Az apámtól kaptam azt a meggyőződést, mmiszerint ha nem értek valamihez, inkább ne csináljam. Valószínűleg a saját kudarcélményei vezették, ezért beszélt le régen mindenről. Szerettem volna sakkversenyre menni, táncolni tanulni, meg volt még néhány dolog, amit ki akartam próbálni. Az első kudarcra, amikor először nem ment a dolog, rögtön lebeszélt róla, vagy meg sem engedte.
Nem tudom, hogy azért csinálta-e, mert azt hitte, minden, amire nem ő bátorít, eltávolít tőle, vagy tényleg a saját kudarcélményei miatt, de az lett az eredménye, hogy ha valami nem sikerül, akkor feladom. Már nem, egyre inkább erős vagyok, és a kudarc nem kedvetlenít el, mert felmérem, hogy úgyis meg tudom csinálni, csak máshogy kell.
Jó az ilyenekre rájönni, arra, hogy másoktól kaptam egy sor meggyőződést, ami nem az enyém. Persze az a meggyőződés, miszerint "ha beledöglöm, akkor is sikerül és képes vagyok megcsinálni " sem jobban az enyém, mint amit az apámtól kaptam, de egy fokkal hatékonyabb, mint az övé.
Ahogy rájövök ezekre a kapott jellemvonásokra, fokozatosan távolodom el tőle. És jövök rá arra, hogy tulajdonképpen majd minden megnyilvánulásommal mások meggyőződését erősítem, hiszen tulajdonképpen semmi sem az enyém. A véleményem sem, az ízlésem, a reakcióim, mert ha az lenne, nem tudnám magamban ezeket olyan gyökeresen megváltoztatni. De ha nem az enyém, akkor mi az, amit magaménak mondhatok?
2 megjegyzés:
de miért csak a negatív dolgok maradnak meg? meg különben is...olyan nincs hogy nem értesz hozzá....legfeljebb nem vagy benne annyira jó, de ezen egy kis szorgalommal és munkával lehet segíteni.
látod a gitár is megy...sőt /elárulom,mert Sztivi nem hinném hogy olvassa a blogot/, de mikor múltkor beszéltem vele, akkor nagyon dicsért...azt mondta "még nem is volt ilyen ügyes lány tanítványa".
au, ne dicsérj, mert a fejembe száll! :-)
Megjegyzés küldése