Hát mi az nekem...!

Már szégyellem bevallani, hogy 5-öst kaptam Magyar filmtörténet vizsgán. 5-en voltunk, és én voltam az egyetlen, aki a legkevesebbet beszélt, és a legjobb jegyet kapta.
Kedélyesen elcsevegtem Kelecsényi tanár úrra, aki egyébként a konzulensem és apám korabeli. Azt hiszem én "vonzódom" ehhez a hatvanas korosztályhoz, akik műveltek és ezt át is tudják adni a későbbi nemzedékeknek. :-D
Jó volt a vizsga, még érdekességeket is tudott mondani, és aztán még a végén hozzátette, hoyg látja, tudja maga, csak néha ki kell húzni. :-D

Itthon persze megint elvágtam a kezem. A büdös picsába, már kezd elegem lenni ebből. Ez most jobban fáj, de szerencsére nem vérzik annyira. Átok az áles késekre és a csúszós, szikkadt zsemlékre!!!!

Egyszerűen csodálatos!

 Weöres Sándor: Valse Triste

Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.

Étel!

A szakdolgozat leadását követő fellélegzés arra volt elég, hogy ismét kétségbeessek, messze még a vég, beadandó, szóbeli és újabb beadandó, és hivatalos ügyintézések várnak rám. Közben zajlik a munkakeresés is, több kevesebb sikerrel. De erről majd adott időben. Ma ismét szóbelire készültem, és bár a múltheti érzelmi sokkon túl vagyok, éreztem, nagyon nyűglődök. A feszültséget és a "nemakarom, neeeem neeeem" érzést három dolog fordította kedvezőbb irányba. Jó sok kötelező filmet nézhettem, amik között volt pár szuper alkotás, a hétvégét borongós és hűvös idő kísérte, és elterveztem, hoyg a feszültséget főzéssel vezetem le.
Végül paradicsomleves és túrógombóc lett a menü. Előbbi rántása most kicsit csomós maradt, viszont kárpótolt az íze, mert most zellerkockákat is raktam bele, ami nagyot dobott az élvezete. Túrógombócot életemben először csináltam, de jól sikerült, és nagyon nagy sikerélményem lett tőle. Mi nekem egy évszázadnyi magyar filmtörténet, ha ezt is képes vagyok megcsinálni? :-D
Íme: