Vált Ozatok!

Valami megváltozott bennem. belül. Legbelül. Furcsa érzés. Vannak még félelmeim, vannak még stresszes időszakaim. Van még jócsomó megoldatlan problémám.
És ennek ellenére odabenn teljesen, halálosan nyugodt vagyok. Valami olyan nyugalom, ami kezd eltelni bennem. Egészen nagy területet hódított már meg. Nem is tudom meghatározni.
Csak azt érzem, amit Erika is mindig szokott mondani. Hogy törődnek velem. Fontos vagyok.
Pár hónapja én is átérzem ezt és tudom is. Nem lehet annyira negatív gondolatom magamról, ami ezt túlszárnyalná. Amint belesüppednék egy kicsi önsajnálatba, visszapattanok. Nem fog rajtam a rossz. És ez javuló tendenciát mutat.
Mélyebben is élek meg bizonyos dolgokat.

Azt hiszen tényleg eljött az idő, hogy ne magammal hanem másokkal foglalkozzam. És ezen keresztül magammal.

Kellemes Karácsonyt mindenkinek!

Eszmék és futtatások...

A tegnapi szóbelim sikerült, 4-est kaptam, az egyik beadandómat is kijavította a tanár, arra 5-öst adott. Az indiai filmes vizsgai megalázóan könnyű volt, kaptunk két borzasztó könnyű esszékérdést. Holnap megint lesz kettő írásbeli, azok már nehezebbek, nem nagyon szeretem a "stőrös" vizsgákat. Remélem hamar túl leszek rajta.

Aztán már csak egy munkanap, és este Nellivel színházba megyünk, este nála alszom, reggel sütünk-főzünk és délutánig hármasban karácsonyozunk. Juj de jó lesz :-D Már nagyon várom.

Ma délután volt bent a cégnél csoportkarácsonyozás. A mai bent töltött nap folyamán és a karácsonyozáson pár dologra rájöttem, amiket már mondtak mások is, csak nem akartam meghallani.
Az egyik, hoyg egészen rosszat tesz nekem ez a hely, mert olyannyira lerontja a hangulatomat, hogy legalább 10 évvel idősebbnek érzem magam egy bent töltött időszak alatt. A másik, hogy ne érzem azt, hogy közéjük tartozom. Leszámítva két embert, azok, akiket kedveltem/kedvelek elmentek már tőlünk, vagy ma nem voltak ott.
Már nagyon vágyódom máshová. De nem izgulok.

Elterveztem, hogy jövőre találok új munkahelyet, ahol több pénzt keresek és jól érzem majd magam. És utána lesz egy saját albérletem, ahol csak én fogok lakni. egészen jó tervek ugye? :-D

A segítő foglalkozásra tett kívánságaim is meghallgatásra találtak, hála Ab-nak. Köszönöm! :-)

El Ég Edetlen!

Azok, akik mindennel elégedetlenek, vagy csak ezt hangoztatják, valójában saját magukkal elégedetlenek, és ezt kivetítik a környezetükre. A megoldás az lenne, ha végre megbecsülnék az életükbe érkező jó dolgokat. De hát ki az, aki erre rá is jön magától?

Ve(zs)ga...

Kissé kimerült vagyok. De most legalább az agyam, és nem a testem van leterhelve, ami egy fokkal kellemesebb érzés.
Lassan de biztosan haladok. A szombati sulis nap nagyon jó volt, főleg, mivel nem volt a tanár, akivel egész nap lettünk volna, csak az utolsó órán. Beteg lett szegény, ezért az első két órát helyettesítették. Az első montázs óra, egy fiatal fazon volt, tök jó fej, nagyon interaktívan csinálta meg az órát és látszott rajta, h fontos neki, hogy megértsük, amit magyaráz. Aztán a filmtöri órát Báron tartotta. Konzultáltam vele, h még semmit nem haladtam szakdoga ügyben, megértő volt, megbeszéltük, hogy akkor beírja hivatalosan h már volt egy konzultáció, és akkor legfeljebb egy másik alkalommal jelentkezem, hogy mivel haladtam.
Amúgy egy igazi show man, imádom amikor vacak hollywoodi filmeket aláz a porba egy cuki megjegyzéssel. :-D Isteni jó fej, hülyére röhögtük magunkat az óráján. A kritikaíráson elővettük az én kritikámat is, ott már az a tanár volt, aki hivatalosan is tartja az órát. Volt néhány építő megjegyzése, de láttam rajta, h valami baja van a kritikámmal. De ha kapásból az osztályomból volt két ember, aki azt mondta rá, hogy ez így jó, ahogy van, és tetszik neki, akkor sztem a hétköznapi emberekhez eljutott, h mit akartam mondani. Elvégre nem a Filmvilágban publikálok.

Holnap déltől szóbeli, aztán fél 4-től indiai film vizsga. Kedden meló megint, aztán szerdán megint vizsga. Jahaaaj, csak lennék már túl rajtuk. Utána ha nem cseszem el egyiket sem, akkor még van kettő, és letudtam a vizsgaidőszakot.

Kár...

Hogy nekem milyen mocskos tud lenni néha a szám. Komolyan elképedek magamon, hogy én milyen színesen tudok káromkodni. :-) És a legnagyobb baj, hogy egy cseppet sem tudom magam szégyellni emiatt. :-)

Vizs Ga!

Mindig azt hiszem, hogy van az a pont, aminél már nem lehetek fáradtabb. De tévedtem. :-D

Meg volt a nagy vizsga, bácsi később jött, kivételesen jól jött, mert nem a hülye 28-as villamosnak beraktak egy olyat, ami a 3-as vonalán szokott lenni. Szóval késtem egy csöppet. Megírtuk a kemény 10 kérdéses röpikét, hát igen. Ugyanaz a bajom, mint a filozófia vizsgával. lehet h rövid és könnyűnek tűnik, de sokkal nagyobb az esély rá, h elcseszem. :-/ Mindegy, görbüljön, az a lényeg.

Ebédeltem Nellivel, elmesélte, h összejött egy fiúval. :-) Örülök, tényleg, jót fog tenni neki.

Most tanulok a holnapi céges angol félévzáró dolgozatra.

Ma...

Szeretek Erikához járni, mindig felnyitja egy-egy beszélgetésünk a szemem és néha nagyon vicces, néha pedig borzasztó nyomasztó felismeréseket élek meg.
Hazafelé a Blahán az aluljáróban vettem anyunak egy könyvet karira, pont olyat, amit szerintem imádni fog. Kis dráma, kis mediterrán hangulat megfűszerezve konyhafilozófiával.
Az aluljáróban belefutottam egy segélyszervezetbe, akik vagy tüntettek, vagy csak kivonultak és a hajléktalanoknak segítettek. Ha jól láttam ruhaosztás is volt, és egy páran doboltak, meg egyéb hangszerekkel verték az ütemet.
Nagyon jó hangulat volt, szeretem a dobokat, főleg, ha így tömegesen gyűlnek össze emberek egy kisebb csoport körül.

Ön MAgam

Azt hiszem rájöttem, hogy ha valaki nem adja önmagát, az amiatt van, mert fél, hogy mindenki rájön, milyen ő valójában. El kéne fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Viszlát értékítélet!

Vörös Sivatag...

Sokszor azt érzem, nincs is jogom ott lenni, ahol éppen vagyok.
Talán ezért van az hogy aztán mindig odébbállok.
(Richard Harris)

Tudja én beteg voltam. De nem szabad rágondolnom.
Azt kell gondolnom, hogy mindaz, ami velem történik, az az életem...
(Monica Vitti)

Kor!

Tegnap (igen, az óra szerint a tegnap még határozottan tegnapot jelent) belenéztem a tükörbe, és megláttam az első halvány szarkalábakat a szemem alatt. És örültem nekik. :-)
A 30. szülinapomat ujjongva és juhéézva fogom ünnepelni, hogy végre harminc lettem.
szeretem, ha meglátszik rajtam a kor. Annyi ideig voltam fiatalos, és kortalan, hogy elegem lett belőle. Persze biztos ki fogok akadni, ha az első igazi jelét látom az öregedésnek.
De fiatalos géneket örököltem, nem vagyok hajlamos a korai öregedésre.
Valaki azt mondta, 35 évesen fogok a legjobban kinézni. Tehát még várnom kell 10 évet.

Á propos, én voltam hétfőn, St Miklós napján fodrásznál. Nagyon jó lett, az egészet befestette barnára, ami néhol feketének tűnik. Szeretem ezt a színt, szerintem illik hozzám.
Majd biztos készül róla kép.

Csal Ád!

Valahogy mostanában úgy érzem, jobb a kapcsolatom a családommal. Persze olyanok, amilyenek, lehet csak bennem változott meg valami. Talán toleránsabb lettem, vagy egyszerűen végre elfogadtam őket olyannak, amilyenek. Nem tudom, de mindenesetre jó érzés...

Bolly...

Hogy imádom én a bollywoodi filmeket!!!!! :-DDD

az előbb a Main hoon na-t néztem, ami többek között terroristás film. Olyan gyönyörű "átvét" van benne, ezúttal nem amerikai, hanem ázsiai filmből. John Woo Bérgyilkosának galambjait vették kölcsön. :-D Hát olyan gyönyörű, hogy öröm nézni. Szemérmetlenül lopnak, és még jól is csinálják! :-DD

azért legyen szép is!

Nem tetszett hogy olyan negatív az utolsó bejegyzés, ne legyen az, úgyhogy valami szépet is írjak ide.
Hogy ezt lássa az, aki olvas. :-)

Gabi kolléganőm meglepett a nap végén, miután mindketten kissé letargikus állapotba kerültünk, egy dobozt Smartiessal. :-) Egy embernek pedig a lelki támasza lehettem, ami nagyon jó érzés, és hálás vagyok hogy ilyen helyet foglalhatok el az életében. Amíg meg nem tapasztaljuk, nem tudhatjuk, milyen jó érzés, ha a másik embernek csak arra van szüksége, hogy ott legyünk mellette.

Hálás vagyok.

Rúg Ás!

Ma kirúgták az első adag embert. Külsősök voltak mind. Nem érdemelték meg hogy így bocsássák el őket.
Holnap megy a "második adag". :-(
Katika, az egyik legrégebbi külsősünk és a kolléganőm. Hat éve ismerem, számtalanszor voltunk színházban, beszélgettünk soksok komoly témáról. Nagyon szeretem.
A nyugdíjpénztári rendszer hozadéka...
Nem olyan jó érzés. Persze nem fogok karóba dőlni, mert az élet megy tovább. Meg hát nem álltunk olyan közel egymáshoz, legalábbis a legtöbbjükkel nem annyira. De mégis nehéz látni, hogy emberek( főleg É.) hülyesége miatt olyanok, akiket ismertem, ilyen módon lettek kirúgva. Hát ilyet is megéltem már.

Te Só!

Ma van a tesók világnapja. Tedd ki te is ha van
tesód és szereted! ♥♥

 

Azt nem tudom, h így van-e, de aranyos :-D

Az első hó idén télen!

Nagyon megörültem, bár éreztem, mint később a hideget is, hogy itt a tél.
Jaj nagyon jó, szeretem a havat, még akkor is ha senki más nem, és mindenki csak panaszkodik miatta. Én szeretem a fehérségét, a lucskosságát, azt, hogy tud csúszós lenni, hogy lehet vele játszani, ahogy esik, néha zuhog, és a macskák vadásszák a hulló hópelyheket. Alig várom, hogy essen még, és kitartson karácsonyig. Legyen fehér karácsonyunk!

Ma megcsináltam a családi mikulás csomagokat, és a benti kollégáimnak is már elkezdtem a kis mikulásokat gyártani. Tanulnom is kell, bár lassan, de az egyik kritikát már elkezdtem írni, holnap be is fejezem, és folytatom egy Haneke film elemzésével. Mostanság sűrű a programom, de szerintem be tudom majd osztani az időmet, hogy tanulni is tudjak: Januárban a szakdogával kell foglalkoznom, uh be kellett most a vizsgákat sűrítenem. Most egy kicsit szünetel az ezo könyv olvasás és a hobbi bollywoodi film nézés, és komolyan ráállok a tanulásra. Drukkoljatok!

Színház az egész!

Most értem haza, Eszterrel meg Nellivel találkoztam. Végül összejött, mind fáradtak voltunk, de jót beszélgettünk. :-)
Tegnap csak egy órát beszélgetett a lányokkal, uh most ez így, hogy 3 órán keresztül megint együtt lehettünk, sokkal jobban jött ki. Megint olyan volt mint régen.
Még mindig nem értem, h miért nem szólt, de már nem is fontos. Megmutatta az egyik gólyabálos szereplését, a tartuffe-ből vettek ki egy részletet. Jól áll neki a színpad, szép a hangja és ügyesen beszél. A rendezés nem volt jó, ezért nem tudott kiteljesedni. De érik rendesen, jó ezt látni. :-)

Visszajöttem délelőtt, a vonaton éreztem, h ahogy elhagytuk a nyomasztó környezetet, anyu és a nővérem is sokkal oldottabb lett. A vonatozásnak pszichológiája van, az ember érzi, hogy halad valahova, és ez megnyugvással tölti el. Szerintem ezt mindenki érzi, aki szokott rendszeresen utazni. Furcsa hogy az ember környezetébe a ház is bele tartozik, nincs benne látszólag semmi élő, mégis magába olvaszt mindent, ami benne zajlik. Rájöttem h a nem szeretek hazajárni érzésben a ház az egyik főszereplő. Nem szeretem azt a megmagyarázhatatlan jelenlétet, ami ott uralkodik. Mintha megfagyott volna az idő, és kicsit halál érzetet keltene az emberben.

Kicist kezdem normalizálni a hangulatomat, erősen gyakorolok jó ezo gondolkodásmódot.
Rossz szokásom belelovallni magam múltbéli sérelmekbe, rossz eseményekbe, és az is, hogy sokat rágódom azokon a dolgokon, amik rossz érzést keltenek bennem. Le kell róla szoknom, mert ha folyton arra figyelek, mai nem jó, akkor nem marad energiám figyelni arra, ami meg jó. Vagy ami jó lesz. Ezt hívják úgy, hyog elszalasztani a lehetőséget.

Mostanság!

Nemrég hívott Eszter barátnőm. Még pénteken ígért egy csomagot, hogy hazaküldi nekünk, és az anyukája átadja. Na hát kiderült, hogy a csomag ő, de nem mondta el, meg nem akart erősködni, mert meglepetést akart. Viszont mondtam neki, h én jövök haza.
Hát most mindenki oda lett csődítve, és örülnek neki, kivéve engem.
Nem hazudok, állati rosszul éreztem magam. Jól el is bőgtem magam, miután beszéltünk. Nagyon igazságtalannak éreztem.
De aztán rájöttem h vállalnom kell a felelősséget. Ha úgy döntöttem hogy hazajövök, és ő nem szólt és nem erőltette, hogy maradjak, akkor ez részben az ő baklövése is, mert nem hagyott nekem választási lehetőséget. Holnap estig marad, elvileg tudunk napközben találkozni. Remélem összejön, mert már nagyon hiányzik.
De ma még itthon vagyok. Hol van net, hol nincs. Találtam egy kósza vezeték nélküli hálózatot, mert itthon nincs beüzemelve a router. Egy darabig nem fogok gépet hozni, francnak van kedve cipelni, mikor nem is tudom használni.
Most indiai filmet nézek kivételesen ;-), és próbálom normalizálni a hangulatomat. Mindig úgy érzem, mikor hazajövök, hogy el vagyok szakítva a külvilágtól.
Holnap tanulnm is kéne, mert jövő hétre el kell készülnöm a beadandómmal. Hétközben fel kell kötnöm a gatyaszárat.

Bent a munkahelyen sincs nagyon jó hangulat. Mindenki arról beszél mikor és kit fognak kirúgni. Az ismert nyugdíjpénztári helyzet miatt nálunk is lesz majd leépítés, még szerencse, h nem olyan mértékben. Nem kirúgások, inkább munkaidő csökkentések lesznek. Persze mindenki a legkevésbé bizakodóbb. Ez rányomja a bélyegét a hangulatomra is, eléggé megvisel. Olyan, mintha mindenki negatív érzelmei belém áramlanának.

Csinálok gyakorlatokat erre, remélem menni fog.

Gondolat!

Mondd el, és elfelejtem.

Mutasd meg, és talán emlékezni fogok rá.

Engedd, hogy ÉN tegyem, és képes leszek rá.

Lao-ce

A little bit of India..

Azt szeretem a legjobban a bollywoodi filmekben, hogy többrétegűek. Egyik kedvenc megfigyelésem, hogy mivel a kézfogás a hindiknél eléggé intim dolognak számít a kézfogás, ami csak a zenés jelenetekben mutatnak meg a filmesek, a többi jelenetben, ahol látszik a színészek keze, ott a fiú a lány csuklóját ofgja meg, nem a kezét. Ez a legmodernebb filmekben is így van, és irtó érdekes ilyeneket megfigyelni, és rájönni az összefüggésekre.

Két kedvenc színészem:

Shahrukh Khan az elsőszámú bollywoodi szupersztár, Hrithik Roshan pedig az indiai Brad Pitt.
És kedvenc női színészem:

semmi különös...

Nos Nia kérdezte hogy mi a helyzet. Nem is tudom. Nem vagyok valami jól, azt is lehetne mondani, hogy mélypont ez. De minek a rosszról írni, mikor az csak kesergésnek tűnik? Ha normalizálódik a helyzet, úgyis jelentkezem.

Viszont az egy érdekesség, hogy van egy inidiai film, vagyis pontosabban bollywoodi film kurzusom. És jelenthetem, hogy teljesen bele vagyok szerelmesedve ebbe a tipusú kommersz moziba. Van már kedvencem is, nők és férfiak között is. :-) Bár nem sokan értik ezen irányú rajongásomat, de apukám előbb lett fanatikus, mint én, és nagy mennyiséggel nézünk meg mind a ketten ezen remekekből. :-)

Tükör!

Magadat láthatod Abban, ahogyan a világ megnyilvánul számodra.

FEL aztán LE!

Az örömujjongós bejegyzés után egy kissé negatívabb.
Borzasztó hétvégém volt. valószínűleg, mert már várom, ha megyek haza, hogy mi rossz fog velem megint történni. A rossz emlékek nem mőlnak el nyomtalanul, pedig csak a vonzás garantálja, hogy mégegyszer megtörténik az, ami már a múlt.
Az történt, hogy allergiás reakció hatására feldagadt a felső ajkam vasárnap hajnalra. Úgy néztem ki, mint egy plasztikázott felfőjt szájú valaki, akinek még be is vertek. Jaj hát szörnyű látvány volt, bőgtem már reggelre, mert nem mőlt el, és bementünk az ügyeletre. Apu hülyeségeket beszélt, ezen is kiakadtam.
De amíg vártunk anyuval, legalább tudtunk beszélgetni a tréningen történtekről. Sírtunk, kicsit lelkiztünk, de akkor, azon a napon olyan érzésem volt, mintha megint visszakaptam volna az anyukámat, aki valahogy jó régóta nem olyan volt, mintha az anyukám lenne.
Aztán hétfő reggelre jó taknyos is lettem. szerencsére kúrálom magam, hiszen oda kell figyelni az ilyesmire, ha már egyszer betegeskedik az ember.

Amire a két rosszullét alatt rájöttem, hogy annak az embernek van igaza, aki mindig azt mondja nekem, hogy így vagyok jó, ahogy vagyok. Ha nyavalyám van, az is én vagyok, és az embert, meg akit szeretsz, azt minden nyavalyályával együtt elfogadod és szereted.
A lerosszabb dolog a szájfeldagadásban az volt, hogy végiggondoltam, mit szólnak az emberek, ha így meglátnak. Nem az jutott először eszembe, hogy rosszabb is lehetett volna, vagy hogy mennyire súlyos, hanem hogy hogyan nézek ki, és mit fognak szólni hozzá mások.
alapvetően minden betegségemnek ez az alapja. Nem baj a nátha(kivéve ha a tüdőmre megy), de azt utálom, ha kipirosodik az orrom meg kisebesedik a szám.
Kicsinek az ekcémával is ez volt a bajom. Amikor már az 5-ik ember kérdezte meg, hogy fertőző-e akkor besokalltam. Tükör volt a másik ember, akire ha ránéztem, pontosan tudtam, mit lát, milyen vagyok, és ami róla tükröződött, az nagyon visszataszítónak tűnt. Nem jó dolog visszataszítónak lenni, mert az emberek hamar elkönyvelnek, és nem akarnak a környezetedben lenni. ha ezt egy olyan ember éli át, aki társaságkedvelő, akkor az még rosszabb. Egyre jönnek elő a régi emlékek és az érzet, hogy miket éltem át, és mi volt a nagyon rossz benne. Nem kimondottan jó érzés ilyeneket átélni, de azt hiszem van haszna. Igenis hogy nem szabad szégyellnem magam, sem a külsőmet, sem a belsőmet. Mert amikor a tréningen megfogadtam, hogy önmagamat adom, akkor az is benne volt, hogy elfogadom a sötét oldalamat is, ami néha megjelenik. Néha így jelenik meg a sötét oldalam, amit határozottan nem szeretek, de meg kell barátkoznom vele. Egyre kevesebbszer szégyellem magam, ha úgy viselkedek, amilyen régen nem szerettem lenni. Mert az is én vagyok. Ha majd minden egyes részemmel megbarátkoztam, az egy igazi önátlépés lesz.

Ön Tudat!

A két héttel ezelőtti hétvégi tréning felszabadított bennem dolgokat. Jobban mondva egy dolgot, amely nagy hatássla volt rám. Még utána is küzdöttem ellene sokáig, de hamar rájöttem, hoyg semmi értelme.
Gondoltam, belevágok az elgondolások megvalósításába. És azóta jobban érzem magam.

Gyakorlatilag nem változott sok minden, csak bennem. Ugyanúgy fáj a fejem, ha front van, meg van az aszthmám is még kicsit, de dolgozom rajta, hogy teljesen elmúljon. Meg van minden körülöttem, ami eddig is, de bennem valami megváltozott. Kijött, aminek ki kellett jönnie, felszínre került, úszott egy darabog, aztán utána szétoszlott a felszínen. És azóta, amióta mindent, amit eddig elrejtettem magamban, felszínre hoztam, és esélyt adtam a tisztázásra, egy jobb embernek érzem magam. Ugyanúgy gonsozkodom, ha épp egy ilyen gondolat jut eszembe, ha tehetem, hangot adok az érzéseimnek, jó dolgokat teszek vagy dicsérek másokat, kimondom amit gondolok, és élem az életem. A különbség csak az, hoyg most már nem szégyellek semmit, vállalom a sokmindenért a felelősséget, és tudom, hogy ha rossz vagyok az éppen ugyanúgy én vagyok, mint az, amikor jó vagyok. Nem ítélem el saját magam, nem akarok kényszeresen megfelelni, csak épp kiélem és megélem, ami jön.
Ez hatalmas különbség ahhoz képest, ami régen voltam. És szándékosan írtam, hoyg ami, nem pedig aki. Mert ami régen voltam, az egy nagy elváráshalmaz volt. Most már nincsen annyi elvárás, csak az, hogy tudjam, ki vagyok. Mert Én  Én vagyok. Egy magabiztos nő, aki mindent megél, ami megszületik benne. Ezt senki nem veheti el tőlem mostmár. Még Én sem.

Változás...

MIt is mondhatnék.
Önmagamnak lenni nem könnyű feladat. De már kezdem nem bánni, ahogy történnek a dolgok. MIntha kinyílna a szemem, és látnám azt, hogy mit teremtek magam körül valójában.
Csak ne lenne bennem akkora ellenállás, hiszen így mást is belevonok a játékaimba, és ez nem tesz jót az embereknek. Legalábbis nem mindenkinek.

B...!?

Bogi barátnőm fogalmazta meg nagyon frappánsan a mostani érzésemet, amit én most tovább fejlesztettem.
Vannak olyan emberek, akik néha az idegeidre mennek, néha nem bírod elviselni őket és a falra mászol tőlük, mégis mindig van benned valami késztetés hogy újra és újra találkozz velük.
Azt hiszem valami ilyesmi lehet a barátság.

After the wedding

Jakob Indiában dolgozik, árva gyerekeket tanít önkéntesként egy iskolában. Pénzre van szüksége, hogy ne kelljen bezárni az intézményt, ezért Dániába utazik sok év múltán. Jorgen, a gazdag családos férfi az, aki pénzt adhatna a férfinak. Jakob elmegy Jorgen lányának esküvőjére, és ott régi szerelmével találkozik, aki a milliomos felesége. Az is kiderül, hogy Jorgen lánya valójában Jakobé. a lány meg akarja ismerni apját, nevelt apja viszont eközben a háttérben mozgatja a szálakat, hogy gyógyíthatatlan betegsége tudatában megfelelő támaszt találjon családja számára. Semmi nem a véletlen műve, és ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön, a család összes tagjának áldozatot kell hoznia.

Az a csodálatos ebben a filmben, hogy bár a történet igencsak szappanopera jellegű, a dán Susanne Bier mégis szépen és lassan fedi fel a cselekmény igazi hátterét. A mély, sokszor szorongató érzelmeket a színészek hihetetlen tisztasággal és mélységgel jelenítik meg, ezáltal elkerüli a film a giccset vagy a melodrámát. Egy gyönyörű, megrázó családi történetet látunk, ahol az összes karakter valós, hihető és nagyon törékeny.
És a végén persze minden szál rendeződik...

Én lettem ez

Hát ezt csináltuk a lányokkal szombaton. Szerintem jók lettek. :-)

Az új szerzeményeim

A legutóbbi szerzeményeim. A macsekokat a barátnőimtől kaptam návnapra, a sütit pedig Bogi barátnőm sütötte.

Ez a kép pedig az új mobilomat ábrázolja. Előfizetést csináltattam, és ő lett a nyertes.


Szombaton Eszter barátnőm "megcsinált", és elmentünk fotózni. Nagyon jó képek készültek rólam, majd fel is töltök néhányat. Coming soon...

Lel Em Ény!

Lapis lazuli karkötőt áztattam csapvízbe.
Az eleikszír kezdi elmulasztani a torokbajomat.
Hogy nem jutnak ilyenek eszembe előbb. :-) Még jó h van egy szemfüles lakótársa az embernek. :-)

Legyen Hited!

Sharon Salzberg a Hit című könyvéből:

...felnőttkoromban találtam egy mondatot, amely tökéletesen illet az állapotomra. Barátaimmal egy tengerparti  házat béreltünk, ahol háborítatlanul gyakorolhattuk a meditálást. A számomra kijelölt hálószoba íróasztalán találtam egy újságból kivágott képregényt. A történet egyik szereplője, Lucy egy kis fülkében ült, amelyre aztírták nagy betűkkel: A DOKTOR RENDEL. Lucy azt mondta a másik szereplőnek, Charlie Brownnak:
- Tudod, mi a te bajopd, Charlie Brown? Hogy te te vagy.
Charlie Brown erre lesújtva megkérdezte:
- És hogy a csudába lehet ezen segíteni?
Az utolsó képkockában Lucy így felelt:
- Nem hiszem hogy segíteni tudnék, csak felhívtam a figyelmedet a problémára.

Nézz!

Igen, ma ezt a két filmet néztem meg. Amanda Seyfried nem a kedvencem, de véletlenül ő szerepel mind a két filmben. Az érdekes, h mind a két filmben az idősebb színésznő jót tett Amandának. Julianne Moore és Vanessa Redgrave csodálatosan és lenyűgözően játszanak. Bár utóbbin már látszanak az öregkori parkinson jelei, nagyon remeg szegénynek a keze.
A Letters to Julietben az elején van egy baki. A Chloe-ban pedig az első 20 percben valahol. Szörnyű, hogy ezeket észreveszem :-(

A Levelek Júliának egy kellemes nyári női film, kissé bormámorprovince stílusban. Vicces, de főleg romantikus, végig az olasz tájon. Jó szórakozás mindenképpen.

A Chloe Atom Egoyan nálunk nem bemutatott filmje. Egy családról, de főleg a család nőtagjáról szól, aki elhidegült mind a fiától mind a férjétől. Saját magától szenved a legjobban, olyan negyvenes nő, aki nem képes kimondani, mire vágyik, mit érez. Gyanuja, hogy férje megcsalja egy fiatalabb nővel, arra készteti, hogy belebonyolódjon egy olyan kétes kapcsolatba egy fiatal prostituálttal, amelynek semmiképp nem lehet jó vége.
érdekes, de kissé sekélyes film a klimax előtt/alatt álló nők lelkivilágáról, Atom Egoyan kiváló rendezésében, és nem utolsósorban gyönyörűen fotózott képekkel.

Neves nap

Megpályáztam egy állást. Nem hívtak be sajnos. De korrektek voltak, mert visszaválaszoltak.
Egy kis kedvtelenséget engedélyezek magamnak. Utána pedig megyek tovább.

A névnap jó is meg rossz is volt.
De ami nagyon jó, hogy pénteken a barátosnéimmal iszogatós pénteket és szombat hajnalt szerveztünk, hogy vasárnap megyek állatkertbe, és hogy előbbre jött a szabim, uh hivatalosan augusztus 9-től szabin leszek. Juppiii!!!! :-)))

Jegeskávé teszt 2.

Folytatom a sort két újabb "dobozos" termékkel.

1. Elsdorfer Coffé and Milk Cappuccino ízben

Sikerült megkóstolnom az Elsdorfer Coffé and Milk szériájának Capuccino ízesítésű változatát.
Így hiteles összehasonlítást tudok írni a latte és a capuccino ízekről.
Nos ez a Capuccino íz kávészerűbb, kevésbé tejes és sejmes, de finom, markáns, kávé érzetet ad. Az első korty már meghatározta azt, hogy mennyire fog ízleni ez az ital. Nincs benne erős cukor, ahogy a lattéban sem, ezért nem kell legalább háromszor innom belőle, hogy valami ízt is felfedezhessek. Kellemes, mint mondtam, markáns íze van, ami azért nagy szó, mert az ilyen italoknál nem ez az átlagos. Már a Latte is adott egy jó hozzáállást, de a Cappuccinoban sem csalódtam, a Completa mellett vezet a listámon.

2. S-Budget Latte Macchiato

A követlező versenyző középmezőnyben vézett. Tulajdonképpen nem is jegeskávéról van szó, hanem egy adag lehűtött kávéról. Képet nem találtam róla, majd utólag beszúrok egyet, amit én készítettem.
Szeretem ezt a fajta gazdaságos" márkát, sokszor tapasztalom, hogy az olcsó termékek jobbak, mint a drágább, márkás változatok. Az S-Budgetnél sem csalódtam, érdekes ízélmény volt.
73% teljes tej és 17 % arabica kávé az, ami a legnagyobb részét alkotja, ezen kívül tejszín és némi stabilizátor van még benne. Ez az adag arabica adja az erős, de az Eiskaffeval ellentétben nem kaparó kávés ízt. Gyakorlatilag egy rossz kávézóban hasonló erősségű presszókávét szolgálnak fel, ez pedig egy ennek tejes változata. Nem sűrű, de nem is krémes. Lehűtött kávé, Sparok hűtőpultjában lehet rá szert tenni, valamint az ugyancsak Cappuccino változatára. Ha a stabilizátor és egyéb tartósító alapján kéne rangsorolni, első helyet érdemelni, mert szinte lenyésző mennyiség van benne  atöbbihez képest. A kivitelezés szegényes, púpos, visszazárható műanyag tetőt kapott, és egy hengeres joghurtos dobozt. Nem a normál papírdoboz kivitel, bár ha elmosom, akkor lehet újra használni, ami egy jó pont, és környezetkímélő.
Kellemes csalódást okozott, és még valahol enyhe koffeintartalmat is éreztem benne.

Amit én csinálok!

Jegeskávé az én verzióm szerint.

Mivel szerintem a jegeskávét az emberek általában az élvezet kedvéért isszák, ezért én sok tejjel szeretem.
Egy kevés friss kávé az alap. Ez lehet instant, de én inkább a főzött presszó kávét szeretem. Ez egy kisebb csészényi adag. Nagy pohárba szoktam önteni a kávét. Alulra egy réteg méz kerül, ezzel szoktam a cukrot helyettesíteni, hogy ne legyen olyan darabos. Utána öntöm bele a pohárba a kávét, amit előzőleg lefőztem, így a méz, ami alapból nehezen olvad, a meleg kávétól könnyebben válik folyékonyabbá. A mézre és a kávéra tejet öntök, hogy a pohár háromnegyedét betöltse. Utána jól összekeverem, hogy halvány barna színe legyen. Vanília fagyit szoktam ebbe a keverékbe tenni, egy gombóccal, utána pedig 2 darab jégkockát. Ha van tejszínhabom, akkor teszek a tetejére. Én a Hulalát szeretem, mert növényi alapú, és nagyon jó keményre lehet felverni. A tejszínhab tetejét megszórom csokireszelékkel, vagy egy kevés csokiöntetet teszek rá. Esetleg ízlés szerint fahéjat vagy kakaót szórok a tetejére. Már csak egy szívószál hiányzik, aztán jöhet a jeges élvezet.

Nos ez az én verzióm, de szivesen hallgatok meg más ötlete is. :-)

Jegeskávé teszt 1.

Túl vagyunk a nyár jelentős részén, néhány nagyon, és pár kevésbé tikkasztó napon.
Az egyik szenvedélyemmé vált a jegeskávé, mindenhol ezt iszom, és a dobozos változatokat is nagyon szeretem. Most egy kis ízelítő, mi az, amit kipróbáltam, hogy ti is tudjatok válogatni.

Minőségi jegeskávét én otthon tudok csinálni. Ami egy fokkal "rosszabb", az az éttermek illetve kávézók kínálata. Ebben a verzióban az a kellemetlen, hogy ha kérsz egy jegeskávét, nem tudod, mire számíthatsz. Biztosan lesz olyan hely, amely ki fog ábrándítani, nem is azért, mert mondjuk rossz, amit felszolgálnak, hanem egyszerűen azért, mert nem az, amit vártál. A jegeskávé lényege a hideg és édeskés, tejszínes íz. Ha valaki gyors felfrissülésre, és nem a szép tálalásra és a hosszú italozgatásra vágyik, akkor a dobozos jegeskávét választja. A látványt csak a doboz designja adja, ebben a formában inkább az íz a lényeges.

Az első körben tehát a dobozos változatokról írok

1.
Milli Jegeskávé

Ezt a fajta dobozos italt mindenhol lehet kapni a kakaó és a tej kíséretében. Pékségekben, gyors falatozókban, és közértekben, nagyobb boltokban is. Általában, ahol van választék, ott ilyen mellett másfajtát is tartanak, de ha nincs, a Millit biztos megtaláljuk minden bolt polcán. Kinézetre össze lehet keverni az előbb említett kakaóval, mert a doboz hasonló. Érdemes figyelni!
Nekem ez az ital volt az első, amit kipróbáltam. Szerettem, mert kellemes, édes íze van. Sajnos egy idő után elegem lett belőle. Túl nagy a cukortartalma, és ha éhgyomorra iszom, akkor még jó, de egyéb esetben eltelít, és kellemetlen érzetet ad. A kávé íz nem teljesen érződik benne, inkább egy felhigított, tejszines eszpresszóra emlékeztet, soksok cukorral. Én nem voltam vele teljesen megelégedve, főleg, hogy később lett viszonyítási alapom. Azonban a szükség nagy úr, és mivel ez a márka mindenhol megtalálható, ha nincs más, ezt is szivesen kortyolgatom. Nem nagyon van koffein tartalma, inkább az élvezet kedvéért lehet inni. Ha valaki fel akar ébredni, ne vegye meg!
Régen 160.- volt, most van, hogy egy fém kétszazas is lehet az ára. Jobb helyeken azért tartósan 200 alatt adják.

2.
Completa Café To Go

 Személyes kedvencem ez a Completa kiadás. A csomagolása nagyon szép, a márka színeit viszi, és jó inni egy olyan dobozból, ami ilyen szépre sikeredett. Bár a névben a francia és angol szavak keverése kissé elbizonytalanított, lévén figyelmetlenségről árulkodik.
Eléggé ritka fajta ez a jegeskávé, nem mindenhol lehet kapni, pedig megérdemelné a nagyobb figyelmet. Ízre selymesebb, kávészerűbb, mint a fent említett társa. Valamennyi koffein is talá van benne, mindenesetre nekem legalább kétszer segített, amikor kávé kellett, de nem vágytam semmi melegre. Kevesebb cukor van benne, ami jó pont. Viszont legalább annyi tartósító. Ez az az ital, amit szivesen megveszek, és itthon egy kis tejszínhabbal és jéggel feltubózok. Nálam 5 pontot kap az 5-ből. :-)
Egy hangyányit drágább, mint a Milli kávéja. 200.- közeli árban mozog.
3.
Elsdorfer kávék

Ebből a márkából többfajta is létezik. Cappuccino és Latte Macchiato is található a polcokon, én többről nem tudok, de mondjatok ellent, és keresgéljetek! A csomagolás nagyon dekoratív, és jól eltalált a grafika, végre egy márka, ami nem a már kész, pohárban lévő tejszines jegeskávét mutatja, hanem pár kávészemet leöntve lével. Nekem tetszik. Színkódos az íztől függően, barna a cappuccino, karamell színű a latte macchiato.
A Latte Macchiato kis csőrös változatát volt szerencsém kipróbálni először, aminek nagy előnye, hogy visszazárható. Kellemes csalódás volt, mert bár édes, de a cukor nem tolakodó, helyet, sőt, főszerepet kap a kávé íz. A tejes változatban a tej kellemesen lágy, és TÉNYLEG tejeskávé hatása van, vagyis nem kávé sok tejben, hanem egyenlő arányban osztották el. Viszonylag kevés tartósító szer van benne, talán egy kicsit nehezebb íze van mint a Completa márkának. Igazi kávé íze van, bár kávékivonatot nem sokat tartalmaz. Mint ahogy a dobozos italok egyike sem. Mindamellett nem von le semmit az értékéből, kellemes, fogyasztható innivaló a meleg nyári napokra.

4. Eiskaffe

Borzasztóan kaparós és tolakodó íz. Biztos ez is ízlik valakinek, de még nem találkoztam azzal az emberrel. Ennek ellenére sok bolti polcon találkoztam már ezzel a kávéval. Papír- és fémdobozos verziót is lehet itthon kapni. Nem is tudom eldönteni, hogy a cukros íz, vagy a rossz kávé mellékíze zavar jobban. Nem valami kellemes, és én drágállottam is, az ára mindenhol 200.- felett van.

Nos, egyelőre ennyi, még ha találok más márkát, azt is kipróbálom, és összegyűjtök egy újabb bejegyzésre valót.

apróságok

A náthám javulóban.
Még minidg utálom a mazsolát a túrós táskában.
Megpályáztam egy állást. Remélem behívnak...Ja, több mint 10 szúnyogcsípésem van, Érdről hoztam őket... :-/

Nagyon örülök az Eszter barátnőmnek, teljesen ki van cserélve, kisimult az arca, és annyira jól érzi magát a bőrében. Jó, ha az ember tudja, mit akar az életben, és ezt el is tudja érni.

ny ü sz

nyüsssz
ki fá rad tam
majd feltöltődöm, remélem...

Hit Rend Szer!

Az utóbbi időben, valószínűleg egy elejtett nem tudatos kérdés hatására folyton az emberi hitrendszer témája kerül elém. Miben hisznek az emberek, maga a hitrendszer, amelyet egy-egy ember létrehoz, mennyire masszív, és a hittel lehet mindent megváltoztatni.
Ha ez végre kezd tudatosulni bennem, akkor azt hiszem minden kérdésemre meg fogom kapni a választ ezután.

Már kezdem felismerni ezt, és rájönni, hogy az emberek negatív hitrendszerét nem szabad megrendíteni, mert hogy nem is lehet. Legalábbis nem akarom. Ha akarnám, biztosan menne, de nem szeretek embereket megingatni bármiben is. Úgyhogy én ezzel nem foglalkozom. Csak figyelem, hogy milyen könnyen tudnak betonkeménnyé vélni egyes emberi hitek. Amit más, nagyobb emberek vagy szrvezetek mondanak, az sokkal nagyon volumenűnek is tűnik az emberek számára, és ezért inkább el is hiszik. És ez meghatározza az egész életüket.

Tegyük fel, gyerekként még valaki hiszi, hogy hatással van a saját életére. Aztán egyre nagyobb lesz, és egyre inkább úgy érzi, semmi hatása nincs arra, ami vele történik, csak kétféle rossz közül választhat. Mindenki munkát vállal, gyereket szül, szenvedi a lakása költségit, és közben irigykedve nézi a nála fiatalabb, sikeresebb, gazdagabb, szabadabb embereket. Nagyokat sóhajt, mert neki nem ez "jutott".

Az a legfurcsább, hogy az ilyen emberek feladják. Nem olyan életet élnek, amilyet szeretnének, de kompromisszumot kötöttek az élettel a félelmeik miatt, és inkább nem vállalnak köckázatot, mint hogy esetleg tenniük kelljen valamit. Van olyan kolléganőm, aki folyton arról mesél, hogy a férje nem segít neki, nincs otthon, nincs a gyerekekkel. De ha az ember szembesíti vele, hogy ugyanannyira ő is tehet róla, hiszen nem kéri meg a pasit, hoyg tegyen másképp, akkor mentegeti a férjét, hogy hát ő ilyen, és hogy a pasik ilyenek.
Van olyan kolléganőm, aki szidja a barátját, mert bunkó, és mert nem figyel rá, nem elég kedves, és sokat veszekednek, de amikor végre megkérte a kezét, a fellegekben érezte magát. Az a baj, hogy látom, 10 év múlva, ha még mindig együtt lesznek, a lány utálni fogja a fiút, és azt fogja érezni, hogy mellette keseredett bele az életbe. Mert a fiú nem fog megváltozni, és egyre inkább elkényelmesedik.

És így tovább. Furcsa figyelni, ahogy az emberek nem mernek semmit tenni, és a megkövesedés mit is hoz az életükben. Nagyjából keserűséget, és több semmit.

Mostanában én is félek, mert legalább 3 lépés van, amiket meg kéne tennem, hoyg jobban érezzem magam a bőrömben. A fejlődéshez kell, csak még nem érett meg teljesen, még jobban félek az ismeretlentől, mint hogy belevágjak. De ha eldöntöm magamban, hogy menni fog, és a hitrendszeremet soksok szellemi tréninggel úgy alakítom, hogy a hit minden, és abban kell hinnem, ami jó, akkor végre sikerülni fog az a néhány lépés, amit tudom, hogy meg kell lépnem.

Es őőőőőőőőőő....

Hát kellett nekem sétálni, meg törölközőre fekve a Ligetben domboldalon feküdni...
Amikor már nagyon dörgött, elindultam, és a trolin ültem már, amikor elkezdett szakadni az eső.
Ernő persze nem volt nálam(nem írtam el, az esernyőt Ernőnek szoktam hívni :-D), és mire leszállás után a Stadionok metróhoz értem, úgy a ruhám felületének fele elázott.
A másik fele akkor, amikor kiértem a metróból, átmentem a villamoshoz, ahol közölték, hogy nem jár az említett sárga jármű, mivel áram nincs. :-/ Vissza, megkeresni a pótlóbuszt, de nem találtam, végül elmentem fél útig egy másik busszal, és onnan gyalog. Végülis a bőrig ázás egy röhejes kifejezés arra, amikor az embert az eső áztatja. De tényleg. Otthon már csak az volt a vágyam, hoyg a sárleves cipőmből és az esős ruhámból kibújva végre szárazságot is érezzek.

Az emberi feléhez pedig hozzátartozik, hogy arra, aki csurom víz, furán néznek, bárhol is van. Csak tudnám miért, mikor szerintem egyenesen arányos, hogy "esernyőhiány+zuhogó eső=bőrigázás". Olyan szemeket meresztettek a metróban rám, hogy már szinte elszégyelltem magamat. :-)
Plusz ott van, hogy az emberek állatokká válnak, amikor egy kis eső kezd el esni. Az esernyős emberek nem figyelik, ki megy velük szembe, a magas pasik pedig képesek mindenkit fellökni, mert egy pár csepp eláztatja a szépen belőtt frizurájukat. Egy "mi autónk" tulaj, valamit egy Wolks tulaj olyan szépen belement az út szélén hömpölygő vízbe, hogy a levésbé vizes oldalam is eláztatta. Az emberek tulajdonképpen inkább állatok. :-(
Persze belőlem is kibújt az állat, és nem szégyelltem vadul káromkodni, amikor a sáros lötty betemetett, és a pirosnál álló sofőrnek be is mutattam. :-)

A nap végén még szétment a tus a kezemben. Hurrá, már azt hittem ennél nem lehet rosszabb.
Aztán tényleg nem lett :-) Letettem magam az ágyra, nem nyúltam semmihez, és eszembe jutott, h megnézzem a mobilom, mert Eszter barátnőmnek ma derült ki este, hogy a következő három évben Vásárhelyen fog-e élni és tanulni színművészetet. Hát persze, hogy persze. Megmondtam, hogy megérzem, nem lehetett másképp. Legalább olyan boldog vagyok, mint ő. :-) Persze rögtön az ovlt a válasza, hogy rohadt kevés ponttal vették fel. Ahh, nőőőők. :-)

Öröm a nap végén, olyan jó érzés, amikor másnak így sikerül a vágya. :-) És már van jelentkező a munkahelyére, egy másik osztálytársam, úgyhogy minden happy. :-)

Múlt...jelen...Jövő!

Bevetettem magam délután a Ligetbe, miközben elnyaltam két gombóc fagyit.
Először a szokásos padon ücsörgős helyzetet próbáltam ki, közben olvastam.
De elzsibbadtam, és álmos is lettem. Sok baja van az embernek. :-)
Utána elindultam haza, de a zene, és a felismerés hogy George Washington szobránál vagyok kizökkentett, és "a fenének van még kedve hazamenni, hiszen nem vár senki" hangulatba rázott.
Találtam egy tökéletes, többléces, támla nélküli padot, és hol olvastam, hol a fejem felett lévő fákat néztem, hallgattam és éreztem a szelet, és arra gondoltam, hogy a suli vége óta nem voltam ennyire tökéletesen boldog és nyugodt. És remélem nem utoljára.
Holnapra végre sikeres Francia Intézet túrát szerveztem apámmal. Szerdán azt hiszem délután ellátogatok a Margit szigetre. Csütörtökön ottalvós, csajos napot tartok az egyik barátnőmmel. Pénteken még nem tudom, lehet rögtön megyek Érdre.

És már körvonalazódik a szabim alatti programtervezet. Először is hétvégén hatalmas pihenés. Aztán egy kisebb mászkálás, moziba menés. Lemegyek Fehárvárra Zoska barátnőmhöz. AZtán hosszú hétvége Balatonon. Aztán nagy valószínűséggel lelátogatok Parajdra és környékére. Max 4 napot terveztem erre a kiruccanásra. Aztán hazajövök, és a hosszú hétvégén elmegyek egy Önismeret és önbizalom tréningre, amit a volt lakótársam nővére ajánlott.

Ahh, csak győzzem. És még 4 hetet kell adiddig várnom.

A hétvégén elkezdtem egy tornát, ami öttvözi a hastánc elemeit a tornagyakorlatokkal. Érdekes, mindenesetre lazábbnak érzem tőle a hátizmaimat, uh biztos jó.

Hát kb ennyi. Herbert, a papagáj, akit az utcán szedtem fel jól van, és néha meglebbenti a szárnyait, hogy észerevegyem, ő is itt van. Meg hát a csótányok is néha kimásznak a sötétből. Csak tudnám hol lelnek sötétre?...
Remélhetőleg szombaton vége az összesnek.

R.I.P

A héten hunyt el Kállai Ferenc, Kossuth díjas színművész, a nemzet színésze.85. életévét töltötte.
Nyugodjék békében!

PaPaGáj

Ahogy a Francia Intézet felé mentem, a járdán hevert egy plüss papagáj.
Nem akartam ott hagyni, úgyhogy most itt van velem, miután kibírta a meleget a táskámban.
Valahogy szomorúnak és magányosnak tűnt, akit fel kellett karolni, hogy valaki szeresse. :-)

Engem is karoljon fel valaki és szeressen!!!!!

Haj!

Fodrásznál jártam, és ezt csinálta :-)

Az első képen a vaki torzít, valójában nem vagyok ennyire sápadt. A második kép sokkal élethűbb. de hát most elsősorban a hajat kell nézni, ami szerintem nagyon jó lett. Újra piros vagyok, és most kevésbé kirívóan, szépen, vékonyan, igazi melírral.
És van benne barna is, és be is van szárítva, és igen, frufrut is vágattam. Az én ötletem volt, de nagyon hezitáltam, és a végén rébeszéltem saját magam. :-)

Úsz ás!

Ah, végre voltam úszni, megnéztem az Újhegyi uszodát.
A környék csodaszép, van ott egy kis horgásztó, ami olyan mint a Feneketlen tó, van benne sok kis kacsa, meg tele van náddal. Az uszoda mögött van egy hatalmas sík zöld rész, meg kis dombok, egy olyan szép játszótér, hogy nekem is kicsordult a nyálam, főleg a várral egybeépített csúszdák miatt. :-)
Az uszoda maga nem rossz, tőlünk jól megközelíthető, de kicist lehúzós.
Jók a medencék, a diák jegy nem drága, bár kiderült, h a szaunáért külön kell fizetni, vagyis az feláras, és a női meg a férfi felvátva működik. A női kedden, csütörtökön meg szombaton. De azt mondták, hoyg át lehet menni a férfiöltöző mellettibe :-/
Hát nem fogok csupasz férfitestek között mászkálni úgy érzem...
Bár... :-DDD

Ami még érdekes, h van külön 2, 4 órás és egész napos jegy. Mind más árban. Nem a legolcsóbb, de még nincs összehasonlítési alapom.

A strandfürdőn nem voltam, de az is nagyon tetszett, és az, hogy az uszodában kevesen voltak, inkább mindenki strandolt, így egy egész sáv az enyém volt. :-)
Az öltözőszekrény cseles, mágneses karszalaggal lehet nyitni meg zárni. Nem szórakoztam vele, kértem az ott dolgozót, mutassa meg hoyg kell használni. :-)
Vizsont nagy csalódás, hogy EGYETLEN EGY KONNEKTOR SEM VOLT KINT! Mint kiderült, a konnektor használatáért, tehát azért, hogy beledughasd a kis hajszárítódat, 50! magyar forintot kell beledobni. melegben nem gáz, ha vizes a hajam. Most. Na de máskor? Ez egy elég nagy hátrány.
Még egy másik uszodát, és az érdit is megnézem.
De nekem még mindig a Hófehér Fóka a nyerő.
Egy térben a szauna és a medencék, kulcsos rendszer, hajszárításért nem kell fizetni és nagy tisztaság, mindemellett olcsóság.
És 3 órát lehet egy jeggyel benn lenni.

Fej!

Ahh, hát ennyit a nagy tervekről. :-)
A melegfront szép kis fejfájásban redukálódott, úgyhogy ágybandöglés, olvasás, evés és mandalafestés van soron. No meg persze filmnézés.

Teg Nap!

Olyan jó napom volt tegnap!
Vásárolgattam, ezzel elment a délelőtt.
Vettem egy nagyon csini felsőt, meg is lepődtem, h jól áll a mintás ruha.

Ettem kínai kaját, végre. :-)

Aztán délután, a Szent László napokra való tekintettel elmentem megnézni a Kőbányai pincerendszer nyitott részét, ahol körbevezettek csoportokat. Nagyon jó volt, a hideget és a sok vizet leszámítva :-)

Utána elnéztem a templomhoz és végre be is mentem. Nagyon szép, pont olyan, mint amilyennek kívülről látva képzeltem.

Jó sokat mászkáltam, és kezdem megismerni a környéket. MÉg nem teljesen, de annyit már láttam belőle, hogy érezzem, nagyon szeretem ezt a kerületet.

Elküldtem egy cica örögbefogadós mélt a lakótársamnak. Nem mondott rá semmit. :-( Szerintem nem mer most bevállalni egy cicát, hogy meg van a diplomája, munkát is kell keresnie, meg a régi helyre is eljár, hoyg legyen pénze. Gondolom a pénz is lényeges.
Engem meg folyton megtalálnak a gazdátlan cicák. Pénteken hazafelé menet egy néni ingyen elvihettő cicákat tett egy kosárba, ott ült mellettük, és amikor én odaértem, már csak egy gyönyörűség volt, aki épp szendergett helyesen.

Ja, pénteken még az történt, hogy behozta az egyik j kolléganőm a kislányát a "dolgozóba". :-) Nagyon helyes és közvetlen kislány, 4 év körül van, és nagyon megkedveltem. Nekem adta a rajzát, és megdicsérte a fülbevalómat. Ezek után szerelémes lettem. :-DD

Most megyek vízkészletemet feltölteni. Ha lesz erőm, utána elnézek az Újhelyi uszodába, hogy végre felfedezhessem magamnak a Mélytó utcát és környékét.

Tegnap mandalát is festettem, nagyon jók lettek, az egyik szinesceruzás, a másik félkész vízfestékes.

Él Mény!

Úgy döntöttem sétálok egyet a környéken és végre szétnézek egy kicsit. A rossz hangulatra ez való igazán, és még hiányérzetem is volt, mert november óta, amióta ideköltöztem, még nem sétáltam egy kicsit sem a környéken. Bár a rossz idő miatt nem is lehetett volna.

Szóval kiszellőzött a fejem, jól érzem magam, bár kissé még fáradtan. Láttam egy macskát, két kisgyereket, akik mindketten bratyizósak voltak. Hintáztam egy nagyot, mai külön jól esett. Felfedeztem, hogy 5 perc séta után elérek a Csajkovszkij parkba, ami nagyon szép, van focipálya és egy pingpong asztal is.
És egy közösségi udvarban belefutottam a szentiván éjszakáját ünneplőkbe. Édes kölykök, népzene, jó hangulat, tűzoltók.

Este lesz tűzgyújtás is.

És már egy macsekos óra kegyeg a szobámban. Érdekes módon nem idegesít a kattogása, inkább megnyugtat.

...

Néha az ember belefárad dolgokba.
Néha belefáradok dolgokba.
Nem megy semmi, főleg akkor sem, ha rágörcsölök.
Asszem most az élethez is túl fáradt vagyok...
Elegem van.

Újságíró humor

Az Irodalmi Újság '56-os számában megjelent Hiányérzet című karikatúra szövege:
Vergilius : Lásd Dante, ez a pokol.
Mire Dante visszakérdez: És hol vannak a lektorok?

:-DDD

Egyébként ettől eltekintve már nagyon elegem van a sajtótöriből meg az egész vizsgaidőszakból. Egy kettest és 4-est leszámítva mindenem 5-ös. Még lesz egy vizsga holnap, és várok egy beadandó jegyet. Az a baj, hogy túl korán kezdődtek a dolgok, mert a szorgalmi időszak előtt már voltak zh-im, meg beadandóim. Elhúzódott ez most nagyon, és most eleve utálom a világot és idegesít minden hangulatom van, és ki sem tudom magam pihenni rendesen. Remélem már holnap jobb lesz...

Illó olaj!

Két kéz tart egy tálat. Nagyon rég kinéztem, mert úgy megtetszett.

Újra 18

A cseresznyés kólába áztatott ananász jó. Szerintem levédetem mint a popsi a citromos kólát. (nem szeretek reklámozni így a híres kólamárka helyett az alfél marad)

Más csak másfél oldalt kell megszülnöm a beadandó dolgozatomhoz. És még egyet egy másikhoz. Pénteken lesz egy vizsgám. Jövő pénteken még egy. Aztán szabad vagyok mint a madár. :-)

Közben túl vagyok egy torokgyulladáson. Hirtelen jött láz és rosszullét kísérte. Már jobb, főleg hoyg van orrcseppem és sósvízzel gargalizáltam illetve inhaláltam. Nincs jobb ezeknél a népi gyógymódoknál jobb.

Ma a boltban vettem egy doboz sört. Citromosat a gyengébb fatából. Mindegy is. És az eladó megkérdezte, hogy elmúltam-e már 18. O.o :-DDDD
Mondom neki h persze. Kérhet-e egy igazolványt. Mondom neki, hogy persze. Aztán csend lett. :-) De én nagyon jól szórakoztam. :-D
Már rég néztek 18-nak.
Utoljára asszem 7 éve, amikor tényleg 18 voltam. :-)))

R.I.P

hetvennégy éves korában elhunyt Dennis Hopper.
Nyugodjék békében!

Csend!

Rájöttem arra, hogy nem az a legnagyobb kihívás, hogy magad körül meg tudd teremteni a csendet, hanem az, hogy magadban.
A külső csendben lehet leginkább érzékelni, hogy a belső csenddel rendelkezem-e.

A hét!

Egy idegbeteg hét után végre volt három nap pihenőm.
Na jó, csak 2 és fél, mert szombaton fél napot ját a fejem, amikor nem aludtam. Szerencsére Eszter barátnőm kirángatott a depresszív fejfájásból, hogy nézzem meg a tánckoreográfiát, amivel a felvétalire készül. Utáne elmentünk a Café Vianban, és grilles szendviccsel ünnepeltük meg, hogy sinen van az élete.
Tegnap kötelező filmeket néztem, és rájöttem, hogy a francia lírai realizmust nagyon, az olasz neorealizmust viszont nagyon nem szeretem.
Ma már inkább pihentető Gilmore Girls nézés volt, persze főzőcskéztem is egy kicsit és a kötelező filmnézés is meg volt.

Ha vége  avizsgaidőszaknak, akkor beszerzek néhány sütőport, hogy süthessek muffint meg sütiket. És meg szeretnék tanulni rendesen főzni meg sütni.

Meg van 2 beadandóm eredménye is. Az egyikre értékelést is adott a tanár, ami eléggé jó lett, az írta okos dolgozat, jól megfogtam a téma lényegét. Az ELTÉN is tanít és tud szivatós is lenne a fiatalsága ellenére, uh ez nagyon jólesett. A feminista beadandóm is 5-ös lett, amit Hitchcock szédüléséből írtam. Nem is értem hogy lehet egy ilyen témából csak 10ezer karaktert írni szóköz nélkül. Túlléptem persze, de még így sem tudtam a felét sem elmondani annak, amit akartam.
Eddig az összes jegyem jó lett, nagyon örülök neki, bár ez a félév eddig nem volt olyan szivatós, csak egymásra torlódott sokminden. Mindenesetre eddig 5 ötösöm van. :-)

Most meg vihar van, gyakori ez mostanában
Azért szeretnék egy finom, napsütéses, eső és szél nélküli időt, amikor lehet érezni a virágok illatát. Vagy ilyen már nem is lesz? ...

R.I.P

Életének 73. életévében elhunyt Végvári Tamás.
Nyugodjék békében. Nagyon fog hiányozni az Örkény színpadáról.

A héten már...!

A vizsgaidőszak kellős közepén vagyok. De a tegnapi zh-m sikerült, ma meg végre jó hosszan aludtam. Az nem mondom hogy olyan jót, de hosszan.

Beadandót írok, utána hétfőn lesz egy vizsgám, utána pénteken is, közben szerdán egy másik beadandó határideje.

A héten már volt egy kiborulásom a feszültség miatt. De túléltem. És mások is. :-)

Közben felkértem Báront, hogy ő legyen a konzulensem. A francia új hullám a témám, örült neki, már csak a formaságok vannak hátra. Ez is letudva. Közben szerveznem kéne nyárra a szakmai gyakorlatomat, már meg van hogy hova, csak meg kell keresnek a tanáromat, aki ott dolgozik. Remélhetőleg az ingyérmunka fejében örülni fognak nekem, és nem lesz zavaró, hogy napközben dolgozom.

Na most vissza a filmekhez.

Lép és

Meglépni egy lépést nem olyan nehéz. De annak tudatában meglépni, hogy tudod, még utána hosszú kilométereket kell gyalogolnod, és a lépés csak elindít téged az úton, úgy már sokkal nehezebb. Néha inkább egy helyben ülni és nem csinálni semmit.

Figyelem!

Amikor rájövök hogy a figyelmem még csak percekig tud éber és gondolkodás nélküli lenni, és a tudatpsság másodpercekre lobban csak fel bennem, minidg elkeseredek.

Aztán mindig egy olyan ember segít egy találó mondattal, hogy örülök, mert ezek szerint mindig újra kérem a segítséget, és ilyen formában kapom meg.

El kéne hagynom a logikus gondolkodást, és csakis a figyelmemre koncentrálnom.

Az emberi kapcsolataimben nekem a legnagyobb problémát az jelenti, hogy nem ismerem fel a különböző ego álarcokat. Vagyis nem minden esetben. Sokszor belelovallom magam valódinak tűnő helyzetekbe és csak később, valaki segítsége révén veszem észre, hogy ez csak egy színjáték, és az emberük beleragat egy adott személyiségbe.

Nekem is vannak ilyen játékaim, néha én is beleragadok, de mennyivel viccesebb az, ha az ember tudja, hogy legalább 10 módon tud különböző helyzetekben viselkedik, legalább 10 féle arcát látják az emberek. Sokkal jobb esélyem van arra, hogy egyszer tudatosan észrevegyem, megelőzzem vagy használjam ezeket. Mert mindenki használja, de nem tudnak róla.

MOst már tényleg szeretném a figyelmemet finomabb szinter helyezni.

Séta!

Láttam este a 109-es buszon egy ölelkező nénit és bácsit. :-) Nagyon helyesk voltak, a bácsi csókolgatta a néni arcát, közben átkarolta a vállát és hozzásimult. A bácsi olyan fiatalos típusnak látszott, ősz, hosszúkás, nyúlánk és szálkás típus. A nénit nem láttam, de "Etus" frizurája volt(Szomszédok).
Borzasztó jó érzés volt látni, hogy nem csak válás meg megcsalások vannak még a világban, hanem ilyennel is találkozik az ember.

És olyan hálás vagyok, mert az Eszter barátnőmnek szenteltem a délutánomat és estémet, és egy könyvtári látogatás után olyan hatalmasat sétáltunk, hogy egyszercsak 10 óra lett. mindig nagy álmom volt, hogy egyszer céltalanul járhassam valakivel a belvárost, sétálva, beszélgetve, néha leülve egy padra, nevetgélve átélni az esteledés.
És most ez megvalósult, olyan nagy öröm ez, annyira köszönöm. :-D
Szép az élet minden csalódás ellenére is. :-)

hot

A barátnőmnek, aki színházban dolgozik, van egy meleg kollégája. Még csak kétszer találkoztam vele, de annyira helyesen le lehet vele dumálni, és rájöttem, hogy a legtöbb pasiban nekem ez hiányzik. Úgyhogy ha megint oda kerülök, akkor nem fogok ilyen tulajdonságokat keresni a pasikban, mert ez tipikusan női vonás, hogy valakivel ennyire nyitottan és feszengés nélkül el lehet csevegni. Azt hiszem ehhez az kell, hogy ne legyen meg a nemek közötti feszültség.

De hét ez a fiú annyira helyes, és olyan élénket éradozott arról, hogy neki tetszett a Kedves John és hogy megy majd Michael Bublé koncertre, hogy nem lehet miatta nem imádni. :-)))

tőtés!

Egy fórumon találtam, nagyon tetszett :-):

"Az Letöltésekrül.....

Bizony mondom nektek szerelmes testvéreim, hogy nem kell annyit gubbasszatni a gep elűtt, ha okos kis mashénákat alkazmaztok magatok gyönyörűségére, az mely tsudálatos módon elvégzendi helyettetek munkátokat.
Mert mondá az Úr: Számos klikkeléssel és sok segédprogrammal keresd meg mindennapi letöltésedet..

!

nem szeretem az igazságtalanságot

...

Elkezdtem meditálni. Borzasztó könnyen és egyszerűen jött. Semmi kényszer, semmi szájhúzás, csak az elhatározás, és a belső és biztos hit, hogy nekem erre most szükségem van, a fejlődésem és tisztulásom érdekében.
És jól is esik, nem érzem a kényszert. Nem volt tervbe véve, lehet pont ezért olyan könnyű csinálni.

Beszereztem a nagy finn bútor és dekorüzletben vörösáfonya teát. Nagyon finom, és pont erre vágytam.

Eldöntöttem, hogy a héten vizualizálom, hogy találjak pénzt. Jó játék lesz.

..

Már legalább 3 meghirdetett állásra és 2 szakmai gyakorlatra beadtam az önéletrajzom és semmi.
Most vagy az van, hogy nem is akarom, ezért nem sikerül, vagy az van, hogy görcsösen akarok valami mást, és azért nem.

De amúgy az életem többi része jól alakul. Ma megismertem a Café Vian-t, ami sztem a törzshelyem lesz, mert egészen kellemes a hangulat, az árak viszonylag barátiak és helyesek a pincérfiúk ;-).
Bogival találkoztam, és megállapította, hogy én vagyok a leg up to date-ebb a barátaiból :-)
És kaptam megkésett szülinapi köszöntős ajándékot... :-D

.

Váltottam fodrászt, és jó lett a hajam.
Eléggé féltem, de veszem észre, hogy a nagyobb lépések előtt mindig fél az ember.
Nem úgy lett jó, ahogy én gondoltam, de mégis jó lett.
Lehet nem kéne mindig félnem az ilyen váltásoktól. Akár még jó is kisülhet belőle.

Hát passz.

Hrabal!

A világ mindig gyönyörű.

Nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom.

Napok

Pénteken megyek az APA galériába egy osztálytársam fotókiállításának megnyitójára.
Holnap megyek egy osztálytársam révén Liliomot nézni a pösti magyar színházba.
Ma voltam Bikram jógán és mellesleg megjött a nagyon várt csini mp3 lejáccóm is.

A Bikram jóga egy hagyományos gyakorlatokon alapuló gyakorlatsor. Csak éppen 40 fokos melegben kell végezni ezeket. Nagyon brutális, én sokszor szenvedtem, de borzasztó jó, mert kikapcsolja az agyam, méregtelenít, ami a szétizzadt, csuromvíz cuccaimból is látszik és büszke vagyok magamra, hogy kitartottam. A második alkalmat vasárnapra tervezem. Lehet, az rosszabb lesz, mint az első. De kibírom.

Kapcsolat Ok!

Ha szeretsz valakit, akkor engedd szabadon.

Ha visszajön, hozzád tartozik. Ha nem, akkor mindkettőtöknek így a legjobb.

Ünnep!

Minden kedves nőtársamnak boldog nőnapot!


( Ma arra jöttem rá, hogy jobb lenne néhány embert nem jobban megismerni, mert úgy talán jobban szeretném őket...)

válasz

Ha valaki igazán, biztos hittel a szívében birtokol valamit, akkor nem fél annak elvesztéstől. nem próbálja meg mindenáron védeni azt, ami van neki. Mert pontosan tudja,hogy azt el nem vehetik tőle. Legyen az képesség, tehetség vagy valakinek a szive.
Mert ha igazán bízik önmagában, akkor tudja, hogy mindezek ott lapulnak belül. És mivel nem birtokolhatunk olyat, ami önmagunkból fakad, ezért el sem veszíthetjük azt.

élefazssiv

Kronológiailag visszafelé:

Elküldtem az önéletrjzom és motivációs levelem egy szakmai gyakorlatra. Ha nem sikerül, akkor is lesz valami hasonló, ezt már érzem.
Megnéztem a Vízcseppek a forró kövön című Francois Ozon filmet. Kötelező az egyik órámra.
Megnéztem moziban a Viharszigetet. Nagyon ütős, tele csavarokkal. nagyon tetszett. Ja, és először voltam a Sugár moziban, amióta itt lakom. Meg amúgy is.
Megfőztem életem első párolt káposztáját. Annyira nem lett tökéletes, de legközelebb jobban megy majd.
Szombaton egész nap pihentem, befejeztem a Birkakergető nagy kalandot.
Pénteken este Bogi barátnőm meglepiszülinapi partyján voltam. Tényleg meglepődött, nagyon jó volt.
:-)

...

Itthon vagyok harmadik napja betegen. Tulajdonképpen negyedik, de a vasárnap nem játszik, mert az nem munkanap. Hiába, mostanában már csak a munka az, amely mértékegységgel számolom az időt :-)
Jól esik a pihenés, bár jobb lenne, ha nem betegen tölteném ezt az időt.
Torkig vagyok az emberekkel, azt hiszem ez a legfőbb bajom. Mondta is a doki, hogy torokgyulladásom van. :-/
Egy csomó minden volt a fejemben, hogy mit szeretnék most ide leírni. De biztos nem volt fontos, mert hamar elfelejtettem.
meg kéne már tanulnom beszélni, ahelyett hogy folyton írással akarom ezt kompenzálni.

És vennem kéne egy normális széket, amiben kényelmesen esik az ülés.

Venezia

Nézzétek meg Nia képeit, melyek két évvel ezelőtt készültek a velencei karnevál idején.
Olyan jó volt látni! Nekem már egy ideje minden Velence körül forog, és már azt tervezem, hogy ha oda visszamegyek, akkor merre veszem utamat. Az biztos, hogy az első a halpiac lesz, amit idén kihagytam. :-)

Nia képei Velencéről

Nyelés!

Ha mások társaságában vagyok, valahogy elvesztem az "én ezt akarom" lehetőségét. Sokszor megteszek olyan, amit valójában nem akarok, a fene se tudja miért. De egy a kapocs. Másokkal vagyok együtt. Vagy velük szemben, vagy a társaságukban veszítem el önmagam. A tudatos akarás és nem akarás eltűnik.
Belesodrom magam olyan helyzetekbe, amiket egyedül nem élnék meg, ha bizonyos emberek mellett vagyok.
Miért? Miért van az, hogy egyedül tudok önmagam lenni, mások mellett meg nem? MIért támaszkodom másokra?
Velencében megérzetem és tudtam, hogy az ember egyedül van. Az életemben is tudatosítani kéne, hogy egyedül vagyok, és nem eltérni az önmagam alakította képtől azért, mert van mellettem valaki.
Ha szeretem magam, akkor azt teszem, ami nekem jó, nem azt, amit szerintem kéne. Ki kellene kapcoslnom az agyam, és végre a belső tartalomra koncentrálni.

Csakis a saját magam áldozata vagyok.

Ha pedig nem úgy történik, ahogy elterveztem, akkor nem szabad csak állnom, végig kell gondolnom, hogy mit tehetek, hogy változtassak rajta.

Velence

A hétvégét, miután összeszerveztem az egész hetet, és egy csomó embert megkérdeztem, hogy utána nemet mondjon, végülis egyedül töltöttem Velencében.
Bár voltak utitársak, akikhez csapódhattam, de sokszor leváltam róluk és egyedül fedeztem fel a várost. Jó érzés volt egy idegen helyen egyedül barangolni, egy percre sem bántam meg az utat, még akkor sem, amikor fájó derékkal, átfagyva, a nap utolsó 2 órájában már semmit sem tudtam csinálni. Akkor azt a két órát a fázáson kívül az utcazenészek hallgatásával töltöttem.
Kétféle benyomást szereztem, az egyik amikor Olaszország számomra látható részein végigmentünk autóbusszal, a másik, amikor Velencében töltöttem a napot. Az első az volt, hogy az olaszoknál biztosan nagyon mélyen gyökerezhet a "valami új" és a "valami régi" szoros szimbiózisa.
A valami új az újépítésú házak, autópályák, építkezések és épületek látványában, a velencei turosták és árus bódék látványában ragadott meg. A valami régi a düledező házak romjai, a málló vakolatok, a kanális szag, és a jelmezekbe öltözött figurák képében talált rám. Az új házak a düledezők szomszédságában, a modern olaszok és turisták a jelmezbe öltözött helyi lakosokkal olyan gyönyörű egységet alkotott, hogy egyáltalán nem volt visszataszító, inkább természetes a látvány.
Murano szigetére is ellátogattunk, ahol ugyancsak láttam ezt a régi és új kettősséget, egy téglaház egyik oldala csodásan rendbehozva, a másik oldala düledező romokban heverve. A kettőt egy bejárat kötötte össze, "New Gallery" feliratú táblával megkoronázva. Mindez igazán megkapó látvány volt.
A másik benyomásom inkább önismereti. Rájöttem, hogy nekem a képek helyett a többi érzékszervemmel felfogott élmények sokkal intenzívebben maradnak meg. Egy-egy szagot, amit a piacon éreztem, a hangokat, énekeket az érdes márványt mindennél jobban fel tudom idézni, míg a képek homályosak, elhalványulnak.
Sokmindent átéltem, magamba szívtam a tömérdek embert és most fáradtan de feltöltődve, egy karneváli maszk és egy fülbevaló társaságában táplálkozom az élménnyel.
Az biztos, hogy valamikor nyáron visszatérek ide legalább 2 napra, mert Velence többi részét is látnom kell.

Most pedig íme az albumom, a képek beszéljenek és ne én:

Album Velencéről

Ja, a fülbevaló, amelyet beszereztem. Nehogy már a fülbevaló őrült pont Velencét hagyja ki nem? :-)

Suli

Ja, túl vagyok az utolsó vizsgámon is! :-)
Már ki is javította, és négyest kaptam.

három db 4-es és kilenc darab 5-ös.
4,75-ös átlagom van :-))))

Utazás előtt.

A családomon kívül, bár tőlük várnám leginkább, minden más embertől, aki törődik velem, megkapom azt a néhány jó szót és bíztatást, ami ahhoz kell, hogy érezzem, jó úton haladok. Jó érzés, hogy néhány ember büszke rám azért, amit elértem, és ezt ki is mondják. Bár kissé csalódott vagyok, ha arra gondolod, hogy ezt pont a családomtól nem hallom eleget, vagy egyáltalán.

De jövő héten megyek Velencébeeee!!!!
Egyelőre úgy néz ki, egyedül. De lehet, lesz utitársam is. Még ki tudja. :-)

...

Asszem megyek Velencébe a karnevál kezdetére.
Valószínűleg egyedül.

hét köz napok

Már csak 2 vizsgám van. A holnap light-os, mert 2 évig ezt tanultam az újságíró suliban.
A jövő péntekitől félek egy kissé, de eldöntöttem, akkor is sikerülni fog, mert nem halasztok egy tárgyat sem.

Sütizünk a lakótársammal. Imádom, hogy van egy rólam elnevezett cukrászda a szomszédban, és még finom sütiket is árulnak. :-)

Bele vagyok buzulva a horoszkópba. Van jó kis programom már, amivel születési, összevetős meg éves horoszkópot is lehet készíteni. Ha vége a vizsgáknak, otthon nekiugrunk a tesómmal.

Állást is keresek. Kinéztem egyet, hétvégén el is küldöm az önéletrajzom. nem hinném, hogy sikerül, de legalább tapasztalatot szerzek az inetrjúk terén.

A horoszkóp miatt pedig egyre jobban ismerem önmagam. :-) Pl. hogy a lekesedésem olyan mint egy nyíl, a nyilas aszcendesn miatt. hamar lelkesedek, de egy idő után elmúlik, és leszálll a nyíl, amely addig egyenesen ívelt felfelé. Ezért nekem küllön jó, ha olyan dolgot találok, amelyben a lelkesedésem nem száll alá, hanem állandó, és kitartok. Mert így ellent tudok állni önmagamnak és a könnyelműségemnek, hogy mindent félbehagyok. Már többször sikerült ezen felülkerekednem és igazán jó érzés volt. Ugyanez a lelkesedés vonatkozik az emberi kapcsolataimra is.

Néhány dolgot tudok a jövő évre is, mert egy olyan horoszkópot is csináltam, és a lakótársam anyukája, aki tanult asztrológiát, elemezte egy kicsit. Idén a család kerül előtérbe és a szerelmi kapcsolatok, melyek hatással vannak a családi életemre. Nah kiváncsi vagyok...

!

Végre volt két olyan napom, amikor igazán kipihenhettem magam. :-)
Jólesett olvasni, filmet nézni, tornázni, meg hasonló kényeztető dolgokat végrehajtani.

Gyász

Köszönöm annak az autósnak, aki a hazafelé vezető prérinél a kanyarodósávban nem hogy nem engedett át, de még majdnem el is ütött, és ki is kabált, hogy "hülye kurva".
Köszönöm, hogy hazáig bőghettem miatta, miközben a gyalogátkelő nélküli élessarkon mentem át, hogy a nem közlekedő BKV helyett gyalog hazajussak, nem egészen 35-40 perc alatt.

...

Én nagyon szeretném, hogy az a sok ember, aki a saját kis szara miatt megkeseríti mindenki más életét, megkapná a jól megérdemeltet a sorstól.
Íme az ország, ahol a "dögöljön meg a szomszéd tehene" elv és az irigység vezérel mindenkit.
Talán ha nem mindenkinek saját maga lenne a fontos, hoanem megtanulnánk egymás mellett élni és támogatni egymást, akkor nem tartanánk itt. Csak bele kéne gondolni.

...

Rüdiger Dahlke egyik könyvében azt olvastam, hogy az az ember, aki forgolódva alszik, alvás közben sok-sok pozíciót vesz fel, az alapvetően az életben folyton keresi a helyét.
Én is így szoktam aludni, és tényleg keresem a helyem az életben. De még minidg nem találtam meg. Néha arra gondolok, hogy ez csak erőlködés, mert lehet hogy ott vagyok jó helyen, ahol vagyok, és csak bennem van meg az a vágy, hogy ugyanúgy valahol érezzem magam.