Nagyon buta az az ember, aki engem, mint személyt, az alapján ítél meg, amit a blogomba írok magamról. Már a szakdogámban is azt jártam körbe, hogy a blog mennyire egyezik meg a személyiséggel. És habár ad egy bizonyos képet arról, aki írja, koránt sem annyira, amennyire kellene.
A megnyilvánulás, akár írásban, akár szóban behatárol. A blog még ennél is szükebbre szabja a személyt, hiszen adott egyén saját szűrőjén keresztül mutatja meg a világot. Én is szelektálok, idő, erős hiányában, valamint kedvtől függően posztolok arról, amiről akarok.
Mivel a blogot főleg egy szűrőként használom, amely segít, hogy kiadjam magamból a feszültséget káros következmények nélkül, ezért valószínű, adott időszakban a negatív felhangú élmények nagyobb hangsúlyt kapnak.
De ha valaki ezek alapján szemlél, vonja le a következtetést, akkor mélységesen csalódott vagyok. Mert az azt jelenti, hogy nincs meg benne az a nyitottság és elfogulatlanság, amellyel szemlélni tud más embereket bekategorizálás nélkül.
Még én sem ismerhetem magamat, mert báb módjára olyan helyzeteket és érzéseket produkálok, amelyek nem kacsolódnak szervesen az énemhez. Ez az a sablon, amelyet a környezetem nap mint nap rám aggat. Én is csak egy szűrőn keresztül szemlélem magamat, és próbálok, jelzem hasztalanul, egy személyiséget nevelni magamból. Értékelek bizonyos dolgokat magamból és ezeket leszűrve, megrágva, megemésztve és kiköpve tálalom itt. Tehát többszörös szűrőn keresztüljutva jelenek meg itt, tehát nem is biztos, hogy az itteni személy, a virtuális bloodflower valóban én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése