy özvegyet. Mind Millie, mind anyósa a kezdeti időszakban ellenkeznek, azután beadják a derekukat, hiszen egy egészséges családban apa is áll a gyermek mellett. Az apa családja, aki vallásos és a rituálékat és hagyományokat mérhetetlenül tisztelik, fellázad a döntés ellen. Avi apja kitart, és a hagyományoknak is ellenszegül, mert számára Millie boldogsága a legfontosabb.

Amitabh Bachcan, a 70-es évek nagy sztárja mára kiöregedett a dühös fiatal szerepekből, manapság az apaszerepeket kaja sorra. Számomra a Baabulban alakított karaktere olyan hihetetlen és átütő erejű, hogy gondolkodás nélkül azt mondom, még mindig kenterbe veri az összes színészóriást az indiai álomgyárban. A jóságos, idealizált apaképben is teljesne meggyőző, hiteles alakítást azonban a film utolsó részében ad, amelyben haragos és bősz monológot ad elő az özvegyek helyzetével kapcsolatban. Mi lehetne a legmeggyőzöbb, ha nem egy ilyen színészóriás, ahogy dühödten véd egy nőt, egy özvegyet, akinek a jogaiért az indiai patriarchális társadalomban hiába harcolnak. Csodálatos egy film az emberi érzelmekről és a női egyenjogúságról, ízig vérig bollywoodi alkotás.

Blog!

Gondolkodom egy másik, tematikusabb blogban.
A jegeskávé teszetekt kissé átírva, és a helyesírési hibákat kijavítva átmenteném oda, és további tesztelős posztokat írnék bele...

Jegeskávé teszt! Szembeszálltam a hideggel!

Ebben a hidegben igazi bátorság volt jegeskávét leemelni a bolti polcról. De megérte, mert újabb tapasztalatokkal gazdagodtam.

A Mizo, ahogy más márkák, saját tejeskávét készített a kakaó, kaukázusi kefír és a dobozos tej mellé. Sajnos nem találtam képet a termékről, ezért, hogy lássátok, hogy nézhet ki, a nagytestvér, kakaós ital dobozát linkelem be.

A csomija hasonló az előbb említettekéhez, világosbarna foltok virítanak a 450 milis dobozon, akár a tehénfoltok.
A doboz közepén egy kikapós tehenészlány, két kezében vödörnyi tej, előtte nagy okosan bámul ránk egy igazi magyar tehén. A háttérben kék ég és parasztház. Hááát... Nem tecc :-/ Bocsi, de magyar termék ide vagy oda, a csomagolás nekem nem az igazi. Nem a magyarságával, a "magyar termék" és "hazai ízek" feliratokkal kéne egy jegeskávét reklámozni.

A csomiról még annyit, hogy jó a félig papír, félig műanyag flakon megoldás, az elnyerte fogyasztói tetszésemet. Az adag is elégséges, 450 ml, ahogy fentebb írtam, teljesen jó mennyiség, ha a beltartalom finom is.
A hozzávalók között a "valódi instant kávé" kicist vicces megnevezés, túljutunk rajta. Azon viszont már nem, hogy zsírszegény tejből készült ez az ital is. :-/ Khmm, az én szám íze nem szereti, kicsit félve emeltem a számhoz, hoyg majd megint kőolaj íze lesz...

Na hát szerencsére kellemesebbet csalódtam, bár érezhető a sovány tej, nem olyan kellemetlenül, mint egy előző tesztemben írtam. Az első korty csúszik, nem cukros, nem zsíros, annyira nem eteti magát, de iható. Teljesen kielégítő ízvilágot hoz, egy baj van vele, nem bírja el a kiszerelést. Én a felénél eluntam az ivást, de azért legyűrtem. Nem annyira különleges az íze, nem vágyom rá ekkora mennyiségben, ezért bőven elég lett volna egy 250 ml-es kiszerelés is, de gondolom a gyártósorra egyszerűbb volt a szabványdobozt pakolni.

Összességében iható, sem nem különleges, sem nem visszataszító ital. Egyszer iható, teljesen korrekt áru.

Kávé!

Történt egyszer, hogy egy csoport nagy karriert befutott egykori diák összejött, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat.
A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át a stresszes élet és a munka kapcsán.
A tanár kávét ajánlva vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval, valamint többféle csészével tért vissza:porcelán, műanyag, üveg. Némelyek simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság, s a profeszor azt mondta, hogy mindenki kedvére szolgálja ki magát.
Amikor már minden diákja kezében volt csésze, a tanár így szólt: "Megfigyeltétek? Minden szép és drága csésze elkelt, s hátramaradtak az olcsó, műanyag csészék. Habár mindannyiótoknak természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok önmagatoknak, ez egyben problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki kívánt, az a friss kávé volt, s nem a csésze, de mégis: ti tudatosan vadásztatok a jobb csészékre, s mind egymás csészéit figyeltétek."
Nagy csend lett. A professzor még hozzátette:
"Féltételezzük, hogy az élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak segítőeszközök az élethez, de az élet minőségét lényegében nem határozzák meg. Néha azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a bennük lévő kávét. Tehát, kedves barátaim, ne engedjétek, hogy titeket is a csészék irányítsanak... a kávét élvezzétek helyette!"