Azt hiszem, hogy magamba plántáltam a lassan de biztosan elvet. Félek attól, hogy valami elsőre sikerül, ezért inkább visszafogom magam, és fokozatosan valósítok meg mindent, amit akartam.
Csak azt nem értem, mi az, amitől félek, hogy bekövetkezik.
A hirtelen jött siker, vagy a hirtelen jött elismerés és sikerélmény mit válthat ki vajon az emberből?
És ez lenne az, amitől félnék? Erre még vissza kell emlékeznem.
Egyébként mostanában sok régi emlék, amelyeket azt hiszem elnyomva tartottam odabent, felkerül a felszínre. Nem is rossz érzés, olyan, mintha meg lenne némelyik cimkézve. Azokon, ami előkerülnek, az a cimke van, hogy "Készen áll rá, hogy végiggondolja.".
És azokra tényleg készen állok. És egyre jobb érzés, hogy ezek a cikézett emlékek és érzelmek felbukkannak, mert valahoyg felszabadulok tőlük.
Persz emég mindig vannak dolgok, amelyekkel nem merek szembenézni, de majd valahogy azok is megkapják a maguk cimkéjét a kellő időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése