Hét Vég!

Hétvégén anyu töltöttpaprikája által lettem kényeztetve :-)
Pedig mondták. :-) Állítólag többször is. De hát ha odafigyeltem volna, akkor nem lett volna ilyen jó meglepetés. Anyu egyébként sunyi. A lefagyasztott töltöttpaprika mellé még fagyasztott húst is tett be nekem. Pedig nem szívesen fogadom el tőle, amíg még nincs rendes munkája. Bár már megint esélyes egy újabb, de még nem merem elkiabálni.

Hmm és persze találkoztam volt osztálytásnőkkel, amit ha jól nem emlékszem, írtam is vala. és ettem, fagyikelyhet. És még mindig nem pihentem ki magam, de már azon vagyok, mert vége a vizsgaidőszaknak. A legutolsó vizsgám is négyes lett. Úgy néz ki, tiszta 4-es az átlagom, amire nagyon büszke vagyok, mert munka és egyéb elfoglaltságok mellett is meg tudtam csinálni.
Nyárra beterveztem soksok sétálást, francia tanulást és az angolomat sem ártana egy kicsit felfrissíteni.


A hétvége a mozizásé volt:

Na ez is az, ami nekem a 40 éves szűz. Nagyon sok a káromkodás benne, de ha elvonatkoztatom, akkor összepisilem magam a röhögéstől. Nagyon tetszett, igazán vicces, és meglepően épkézláb sztorija van.
Rajzoló lány érettségibálon megismerkedik egy japán fiúval, és kimegy erotikus hostessnek Tokioba. Lassan felderít egy gyilkosságot, bár a film végére nem tudni, mi volt a manga, és mi volt a valóság. Kicsit a japán filmekt vágási technikáját majmoló film, a látványvilága nagyon élvezetes, van benn pár eredeti ötlet, de a végére már nem tudtak vele mit kezdeni, és gyorsan elmosták az addig fülledt és ködös hangulatot, hogy valahogy befejezhessék.



Hát ez elég nagy csalódás volt. Egy fokkal jobban tetszett, mint a Da Vinci Kód, de annyira tettenérhető benne minden tudománynak álcázott fantasztikum. Tom Hanks sincs már abban a korban, hogy a fürdőgatyás kinézetére gerjedjen bárki is. Ewan McGregor viszont zseniális volt, persze elfogult vagyok, hiszen egyik kedvencem, de Armin Mueller Stahl mellett nem volt senki, aki értékelhető színészi alakítást nyújtott volna. Az egyetlen pozitívum a film látványvilága volt.



Soha nem tudom eldönteni egy Park Chan-wok filmnél, hogy tetszik-e, vagy nem . De meghatározónak nagyon is az, és még nagyon sokáig nem fogom elfelejteni, ahogy az Oldboy-t sem.

Vég!

Vége az utolsó vizsgámnak!!!! :-))
Olyan öröm ez, nagyokat sóhajtozom, és még mindig nem merem elhinni! :-))

Szegény lakótársam csak hétfőn indul el göröghonból, és netezni sem tud, uh. most duplán csalódott. De sok erőt és kitartátást kívánok neki, nagyon jó lesz, ha végre hazaér.

Most itthon vagyok, egy jó kis barátnős találkozón, pihentető alváson és filmnézésen vagyok túl.
Ollyan jó, hogy végre bűntudat nélkül csinálhatom azt, amit szeretnék. :-)

...

Nagyon elegem van a tanulásból. De már csak egy kicsi, és végre vége. :-)
És lesz két hónapom tisztán, amikor az időmet csak magamra kell fordítanom. Még le is barnulhatok, remélem lesz időm és persze erőm nagyokat sétálni, elolvasni minden könyvet, amit kivettem a könyvtárból.
Azt hiszem már leereszthetek.
ma egyedül alszom, cica lenn pihen egy ketrecben. De legalább hagy aludni tovább, mint hat óra. Mostanában, ha meghallja az ébresztőt, és nem látja a fényt, vagy hogy mozgok, akkor addig kaparja az ajtót, amíg fel nem kelek. Remélem, csak azért, mert fél, hogy elalszom...

:-)

http://invitel.hu/ipolyvolgye/titkosvagyak.htm

Manapság

Mustársárga az ég alja, dörög, villámlik és esik az eső.
Jó lenne most egyet sétálni. Felfrissülnék.
Csak éppenséggel tanulni is kéne végre. Nem hanyagolhatom el a legutolsó vizsgámat.
A cica egyre inkább macskához híven beszél, vagyis nyávog. Most éppen, nem tudom mire mondta azt, hogy:
Máu. Máu. Mááááu.
:-)

Rendelj!

Érdekes módon, tesóm mindig reagál a blogban írt dolgaimra. Bár a saját módján, azért segíteni akar. Barbel Mohr könyvéből idéz:

"az univerzum már most
megadja neked mindazt, amit kérsz tőle....

Minden jelenlegi állapotod a te rendeléseid következménye.

Mivel eddig tudatalatt rendeltél.

PL az olyan megjegyzésekkel ,hogy "utálom a munkám, a főnököm,
faszok a kollégáim"

tudatalatti megrendelést adsz le,
és az univerzum megadja neked az utálatos munkát,
főnököt és a fasz kollégákat :Đ

Kezded kapiskálni?

Ha rászoksz arra, hogy életed lényegesebb és jelenleg akár kellemetlen részeit is tudatosan rendeld, akkor már közelebb kerülsz ahhoz, amire valójában vágysz."


Panaszkodhatnékom van. Akkor is. Meg nagyon elegem. És igazságtalannak tartom, hogy a körülöttem lévő emberek mind panaszkodhatnak, meg kiakadhatnak, engem meg mindig visszafognak. Attól, hogy tőlem nem ezt szokták meg, még lehet nekem is rossz napom.
Miért kényszeríti rá a társadalom az emberekre, hogy magukba fojtsák a rossz érzéseiket?
Senki nem érti meg, hogy jobb, ha kiadjuk magunkból?
Hát nem sokkal jobb egy tányértörős fél ra, mint egy hét, amikor az emberek hangnemében érződik a sértettség?
Ez most nem tudom hogy jön ide, de kijött belőlem. :-)
Azt hiszem, részben ezért is írok blogot. Nem érdekel, hogy mennyire intim, de ha nem adhatom ki magamból, és felrobbanni sem akarok, és rázúdítani sem egyetlen ártatlan emberre, akkor kénytelen vagyok leírni. Ez a hátránya a magánynak. Nincs kinek elmondanod a legfontosabbnak ítélt gondolataidat.

Gon dolatok!

Kezdek megint megcsömörleni. Olyan jó üvöltözhetnékem van, de megakadályoznak a gátlásaim.
Nem tudom mibe, de megint kezdek összezuhanni. És nem segítenek a "Még mielőtt beledőlnél a kardodba." és hasonló megjegyzések. Egy kis megértés segítene. Egy kis hallgatás, és csendes megértés.
A tanácsra már nem is gondolok, hiszen nincs semmi értelme. Egy ember tanácsa arról az emberről szól, nem pedig rólam.
Kicsit félek, nem ez nem igaz, néhanapján egyenesen rettegek, hogy mi lesz velem. Nem akarok egyedül lenni a gondjaimmal, mert nem tudok őket kezelni. És sajnos az sem számít, meg tudom-e beszélni valakivel, vagy sem. Senki nem érti, mindenki csak a saját elképzeléseit , a saját véleményét sulykolja, és eszébe sem jut, hogy megkérdezze, hogyan segíthetne valójában.
Utálom, ha választanom kell. De most már tényleg itt az ideje, hogy válasszak.
És egyik megoldás sem jó. Nagyon félek tőle, mert amellett, hogy jó származik belőle, persze ebben nem vagyok biztos, amellett egy biztos rossz is származik belőle.

Az a baj, hogy tudom, mit akarok, és dühít, mégpedig nagyon, hogy nem vagyok képes megtenni, mert valami visszatart. Hát ez van. Így is, úgy is rosszul járok. A fene vinné el.

mun ka...

Hogy én néha mennyire tudom utálni a munkahelyemet.

Nézz!

Nehezemre esik elismerni a Szabadság, szerelem! után, hogy Goda Kriszta valamit nagyon jól csinál, de kénytelen vagyok. Tény. Minden elemet vegyített, ami sikeressé teszi a Kaméleon című filmet. Jó hangú karakterszínészeket, egy lehengerlő, személyiség nélküli de bársonyos hangú főszereplőt, a magyar "sztárszínészeket", és egy csavaros, egyáltalán nem eredeti, de annál hatásosabb történetet egy csóró fiúról, aki pénzt akar szerezni mindenáron.
Még az sem volt véletlen, hogy a végefőcím alatt szóló számot a megasztáros Rúzsa Magdival énekeltette el. És persze az is látszik, hogy mesteri kezek munkálták és formálták Goda Kriszta képességét, hogy egy magyar filmet egyértelműen külföldön eladhatóként készítsen el.
Kíváncsian várom a jövő évi Oscart. Ha nem lesznek nagy húzónevek, még meglepetésk is érhetik a készítőket.
És végre Kulka sem tagadhatta meg igazi lényét. :-)

Ez a film egyszeráen tökéletes.

Nézz!

Jah, majd elfelejtettem, hogy ezt is láttam a hétvégén.
Eszméletlen jó:

Munka. Meg egyebek, de a végére jó lesz

A mai napom nem indult a legfényesebben.
Idegesít, ha az utolsó pillanatban a nyakunkba akasztanak olyan munkát, amit nem is nekünk kéne csinálni, és utána még a technika ördöge is belezogorázik.
Gyűlölöm, amikor a legnagyobb munka közben a többi ember fontoskodik, és azt hiszi, hogy én csak szórakozásból fénymásolok munkaidőben. Meg azt is, amikor nekem kell megszerelnem a nyomtatót, meg kiszedni belőle a lapokat, mert minden hónapban elromlik, pedig vadi új.
Már elbőgtem magam a fénymásolás közben, olyan ideges voltam.
Pedig tudom, nem éri meg, ráadásul kínos, mert mindenki látja.
De annyira idegesítő és megalázó dolgok történtek velem, hogy nem bírtam tartani magam.

Persze közben ott van a szó szerint "idióta" terhes kolléganő, aki nem csinál szinte semmit egész nap. Míg mi kidolgozzuk a belünket, ő tötyörög. Emberhiányban vagyunk, de neki eszébe sem jut megkérdezni, hogy mit is segíthetne. És nem rosszindulatból, úgyhogy még egy jót veszekedni sem lehet vele. Merő hülyeségből. Egyszerűen az alap dolgok nem jutnak eszébe, nem is figyel oda, nem foglalkozik vele, semmi nem jut az eszébe. Számtalanszor el lett mondva neki, a gépet kapcsolja ki, miután végez, írjon számot a napi jelentéshez, de nem csinálja. És nem azért, mert nem akarja, hanem mert HÜLYE!

Persze a nap végére felvidultam, de nagyon nehezen ment. Jó lenne értelmesebb emberekkel együtt dolgozni, akikkel lehet két szót váltani, és nem csak a bamba tekintetet és a 10 szókincsre korlátozódó válaszokat kapom.

Aztán megtudtam, hogy 3-as lett a pénteki szociológia vizsgám. :-) Pedig megint azt hittem, hogy elcsesztem.
Már csak egy vizsga van hátra, azt is meg tudom csinálni legalább 4-esre.
ha nem 5-ösre. :-))
Eddig nagyon jók lettek az eredményeim, az előző és a mostani félévem együtt pontosan 4-es átlagot ad. Tényleg nagyon remélem, hogy ez elég lesz ahhoz, h maradjak államin.
Tesóm megígérte, hogy ha nem, akkor seggberúgja magát. Mondtam, ebben benne vagyok. :-)
Meg rajta kívül van még egy őrangyalom is, aki lecseszett, h ne görcsöljek, hanem inkább legyek büszke magamra, hogy ilyen redményt értem el. :-D

Holnap lesz webkamerám! :-)))
És átmegyek a CIB bankhoz. Meg megyek könyvtárba, és kiveszek jó kis olvasnivalókat :-)

Hét vég!

Nah, meg is lenne a pénteki 2 vizsga is.
Kicsit másképp alakult, mint ahogy terveztem, mert a negyed 4-től 7-ig kihirdetett szóbeli elhúzódott, így a kezdetektől ott szobroztam, és úgy, hogy a végén 5-en mentünk be egyszerre, fél 8-kor kerültünk sorra. Utánunk még vártak vagy 6-an.
Közben a pofátlan nappalisokat legszívesebben megvertem volna. Nem érdekelte a kis taknyosokat, h mindenki menne haza, hogy az osztálytársaim másnap vizsgáznak, hogy egy másikat várnak a gyerekei, szépen és pofátlanul tolakodtak be. Közben még két idióta osztálytársamat is hallgatnom kellett.
Ahhoz képest, hogy majdnem felrobbantam, ötös lett. :-)

Utána este fél 10-re értem haza, még egy picit elidőztem a Ferenc téren, ahol egy 3tagú zenekar jazz zenét játszott, és borzasztó jól esett a lekemnek. De siettem haza, nehogy a cica készüljön éhen halni. :-) De szerencsére kitartott, amíg megjöttem.
Aztán reggel, lehet, hogy bosszúból, de felvert.

Szombaton hazamenetel, előtte az indulásig takarítás(két és fél órán keresztül), utána macsek ledobva megőrzésre, siet vonathoz, otthon anyuval trécsel, közben vásárolnivalót néznek.
Otthon macsek és kert szemrevételezés, filmek és könyvek begyűjtése.

Ezeket láttam:


Meg még régebben ezt:

Ma nagyon ki voltam, sok volt a meló. Már csak egy vizsga van hátra, azt is megpróbálom 5ösre megtanulni, remélem sikerül. Bár miért ne sikerülne? Hiszen van vagy két hetem, egy közepesen nehéz vizsgára.

Most már a cicussal vagyok itthon. Kicsit félősebb a műtét óta, mondták a megőrzésben.

De valami elmondhatatlan nyugalom az, amit érzek, miközben ülök, pötyögöm a betűket, csend van a fejemben, a cica pedig nekidönti a fejét a lábamnak és úgy alszik. Hát hiába, a mostohaanyu is jó, ha nincs az igazi. :-)

És vettem egy szép növényt:
Kicist még koszos szegény, le kell tisztítanom.

márcsakegykicsmárcsakegykicsimárcsakegykicsi!

Igen. Hisztis vagyok! Marhára unom. Már komolyan a macskának nyavalygok, ami eléggé érdekes audiovizuális élmény.
De kitartok.
Már csak a pénteket kell elviselnem. A következő 2 hétben pedig egy egyszerű vizsgára kell készülnüm. Úgyhogy péntektől igazából vége.
Most esik az eső, villámlik, érdekesen nedves a szomszéd háztető. Valaki tuctuczenét hallgat. A macska az almot fedezi fel. Az auutók verik fel a vizet.
Én meg arra gondolok, hogy mindjárt vége, és olvashatok, filmet nézhetek, bulizhatok a barátaimmal(mert kezd kialakulóban lenni egy baráti társaság), fotózhatok, stálhatok, csavaroghatok, mehetek haza, úszhatok, jógázhatok, gitárórára járhatok, vásárolhatok, végre megvehetem a szobámba a fluoreszkáló égitesteket, amik anniyra hiányoznak a mennyezetről. Mindezt masszív bűntudat nélkül.

Már csak egy kicsi. Már csak egy kicsi. És várnak az olvasandó könyvek!

Agyalá sokk!

Az a nagy bajom, hogy görcsölök azon, hogy fogok megélni jövőre.
A várható zero cafeteria miatt nekem most meg kell vennem a bérletet, ami 10ezer felett lesz. kajaegyet sem fogok kapni. Viszont bliccelni nem tudok, mert még jövőre is kell suliba járnom.
Fizuemelést sem fogunk kapni. Gondolom majd arra fogják, hogy úgyis kevesebb adót fognak levonni. Nem mintha ez az én fizumon anniyra látszódna.
Én szeretek egyedül lenni, de néha rossz, amikor az ember tudja, hogy se párja, se családja, akitől anyagi segítséget remélhet.
Nem is értem, de néha előjön bennem ez az érzés, és elfog a rettegés, hogy nem fogom bírni az anyagi terheket. És haza kell költöznöm, újrakezdeni az ingázást, a későig tartó sulibanlevést, még több szabit kell kivennem, nem fogom tudni majd az óráimat behozni, amiket lecsúsztattam, és egész nap fáradt leszek.
Ezek a rossz gondolatok néha annyira magam alá temetnek, hogy nem látom, hol itt az alternatíva.
Nem valami jó ilyeneken agyalni, de nem tudok ellene mit tenni.
Tudom, hoyg leghamarabb 6 hónap múlva kéne erre gondolnom, de marhára félek, hogy megint újra kell kezdenem az egészet, amit idáig felépítettem.
És jó, mert jól érzem magam, és nem akarom ezt feladni.

Villamos!

Nem mondhatni rám, hogy nem vagyok színházszerető ember.
De amikor reggel a körúti villamos bemondójából meghallom reggel fél 7-kor, hogy "Wesselényi utca. Pár lépés a Madách színház", akkor én komolyan ideges tudok lenni.
Nekem semmi kedvem álkedves színészeket hallgatni reggel, amikor álmosan megyek munkába, hanem a személytelen hangot szeretném visszakérni.

Vall Ás!

3-as lett a vallás vizsgám!
Életemben nem örültem még ennyire jegynek!
Azt hittem, megbuktat, mert úgy éreztem nem lett jó, amit írtam. :-)
De mégis jó lett.
Annyira boldog vagyok! Már cska 3 vizsgám van, és túl vagyok a féléven.
És most örömömben ugrálok és hot-dogot ezsem(persze házi készítésű).
:-))))

Boci!

Láttam boci mintás tejesüveget. Még kupakja is van. :-)
Nekem olyan kell!
ég jó, hogy nincsenek nagy igényeim!

Vizs gálat!

Most esztétikatörténetet tanulok, és mi tagadás, módfelett élvezem.
Amúgy nem hiszem, hogy normális lennék. Azt mindenki döntse el, hogy jó ez így nekem, vagy nem.
Történt ugyanis, hogy a múlt hétvégén nem bírtam annyit tanulni, mint akartam.
Egyszerűen nem ment a fejembe a Görög-római irodalom múfajai vázlat. Nem tudok vázlatból tanulni. Képtelen vagyok. De könyv csak úgy volt megadva, hogy az órai anyag vonatkozó részeit ki kellet volna mazsolázni. Megtettem, és szín ugyanaz jött ki, mint ami a vázlatba volt leírva. Na szóval még az agyam is zokni volt, de sebaj, majd sikerül.
Na ma már fél 6-kor fenn voltam, 8-ra mentem vizsgázni, közben HÉVpótló után rohantam, mer persze ezen a hétvégén Árpád híd és a végállomás közöt nem jár a HÉV.
Beeste háromnegyedre, bementünk hárman, elsőnek feleltem. Makogtam. Szó szerint. Még a bőr is lesült a képemről, hogy nem jutott eszembe a mentőkérdésre a válasz. Vagyis hogy Vergiliusz milyen műfajt írt még mondjuk az eclogákon kívül.
Na ja, tuuuudom, eposzt pl., Aeneist.
Tudom. Abból érettségiztem latinból.
Pfff

Na szal mondom magamban, miközben értelmesen magam elé nézek, a választ kutató tekintettel, hogy csak 2 vagy 3 legyen.
Erre:
Emese: "Jó lesz a négyes?"
Hogy jó? Hogy jó-e???
Köszönjük Emese, jó lesz nagyon az a négyes. :-)
És amióta hazajöttem mit csinálok? Görcsölök azon, hogy én azt a jegyet tulajdonképpen meg sem érdemeltem. Meg hogy nem is igazságos, és hogy nem is értem, mire kaptam. A másik énem el akar küldeni a fenébe, amiért ilyen hülyeségek jutnak az eszembe. De tényleg! Normális vagyok?
Na amúgy meg kárpótoltam magam, mert a "könnyű" Nem világvallások általános jellemzése vizsgámat olyan gyönyörűen elszúrtam, hogy nagyon.

Már fáradok. De nagyon. Végét járom, de még meg kell acéloznom magam, mert hátra van még 3. Könyvtárismeret, amit átraktam most péntekről 27-re. Így jobban jövök ki, mert nem kell szabit kivennem. Pénteken elmegyek hamarabb a melóhelyről, és csak 2 vizsga lesz. Szociológia, ami eléggé húzós, és esztétikatörténet SZÓBELI!!! Ez is érdekes lesz.

Most olvasom Platónt, a macska a változatosság kedvéért át akarja harapni a csuklómat.
De nem hagyom neki, mert friss vagyok, és még van erőm teregetni is! :-D

Hét Vég!

Örül a pici buksim, mert 4-es lett a pénteki másik vizsgám is.
Most egyelőre így alakul az átlgom, amiért nagyon büszke vagyok magamra:
5,5,5,5,4,4,3 :-))
Ráadásul rájöttem, hogy nagyon kevés anyagot kell A nem keresztény világvallások vizsgára megtanulni. És a hivatalos bölcsészoldalunkon még segítség is van hozzá.
Kis gyógyír a sebemre, amit a szombati és vasárnapi szöszmötölés ejtett az akaraterőmön. Nem bírtam tanulni. Vagyis ez azért túlzás, de kevés volt, és lassan ment.
És mellette filmekkel lazítottam, és átkoztam a felettem lakókat, akik ilyenkor, a hosszú hétvégén kopácsolnak hajnal fél 1-kor.

Amúgy horkol a macska a babzsákban. Horkol. Meg vadászik. Meg murrog, meg hörög, és néha nyávog is, ez viszont éber állapotban, ami tőle nagyon is furcsa.



A régi klasszikus, gyönyörű brit akcentusú színészekkel és Paul Bettany meztelen hátsójával. :-)


Ez nem tetszett annyira, kissé hosszú és nekem túl melodramatikus, a színészi játék sem jött be annyira, de egyszer meg lehet nézni.



Ez viszont messze felülmúlta a várakozásaimat és az igényeimet. Igaz, hogy egy minőségben jó, de hiányos, és emberi árnyékokkal teletűzdelt kamerás verziót láttam, de kb. ugyanazt az élményt hozta, a maga "csavaros" sztorijával, mint annak idején Az ördög Prádát visel.

Ezt még nem tudom, de ígéretesnek tűnik: