2010. december 26., vasárnap

Vált Ozatok!

Valami megváltozott bennem. belül. Legbelül. Furcsa érzés. Vannak még félelmeim, vannak még stresszes időszakaim. Van még jócsomó megoldatlan problémám.
És ennek ellenére odabenn teljesen, halálosan nyugodt vagyok. Valami olyan nyugalom, ami kezd eltelni bennem. Egészen nagy területet hódított már meg. Nem is tudom meghatározni.
Csak azt érzem, amit Erika is mindig szokott mondani. Hogy törődnek velem. Fontos vagyok.
Pár hónapja én is átérzem ezt és tudom is. Nem lehet annyira negatív gondolatom magamról, ami ezt túlszárnyalná. Amint belesüppednék egy kicsi önsajnálatba, visszapattanok. Nem fog rajtam a rossz. És ez javuló tendenciát mutat.
Mélyebben is élek meg bizonyos dolgokat.

Azt hiszen tényleg eljött az idő, hogy ne magammal hanem másokkal foglalkozzam. És ezen keresztül magammal.

2010. december 22., szerda

2010. december 21., kedd

Eszmék és futtatások...

A tegnapi szóbelim sikerült, 4-est kaptam, az egyik beadandómat is kijavította a tanár, arra 5-öst adott. Az indiai filmes vizsgai megalázóan könnyű volt, kaptunk két borzasztó könnyű esszékérdést. Holnap megint lesz kettő írásbeli, azok már nehezebbek, nem nagyon szeretem a "stőrös" vizsgákat. Remélem hamar túl leszek rajta.

Aztán már csak egy munkanap, és este Nellivel színházba megyünk, este nála alszom, reggel sütünk-főzünk és délutánig hármasban karácsonyozunk. Juj de jó lesz :-D Már nagyon várom.

Ma délután volt bent a cégnél csoportkarácsonyozás. A mai bent töltött nap folyamán és a karácsonyozáson pár dologra rájöttem, amiket már mondtak mások is, csak nem akartam meghallani.
Az egyik, hoyg egészen rosszat tesz nekem ez a hely, mert olyannyira lerontja a hangulatomat, hogy legalább 10 évvel idősebbnek érzem magam egy bent töltött időszak alatt. A másik, hogy ne érzem azt, hogy közéjük tartozom. Leszámítva két embert, azok, akiket kedveltem/kedvelek elmentek már tőlünk, vagy ma nem voltak ott.
Már nagyon vágyódom máshová. De nem izgulok.

Elterveztem, hogy jövőre találok új munkahelyet, ahol több pénzt keresek és jól érzem majd magam. És utána lesz egy saját albérletem, ahol csak én fogok lakni. egészen jó tervek ugye? :-D

A segítő foglalkozásra tett kívánságaim is meghallgatásra találtak, hála Ab-nak. Köszönöm! :-)

2010. december 20., hétfő

El Ég Edetlen!

Azok, akik mindennel elégedetlenek, vagy csak ezt hangoztatják, valójában saját magukkal elégedetlenek, és ezt kivetítik a környezetükre. A megoldás az lenne, ha végre megbecsülnék az életükbe érkező jó dolgokat. De hát ki az, aki erre rá is jön magától?

2010. december 19., vasárnap

Ve(zs)ga...

Kissé kimerült vagyok. De most legalább az agyam, és nem a testem van leterhelve, ami egy fokkal kellemesebb érzés.
Lassan de biztosan haladok. A szombati sulis nap nagyon jó volt, főleg, mivel nem volt a tanár, akivel egész nap lettünk volna, csak az utolsó órán. Beteg lett szegény, ezért az első két órát helyettesítették. Az első montázs óra, egy fiatal fazon volt, tök jó fej, nagyon interaktívan csinálta meg az órát és látszott rajta, h fontos neki, hogy megértsük, amit magyaráz. Aztán a filmtöri órát Báron tartotta. Konzultáltam vele, h még semmit nem haladtam szakdoga ügyben, megértő volt, megbeszéltük, hogy akkor beírja hivatalosan h már volt egy konzultáció, és akkor legfeljebb egy másik alkalommal jelentkezem, hogy mivel haladtam.
Amúgy egy igazi show man, imádom amikor vacak hollywoodi filmeket aláz a porba egy cuki megjegyzéssel. :-D Isteni jó fej, hülyére röhögtük magunkat az óráján. A kritikaíráson elővettük az én kritikámat is, ott már az a tanár volt, aki hivatalosan is tartja az órát. Volt néhány építő megjegyzése, de láttam rajta, h valami baja van a kritikámmal. De ha kapásból az osztályomból volt két ember, aki azt mondta rá, hogy ez így jó, ahogy van, és tetszik neki, akkor sztem a hétköznapi emberekhez eljutott, h mit akartam mondani. Elvégre nem a Filmvilágban publikálok.

Holnap déltől szóbeli, aztán fél 4-től indiai film vizsga. Kedden meló megint, aztán szerdán megint vizsga. Jahaaaj, csak lennék már túl rajtuk. Utána ha nem cseszem el egyiket sem, akkor még van kettő, és letudtam a vizsgaidőszakot.

2010. december 16., csütörtök

Kár...

Hogy nekem milyen mocskos tud lenni néha a szám. Komolyan elképedek magamon, hogy én milyen színesen tudok káromkodni. :-) És a legnagyobb baj, hogy egy cseppet sem tudom magam szégyellni emiatt. :-)

Vizs Ga!

Mindig azt hiszem, hogy van az a pont, aminél már nem lehetek fáradtabb. De tévedtem. :-D

Meg volt a nagy vizsga, bácsi később jött, kivételesen jól jött, mert nem a hülye 28-as villamosnak beraktak egy olyat, ami a 3-as vonalán szokott lenni. Szóval késtem egy csöppet. Megírtuk a kemény 10 kérdéses röpikét, hát igen. Ugyanaz a bajom, mint a filozófia vizsgával. lehet h rövid és könnyűnek tűnik, de sokkal nagyobb az esély rá, h elcseszem. :-/ Mindegy, görbüljön, az a lényeg.

Ebédeltem Nellivel, elmesélte, h összejött egy fiúval. :-) Örülök, tényleg, jót fog tenni neki.

Most tanulok a holnapi céges angol félévzáró dolgozatra.

2010. december 15., szerda

Ma...

Szeretek Erikához járni, mindig felnyitja egy-egy beszélgetésünk a szemem és néha nagyon vicces, néha pedig borzasztó nyomasztó felismeréseket élek meg.
Hazafelé a Blahán az aluljáróban vettem anyunak egy könyvet karira, pont olyat, amit szerintem imádni fog. Kis dráma, kis mediterrán hangulat megfűszerezve konyhafilozófiával.
Az aluljáróban belefutottam egy segélyszervezetbe, akik vagy tüntettek, vagy csak kivonultak és a hajléktalanoknak segítettek. Ha jól láttam ruhaosztás is volt, és egy páran doboltak, meg egyéb hangszerekkel verték az ütemet.
Nagyon jó hangulat volt, szeretem a dobokat, főleg, ha így tömegesen gyűlnek össze emberek egy kisebb csoport körül.

2010. december 14., kedd

Ön MAgam

Azt hiszem rájöttem, hogy ha valaki nem adja önmagát, az amiatt van, mert fél, hogy mindenki rájön, milyen ő valójában. El kéne fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Viszlát értékítélet!

2010. december 12., vasárnap

Vörös Sivatag...

Sokszor azt érzem, nincs is jogom ott lenni, ahol éppen vagyok.
Talán ezért van az hogy aztán mindig odébbállok.
(Richard Harris)

Tudja én beteg voltam. De nem szabad rágondolnom.
Azt kell gondolnom, hogy mindaz, ami velem történik, az az életem...
(Monica Vitti)

2010. december 10., péntek

Kor!

Tegnap (igen, az óra szerint a tegnap még határozottan tegnapot jelent) belenéztem a tükörbe, és megláttam az első halvány szarkalábakat a szemem alatt. És örültem nekik. :-)
A 30. szülinapomat ujjongva és juhéézva fogom ünnepelni, hogy végre harminc lettem.
szeretem, ha meglátszik rajtam a kor. Annyi ideig voltam fiatalos, és kortalan, hogy elegem lett belőle. Persze biztos ki fogok akadni, ha az első igazi jelét látom az öregedésnek.
De fiatalos géneket örököltem, nem vagyok hajlamos a korai öregedésre.
Valaki azt mondta, 35 évesen fogok a legjobban kinézni. Tehát még várnom kell 10 évet.

Á propos, én voltam hétfőn, St Miklós napján fodrásznál. Nagyon jó lett, az egészet befestette barnára, ami néhol feketének tűnik. Szeretem ezt a színt, szerintem illik hozzám.
Majd biztos készül róla kép.

2010. december 9., csütörtök

Csal Ád!

Valahogy mostanában úgy érzem, jobb a kapcsolatom a családommal. Persze olyanok, amilyenek, lehet csak bennem változott meg valami. Talán toleránsabb lettem, vagy egyszerűen végre elfogadtam őket olyannak, amilyenek. Nem tudom, de mindenesetre jó érzés...