2008 vége! Kitek intés!

Most épp fekszem az ágyban, Jane Austent olvasok, néha elnyom az álom, és közben azon kapom magam, hogy gondolkodom.

Megugrott a látogatottsága a blogomnak, nem tudom, minek köszönhetően. Az átlag 15-20-as IP-s kattintások 50-70-re ugrottak. Kedveseim ennyire unatkoztok? Menjetek inni meg mulatni, hogy aztán hányásban köszönthessétek az új évet!

Idén mi is volt? Hmm. Sok finom mindenségesség.
Lássuk:

Letettem gyorstalpaló után egy nyelwizsgát, befejeztem egy sulit, amelyet OKJ vizsgával és szakdolgozattal koronáztam meg. Elkezdtem a várva várt szabadbölcsészetet, ami eddig jól megy és szeretem is, bár sokan leszólják, és le is nézik. tehát egy másik suli. Így visszagondolva nem hiszem, hoyg normális lennék. Nyugtával dícsérd a napot. Túl vagyok megint egy fura betegségen, tavaly is kijutott belőle novemberben. Elkezdtem gitározni tanulni. Van egy laptopom, ami nagyban megkönnyíti a virtuális életemet, és azóta is képzem vele magam, hogy a kibertérben ne karambolozzak semmi rosszal. Megjelent nyomtatásban, életem első néhány cikke, igaz, egy sulis lapban, de minden kezdet nehéz. Ha valamit kihagytam volna, akkor kövezzetek meg érte. Vagy inkább mégse, abból most elegem van. :-)
Munka, párkapcsolat, család, és emberi kapcsolatok terén semmi változás, de azt hiszem, erre ebben az évben nem volt szükség. Erre való 2009, ebben biztos vagyok. A fentebb említettek komoly változás előtt állnak.

És mi is lesz?
Lássuk:

Jövőre munkával, vizsgákkal, esetleg folytatódó sztrájkkal és orvoshoz rohangálással kezdem az évet. Kedves lesz. Persze az első pár napban még pihi meg tanulás, de utána masszívan fel kell készülöm bokros teendőimre. Kicsit tartok tőle, hogy nem lesz majd ezenközben másra időm, és szelektálnom kell. Ha vége mindennek, akkor költözök februárban, és ezzel egy új fejezet és új élmények várnak rám. Sziruposan és istentelenül közhelyesen hangzik, de momentán ez jutott eszembe.

No eddig meg volt az összegzés, és meg volt a jövőbeni tervek leírása. De hogy mit szeretnék, azt még nem írtam le.
Lássuk:

Szeretnék tengernyi időt, hogy azt se tudjam, mit kezdek vele. Ez valószínűleg meg fog valósulni a pesi lakhely miatt. Szeretnék egészséget és cselekvőkedvet. Új embereket megismerni, és elmélyíteni egyik-másikkal a kapcsolatot. Jól, de legalább tűrhetően gitározni. Piszkosul sok könyvet olvasni. Nagyokat sétálni, és bejárni Pestet, ismerni minden kis utcát, zugot, mint a tenyerem. Szeretném, hogy mindenre maradjon pénzem, és ne kelljen semmi olyanról lemondanom a pénzhiány miatt, ami számomra fontos. Jó jegyeket szerezni a vizsgáim után, hogy bebiztosíthassam magamnak az államilag finanszírozott képzési formát. Szeretnék nyáron elmenni nyaralni, ha máshova nem, a romantikus Sartiba, de lehet más is, mondjuk Velence, mert ott még nem jártam. Szeretnék megtanulni görcsölés nélkül élni, lazítani és nagyokat pihenni.

Hát ennyi. Egyelőre. De gondolatban úgyis kibővítem a listát, mert mit ér az élet, ha nincsenek vágyaink.

Vágyakkal teli boldog és békés új évet kívánok mindenkinek!

Kő!

Az állapotom, ha nem is rohamosan, de javul. Hozzá kell tegyem, a kommenteket nézve, hogy a doki szerint az egészet(vérzés görcsök stb.) valószínűleg egy kis kő okozta. Nem vese, hál istennek, de azért ez sem bíztató. Hát nem gondoltam volna, hogy valaha kikristályosodik bennem bármi. :-)
Erről eszembe jutott a Krokodilok bölcsessége, kedvenc filmem, egyik jelenete, melyben a főhőst alakító Jude Law épp lézerrel törte össze egy kislány vesekövét. Hogy megnyugtassa, elmesélte neki, mutatva is, hogy az egyes érzelmek hogyan, milyen formában kristályosodnak ki az ember szervezetében. Még mindig találok komoly mondanivalót ebben a filmben, és egyszer megint belemélyedek, hogy megnézhessem.
Amúgy utána olvastam amolyan ezoterikus körökben, mit is jelentenek az ilyen, és hasonló problémák. Hólyaghurut, felfázás, vese- meg hugykő meg hasonló, főként nőket érintő bajok és kellemetlenségek.
Nagy vonalakban ezeknek a lelki háttere az elengedéssel foglalkozik. Elavulttá vált lelki problémák nem megfelelő, vagy túlzottan sürgető elengedése. Valamely probléma, amelytől égető módon meg akarunk szabadulni, de az elegedés fájdalmas, erő kell hozzá. A lelki szennyeződés nem megfelelő úton való eltávolítása(nem a húgyvezetéken keresztül). Megoldásként hagyni leülepedni a lelki életet, nem sürgetni semmit, de higgadtan és őszintén végiggondolni, mi az, amely lelki probléma vagy beállítódás életünkben már nem okoz gondot, mi mégis ragaszkodunk hozzá. Megpróbálni értékelni életünknek ezt a szakaszát, és könnyű szívvel elengedni azt, ami eddig nem sikerült.
Nálam ez elég helytálló, a költözés, a család körüli cívódások és a kicsi és gyámoltalan kislány szerepéhez, vagy a segítség eltaszításához ragaszkodó személyiségem éppúgy kiválthatta ezt. Nem mondom, hogy nem hajlam kérdése, de azért így végiggondolva eléggé valószínű. Még végig kell gondolnom ezeket az "elavult lelki problémákat", de nem most, amikor ennyi dolgom van. Nem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok mondani, de a gondolkodásből és a bölcselkedésből is meg tud ártani. Ha folyton a lelki életemmel vagyok elfoglalva, és ez a figyelem nincs egyensúlyban az anyagi világ felé fordított életemmel, akkor megette a fene az egészt. Most azt hiszem Szókratészt idéztem. :-)

Egészség!

Lehetne ez egy olyan téma, amiről úgy gondolom, nem tartozik senkire. De hátha tanul/megért belőle valamit az, aki olvassa.
A tegnapi bejegyzésem hangulatát igen, tartalmát nem befolyásolta érdemben az, amin egy hét alatt átmentem, de nagyban hozzájárult. Ha felépülök, akkor nekilátok az elhatározásomnak, és tényleg magam mögött hagyom azt a korszakot, amire utaltam. Nehéz munka lesz, vagyis remélem nem annyira.
Szóval a mai nap volt a mélypont. A nők rémálma, a felfázás megtalált. És bár sokszor saját magától is elmúlt már, amikor fiatalabb voltam, most az istennek nem tudtam kimászni belőle. Végigkísért az ünnepeket, és egy görcsös, véres hajnalban csúcsosodott ki vasárnap. A mai napon szintén, csak még kevésbé voltam kipihent és nyugodt. A sok tétova, tenni semmit nem tudó de elméleteket gyártó ember nem tudott érdemben javítani a közérzetemen. El kellett mennem az orvoshoz. Anyu elkísért, és sokszor eltolom magamtól a támaszt, most jól esett, hogy mellettem van valaki, akibe fogódzkodhatok.
A saját körzetim helyett a helyettesítőjéhez mentem el, de egy hihetetlenül emberbarát és kedves, körültekintő embert ismertem meg személyében. Látta, hogy ideges vagyok, megnyugtatott, emberszámba vett és megtisztelt azzal, hogy nem csak mindenféle gyógyszert írt fel, hanem el is mondta, miért kell szednem, és mit kell tennem. Jó az útmutatás és a józan segítség, ha az ember kétségbe van esve.
A patikus hölgy is nagyon kedves volt, és ő is jót tett a lelkemnek. Bár még nem vagyok gyógyult, de látom az alagút végét.
Bár nincs igazi tanulság, fontos, hogy körültekintő orvostól kérjünk mi nők segítséget. Ha pedig nem tudni, mi a baj, akkor rögtön orvoshoz menni, mert sajnos baj, de mi nem értünk olyan jól a testünkhöz, amennyire egy orvostól elvárjuk.
Hit kérdése persze, ki hol keresi a segítséget, és jó adag szerencsém is volt, hogy én rögtön ilyen jó helyzetbe kerültem.
Keserű a szám, mert a magyar egészségügyben ez már kirívó példa, pedig ez lenne a normális. De hiszek benne, hogy valamilyen módon még több ilyet tapasztalhatunk. Idővel...

Vége!

Sokat küszködtem, de végre rájöttem, hogy be kell fejeznem az életem egyik fejezetét. Fájdalmas, és csak a nyugalmat várom, amikor érzem, hogy így lesz a legjobb. Mert most nem jó, és tudom, hogy így a helyes. Sokat sírok. Mintha csak árnyéka lennék önmagamnak, de nem áltathatom tovább magam. nem hazudhatok, mert az csak megmérgez engem és a másikat is. csak még nem vagyok nyugodt, és azért, mert tudom, hogy még nincs lerendezve. De most meg van a bizonyosság, hogy sokáig próbáltam olyan lenni, amilyen nem tudtam. Csak akkor érzi jól magát egy ember a bőrében, ha olyat mond, tesz, és annak felel meg, ami a személyiségéhez és az egész lényével harmóniában van. Az én hibám, hogy áltattam magam, és egyszerűen hazudtam, és fentartottam egy olyan állapotot, amelyet már nem kellett volna. Túlságosan félek, hogy fájdalmat okozok másoknak, akiket szeretek, és ezért sokáig szoktam ilyen állapotokat fenntartani.
Nem mondhatom, hogy nem voltam boldog, de a boldogság nem volt teljes, mert nem önmagamat adtam.
Boldog voltam, nagyon is, de az a helyzet, amelyben régen boldog voltam, mára már nem időszerű, mert megváltoztam. Erősnek kell lennem, és elengednem. Lelkileg. Nem fizikailag.
Mert csak így lehetek ismét boldog a bőrömben és teljes. Akármennyire is fáj, tudnom kell, és tudom is, hogy jól cselekszem. Mert mindennél fontosabb, hogy a saját boldogságommal törődjek, még akkor is, ha az a tett másokból nem ezt váltja ki.

Kiskarácsony képekben

Szép, egészséges fenyő. Műfenyő. Újrahasznosítható. :-) :


Dísz a fáról, mert csak most jöttem rá, hogy ez a göm, a sok túldíszített darab között egy igazi ékszer:


Ezt még én kaptam mikulásra, de gondoltam megmutatom. Kávés csoki:


Ő rózsaszínségét pedig apu kapta tőlem. Karácsonyra és mikulásra is volt bővel marcipán, amit gyúrhattam. Ő gömbölyűsége karácsonykor két megtermett szál kolbászon csücsült. A kezdet, és a vég. Ezen a képen most egy pár kocka epres csokin kényelmesedett el:


Karácsonyi kalács, mert a kenyér ma fogyott el, a boltok viszont zárva. Más családokkal ellentétben mi mindig megállunk az "elég" mennyiségnél, amely néha a "kevés" fordul át. Ezért született meg Ő, a foszlós, enyhén édeskés, tej nélküli kalácsocska:




És akinek kezeiből megszületett:



Ezt pedig tesómtól és anyutól kaptam közösen. Lógós, színes és ezüst. :-)

Néztem sok jó filmet is, persze azért tanultam is filozófiát, de eddig, valószínűleg az 5 nap pihenő miatti fizikai leeresztés okán, nem voltam olyan jól. Már lett az egész jóból jó, holnapra meg már szuper jól leszek, és nekiállok a tömény és fincsi filozófiának.
Amiket eddig tekintettünk meg:

Karácsonyi lidércnyomás

Holiday - Nóri ihlette, és nem csalódtam, nagyon szórakoztató

Férjhez mész, mert azt mondtam - pontosabban az első 10 perc, mert annyira pocsék film, hoyg tovább nem tudtam az idióta nők eszetlen visongását hallgatni, és lekapcsoltam

10 dolog, amit utálok benned - nem is olyan rossz, bár talán Heath Ledger miatt érdemes megnézni

A szerelem hálójában - örök klasszikus, az Illatszertár remek remake-je

27 idegen igen - meglepően színvonalas és szórakoztató, ajánlom mindenkinek, sokkal jobb, mint amire számítottam

És még tervezek egy pár filmet megnézni. Pl. vasárnap lesz a Túl a sövényen, ami széntén oltári édes és aranyos mesefilm, és vicces is, azt is kötelező megnézni.

Karácsonyi jótanács!

...az egészséges, boldog ember sosem mondja meg senkinek, hogy mi erkölcsös, és mi nem. Sosem szól bele más életébe, mert megéli önmagát, és a létezés adta örömöket...

Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Kezd előjönni a karácsonyi hangulatom. Kipihentnek nem mondanám magam, de pihentebb vagyok, érzem a halászlé illatot, és kezdek megnyugodni.
Íme egy fagyöngy, amely alatt lehet finomat smárolni, és szerintem a karácsony egyik legszebb szimbólum:

Boldog ünnepeket mindenkinek!

...----...

Mivel az a szokásom, ami tényleg minden alkalommal spontán módon jön elő, hogy minden nekem címzett szövegre a végéről válaszolok, és haladok visszafelé, ezért most a napomat is a végéről kezdem, és haladok visszafelé.

Momentán hulla fáradt vagyok, de az előbb tusoltam, és előtte anyuval néztünk Randigurut, mert nagyon imádom. Az én példányomnak 2 hibája van, az egyik, hogy elég rossz a képminőség, mert szemcsés és fakó, a másik az, hoyg van rajta eredeti szinkron, de nincs felirat. Pedig olyan szerelmes tudok lenni Will Smith hangjába. :-)))

A meló semmi különös nem volt, bár nehezen telt a nap, és nagyon nyűglődtem, senki nem volt igazán a topon, mind fáradtak és nyűgösek voltunk. Asszem megint megbántottam egy-két embert, de már kezdem megszokni. :-) :-(

Próbálok túllépni bizonyos dolgokon, de hát ha engem valami zavar, akkor megpróbálom megoldani, és nem a szőnyeg alá söpörni. Nem hinném, hoyg az megoldás lenne.

Nemsokára megyek színházba, ez év utolsó, a Vesztegzár a Grand Hotelbennel zárok. Hevér Gáborka lesz benne, nagyonnagyon szeretem, és a Nemzetibe megyek.

Aztán az újévi fogadalmakról majd később. Csak tudom, hogy csinálnom kell valami nagyon nagy őrültséget. érzem, hogy ez a helyzet, ami most van, nagyon nem jó nekem, se biztonságot, se nyugalmat nem ad, nem érzem benne szabadnak magam, és rengeteg energiámat elveszi emiatt. Botorság, tudom, hogy a költözéssel és a környezetváltozással azt remélem, a helyzetem is javulni fog, de valahol mégis ezt érzem. Ami tény, hogy méginkább egyedül leszek és magamra leszek hagyva, no támasz, ami nekem most különösen fontos lenne, és pénzügyileg sem leszek a topon. De nem érdekel, mert ha még tovább húzom, tudom, hogy beleőrülök, és akkor kegyelmezzen Isten azoknak, akik körülöttem vannak.

Jó kérdés, de felteszem. Honnan tudja az ember, hogy a másik mellette áll és számíthat rá. Mármint ez hogy nyilvánul meg? Azt kéne érezni nem? Vagy ha baj van, akkor hogyan nyilvánul meg? Segítség vagy lelki támasz formájában?

Jegyek!

Kis szünetnek indult, és Kultúrház meg Panoráma megtekintés lett belőle. De azért jól haladok a "bazi nagy filozófia könyv" feldolgozásában.

Ami hála a jó istennek, nem sürgős, ezért tudok vele jól haladni. A decemberi vizsgáknak vége, a kezdeti beadandó 5-öshöz társult még egy művtöriből, és 2 db 4-es filmből(amit erősen szégyellek, hoyg csak ennyi lett) és egy informatikából. A másik hat vizsga, 3 filozófia, oszichológia, társadalmi kommunikáció meg vallás januárra marad. Ha tartom ezt a tendenciát, és időben elkezdek tanulni, ami nálam tegnapot jelent, akkor nem fogok átcsúszni a fizetősök közé. Amit nagyon nem akarok, de eddig, bármennyire is tartottam a közelgő eseményektől, még minden a megérzéseim szerint alakult, ami azt jelenti, hogy hallgatnom kell rájuk. Szval maradok államis, és ez így vagyon jól. Ámen.
Karácsonyra mindenkit megdobtam pénzzel, de azért kapnak kicsi meglepiket is, úgyhogy ezt is letudtam. Nincs időm a sztrájk miatt vásárolgatni, csinálja, akinek két anyja van... Vajon van ilyen? :-)

Ma kirúgtam a hámból, mert anyu féle isteni fasírtot lakmároztam, és filmet néztem, meg fogok is. Karácsonykor halászlé és bejgli lesz.
Alig várom, hoyg túl legyek a januáron, mert akkor már elkezdhetem fizikailag is és nem csak fejben a költözködést.

sár és mocsok!

Hogy én hogy utálom, hogy mások a végletekig tudnak rám hatni. Ma is az történt, hogy valaki egyetlen mondatával levert a porba, és nem tudtam visszakapaszkodni.
Utálom, hogy így hagyom másoknak, hogy tönkretegyenek. Vagyis hogy hagyom másoknak, hogy csináljanak olyan dolgokat, vagy mondjanak olyan dolgokat, amelyekkel én azt hiszem, hogy tönkretesznek.

...!

Pici tanulásba beillesztett blogolás.
Művtörit nyálazom, amúgy nagyon érdekes, csak az évszámok bemagolására nem vagyok képes egyelőre.
Tegnap meg volt az első vizsgám, informatika. Olyan csaj ült mellettem, aki tényleg nem készült semmit, az órán sem volt bent, még a writer megfelelőjét, a word-ot sem tudta kezelni, és már a vizsga felénél olyan pánikban volt, hogy majdnem bőgött. Tiszta idegbeteg volt. Úgyhogy a saját vizsgámon kívül az övének a felét is megcsináltam.
Az enyém, ha nagyon lepontoznak, a legrosszabb esetben egy hármas lesz. A többi szerintem jól fog sikerülni, csak tudjak rendesen tanulni rá. Csak idő meg energia kell, de mivel nem akarok abba a 10%-ba esni, akik állami támogatásből fizetősbe csúsznak át, fel kell kötnöm a gatyaszárat.
Meg rájöttem, hogy ha valaki negatív dolgokat hallott a suliról, az abszolút nem az intázmény, a tananyag vagy a tanárok hibája, hanem maximálisan az ottani diákoké. Ennyi nemtörődöm embert nem sok helyen látni, pedig a suli maga tök jó!
Bár ugye egyesek szerint CSAK egy főiskola, meg ház NEM EGY ELTE...
Na lépek kv-t főzni, meg tanulni...

IXOS CUBE TRAVEL!

CUBE mániám hatására újabb gyönyörűséggel hozott össze a sors.
Íme a hordozható mp3 lejátszókhoz készített utazó hangfal, méghozzá CUBE kivitelben.
Fekete, rózsaszín és fehér színekben vehető meg, a kocka oldalai funkcionálnak hangszóróként, bele van építve egy USB és egy jack dugó bemenet is, és tölthető aksit mellékelnek hozzá. Utóbbit, a kivitelezése miatt még nem sikerült azonosítanom, pontosan hogyan és miért tölti, de hát az örök szerelem titka is a lassú vagy örök kiismerhetetlenség.
Az ára magyar Forintban még nem született meg, amazonon illetve a gyártótol megrendelve 13 és 23 dollár között mozog. Hát nem olcsó a kicsike, de nagyon formás. Újabb szerelem ez!

Cím...

Hát régen voltam ennyire szarul, mint ma.
Nem fájt a fejem, de lüktetett egész nap, délelőtt óta húzott, nyomott meg minden egyebet csinált. Szédültem, mint a fene, aminek az instabilitás, lassú beszéd és járás és az állandó kapaszkodás meg támasz keresés volt az eredménye. A hányinger már a szédüléstől volt. Délutánra annyira rosszul lettem, hogy többször rámjött a visszafolythatatlan sírógörcs.
Az ég tudja, mitől.
Bár nem nagyon látszott rajtam semmi, mert nem nagyon kérdezte meg senki, hogy mégis mi van velem. Biztos elkönyvelték, hogy fáradt vagyok, vagy rossz kedvem van. Pedig a végén már majdnem belegebedtem, annyira rossz volt. És az volt a legrosszabb, hogy nem tudtam vele mit kezdeni, mert front miatt volt, amin segíteni csak alvással lehet.
Szerencsére, amint hazaestem, lefeküdtem, és bár most is iszonyat kába vagyok, és úgy érzem, egy nagy pamacs vattacukor van az agyam helyén, azért gépelni már tudok, és a látóterem sincs beszűkülve.

Amikor nagyon rossz volt, eszembe jutottak régi hasfájós emlékek, amikor még a fájdalomcsillapító sem használt, és azoon imádkoztam percenként, hogy legyen már vége. Hát rég volt.

Csak csendben jegyzem meg, és inkább magamnak, hogy a szédülés fizikai tünetének lelki oka lehet, ha az ember úgy érzi, nincs támasza...

1, 2, 3

Fenejó napokat élek. :-) Az általános fráadtságot megtörni látszik, hogy újra van kvfőzőm. Nem javult meg, hanem ki lett cserélve.
És volt jövőhétre beütemezett karácsonyi csoportos ajándékozáshoz húzás is.
Meg jó a kedve a melóhelyen.
Meg úgy minden olyan nagyon...

Igazi.

Ja és megjött az első vizsgajegyem. Jeles. :-) Beadandót írtam a középkori egyházi és világi zenéről. Persze kisebbíti az örömöm, hogy mindenkinek eddig jeles lett... :-)
Szombaton első vizsga. Következő szombaton még kettő, aztán januárban a maradék 6.

Na ideje volt...

Na csak megtörtént, amire számítottam!
Elkiabáltam, amikor azt mondtam, apám jól reagált a költözés tényére.
Mutattam neki a macskusz képét, akivel és Norival együtt fogok lakni.
És a semmiből egyszercsak elkezdte mondani, hogy azért a helyemben elgondolkodna azon, hogy az a pénz, amit kiadok albérletre, az fél év alatt félmillió forint, és ha meg van a lehetőségem a spórolásra, teszem azt egy év alatt ez az összeg, vagyis egymillió forint, akkor értelmetlennek tartja, hogy nem takarítom meg. És persze ezt is helyesen és alattomosan csinálj, a semmiből, mintegy legbőlkapott ötlet, amit egyre többször fog előhozni egyre erőszakosabban. Persze azért hozzátette, hoyg én tudom, mit csinálok. De hát kinek nem megy el attól az életkedve, ha burkoltan a fejéhez vágják, hoyg "Kislányom, mekkora hülye vagy! De te tudod!"

Nem érdekel. Leszarom a pénzt. Mindenkinek csak az a rohadt pénz a fontos, és senki nem veszi észre, hogy nem a pén a fontos, hanem az az érték, amit tulajdonítanak neki. Nem vagyok kotlós tyúk, aki csak ül a gyűjtött pénzen, és nem csinál vele semmit. Mégis mit érek egy millával? Egy év alatt megtakarítom. És ki tudja hogy 2 év múlva nem fog-e fele annyit érni? Az én fizetésemből annyit nem tudok összespórolni, hogy tényleg hitel nélkül tudjak venni egy lakást. És nem is akarok.

Olyan nagy kérés, ha az ember arra vágyik, hogy a szülei álljanak mellette? Hogy ne kelljen a döntése helyességéről állandóan győzködnie őket? Nem is értem miért csinálom. Olyan, mintha magamat akarnám meggyőzni arról, hoyg helyes, amit csinálok. Na de hát ki tudja, hogy helyes-e az, amit csinál? Csak a gyáva és lusta emberek ülnek szépen és nyugdotan, és győzködik magukat, hoyg az életük helyes...

Február!

Nos, úgy áll a helyzet, hogy februárban albérletbe költözöm. Közel van a munkahelyhez és a sulihoz is, úgyhogy időt mindenképp nyerek vele.
No de nem akárkihez költözöm, hanem Nórikához. :-) Bizony. Szép a lakás, jó helyen van és cica is van. Mi kellhet még. :-)
Itthon jól fogadták a hírt, bár a tesóm megjegyezt, milyen fura lesz, hogy nem nem fogok ott szuszogni az ágyban, ha bemegy aludni. :-)
Abban egyeztünk meg, hogy egy fél évig leszek ott, és ha anyagilag nem bírom, akkor hazajövök. Ugye ebben a "válságos" időszakban ki tudhatja. :-)

az erkölcs!

"...az egészséges, boldog ember sosem mondja meg senkinek, hogy mi erkölcsös, és mi nem. Sosem szól bele más életébe, mert megéli önmagát, és a létezés adta örömöket úgy, ahogy neki jó. Ha ehhez talál társat, akkor vele együtt teszi ezt, de nem próbál meg senkit magához torzítani."

Pillanat!

Ma volt egy olyan pillanatom, amely alatt úgy tudtam szemlélni a dolgokat, amik körül vesznek, mintha teljesen idegenek lennének számomra, és először látnám őket.

A 4 éve megszokott környezet teljesen új volt.

De amint ráeszméltem, hogy mi történik, a pillanat elmúlt, és újra úgy láttam mindent, ahogy szoktam.