2009 volt...

Készülődés, buliba indulás.
A fejfájást leszámítva egészen érdekesen vagyok.
Nincs még évvége hangulatom. Tavaly ilyenkor vágtym már rá, hogy kezdődjön el a követlező év.
Ma még csak ott vagyok, hogy átélem a mai nap eseményeit, és ráérek a következő napi eseményekkel később foglalkozni.
Ami ebben az évben mögöttem van:

2 költözés februárban és novemberben
2 vizsgaidőszak, egészen jó eredménnyel
kipróbáltam sokmindent és abbahagytam sokmindent
egy csomó új emberrel ismerkedtem meg
önállóbb lettem
egy kicsit felnőttebb lettem

És tudom, hogy 2010 is még legalább ennyi érdekességet fog nekem hozni.
Ezért nem siettetem, majd jön, aminek jönnie kell.

Ünnep!

Boldog, békés karácsonyt mindenkinek!

Úgy látszik, ha az ember elköltözik, akkor tényleg átértékelődik a karácsony. Legalábbis én, mint ember, aki elköltözött határozottan így érzem.
Nem változott semmi, mégis nagyon élvezem a karácsonyt most, hogy régóta nem voltam itthon. Anyu főz, mint a gép, de élvezi, és én is, mert csomagol, így nem fogok éhen pusztulni. :-)
Hasznos ajándékokat kaptam, és az én ajándékaimnak is örültek a többiek. Jókat eszem, szunyálok, filmeket nézünk, és közben még tanulgatok is.
Évek óta ez az egyik legjobb karácsonyom. És tavaly ilyenkor már azt terveztem, hogy elköltözöm.

Töltök majd fel képeket, hogyan dekoráltam ki a szobámat(albi) idén karácsonyra. Szerintem szuper lett. Mire visszamegyek, addigra lesz még néhány egyéb dísz a lakótársamnak, Katának köszönhetpően.

Ja, a lényeg. Van itt egy kérdőív, amit ha van időtök, kérlek töltsetek ki!
Köszönöm!!!

Kérdőív

...

Miért van az, hogy egyes emberekkel teljesen más vagyok, mint általában?
Olyan mintha valaki teljesen más lennék. Amikor egyedül vagyok, akkor pedig minden olyan tiszta.

...!

„ a másokkal való barátságom teljes mértékig az önmagammal való barátságomtól függ”

jeggy!

4-es és 5-ös lett.
A 4-es eléggé szivatott, nem szeretem ha egy tanárnak az óraadás és a vizsgáztatás csak önigazolás. A kisebbrendűségi komplexusát ne itt tornázza le.
Amúgy hozzátette, hogy azért kaptam 4-est mert jó kedve volt.
Kössszzzz.
De már legalább megkönnyebbültem, h vége :-)
Este Quimby koncert

...

Félek a holnapi vizsgáktól.
Be kell vallanom eléggé. Fáradt is vagyok, és nyomaszt, h soha sincs időm rendesen tanulni a munka mellett.
Most nem az én hibámból, de van rá esély, hogy rossz jegyet kapok, mert a tanár hülye.
Nem jó most egyedül lenni, jó lenne ha valaki most mellettem lenn, mert túl gyengének érzem hogy ezt átvészeljem.
Kimerültem, és nem találok senkit és semmit akiből vagy amiből táplálkozhatnék.
Elfordultam magamtól ezért mindenki elfordult tőlem.
Bár lenne valami, ami kirántana ebből. Ez most annyira üres.
Hogy csinálják azok, akik még ilyen helyzetben is képesek azt mondani, h van erejük és meg tudják csinálni? Rájuk akarok hasonlítani, mert őket mindenki szereti...

haHÓ!

Esik a hó!
Mit esik, zuhog! Kitartóan, kis pelyhekben, de szépen és fehéren.
Én meg megyek Békásra filozófiából vizsgázni...

Sokság!

Feladom!
Képtelen vagyok megtanulni a filozófiát.
Megakadtam az elmefilozófián belül a materialista strikturalista filozófiában ennél a mondatnál:
Egy S struktúrát egy U nem üres tárgyhalmaz és az U-n értelmezett relációk egy R nem üres halmaza határoz meg.

Eeegen bakker, ez is filozófia, és hát Russel imádta a matekot, és hogy mindent le lehet írni matematikai fogalmakkal, még a fizikai világot is.
Ez a hetem eléggé vészes lesz.

De én hiszek abban, hogy az agyállapotok csak részlegesen függnek össze az elmeállapotokkal, előbbiek az elmeállapotok fizikai kivetülései, amelyekkel elérjük, hogy az elmebeli dolgok a fizikai síkon materializálódhassanak. Mert kell az anyag, hogy megértsük a nem anyagot. Mer ilyenek vagyunk. Kész.
Nos, ezzel elhatárolódtam a materialista elmefilozófiától...

Holnap fodrász, aztán anyaggyűjtés a kult. antropológia dolgozatomhoz.
Végre meg fogom tudni milyen vegának vagy vegánnak lenni.

Egyébként mostanában egyre jobban ismerem meg a testemet. És sokszor tudok magamnak magyarázatot találni arra, miért történik meg ez vagy az.
Furcsa rájönni, hogy minden érzelem, gondolat és testi tünet arra szolgál, hogy végre segítsen eligazodni az elmém útvesztőiben és megoldhassam a problémáimat.
Kezdek hálás lenni magamnak, hogy megengedem azt, hogy lássam, mi az, ami bennem van.
Minden nap kapok egy kis visszajelzést, és ez jó jel. Jó úton haladok.

Dolgok...

Nem tudom, az ország többi részén hogy van, de itt Érden határozottan esik a hó.

Egy olyan farmerral a tarsolyomban megyek vissza Pestre, amiben igazán dögösnek és vékonynak látszom, hála a négy emelet megmászásának, melynek végeredménya a comb szálkásított változata. :-)
Még van mit dolgozni rajta, de határozottan jó irányba haladok.
Jövő héten vizsgaák tömkelege, kissé parázok, mert volt, amit pénteken tudtam meg, mert addig nem látszott az időpont az ETR-ben. Egy rakat filmet meg egyebet kell megtanulnom.
Mind1, megoldom, bár kissé nyugtalanít.

Holnap megyek vissza a Jánosba és a dokim kiveszi a maradék varratot. :-S

Szerdán pedig megyek fodrászhoz! Végre megint piros leszek, már nagyon várom!!!

Fog előttem, fog utánam...

Komment válasz helyett inkább írok egy új bejegyzést. ;-)

Ami a legfontosabb, hogy már meg van 2 tantárgyam, és mindkettő 5-ös lett.
Az egyik simán ment, egy tesztet kellett írni meg forgatókönyvet határidőre leadni. Bár nem tudtuk a formai követelményeket, a tanárnak tetszettek. Azt hittem a zh-t elszúrtam, mert betegen írtam meg, és összehordtam minden hülyeséget. De értékelte a francia újhullám iránti szeretetem, és gondolom ennek az eredménye az 5-ös.
A másik nem ment zökkenőmentesen, de köszönet Amerigo Tot-nak, amiért kiállított műveivel hozzájárult a második ötösömhöz :-)

Ma van egy hete, hogy megműtöttek. Túléltem, bár nem volt egy leányálom. Pénteken már jól voltam, de a villamos még rázott. A fájdalmat nagyban lecsökkentette egy szépséges hegyikristály nyaklánc, anélkül ki sem bírtam volna.
Hétfőn voltam varratszedésen, egy másik dokinál a kórházban, mert az én dokim szabin volt. MOndta, menjek be nyugodtan, más is ki tudja szedni a varratot. Na hát olyan jól szedte ki, hogy itthon észre is vettem, hogy egyet bennhagyott. Hétfőn megyek a saját dokimhoz, majd ő lerendez. :-)
Még érzem a helyét, és sokszo viszket, meg sajog. Néha belenyilall, ez lehet az a bizonyos fantom fájdalom. A testem nem törődik bele, hogy az a fog már a múlté. Még sokáig érezni fogom állítólag. De napról napra jobb. Jövőre jöhet a következő. pff...

Közben intézem a karácsonyi bevásárlást is. Szappanok, édességek, ékszerek.
Veszek wasabit is, ha találok végre, és a követlező beadandómat a vegetarianizmusról és veganizmusról fogom írni.

Fog!

Hát kiszedte.
Már túl vagyok egy parán, merthogy mi van, ha nátha miatt nem?
De mivel beszéltem vele előző nap, mondta, h majd megnézzük, hogy vagyok.
Nem nézte meg, vagy úgy, hogy nem vettem észre, de arra eszméltem, hogy papírokat írok alá, és utána már fent is voltam a másodikon, és vártam.
Aztán székbe be, szuri be, zsibbadás be.
Néha úgy éreztem magam, mint valaki, akinek a Dr. House sorozatban a feje felé hajolnak, és úgy vizslatják.
De probléma nélkül kiszedte azt a fogat, ami akkora, mint egy normálisan kinőtt rágófogam.
Merthogy megkaptam emlékbe, ha már a számban nem látszott. A gyökerek úgy összenyomódtak, hogy tul éppen olyan volt, mintha egyetlen gyökere lett volna a fognak.

Aztán kimentem, még mindig zsibbadtam, papír munka, aztán haza.

Jó, hogy anyu velem volt, nem tudtam volna egyedül végigcsinálni...
Túlságosan féltem ahhoz, még ha nem is vallottam be magamnak.
MOst cérnéval a számban, és úgy, hogy nincs bennem már érzéstelenítő, nem annyira kellemes, de túlélem.
Csend, nyugalom, egy ideig no tejtermék és kevés, rágható kaja.

Gondolatok!

Az a baj, hogy folyton azt hiszem, a világ csak bántani akar.
Pedig nem kéne, mert valószínűleg nem így van.
Ha azt érzem, hogy meg tudom magam védeni, akkor ez a hit nincs jelen.
Tehát meg kell tanulnom, hogyan védejm meg magam szellemileg és fizikailag.

Basszuskulcs, hogy erre 24 év kellett, mire megfogalmaztam.
De legalább nem, vagy csak nyomokban izgatom magam azért, hogy amíg eljutok ezen felismerésig, és már tudom is, hogy mit kell csinálni, addig menniy embertől távolodom el, és hányat bántok meg akaratlanul. Gondoljon mindenki, amit akar, nekem a lelki életem a legfontosabb.

Amúgy ma egyik pillanatról a másikra náthás lettem. Minden előjel nélkül. Reggel kicsit kapart a torkom, és fáztam, mert nem volt fűtés, vagy csak alig. De most meg olyan buci a fejem, és úgy fújom az orrom, mint a fene. Valszin a fogam miatt vagyok megint taknyos, és azért voltam az pontosan ugyanekkor 1 hónapja is.

Fog! Meg egyéb...

Az van, hogy voltam a Ludwig múzeumban, nagyon izgi Amerigo Tot kiállításon.
Eg yott dolgozó lány odajött hozzám, és megkérdezte, elmondhatja-e pár szóban, hogy miről szól a kiállítás. Mondtam persze, azt már nem elmlítettem, h külön jól jön, mert dolgozatot írok belőle :-)))
Elmesélte az összeállítás alapját, struktúráját, és aztán mondott néhány izgi történetet.
Ez a Tot tudott élni :-)

Utána 2-es villamossal indultam haza, telítődtem a múzeumos élménnyel, amit csak most éreztem, mennyire hiányzott eddig. Csodáltam a Duna paartjűt, ezért is választottam a 2-es villamost, és teljesen meghökkentem, amikor megláttam, hogy a Fővám téri aluljáró tényleg kész van, csak ugye még nem lehet bemenni a metróba. Már sehol a sok régi graffiti a villamosmegálló falán, csak egy régi francia művészfilm őrzi még az emlékét :-)

A metrón hangos, éneklő és kissé irritáló írekkel utaztam, akik sört ittak. Épp a meccsre mentek.

Ja, a múzeumban megtaláltam a kedvenc magazinom, a Unit egy új példányát.

Itthon meg eszembe jutott, hogy jövő héten szerdán reggel 9-kor már a fogorvosi székben ülök. :-(
Merthogy voltam tegnap reggel a dokinál, a röntgennel a kezemben. Megnézte, nem teccett neki, azt mondta ideget ér, és meg kéne tőle szabadulni, mert ha mér iylen fiatalon bajt okoz, nem kéne megvárni, h később rosszabb legyen.
Az állakapocsájásom meg a szorítás, lüktetés az elmúlt, maradt viszont a para, ami azért mostanra alábbhagyott, mert legalább márt tudom, mire számíthatok.
Jövő szerda műtét, amire azt mondta, h azért komplikált egy kicsit, mert úgy nőtt, h ideget ér, nyom valamit, és nem kéne mást megsebezni, ha kiszedi.
De utána legalább egy hétig nem dolgozhatok, mert elmondta, h a koplikációk, amik azért nem biztos hogy lesznek, szal ezek miatt vigyázni kéne.
Azt most nem mondanám el, h mi lehet a komplikéció, de kicist félelmetes.
Szerencsére volt egy jócsomó ember, aki még jobban megíjesztett, és pár, aki megnyugtatott.
Uh most egy hét nuku meló, nem tudom mire lesz erőm, mennyire fog fájni, de végre megszabadulok attól a fogamtól, ami ellenem fordult. És ez valahol nyugalommal tölt el.

csak lennék már túl rajta...

ÍrJ!

Rájöttem, hogy az origo egyik újságírója akarok lenni, olyan rovatokba akarok írni, amikben vállalható kritikákat, interjúkat és riportookat készítenek hazai és külföldi színészekről és színésznőkről.
Vállalható a szubjektivitás, érezhető, hogy a szerzők szeretik csinálni, ott az összes "örkényes" ismerős színész a cikkekben, villog a pezsgéstől az összes interjú és riport, és imádnivaló, ahogy felvállalják a merőben szubjektív, de okos, értelmes és laza véleményüket a szerzők.
És megfelelően keveredik a bulvár és a minőségi újságírás. Teljesen vállalható.
Én is vállalni akarom.

Csak ez a feszülés múlna már el az állkapcosmból...

Fog!

Az utóbbi idők depressziója, sok sírása, fáradékonysága, görcsei értelmet nyertek.
Ezen értelem neve bölcsességfog.
Mert hogy van ilyenem, csak elbújva.
Szerdán begyulladt, fájt, feszített, minden bajom volt. Nagy valószínűséggel egy erőspaprika irritálta az ínyem, amiatt gyulladhatott be. A gyulladás elmúlt, ha volt is egyáltalán, a betontömb érzés az állkapcsom két végén nem.
Ma reggel fogdoki, aki nem csinált igazán semmit, csak elküldött röntgenre. Jó tudni, ogy a Jánosban épp nem működik a szájsebászeti röntgen, mert szerelik.
Nos végül elmentem. Megszületett a kép, és kissé kiakadtam.
Így néz ki a bal oldali, elvileg legutolsó őrlőfogam, és ami rejtve mellette van, balra, az egy marhára vízszintesnek kinéző bölcsességfog:Hát nem tudom, mi lesz. Remélem semmi komoly.
vagy kihúzzák, vagy kivésik, valami lesz. De már legalább tudom, mitől érzem magam rosszul elég régóta. Az Univerzum megint teljesítette a kívánságom, és rájöttem, mi a baj.
És még nem is túl későn.

sznyüpp

Tényleg valami van velem. Nem érzem azt, hogy önmagam vagyok.
Fáradt vagyok, kedvtelen, nyűgös, hisztériázom.
De a legtöbbször magamban. Van mikor néha kiborul, de az sem olyan jó.

Valahogy ki kéne rántanom magam ebből, ezért ha minden jól megy, hétfőn és kedden elmegyek szabira. A hétvégét is idefent töltöm, uh lesz egy filmnézős, tanulgatós hosszabbított hétvégém.

Ja, és nem kompatibilis a gépem a Win 7 oprendszerrel, uh nem tudom majd feltelepíteni. :-(
de megtaláltam a nyugalmat és békességet a Szent László téri tepmlom tövében. Gyönyörűséges, magas, és égbenyúló harangtornyai vannak, és nagyon jól érzem magam, amikor ott ülök.
oda fogok járni, ha végképp nem bírom ki a világot.

Amúgy meg vizsga para van!!!!! Mingyá kezdőik!!!

Gondolatok!

Annyira fáradt vagyok már legalább 3 hete, hogy el nem tudom mondani. Nem értem miért nem tudom magam rendesen kipihenni. vagy hogy miért nem adom meg magamnak az esélyt, hogy kiihenhessem magam.
Nem elég az a napi 6 óra alvás, aztán a munka, aztán még haza, vagy vásárolni, vagy tanulni, tanítani vagy egyéb dolgot művelni. Olyan jó lenne valamit csak azért tenni amivel magamnak teszek jót. Nem pénzt keresni vele, nem csak regenerálódni, nem azért mert kötelesség, vagy mert kell, hanem mert csakis kizárólag magamért teszem.
Mikor tudok végre nemet mondani?

...

Anyu meg a nővérem ásványbörze után meglátogattak az új lakhelyemen.
Hirtelen ötlettől vezérelve lángost csináltam nekik. Meg salátát, hát mit ne mondjak, szinte zabáltak, annyira éhesek voltak, és annyira ízlett nekik. :-)
A végén a kávé és a nem konzerv ananász pedig cseresznye volt a tejszínhabon. :-)
Idefelé kimentem eléjük az Örsig, és mikor jöttünk vissza villamossal, egy néni eggyel előbb szállt le, telefonált, és elejtette a kesztyűjét. Pont ráesett a lépcsőre, én meg észrevettem, de nem hallotta, hogy szóltam neki. Ledobtam, de a hátára pottyant, onnan meg bele egy sáros tócsába. :-) A jószándék hülyeséggel van kikövezve. Mentségemül, épp csukódott az ajtó, mert sípolt a jelzőhang, és elfelejtettem, hogy ha rálépek a lépcsőre, nyitva marad az ajtó. Az összes utas, aki látta, beleértve engem és a rokonaimat is röhögött rajta, mit is tudtunk volna csinálni... :-)))

Most, hogy elmentek anyuék, érzem, fáradt vagyok. De jó csend, nyugalom és béke van itt, ahová még az autók hangja sem ér el. Jó érzés végre olyan szobában lenni, ahol be vagyok rendezkedve, nem dobozokban van a cuccom, és minden szép, meleg, kellemes sznű, illatú, és tudok fürdeni is.
És az ágy milyen kellemes... :-)

nyakas!

Hogy tud az ember szervezete egyik pillanatról a másikra így átbillenni?
Előbb még megropogtattam egy kicsit a vállaimat, ahogy szoktam, hátrahúzva, utána meg úgy de úgy elkezdett fájni, hogy majd megőrültem.
Csak lehajtott fejjel tudtam közlekedni, és jobbra meg hátra nem akart mozdulni a nyakam, vagy ha igen, minden alkalommal fájdalom nyilallt bele, de olyan, hogy majd összeisiltem magam.
Még a könnyem is kicsordult, úgy fájt. :-(
MOst, hogy a földalattin meg a metrón is elaludtam, és végre hazaértem, már csak az alvás hiányzik.

Lak!

Az amber smith birthsday girl című száma megy most a laptopomon, amely történetesen péntek késő este óta egy szép asztalkán foglal helyet.
Ezen az estén nem kis nehézségek árán beköltöztem az új lakba.
Jótt a költöztető. Lementem. Morgott, hogy nem tud hova állni. Be a garázsbejáróba. Felmegyünk, mutatom, leviszi, harcolunk a lifttel, sötét van, mert a lámpa kiégett.
Harcolunk az esővel, újra a lifttel, pakolunk, Nóri is pakol, kiállni a garázsbejáróból, utca szélére, újra pakolunk, stresszelek, hogy a virágaimnak semmi baja ne legyen.
Végre vége, Nóritól elköszönök, Tóbiástól nem tudtam, gondolatban küldök a puha tarkójára egy búcsúpuszit. Beülök, megyünk, kérdez, én válaszolok, udvarias társalgás folyik.
Megérkezünk, Kata le, pakolunk, nehezeket felcipeltetem, utána elengedem.

Katával ketten pakolunk. Megérkezik apukája, hárman cipelünk. A negyedikre. Ahol nincs lift. De jó, hogy van férfi, aki fitt és segítőkész.
Én már hulla vagyok, a többiek polcot szerelnek fel a falra, amit az elődöm leszedett.
Beteszem a dobozokat. Beszélgetés, punnyadás, alvás.

Nos, ez volt a péntek. Szombaton ugyancsak beszélgettünk, elvégre meg kell ismerni az új embert, aztán visszamentem a régi albiba, és elhoztam még a maradék, futtában ottfelejtett holmimat. Nem mellesleg elköszöntem a macskától, aki kissé ideges volt, mert összesen 4 ember volt a lakásban, és nem tudta, kihez menjen.
Hiányzik, de majd megszokom, és legalább nem leszek macsekszőr és az ajtót is kinyithatom, anélkül, h félnék, most szökik ki egy szőrbunda a lábaim között.
Finn bútormogul látogatás is betervezve, és végre meg tudtam venni álmaim tároló dobozait.
Végülis délután 4-től pakoltam este 11-ig.
De minden a helyére került.

Az éjszakák a fejfájást leszámítva mennyeiek. Kényeztettem is magam, miközben az arabbal zárkózom fel. Itt nincs olyan meleg, de valahogy jobban fog az agyam. Habfürdőt is vettem és szépítkeztem, és tulajdonképpen abban is el lehet fáradni.

A környék még felfedezésre vár, de már 5 kilóméteres körzetben kiismerem magam.

Ja, és csend van. :-) Nagyon fura érzés, hogy a nyers csöndet csak a madarak távoli ricsaja és az esőkopogás zavarja meg néhol.

Gond olatok!

Ez a két nap a legeslegszörnyűbb élményeket adta nekem az utóbbi időben.
Nem elég, hogy úgy éreztem magamat és viselkedtem, mint egy sárkány, de közben jól megutáltam magam.
Ennek fejében a drága univerzum szép dolgokat adott nekem mára.
A barátnőm, aki költöztetett volna, a D rádiónál dolgozik, és mivel nem lesz nemsokára munkahelye, bevállalt szombatra klönmelót. Pont, amikor költöztem volna. Vasárnap már késő, mert akkor meg a helyem jön már a másik lány, a Nóri leendő lakótársa.
Ekkor kezdtem pánikolni, és felhajtottam egy fiút, aki nálunk dolgozik a cégnél, és jóban van a kolleginával. Nagy nehezen beleegyezett, hogy akkor jön 5-re.
Persze lemondtam a masszázst, hogy tudunk rendesen végezni.
Aztán fél órával azelőtt, hogy indultam volna, felhív, hogy valami lemondhatatlan dolga akadt.
A kollegina mondta, hogy meghalt a nagymamája.
Aztán végül felhívtam egy költöztetőt, merthogy a leendő lakótársnak meg már mondtam, hogy akkor mégis ma költözöm.
Most itt ülök a szatyrok, csomagok, dobozok között az üres lakásban, és már csak húsz perc kell, hogy jöjjenek.

El nem tudom mondani, hogy mennyire csalódott vagyok. Így is nehezen kérek szívességet, mert nem szeretek másokra hagyatkozni.
De ezek után még jobban meggondolom, hogy kitől és mit kérek. És még csak azt sem mondhatom, h ők tehetnek róla. Bár ez nem kisebbít azon, hogy szarban hagytak.
Mindenkinek saját maga a legfontosabb. Én meg itt ülök egyedül az üres szobában...

Gondolatok!

Néha komolyan és szörnyen el tudok borzadni az engem körülvevő mennyiségeken.
Például nagyon nagy mennyiségeket eszem. Azt hiszem nem is magamhoz, hanem másokhoz képest. Ami vagy tényleg igaz, vagy csak mások eltitkolják, hogy valójában mennyit esznek.
Nos az tény, hogy ha én nem ehetek legalább napi háromszor, akkor tényleg rosszul vagyok. Ahhoz képest azt hiszem nem látszik rajtam. Vagy legalábbis remélem ;-)

A másik mennyiség az összepakolt cuccaim halma, ami épp körülvesz. Nagyon íjesztő látni, hogy ennyi minden volt szétszórva egy ilyen kis szobában... Jujj, jujj, és ugye a méretek is, ugye...
Babzsák és matrac a legnagyobbak a szobában. A könyveim viszont a legnehezebbek.

szombaton takarítok, aztán költözök.
Most pedig fő a zöldséglevesem. Ha gondolkodásra vagy a nap összegzésére érzek hajlamot, akkor mostanában mindig főzök vagy sütök valamit. Egészen jó levezető. Mindig olyan dolgok jutnak olyankor eszembe, amiket legszívesebben eltitkolnék még saját magam elől is. Tehát hasznos.

Hét!

Bepakoltam mindent.
Na jó, nem mindent, de a legtöbb dolgot, ami mobil és mozdítható, azt igen.

A héten iszonyú sok dolog történt velem.
Voltam koncerten, helyettesítettem, ebből kifolyólag én lettem az utált és magasztalt személy is a csoportban. Na nem mindenkinél. Voltam Christian kurzuson, suliban, színházban, megnéztem egy barátnőm új albérletét. Voltam otthon tüdőgondozóban is és 3/4-ed óra alatt végeztem, ami egyszerűen hihetetlen számomra.

Testileg most nem érzem magam a legjobban, lelkileg pedig hatalmas kilengéseim vannak. Ilyenkor általában arra gondolok, milyen különleges élményt éltem át csütörtökön, a kurzuson. felidézem a látottakat, hallottakat, meg azt, amit éreztem. Valamit megindított bennem, mert azóta valahogy élesebben érzékelem magamat és másokat is. Kíváncsi leszek, mi a folytatása.

Frekvencia!

Na most nekem nagyon nehéz a dolgom, mert valahol mindenkivel egyet értek, és még véletlenül sem tudok objektív maradni ebben a kérdésben.
Az egyik barátnőm a D rádió alkalmazottja, nem régóta, de jól érezte magát ott, és hngyányit jobban beleláttam abba, hogy hogyan működik egy rádió. Magam elkötelezett S rádió, főleg B reggeli műsor hallgatója vagyok, amelynek a műsorvezetőit én szeretem, mindenki más meg mondjon, amit akar.
Továbbá mindkét rádiót nagyon tisztelem, hiszen lehet fanyalogni hogy milyen zenét játszanak, vagy mennyire kereskedelmi, mert ugye elsősorban az, de az tény, hogy két olyan országos lefedettségű adóról van szó, akiket az egyszeri emberek azért hallgatnak, mert vagy szeretik, vagy nincs más, vagy mert pontosan azt a 20 számot hallják folyton, amely az ő "ízlésüknek" megfelel.
Mások ízlése felett nem szabad pálcáttörni én azt mondom, tehát szeressen mindenki olyat, ami megfelel a személyiségének.
A másik tény, hogy a külföldi befektetők és vezetők miatt a D és S rádiók olyan profizmust hoztak a szakmába, és olyan rádiósokat és egyéb szakembereket gyúrtak ez alatt a tíz év alatt, amely az összes többi rádiónak segített a működésben.

Szépen hanngzik hogy vérfrissítés, meg új adók meg új műsorok, és hogy radio café feeling, meg hogy legyen minden rádióval ugyanaz, mint a Petőfivel, aminek jót tett a változás.
Szépen hangzik, csak legyen is így, és ami kell a népnek, azt ne vegyék el tőle, értem ezalatt mondjuk a B reggeli műsort, amelynek mondom, lelkes híve vagyok magam is.
És legyen így, bárcsak lenne, és bárcsak ne lenne az az ideológia megette, amelyet mindenki mond, és ne bizonyosodna be, hogy ez az ország ennyire élhetetlen.
Nem értem, hogy néhány rádiót, akik eddig is százmilliókat nyomkodtak a magyar állam zsebébe, miért nem lehet békén éldegélni hagyni, és miért ne lehetne más adóknak a régiek eltüntetése nélkül új frekvenciákat adni.

Személyes hozzáfűznivalóm pedig az, hogy a magyar kereskedelmi tévécsatornákat kéne inkább jobban a pöcegödörbe nyomni, és nem az ezekhez képest ártalmatlanabb rádióadókat.

Sajnálom az embereket, akik elvesztítik a munkájukat, kívánom hogy ne így legyen, és hogy kapjanak máshol egy jobbat, vagy más formában maradjon meg nekik ugyanaz. A legnagyobb vesztesek ők, akiknek egy idióta döntésen múlik a munkahelyük.

Nézz!

A hétvégét kissé betegen, de elvonulva a világtól, nyugalomban és csendben töltöttem maximális pihenés és a lehető legmohóbb filmnézés közepette.
Jó is ez a csend, mostanában nem volt benne nagyon részem, de ez nemsokára meg fog változni.
Felleltem egy másik albérletet, és 2 hét múlva költözöm, egészen pontosan november 7.-én.
Kisebb lesz a szobám, de sokkal csendesebb a környék, és a lakás is, ami szintén társbérlet. Téglaház, öreg nénikkel és bácsikkal a szomszédban. Az egyetlen negatívum, hogy a negyediken van, és nincs lift. Mindegy, majd szálkásítok. :-)
Várom már nagyon, mert hosszútávon azért nem jó a belvárosban lakni, nem tudok kikapcsolni a sokféle zajtól és ingertől.
A leendő közelében lesz egy könyvtár, művközpont, közel lesz busszal egy uszoda, ami egészen jól néz ki a képek alapján. A közlekedés is jó viszonylag, nem veszítek vele sokkal többet, és még mindig jobb, mintha ingáznék vonattal. Nem lesz sajnos cica, ami nagyon szomorú, mert hozzászoktam ahhoz, hogy a kis szőrössel hárman leszünk, de hát minden változásban van egy kis áldozat is. Viszont lesz íróasztalom, ami jól fog jönni a tanulásban és az alvás is kényelmesebb lesz egy foggal, mert lesz egy kinyitható kisebb kanapé, amin fekhetek. Már csak rá kell vennem magam, hogy dobozoljak.

Most, hogy itthon voltam, és pihentem, hatalmas mennyiségű filmet néztem meg megint.

Gondolatok!

Néha, amikor elér a búbánat és a levert hangulat(mint most, amikor kissé levert a lábamról egy nátha), kicsit kétségbeesek, hogy mi lesz velem majd később.
Aztán rá kell jönnöm újra és újra, hogy ez csak egy adott hangulat.
Mert valójában mindent elérhetek, amit szeretnék, hiszen mindaz az erő és kitartás jelen van az életemben és magamban is, amire szükségem van.
Csak végre el kell döntenem, hogy a kismillió vágy közül melyik az, amelyik nagyobb súlyt nyom a mérlegen.

R.I.P.

83 éves korában elhunyt Dargay Attila, animációs filmrendező.
Nevéhez olyan művek köthetők, mint a Vuk, a Pom Pom meséi vagy a Lúdas Matyi.
Nyugodjék békében...

Forrás: http://www.metropol.hu/kultura/cikk/475849

Macs

A cica reggel belemászott az ölembe, és elkezdte rágcsálni az alvós ingemen a gombokat.
Majdnem leszedte. :-)
Fogalmam sincs, hogy mi jött rá. lehet, valami finom műanyagból készült :-)))

Buláj

Olyan, de olyan jót buliztam én ma este a Szeparé bisztróban, hogy ez már nagyon rég fordult elő velem. Táncoltam, üvöltöttem a zenére, és annyira el tudtam lazulni, talán még be is csiccsenteni egy pohár bortól, hogy ez voltam igazán én.
A barátnőim is azt mondták, hogy ez nagyon jót tett nekem.
(Ott volt mellesleg Palcsó Tomi, és állítólag Michelle Wilde is, akit nem láttam, csak valaki megkért, hogy kérdezzem meg tőle miért van itt :-D )
Még a fenenagy roki és bacharta képességemet is tudtam csiszolni, bár egyszer annyira belemelegedtem, hogy el is estünk Eszter kolleginával.
Mikor már kicist idegesített a sok részeg és nálam magasabb ember, akik majdnem elsodortak, eljöttünk.
De ez most annyira de annyira jól esett, és olyan felhőtlenül éreztem magam...

MulTi

– Nem, komolyan. Hánynom kell tőle. Nincs sok különbség egy multi meg egy szocialista nagyvállalat között, ahol anyáék negyven évet lehúztak.


Úristen! Lehet, hogy Vass Virág és én lelkitársak vagyunk? Nem egészen 3 hete fogalmazódott meg bennem szó szerint ugyanez. Csak én nem hányok tőle. :-)

Nézz!

Nyeheheee, hát ez nagyon jó film. :-) Nem gondoltam volna. Bár tény, hogy nem lettem tőle hisztérikus hittérítő, de aki szereti a beteg dolgokat, az alnyújtott jelenetekkel telezsúfolt hol western, hol filozófikus hangvételű, a moziról nosztalgiázó alternatív történelem torzítást, annak tudom ajánlani. A dialógusok kiválóak, a maszkmester elsőrangú, mert nem csak hogy spriccel a vér, és minden negyed órára jut egy skalpolás, de sikerült Mike Myerst is egy jelenet erejéig úgy elváltoztatnia, hogy csúnyább, mint amilyen egyébként élőben. A színészválasztás is tökéletes, és tény, Tarantino nem szűkmarkú, jut lehetőség az összes színészének bőven, hogy megcsillogtassa tudását. Egyedül talán a francia nemzetiségű Mélanie Laurent nem tudott sokat kezdeni szerepével, mert a dacos arckifejezésen kívül, amely egész film alatt uralta az arcát, csak néha-néha láttam, hogy valami pluszt is adott a figurába.
De mindent egybevéve egy véres és tipikus Tarantino film lett ez is, jobb minőségű ynersanyagon, mint akár a Ponyvaregény, akár a Kill Bill. Teltebbek a színek, így T mester megelégedésére, és a mi örömünkre sok film noire-os beállítást kapunk szinesben.
Nekem nagyon bejött. Bátran ajánlom mindenkinek, aki bírja a művér és a csonkított végtagok, fejek látványát.

me

Én. A képet készítette Dengyel Eszter.

Nézz!

http://www.metrophotochallenge.com/hu/gallery

Aki megtalálja, melyik képen vagyok rajta, piros pontot kap :-)

R.I.P

Csütörtök délután temették el Bujtor István földi hamvait.
Nyugodják békében.

...

Van, amikor az ember annyira vidám, annyira jól érzi magát, hogy felvidít mindenkit maga körül.
Aztán történik valami, és összedől a világ.
Remélem újra jó lesz minden.

bzzzzzzz

Az van, hogy egy ideje nincs kedvem meg időm blogolni.
De majd erőt veszek magamon.
Ha lesz kedvem. Meg időm.
csak most nem :-)

Asszem inkább a padlizsánkrémmel foglalatoskodom... nyamm

Gondolatok! Köhmmm...

Hmm... Igazából van az úgy, hogy az ember nyüszög, hogy barátok így, meg úgy, de igazából az ember nem is akarja minden percét velük tölteni, mert rájön, hogy egy kicist már idegesítő, hogy folyton együtt vannak, mert vannak, akiket ha megismer az ember, akkor rájön, hogy nincs bennük nagyon sokkal több érdekesség, mint az a 3 mondat, amit az ember már betéve tud, és a semminél jobb a felületes ismeretség.
Naszóval nekem kell a tartalom. És hát mit is lehet tenni, ha az ember rájön, hogy van, akiben nincs tartalom. Vagy csak én nem hozom ki belőle?
Utóvégre ez is egy csalódásféleség, vagy mi. Elvárásféleség, vagy mi.
Utóvégre nem sok ember van, aki hosszútávon is elviselek. De akit igen, azt nagyon.
És utóvégre rájöttem, hogy nem is vagyok annyira toleráns ember.
Na, szóval rájöttem, vagyok annyira gyarló, mint bárki más. Azért mocskosul jó érzés tud ez lenni. :-D

Itt is juppi nap!

Lakótárssal magyar napját ünnepeltük, és a nagyvárosi angyal most tényleg nagyvárosi lett. :-)
MÜPA előtt hangfogó mini jazz sátor, ahol hallottam Váci Esztert, és ettünk nagyon finom sütit, és mászkáltunk a MÜPÁban is, aztán nagy HÉVvel irány Óbuda, ahol Főtéren Csík, Kobuciban pedig Sörgyári Capricció. Csík lesz majd vasárnap is, ahova sok barátosnémat viszem el, úgyhogy sokan leszünk. Vágyom egy olyan nagy evős, bulizós, zenét hallgatós, beszélgetős, sokfős napra, ez a nap remélem be fogja váltani hozzá fűzött reményeimet.
Láttam pelenkásokat zúzni a Sörgyári hangos rock és blues zenéjére, lecsót elúszni az orrom előtt, más táljában, mézeskalácsot és virágot kilógni emberek táskájából. És jó volt az a sok egymásranevetős pillanat, amikor tudtuk, ugyanazt vettük észre, és mindketten viccesnek találtuk. :-)

Pénteken fodrászat lesz, hét közben tanítok, amit egyre jobban élvezek, és tanulom az arab írást, amit szintén egyre jobban élvezek. Jön vissza az életkedvem. Tudom, hogy el fog múlni, majd megint egyszer, de most ezt sem bánom, mert kezdem megérteni, mire jók a nagy "magam alatt vagyok" hangulatok. Arra, hogy egyszer tényleg ne kelljen magamba temetnem, és tényleg magam alatt lehessek, és aztán utána egyre kevesebbszer egyre kevésbé.

Szeretem amúgy az idealizmusomat, most már odáig fejlesztettem, hogy direkte tudok vele másokat idegesíteni. :-Đ
Meg jó érzés, hogy tudom, mindig van, akire számíthatok.

Ja, és vegyetek jogi könyvet, ha kell. Egy bejegyzéssel lejjebb lehet megtekinteni.

Eladó jogi tankönyvek

Eladó jogi tankönyvek, nagy kedvezménnyel, alig használt, vagy használatlan állapotban.
Érdeklődni és bővebb infók után nézni itt lehet:

http://eladotankonyvek.blogspot.com/

Benyög!

„Mi a filmem üzenete? Ha lenne üzenetem, akkor Fed Ex-et használnék vagy UPS-t, hogy elküldjem azt.”

Wener Herzog

R.I.P!

Elhunyt Kristóf Tibor. A 67 éves színművész színházi szerepeiről, és szinkronmunkáiról is ismert.
Hosszu betegeskedése után nyugodjék végre békében!

Poligamy!

Hitler-arccal sokkol egy német AIDS-reklám

"Azt kérdeztük magunktól, hogy milyen arcot adhatnánk a vírusnak. Ez az arc azonban semmiképpen sem lehetett kedves" - mondta Dirk Silz, "Az AIDS tömeggyilkos" elnevezésű kampányt kigondoló Das Commitee reklámcég kreatív igazgatója. "A kampány célja az emberek felrázása és, hogy újra a középpontba állítsa az AIDS problémáját, illetve visszaszorítsa a védekezés nélküli szexuális együttlétek egyre növekvő számát" - tette hozzá a reklámszakember.

A hirdetés védekezés nélküli szexuális együttlét elmosódott képsorait mutatja be, amelynek csupán a legvégén ismerhető fel Hitler arca. A kisfilmet "Az AIDS tömeggyilkos" felirat zárja. A reklámot a német televíziók és mozik vetítik majd, de elérhető a www.aids-is-a-mass-murder.com internetes oldalon is.

A Joszif Sztálin és Szaddám Huszein hasonmásainak plakátjait is felvonultató kampány, a Regenbogen (Szivárvány) nevű AIDS-szervezet együttműködésével készült el. A világszerte eddig 30 millió ember halálát okozó betegség naponta mintegy hatezer emberrel végez - derül ki a figyelemfelkeltő akcióból. A második világháborúban körülbelül 60 millió ember lelte halálát - hangsúlyozták összehasonlításképpen a készítők.

A reklámot bírálók szerint ugyanakkor a kampányfilm megbélyegzi a HIV-vírussal fertőzött embereket.

Forrás: metropol.hu

Soksoksoksok

És igeeen! Ismét kapható a Fanta bodza a boltokban.
Régen, amikor megszüntették, majdnem szívrohamot kaptam. De most egy kis üveggel vigasztalom magam.
Ugyanis hülye vagyok, nem figyelek a testem jelzéseire, görcsösen jól akarom érezni magam, amikor tudom, hogy valami nem stimmel, csak nem akarok tudomást venni róla.
Röviden, túlerőltettem magam, nem figyeltem, és felfáztam.
Csúnyán. Fáj a derekam, a hólyagom, satöbbi.
Ha rosszabb lesz, mert most már kúrálom magam ezo és természetgyógyász módon is, akkor megyek doki bácsihoz holnap. Vagyis helyesebb lenne a doki fiú kifejezés. :-) Fiúka. Sztem alig harminc.

Ja, újabb hír, hogy megtekintettem a Megint 17 című filmet. A pár percnyi blőd ellenére nagyon jó, nekem tetszett, nem tinifilm, inkább egy komoly, de néhol humoros mű, amelyben egy férfi rájön, hogy az élete úgy tökéletes, ahogy van. De ehhez vissza kell mennie oda, ahol úgy érezte, elrontotta.

Salem!

Arabul fogok tanulni! :-)
Szerdától. 14 héten keresztül.

R.I.P

62 éves korában elhunyt Kishonti Ildikó.
Nyugodjék békében!

Fotó: szinhaz.hu

Nézz!

Én annyira de annyira várom ezt a filmet!

A nyolcvanas évek ausztrál ifjúsági sci-fi sorozata mély nyomot hagyott bennem annak idején.

Ez a remake annyiból indul "for"-al, hogy most az alkotók kezében van egy nagyon fejlett látványtechnika. Maurice Gee regényéból készült adaptáció egy ikerpárról szól, bár az eredetiben gyerekek, itt a remake-ben pedig már fiatal felnőttek szerepelnek.
Az ikrek a rokonaiknál nyaralnak, ahol szembesülnek különleges képességeikkel, és útjukba kerülnek az alakváltó űrlényeknek, akiktől meg kell menteniük a bolygót.
Segítségüre van egy Mr Jones, a szintén földönkívüli férfi, aki évszázadok óta küzd a gonosz lények ellen, és most csak az ikrekre számíthat, ha meg akarja menteni a Földet.
Sam Neill húzónév, a fiatal színészek a tiniket fogják a mozikba vonzani, a történet jó, a látvány ígéretes. Kíváncsian várom, lesz-e annyira hatásos, és íjesztő ez a filmadaptáció, mint sorozat elődje.

Gondotatok!

Ha nem félek kimondani, amit adott pillanatban érzek vagy gondolok, vélek, akkor trenírozom magam arra, hogy egy idő után nem fog zavarni a butaságom miatti megszégyenülés, vagy a rossz információ miatti tudatlanság.
Csak az fog számítani, hogy nem fogok félni mások előtt véleményt mondani. Akár helyes, akár nem.

Gondolatok!

Kicist el kellett gondolkodnom, hogy miért van állandóan bekeményedve, begörcsölve a bal oldalam.
A bal a befogadó, elfogadó, megértő oldal.
Ha valami rossz van a bal oldalamon, akkor valami a befogadó és a cselekvő, vagyis a jobb oldalam egyensúlya között nem stimmel.
Nem a jobbal, tehát az aktív felemmel van a gond, tehát eléggé ki tudok állni magamért, és tudok cselekedi is, a jobb a hatalom, a világ megszelidítésének oldala. Tehát ezzel, legalábbis egyelőre nincs bajom, vagy csak mértékkel. Persze nem állok ki magamért mindenkor, de néha tudni kell, mikor nincs elég erőm hozzá, és olyankor visszakozni.
A befogadás, meghallgatás, elfogadás a gond.
Volt még a szabim előtt egy olyan megjegyzésem valakinek, hogy én már több ember baját nem vagyok képes meghallgatni.
Valahogy még most is így érzem, de nem is ezzel a móddal van a baj. Hanem azzal, hogyan fogadom at, amit elmondanak nekem.
Mást nem tudok, csak amit eddig is tettem. Egytt rágódom a másikkal azon, amit mond nekem. Másrt nem tehetk, egyik pohárból a másikba kerül, mikor elmondja, nem is tudja, mit csinál, de hát az onnantól bennem is van, nem csak benne.
Lehet, ez a baj. Hogy pohár vagyok. Néha nekem is ki kell öntenem, csak olyankor soha nem találok másik üres poharat(No lám, Erika, megint a víz szimbólum jött a képbe, örülnél ennek, ha olvasnád.)
Meg kell értenem, hogy nem szabad magamra vennem túlzottam azt, amit mások mondanak. Valahogy úgy, hogy nem azzal kell telítődnie a pohárnak, ami más vize, hanem csak az én vizemmel. Vagy mindennel telitődhet, mert folyton ürül?
Erre biztosan nem vagyok még képes.
Nem is tudom pontosan, mi a megoldás. Egyelőre még időnként telítődöm mindennel.
Tehát amíg nincs áramlás, csak telítődés, addig azt kell megtanulnom, telítődés után hogyan ürüljön ki az a pohár, hogy se nekem se másoknak ne származzon kára belőle.
A befogadás azért nehéz, mert véges az ember befogadása. Legalábbis az enyém. De hát ez az én felelősségem, nem másoké.
Mások nem figyelnek arra, hogy az ember mit mond, és közben hogy érzi magát. Mások csak a szavakra figyelnek.
Ezért meg kell tanulnom figyelni magamt, tudni, és nem letagadni, hogy érzem magam fizikailag, és tudni nemet mondani, az akaratom és mások akarata ellenére.
Ez kezdetnek nem is olyan rossz.

Fül!

Csináltam magamnak fülbevalókat! :-))))
Kávé és dobókocka :-)

Mos oly!

Ma mosolyogva mentem végig az utcán.
Jó dolog pihentnek lenni. :-)

Régiek...!

Találtam 2 régebbi piszkozatot, amiket valahogy elfelejtettem publikálni. Igazából érdekes, akkoriból való, amikor kissé frusztrált voltam a vizsgák miatt, és minden idegesített, minden szemet szúrt.

"A nőknek mindig van valami bajuk.

Ha nincs pasijuk, akkor az. Ha van, akkor az. A nők választanak, persze abból a készletből, ami az orruk előtt van, de csak ők választanak.

És utána megy a nyavalygás, hogy a férjemnek nincs kedve elmenni nyaralni, meg nem bírja a meleget, nem bírja a gyereksírást, nem segít a ház körül, nem ad pénzt stb."

A másik pedig egy párbeszéd:

"

- Én nem értem ti mitől féltek annyira! Ha hármas lenne az átlagotok sem dobnak ki benneteket államiről! Buknak annyian, hogy sztem ez a legkevesebb amitől tartanotok kellene!

- Épp most hallgatom a litániát mástól is, h miért vagyok olyan hülye, hogy itt görcsölök ilyen átlaggal.

- Sztem is fölösleges! Görcsölj más miatt! Van még egy csomó más lehetőséged! :-)"

Gondolatok!

Azt hiszem mostanában annyit beszéltem, anniyt hadonásztam, gesztikuláltam, mutattam meg énségem és lett egyre erősebb éhségem arra, hogy mindenki meglássa, én csakis én lehetek, hogy egy kicist belefáradtam.
Nem mondom, hogy örökre, de ha már tudom, hogy a papírlap az, amely a legőszintébben felissza mondanivalóm tintáját, akkor ez már csak másodlagos csatorna lesz nekem.
Régen még sokat sírtam, örültem, és nevettem, és megmutattam magam, de egyre jobban elsikkadt, és csak a görcsösség maradt meg belőle.
Vállalom a felelősséget, és igyekszem beszélni, amikor kell, és hallgatni, amikor legszívesebben beszélnék, tehát amikor a leginkább nem lenne szabad.
Vállalom magam, akárki is volnék, mert az állandó indentifikálással, csak még messzebbre jutottam ezzel.
Ami biztos, hogy magamban, de nem a beszédben fogom megtalálni azt, aki vagyok.
Biztosan nem a véletlen műve, hogy csak és kizárólag akkor érzem a lerosszabbul magam, amikor beszélek.
Ha hallgatok, nem értékelek, nincs vélemény, nincs cimke, nem mondom, hogy
" ez rossz, ez fekete, ez fehét, a pirosat szeretem, a sárgát nem, ez jó, ez rossz, ez megint nem úgy jött össze, ahogy elképzeltem"
akkor egy idő után csak megtalálom, hogy nekem mi a fekete és mi a fehér.

Ha azt mondom fehér, mások pedig azt hallják, hogy fekete, és egyre erősebben, és borzasztó intenzitással állítják, hogy za márpedig fekete, akkor én valahogy elvesztem a hitemet, hogy én fehéret mondtam, gondoltam, éreztem.
Nem szabad összekevernem, hogy a fehér nekem akkor is fehér, ha mások azt mondják, hogy fekete, mert az a mások feketéje, és nem az én fehérem.
Ha végre ezt egyszer megértem, akkor leszek csak boldog.
Addig is...

Fekete, fehér, fekete, fehér, fekete, fehér, fekete, fehér, fekete, fehér, fehér, fehér, fehér......

Húsz!

Tegnap voltam állatkertben és a Mesterségek ünnepén, a várban.
Jó volt, bár rég nem mászkáltam ennyit, reggel 9-tól, este 11-ig, szinte megállás nélkül.
Készültek képek is, ha lesz egy kis lelki erőm, akkor fel is rakok párat. Arra biztosan jók voltam, hogy megállapítottam, borzasztó széles a hátam, és a muszklimmal pedig egy férfi is vetekedhetne. :-( Hajh, hajh. Inkább anyu génjeit örököltem volna...
Most itthon henyélek, élvezem a semmittevést, anyut rávettem, hogy masszírozzon meg, és sokat fogok olvasni.
Kis nyugi nem árt.

Mindennapok

Rájöttem, hogy azért nem blogolok mostanában, mert soha nem hozza be a sima blogger.com oldalt a net rendesen. 10 frissítés után megunom.
Most is nagy nehezen engedett be.
Ráadásul az első két soromat véletlen Ctrl+A-val kitöröltem. :-S
Már fáradok.
Jó ez a szabi, csak vhogy amint érzem, hogy van egy pici energiám, ami alvásból vagy egyébből származik, azt rögtön fel akarom használni, és keresem, hogy "na mit lehetne most csinálni". Valahogy egyensúlyt kéne találnom.
És arra is rájöttem, hogy mostanában keveset fájt a fejem, de ez a szabi alatt kiegyenlítődött, mert mostanában többet fájt, mint kellett volna.

De este voltam lakótársnőmmel jazz koncerten, és nagyon nagyon jó volt.
A banda Depeche Mode feldolgozása, a Personal Jesus eszméletlen jó volt. Már annyira éreztem a zenét, hogy amikor eg ybravúros gitárhang jött ki a helyes gutáros hapsi kezei közül, ugyanúgy vigyorogtam, ahogy ő. :-)
Teljesen olyan érzésem volt, mintha szeretkeztem volna a zenével... Eszméletlen érzés volt.

Hét Vég!

A szabim első két napja teljes bezártsággal telt el.
A szombati nap azért, mert rá voltam kényszerűlve az iszonyatos fejfájás miatt, ami nem hogy szűnni nem akart, hanem még jobban erősödött. A több, mint 12 órás alvás kicsit segített rjta, de igazán a mai főzőcskézés és kisebb rendrakás volt az, ami rendbe rakott.
Este filmnézés és magunkat degeszre evés várt.
Elolvastam egy újabb Molnár könyvet, és borzasztó jót tett a lelkemnek. Még több jó könyvet akarok olvasni.

SZABI!!!!!!!

Most tudatosul csak bennem, hogy én mától szabin vagyok!!!!! :-))))))
2 egész hétig!!!!!
Holnapra pihit, barátnőzést és farmervadászatot terveztem.

Apu ma bent volt nálam, hozott szótárt a kolleginának, akit majd tanítani fogok francia nyelvre.
Rájöttem, hogy még nem is mondtam neki, hogy tanítani fogok. Furcsa volt, mennyire örült neki. Furcsa, hogy valamit ennyire élből támogat, amibe belekezdek.

Annyira de annyira jó lesz ez a két hetem, hogy hihetetlen!!!! :-)

Gondolatok!

Nem szeretem magam, amikor lehetetlenül viselkedek.
Meg szeretnék változni, de nem sikerül. Valószínűleg, mert annyira akarom. Eddig soha nem sikerült az, amit megszakadva akartam.
Csak az a baj, hogy nagyon félek tőle, hogy ha kiállhatatlan vagyok, márpedig mostanában egyre gyakrabban fordul elő, akkor nem fognak szeretni az emberek, és elveszítem azokat, akik fontosak nekem.
De ha egyszer nem tehetek róla! Nem az a baj, hogy magam körül mindent olyan intenzíven élek meg! Hanem hogy nincs időm elvonulni, hogy eszembe jusson, ezek az érzelmek nem az enyémek.

Alapvetően van egy jó életem, amivel elégedett vagyok, mert minden sikerült, amit szerettem volna. De ha körülöttem mindenki rosszul van, az engem is lehúz magával. Nekem alapvetően semmi bajom, de ha sokan mondják sokáig, mennyire rosszul érzik magukat, vagy mennyire dühíti őket valami, akkor én ettől belezuhanok a dühbe, meg rossz érzésbe. Pedig nem is az enyém.

Fogalmam sincs mit tegyek ellene. Nem tudom, van-e értelme ennyire harcolni ellene.
Ha talán engedem, akkor lehet, nem is lesz olyan fájdalmas.
Csak ne szűnjetek meg szeretni engem. Legalább pár ember maradjon, akit nem üldözök el magam mellől.

(Viszont az a nagy igazság, hogy belefáradtam, és úgy vagyok vele, más is tehet egy kis erőfeszítést értem, nem kell mindig nekem megfeszülnöm. És forgácsolódjon le nyugodtan néhány ember, legalább meg tudom, hogy ki az, akire nem számíthatok.)

Mainapság!

A fél napot végigdöglöttem és haldokoltam.
Semmi különös, csak meleg van, és ki vagyok merülve.

De aztán úgy döntöttem, hogy felkelek, és járok egyet.
Szert tettem a kedvenc kólámra, aminek sajátos szegfűszeges íze van, és csak maccsben lehet kapni, de ott sem, mert a boltból mindig ez fogy ez szerány ára miatt a leghamarabb.
Meg persze voltam könyvesboltban, és szert tettem szép könyvekre nagyon ócsón.
Érdekes, ahogy az akciós könyveket manapság hirdetik. Néha az az érzésem, a Szajna partján vagyok, és egy bouquiniste tolja a kezem alá pontosan azt a kötetet, amivel már fél perce szemezek

Franciát tanulok. Mert tanítani fogok, és fel kell frissítenem a tudásom.
nagyon várom már, ez egy hatalmas előrelépés lesz nekem minden szempontból.
Kiélvezem a 2 hetes szabimat, feltöltődöm, és utána belevetem magam a nagy tanulás-tanítás hadműveletbe. :-)

Meg kell írnom egy suliújságba beígért cikket az olvasóligetről, ahol tegnap voltunk B. barátnőmmel. Jó hogy mostanában ennyi ideje van rám. Az nem, ami miatt van, de az a tény, hogy van, az jó.

Na hát ilyen és hasonló elmetágító tervek szerepelnek ötlettáramban.
Remélhetőleg nem vállalom megint túl magam, mint ahogy eddig szoktam.
Most finom friss illat áramlik be a nyitott ablakon, és hallok mindent, ami körülöttem történik.

Hajts!

Nagyon nem kellemes érzés a léleknek, ha a macska torkán le kell tuszkolni az ominózus féreghajtó tablettát.
Meg kellett fognom a grabancát, és be kellett nyomnom a szájába, hogy ne legyen más választása. Közben folyamatosan hátrált, és leugrott a párkányról.
Hát úgy néz ki, lenyelte. Remélem legalábbis.
Mindent a cél érdekében.

Viszont az tény, hogy egyre inkább önellátó és macskaellátó lény kerekedik belőlem.
És az is tény, hogy most a legkedvesebb mozdulataimat sem fogadja szívesen. :-(

...

Péntek volt az utóbbi idő anti csúcspontja.
Hogy lehet ilyen időben megfázni? :-)
na jó, ez egy kis túlzás, de ha most nem vigyázok magamra, tuti le fogok robbanni.
Úgyhogy féligmeddig döglős hétvégét kell tartanom.

Néha nem tudom, hogy attól vagyok rossz hangulatban, hogy nem vagyok fizikailag sem jól, vagy attól vagyok fizikailag lemerülve, mert rossz hangulatban vagyok.

Itt!

Vegyetek már észre! Hallgasson már meg valaki engem is! Én is itt vagyok! Nem csak nektek vannak nyomasztó gondolataitok, hanem nekem is!
Vegye már a fáradtságot valaki, hogy ostoba tanácsokat nélkülözve, akár csak 20 percig intenzíven odafigyeljen rám.
És nem kell ám mindig megvárni, amikor én felbukkanok! Mert nekem is van e-mailem és mobilom, és szivesen veszem, ha nem mindig nekem kell erőlködnöm, hanem néha valaki megtalál. Mert az olyan jól esik, ha az emberre gondolnak.

Ma legalább ezt megkaptam valakitől. Lehet, hogy az időzítés volt jó, de az is lehet, hogy rokonlelkek vagyunk valahol. Mindkettőnk bőre érzékeny, csak más módon. Nem éreztem a beszélgetés alatt, hogy nem értek vele egyet, és hogy nem csinálnám úgy, ahogy ő. Csak egyszerűen és simán be tudtam fogadni, amit mondott, és ahogy mondta. Olyan jó érzés volt! És ugyanezt éreztem én is vele szemben, amikor én beszéltem.
És az a furcsa, hogy nem várok most semmit. Így volt tökéletes, és majd legközelebb is iszogatunk egy kis bort, és elmeséli, hogy éppen hogy alakul a kapcsolata a barátjával.

Gondolatok!

Nekem az kettősség volt azt hiszem mindig a fő problémám.
Hogy valahol, egy helyzetben nagyon ritka az, amikor nem legalább kétféle minőségben vagyok jelen.
Persze néha átbillen ez hol az egyik hol a másik minőség oladlára.
Ez azért hasznos, mert borzasztó sok szeletét meg tudm élni a világnak.
Ha például nézek egy filmet, akkor ott tudok lenni, mint kritikus, és ott tudok lenni, mint mozinéző.
És tudok élvezni egy tökéletlen filmet is, azzal együtt, hogy a hibákat, amelyek szakmai hibák, észreveszem.
De függetlenítve tudom élvezni mindkettőt.

Néha van, hogy csak a kritikus, és néha csak a néző ül ott de szerintem ez a néha is nagy tejesítmény.

Ha valami miatt hirtelen hangulatingadozásaim vannak, akkor ezzel bajom van. Mert ilyenkor a kettősség is megjelenik. Tehát ott vagyok én, mint egy olyan nő, aki magába van zuhanva, mert az élet igazságtalan vale, mert sodródik, mert nem sikerülnek a dolgai, és nem szeretik, és egyedül van, satöbbi.
És akkor ott vagyok más forméban, aki halkan, türelmesen, akár órákig is képes magyarázni az összezuhant nőnek, hogy de ne gyötörd magad, ez csak energiavesztés, és elpocsékolod az idődet. Mert hogy ez az egész önsajnálat nagy hazugság. Tény, hogy néha jó ha sajnálom magam, kicist levezetem a feszültséget, de alapvetően tudom, és sajnos ez az erősebb, szóval tudom, hogy ez egy eszméletlen hazugság.
mert hogy mindennek pontosan tudom az okát. Azért nem szeretnek, mert görcsösen ragaszkodom, hogy velem sokat foglalkozzanak. És pontosan olyan szeretetre vágyom, ami nem is szeretet, csak egy önző birtoklási vágy.
Azért nem sikerülnek a dolgaim, mert kishitű vagyok, és nem merek bízni abban, hogy ezek sikerülnek, stb.
Szóval sorolhatnám, ami persze nem ilyen formában van már jelen az életemben, hiszen hatalmas teljesítményeket értem el az életemben. Csak valahogy ha adot pillanatban nem sikerül valami, akkor ezeket az apró, mert tényleg már apró részleteket kiemelem, és adott hangulatban felhánytorgatom magamnak.
Fogalmam sincs miért teszem, hiszen az érzelmi életemen kívül semmi nincs már, amin per pillanat javíthatnék. Talán néhány bátorságpróbát még bevethetnék magamnak, de ezek csak önizalompróbák, és csak trenírozom magam velük.
De akkor mi is a probléma?
Hát hogy fogalmam sincs.
Csak hoyg időről időre előtörnek ezek a hazugságok, amiknek szinte semmi igazságtartalma nincs, és tudom, hogy tehetnék ellenük, csak pl. félek, kicist gyáva is vagyok, de annyi kellene, hogy aktivizálom magam, és felkészülök arra, amit ezek megoldásától várhatok.

A nem tudok mit kezdeni a bajom. Valahol megakadtam, és türelmetlen vagyok, szerintem ez a legfőbb problémám.
Nem lehet mindent azonnal, rögtön, és tömegesen megoldnai.
csak ennyi, amire rájöttem.
Meg hogy most egy kicsit úgy kell foglalkozzam magammal, hogy közbn egyedül vagyok és passzív. lehet, ez az, ami elől sokat menekültem mostanában mások társaságába. Az építő egyedüllét elől.

Gondolatok!

Tegnap IKEÁ-ban voltam, szert tettem szép cserepes növényre.
Kezd nagyon üde lenni a szobám, és azt hiszem végre szert tehetek egy jó árú, kényelmes kanapéra is. Még nem veszek rá mérget, de nagyon várom, és hiszem, hogy ez egy jó kanapé lesz.


Az utóbbi hetekben lelkem tengeréből fel-fel bukkannak olyan dolgok, amelyeket én el akartam sűlyeszteni. Ugyanakkor olyanok is, amelyekre rá akarok jönni. Valamikor azt kívántam, hogy megoldódjanak a problémáim, és a lelki életem egyenesbe kerüljön. Azt hiszem ez fájdalmasabb, mint gondoltam.
A hangulatom hullámzó. Mostanában naponta változik. Egyik nap még legszivesebben kardomba dőlnék, aztán meg másnap kicsattanok, és minden hülyeségnek örülök.
Ami eddig lehangolt, ezután is azt teszi. Csak valahogy nem értem magamat.

Az a helyzet, hogy az Autogén Tréninen felmerült egy kérdés. Mi a különbség a várakozás és az elvárás között?
És borzasztóan sokat kellett ezen töőrengenem és agyalnom, nekem, akinek az a legnagyobb büszkesége, hogy tökéletsre fejlesztettem magamban az elemzés művészetét.
Azt hiszem legalább másfél hetembe került, mire rájöttem, hogy minden ezen a két szón ál vagy bukik.
A különbség:
Várakozás - az a hozzáálás valamely dologhoz vagy eseményhez, mikor hiszen, vagy tudom, hogy az, amire várok, jó lesz számomra
Elvárás - az a hozzáállá valamely dologhoz vagy eseményhez, mikor remélem, de nem merem hinni, hogy amire várok, az jó lesz szémomra(félelem és kétségek tárulnak ehhez az érzelemhez és sokkal komplexebb szerintem)

A kettő között a elki hozzáálás is különbséget teremt Ha várakozom, nyitott vagyok. Ha elvárásom van, akkor csak az isránt vagyok nyitott, amit én remélek, de semmi más felé nem.

Egy halom problémámnak ez a gyökere. MOst, hogy erre rájöttem, változtatni kéne rajta. Már csak azt kell tudni, hogyan.

A másik "felismerésem", ami a hét eseményeiből következik szintén nagyon érdekes.
Ehhez tudni kell, hogy nagyon gyakran elfog a kétségbeesés rossz élmények hatásra, hogy engem nem szeret senki, lepattintanak, mindig én vagyok, aki nem kell senkinek, és egyedüllétra vagyok kárhoztatva.
Most tegyük félre, hoyg igaz-e ez vagy nem.
A lényeg, hogy a héten is átéltem egy ilyen dolgot. Részben az én hibám, de hát rá kell jönnöm, nem olyan a személyiségem, hogy az emberek nagyon erőlködnének, hogy keressék a társaságom.
Nem is erre jöttem rá, meg hát most felesleges annyi őrlődés után megint bűnbakkeresésbe kezdenem.
Az a fő tanulság ebből, hogy én mindig mások barátságára, szeretetére éheztem. Fogalmam sincs miért, de enkem ez mindig nagyon fontos volt, és soha nem kaptam meg belőle a kellő menniységet. Hozzájön még az ezzel ellentétes, szbadságigény, és kész az önmagának ellentmondó személyiség.
Ami viszont érdekes, és eddig nem mertem magamnak bevallani, hogy nazért szomjazom mások barátságára, szeretetére, mert ettől jobban rzem magam, jobb embernek érzem magam.
A baj csak az, hoyg ezekszerint így kihasználok másokat és ezt azárt teszm, mert nem szeretem a saját személyiségemet. Magamat kell először megszeretnem, hogy mások is úgy érezzék, jó velem lenni, jó engem szeretni. Azt hiszem ez a titok nyitja.

Egy.d.l

Igazából arra jöttem ma rá, hogy ha most ebben a pillanatban úgy döntenék, hogy kimegyek külföldre, mondjuk dolgozni, akkor baromira nem hiányoznék senkinek.
Kivéve pár embert.

Hiány!

Mindig hiányzol :-)

Egyszerűen tündéri :-)

...

Már megint annyi mindent szeretnék csinálni, de rám tört az álmosság. :-(
:-)

Közérdekű közlemény! :-)

Ha valaki nagyon szeretne engem, és szívesen rám költene vagyonokat, akkor karácsonyra szeretnék kérni egy Murakami Haruki: Szputnyik szivecském, vagy egy Závada Pál: Jadviga párnája című regényt.
Köszönöm, hogy elmondhattam. :-))))
Azért nem minden komoly, ami fénylik... ;-)

Nézz!

A nap bármelyik szakában megyek haza, valaki mindig figyel az utcában. A Tompa és a Páva utca arcai ezek, a házak falából kiemelkedő, kőszemmel figyelő, szakállas férfiak és gömbölyű kisfiúk.
Jó tudni, hogy az ember soha nincs egyedül...

Mainapság!

Olvasóligetben Závada Pált felolvasni hallani igen érdekes dolog. Mindezt délután fél hattól este hétig átélni, mikor egyre hidegebb az idő, az méginkább érdekes dolog.

És a hidegtől bénult tagjainkat 2 és fél órás margitszigeti sétával megspékelni a legérdekebb dolog a világon.
Hát így.
Ha két nő sétál az esti kivilágított Margit hídon, mikozden egy jet-ski szeli keresztül a Dunát, egyikük rámutat, mire azután kórusban visítanak:
De cukíííííííííííí!..., na az már nem mindegy. :-)
Tipikus nők. Hát így.

(A Hát így egy novella címe, amit egy olvasóligetben Bogi barátnőm által "szerzett" könyvből néztem ki. Plusz a masszőrnőm, Anna is sokszor szokta ezt a szókapcslatot, vagy simán, valami nagy és fontos monadnivaló lezeárásaként az így szócskát használni. Nekem tetszik, csak soha nem jön a számra. Ha pedig valmai tetszik, de nem tudom magamba építeni, megörökítem.)

Amúgy Závada nem tud sajnos felolvasni. Amúgy marha hideg volt. Amúgy a Presszer is ott volt a felolvasáson. Amúgy furcsa dolog keverni Trianont és a zsidkérdést. Szerintem.

Amúgy isteni dolog, hogy végre jó sokat dumcsizhattam egy barátnőmmel, és sokatsokat sétáltunk a Margitszigeten utána pedig a Batthyányi tér környékén. Mindig ez volt a vágyam, hogy végre addig sétálgathassak, amíg kedvem tartja. Pesten. Vagy Budán.

Amikor elváltunk, futottam a villamos vége után, és sok pisi meg pia szagú emberrel utaztam a villamoson. Mikor hazaértem a macska várt egyedül. De jó érzés néha(tudom, tudom, másért sem sír a szám, csak az ellenkezőjéért) hazajönni, és tudni, h most egyedül leszel. Magaddal.

A mai nap készült soksok kép, néhány jó rólam, sok jó Bogiról és egy kevés a látnivalókról.


Persze érdemes még elmesélni, hogy pénteken hulla fáradt voltam, tesóm feljött hozzám, és amíg bírtam, addig Dragon Ball-t néztünk, és KFC kaját ettünk. Kosarat, már elnézést! :-))
És hozzá én még azt az isteni káposztasalátát is. Megnéztük az Igenembert is, de a Dragon Ball-oknál már kezdtem kidőlni. A mai nap hasznosabb volt, 10 epizódnál biztos többet néztünk meg. Kezdem érteni a japán szöveget. :-)

Jó a hétvégém, legalábbis eddig jól sikerült. Holnap pedig olvasok, pihenek és szintén barátnőzök egy kicsit. :-)

ja, és gyakorolok gitárt is.

És ha már itt tartok, van két tervem, ami ha minden igaz, szeptembertől valóra válik. Az egyik, hogy eljárok majd Salsát tanulni. A másik, hogy farncia nyelvet fogok tanítani kezdőknek és újrakezdőknek. :-)

Most kezdenek alakulni a dolgaim.

Nézz!

Do you know my poetry? - said William Blake and shot the other man.

Mainapság!

Voltam fodrásznál, most csak megkurtított, eléggé rövid, vállig érő ás jó laza lett. Nem is baj, mert nagyon meleg volt, már idegesített a hosszú haj. Meg hát a haj olyan, hogy egy idő után csak megnő. :D
A félórás postai sorbanállás után igazi öröm ért, hazaérve kaptam egy Sanomás borítékot. Volt benne két jegy a legújabb Műcsarnokban megrendezett kiállításra. SmS játékon nyertem, és annyira jó. Lehet, szombaton meg is nézzük tesómmal.

Most őket hallgatom, nem is értem miért, de nagyon lenyűgözött:

Gondolatok! part2

Nem tehetem magam enniyre függővé másoktól. Hagynom kell, hogy mások azt gondoljanak, érezzenek és mondjanak, amit akarnak. Ez az ő felelősségük, nekem semmi közöm hozzá. Ahhoz már több van, hogyan reagálom ezt le.
Nem is kell mindig reagálni. Meg mindig értékelni. Meg mindig itélkezni.
Kéretik nagyobb toleranciával viseltetni magam és másokkal szemben. És velem szemben.

Tolerancia

számomra a szó jelentése, hogy hagyom, megtörténni a dolgokat. nem minidg, de néha kell. néha el kell fogadni, hogy nem görcsöl be a jobb oldalam, és a bal oldalam, tehát nem teszek semmit, és nem próbálom erőnek erejével befogadni azt, amire nem vagyok képes. ha ez meg van, akkor ez már megint egy újabb hatalmas lépés. mert ezek szerint én sem vagyok toleráns. magammal és másokkal szemben sem. toleránsnak lenni annyi, mint elfogadni, hogy a dolgok nem úgy történnek néha, ahogy azt elképzeltük.

Gondolatok!

Kaptam ma jóhíreket, amik pozitívan befojásolják a jövőmet. Jobban mondva a gondolkodásomat, amin majd a jövőm múlik.
És ennek nagyon örülök. A mai A. J. Christian előadás, annak ellenére hogy hosszú és fárasztó volt, nekem nagyon sok jó dologgal szolgált.
A nővéremnek már nem anniyra, de legyen ez az ő gondja.
Tény, hogy ha fáradt vagyok, nem tudok világmegváltó gondolatokon töprengeni. És azt hiszem nem is kell. Nem vagyok az a típus. Én feltérképezni, vizsgálni, megérteni szeretem a környezetem. Odáig még nem jutottam el, hogy glogóbálisan mit tennék, miután már levontam a tanulságot.
Ezek mind arra szolgálnak, hogy magamat értsem jobban. Semmi többre. Ha mindenki a saját boldogulásával foglalkozna, és azzal, hogy csak ő legyen számára a fontos, és jólérezze magát a bőrében, persze úgy, hogy másoknak kára nem származzon belőle, akkor egy boldog és elégedett világban élnénk. De nem ebben élünk, és egyelőre én ezt elfogadom, és azzal törődöm, hogy én tudjam magam megvalósítani, és ezzel hasznára legyek a környezetemnek.

Jövő héten pedig elfoglalt nőszemély leszek. :-)

Hitelesség!

Akármennyire is nem szeretem, be kell vallanom, hogy az én döntéseim is a hitelesség alapján születnek. Ha valakiről úgy érzem, nem hiteles egy adott szerepben, nem vagyok hajlandó elfogadni azt, amit mond. Teljesen függetlenül attól, hogy éppen az a szerep az egész élete, vagy az életének csak egy kis szelete.
És az a problémám, hogy ha az ilyen emberek megérzik, hogy nem tartom őket hitelesnek, akkor még erőteljesebben akarják bebizonyítani az igazukat. Nem csípem na. Ezt úgy is szokták mondani, hogy tapasztalat. Nálam ez az alap.

Való világ!

„Bizonygasd saját korlátaidat, s bizony, szert teszel rájuk.”

Richard Bach: Illúziók

Hogyan tudnám én ezeket a bölcs gondolatokat a való életben is hasznosítani?

Csend!

Mozart online rádiót hallgatok, és a cica végre nyugodtan alszik az ágyamon. :-)


Közben vámpírfogak halma várja a fogyasztást:

Mainapság...

Kb 4 óra körül elkezdődött.
Fúj, dörög, villámlik, esik, aztán eláll, kisüt a nap, majd megint újrakezdi.
Amúgy a mai napom női problémákkal kezdődött. Azután, ahogy a múlt héten, az alsó szomszéd megint a házat ujította fel. Fúrás, kopogás, faragás, rengett bele az egész ház, a macska halálra volt rémülve, úgy remegett, és nem tudta, hogy mit csinálnak és hogy ki.
Először hívtam a közös képviselőt, azt mondta nem tud tenni igazából semmit, csak felhívja őket.
aztán már anniyra dühös lettem, hogy alattam az egész lakás reng, és hogyg nem tudok rendesen pihenni, hogy lementem, és megkértem őket, hogy hagyják abba.
nagyon dühös voltam. Mire leérte, összerendeztem az arcomat, hogy ne legyen olyan torz.
A hangom is remegett a dühtől. De sikerült.
Azt mondta a pasi, h vidékiek, és hogy nem tudják máskor. Meg hogy tudják, hogy zavaró, de ha az ember lakást vesz, valahogy meg kell csinálnia...
(Zavaró? Hogy olyan, mintha az én szobámban csinálná? Hogy verik szét a falat és reng alattam az egész padló? Hogy nekidőlök az ablakpárkányka és berezonál a kezem? Na igen. Tényleg ZAVARÓ!)
Ezt persze csak gondoltam. Mondtam nekik, hogy nem lehetne-e hétköznap cisnálni, és a házirend is azt írja, hogy ilyet nem szabad hétvégén csinálni.
Azt kérte, akkor mondjak valamit, hogy mit csináljanak.
Erre meg válaszoltam, hogy azt talán nekik klne kitalálni, de nekem jogom van a hétvégi pihenéshez.
Végül kért még egy órát, ami szerintem másfél volt, de BIZTOS nem volt nála óra.

Hogy őszinte legyek, marhára nem érdekel, hogy mikor, de egyrészt szóljon, hogy ezt csinálja, másrészt pedig ne hétvégén, amikor mindenki otthon van. Nem szólva arról, hogy kisgyerekek is vannak a házban, és a szomszéd is mondta, hogy a lánya valami táncversenyre készül, és nem tudja máshova elvinni pihenni.

Ma bulizni mentünk volna, de elmosta az eső. Nem baj, bepótoljuk egy késői mozizással. Ide jönnek a lányok, és jól leisszuk magunkat, meg pletykálunk. Meg hasonló pizsamapartis női dolgok. :-)

Holnap pedig az az előadás lesz, amir már 2 hete várok. A.J. Christian tudatos vagyonteremtéses előadása a szokásos "krisztiános" stílusban. Szeretem az ilyen emebereket. Főleg őt hallgatni. Soha életemben nem találkoztam még nála harmonikusabb emberrel.

Gondolatok!

Az ismerőseim, barátaim közül sokan változásokon mennek keresztül. Igazából én nem nagyon tudom hova tenni az egészet. Az egyiküknek megy tönkre az egészsége, ami nekem nagy fájdalom. A másiknak jó munkahelye van, de a barátjával nincsenek rendben a dolgok. Szerintem nem szeretik egymást, de nem tudják kimondani, és tisztán megbeszélni a dolgot.
Egy másikuk most szakított és költözött el, ami nagy bátorságra vall. Van, aki úgy nézett ki, egyenesbe jön az élete, de a családja anyagilag tönkrement, és most mindenki kezdhet magával, amit akar. Vannak, akik házasságban, párkapcsolatban élni, ki nem tud zzel mit kezdeni, de van, aki nem tud a párkapcsolatról átlépni a házasságra.

És zajlik az élet körülöttem is, bár persze nem ilyen nagy mértékben. Nekem csak egy jó munkahely kell, meg barátok, ennél többre most nem vágyom.

Járok mostanában Autogén Tréningre, aminek a relaxáció a lényege.
De közben beszélgetünk is a tréneremmel, olyan mintha pszichológussal beszélgetnék.
Valahogy megint felmerült, mit fürdővíz tetején a szappan, hogy nem kell túlagyalni, túlerőlködni mindent. Néha hagyni kell, hogy megtörténjenek bizonyos dolgok. Persze ez nem azt jelenti, hogy sodrotatom magam az árral, hanem alávetem magam tudatosan annak, ami történni fog. Visszaveszek a tempóból, kiélem magam a nyáron, és keresek munkát. Például erre is gondoltam.

Szóval a lényeg, hogy ez a gondolat mindig felmerült, és eddig nem tudtam vele mit kezdeni. Passzív szemlélődő, megfigyelő embernek tartom magam, aki ennek ellenére túlagyal mindent, mert gyorsan felismeri a problémát és a helyzetet, de nem tud vele mit kezdeni. Sokszor van ez így, ezér vannak a félelmeim és ezért blokkolok le, ha olyan történik, amire nem tudom a választ.
Ennek kapcsán jegyezte meg a trénerem, hogy néha hagyni kell, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek.

Nem véletlen, hogy körülöttem mindenki élete változik. Hiszen az élet lényege a változás, ugyanakkor maga a levés, vagyis a lét, ami egy viszonylag hosszabb állapot. A cél pedig a kettő kiegyenlítése.

Mondtam is, mennyire neház igazán passzívnak lenni egy felismert helyzetben. Tudni, hogy mit kell tennem, tudni, hogy nem tudom megtenni, és nem csinálni ellene semmit. Nem görcsösen akarni megoldani, hanem hagyni. Nagyon nehéz dolog, de biztos, hogy menni fog. Ha ez sikerül, akkor azt hiszem egy hatalmasat léptem előre az életben.

Zenélj!

Amilyen vacak és megerőltető volt a hetem(na jó, ez azért így túlzás), olyan jó volt a ma estém.
Óbudán voltam és a főtéren Hot Jazz Band minikoncertet néztünk apuval. Jó volt a hangulat, utána Boldi és a keresztapák léptek fel. Boldi az a Boldizsár, aki kivált a Cotton Club Singersből. Jó volt ez is, de kicsit olyan erőltetett volt, ahogy leverték a jazzt, az operaáriákat és a san remo hangulatot.
A HÉVvel mentünk vissza a 2-es metróhoz, ahol egy csapat lány állt, vártak a vezetőre, majd az egyikük, aki érdekesen volt felöltözve megkérte, hogy írjon neki egy cetlire egy jókívánságot, amit majd a bokájára kell felkötnie. Nagyon édesek voltak, a lány épp az esküvőjére készült, gondolom ez amolyan lánybúcsú lehetett.

Ja, megdöglök a melegtől és megevett 3 szúnyog. :-))

Holnap bulizok az osztálytársaimmal. Előtte feljönnek, hogy kisminkeljenek :-)

wehehe..

Macska vadul megindul a fél görögdinye felé, majd felhúzott háttal megtorpan, és durcásan néz.
Én:
Cica ne félj! Nem bánt, csak dinnye!

:-))))

Nézz!

Romantikus film napot tartottam, bár sztem egyik film sem az a kifejezetten csöpögős, éppen ezért jönnek be. A Micsoda nőben Julia Robertsnek még nem volt akkor aszája, mint most. :-) Vagy ugyanakkora volt, csak mostanra az arca tűnt el körüle. :-))) A kötelező táncokat pedig imádom! Elmondhatatlan, hogy Baz Luhrmann mit tud kihozni a színészeiből. Többet nem is tudok írni róla, meg kell nézni!

Seal - Stand by me!

Jobb!

Mára már jobb kedvem lett. És a körülöttem lévőknek is.
megfogalmazhatatlan élmény, amikor érzed, konkrétan tudod, melyik volt az a pár perc, vagy fél óra, amikor teljesen megváltozott a hangulatod.
és egyre többször tapasztalok ilyet. Egyszer csak érzem, mintha kevésbé látnám szürkében a világot, az izmaim ellazulnak, képes vagyok felhőtlenül mosolyogni és nem csak erőltetetten nevetni.
És fizikailag is jobban érzem magam.
És akkor beugrik, hogy hoppá, elmúlt. Én most jobban érzem magam. Nagyon nagyon különös élmény.

Kriszta koktéllal teszem fel a meggyet a mai nap tejszínhabjának tetejére.
Egy gombóc vanília fagyi, főzött kv, tej, jégkocka, csokilikőr. Ezek belemennek egy szép pohárba, és finccsi nedű válik belőlük. :-)
Már csak a tejszínhab hiányzott a tetejéről.

Nyűg...

Nagyon nyűgös vagyok. És ingerlékeny. És sértődékeny. És folyton mindent magamra veszek. És az a legrosszabb, hogy nem akarok ilyen lenni. Mindenki azt mondja, hogy néha ilyennek is kell lenni, de én nem akarok. Attól félek, ha olyan kiállhatatlan leszek másokkal, mint amilyennek érzem magam, akkor megint mindenki el fog tőlem fordulni, és egyedül maradok.
Nem akarok egyedül maradni.

Amikor régen azt mondogattam, hogy egyedül akarok lenni, az egész félre sikerült, mert nem fogalmaztam meg elég jól. Én csak a családomtól akartam végre távol kerülni, hogy végre ne az legyen, amit ők rám erőltetnek, hanem az, amit én akarok. De sajnos az lett belőle, hogy tök egyedül voltam, és az nagyon rossz volt. Nem akarok megint íyg járni.

A legrosszabb, hogy fogalmam sincs, honnan jönnek ezek a gondolatok.

Lehet, abból indulok ki, h van néhány ember a környezetemben, akik nagyon elviselhetetlenek, és ilyenkor nem szeretem őket. Lehet, ezért indulok ki abból, hogy engem sem fognak szeretni, ha elviselhetetlen vagyok. Az a baj, hogy nem olyan környezetben vagyok, ahol jól érzem magam. Napi 8 óra olyan emberek társaságában, akikkel még egy jót sem lehet beszélgetni, mert semmi normális témájuk nincs. Házasság, jobban mondva a házastársra való panaszkodás, gyerekek, amihez marhára nem tudok hozzászólni. Vagyis nem is arról van szó, hogy nem szólok hozzá a témákhoz, de úgyis le vagyok szólva, mivel az enyém nem tapasztalat, cska vélemény. Néha a rokonok, barátok, egyéb elfoglaltságok a téma. De érezhető ebből az egész dumából, hogy csak jár a szájuk, és ez annyira nem bírom, mert semmi értelme. Ami meg engem érdekel, az a mások életébe nem fér bele. Annyira idegennek érzem ott magam. Három kolléganőm házas, egyik várandós, egy kollégámnak és kolléganőmnek gyereke van, a másiknak most van új barátja. És minden nap felteszem a kérdést magamban, hogy hogy kerülök mégis ide?

Eléggé kilógok a sorból, én a vagyok a legfiatalabb, se párkapcsolat, se család, se gyerek.

Tudom, a következő lépés az, hogy elképzelem, min szeretnék változtatni. De az a nagy harci helyzet, hogy nem sikerül. Csak vergődök, sajnálom magam, és nem vagyok képes meglátni az a pár lépést, amivel tovább tudok lépni. Meg hát nem akárhogy akarok. De ugye ez már egy másik történet.

Lehet, hogy azért vagyok ilyen nyűgös, mert fáradt vagyok. Sok volt ez az időszak, és még a vizsgákat sem tudtam kipihenni. De még messze van augusztus 14. Ez egy pénteki nap, és utána hivatalosan mondhatom, hogy szabin vagyok. Jaj hogy én mennyire várom már!!! csak ez tart életben!

Nézz!

Végre megnéztem mind a hármat. nekem a második volt a legrosszabb, az első nagyon aranyos volt, a harmadik James Bond utánzat, de nézhető. Csak az a szeplős arcú csaj nem volt nekem ránézésre kellemes. De a jó kocsik, meg jason statham izmos teste mindenért kárpótol. :-)

Gondolatok!

Néha elképesztően tud irritálni, hogy mindent magamra veszek.
És most nem az én irányítom a gondolataimmal és az érzéseimmel a világot érzésről beszélek.
Hanem arról, hogy emberek véleményét és velem szemben tanusított viselkedését magamra veszem. nem biztos, hogy csak velem ilyenek, valószínűleg más emberekkel is. Én mégis náha kikérem magamnak.

Arra az otthon töltött idő jó volt, hogy rájöjjek, a felismerőképességem fejlett, de tovább kell lépnem rajta. De hogyan? Tenni is akarok, csak nem tudom, hogyan kéne. Ez furcsa, hogy a lgtöbb emberben van egy természetes mozgatóerő, bennem ez valami gát miatt kialakult. De ez is egy ó felismerés. Azért nem tudok bizonyos dolgokat megtenni, mert kialakult bennem régről egy gát, ami gátol bármifajta cselekvés. Ez alapján legalább el lehet indulni...

Eszmefuttatások este 10 előtt.

JOBB!

Visszajöttem.
És most úgy érzem, hogy nekem itt jobb.

Nézz!

Újabb Kim Ki-Duk film, amit nem tudok hova tenni. Tökéletesen értettem minden percét, mégsem tudom azt mondani, hogy tetszett. Egyetlen filmje volt eddig a rendezőnek, az Idő, ami olyan mély katarzist váltott ki belőlem, hogy a nyílt utcán elbőgtem magam, de azóta és előtte sem tudta elérni egyszer sem más filmje. A Samaria annyiban más, hogy a film hőseivel sem tudok együttérezni. Egyedül a szex előtti és utáni jelenetek tűnnek nekem igazán őszintének, amikor a fiatal diáklány átszellemült arccal beszélget a klienseivel.
Mindenesetre érdekes és élvezetes film, szépen megkomponált képekkel, de egy Kim Ki-Dukhoz képest eléggé közepes történettel.

Nézz!

Na most az van, hogy a Step up a picikát egyszerű dialógusaitól eltekintve egy nagyon jó film. Egy szocioáttekintés Dirty Dancing stílusban, jól megírt forgatókönyvvel, logikusan átvezetett jelenetekkel és két egészen érdekes színésszel. Mindent egybevéve igazán elégedetté tesz nagyon sok nézőt, mert sokak ízlését kielégíti. A legjobban eltalált jelenet szerint az, amikor Tyler nevelőapja, a kövér, tökvakarászós, koszos trikós állat ül a fotelben, nézi a tévét, kezében a sörösüveg, az asszony meg kiveszi az üreset és tesz a kezébe egy frissen bontottat. Pár másodpercbe betömörített jellemrajz.


Na msot az van, hogy a Step up 2 filmnek egy nagy nulla. Se logikus történet, se jó karakterek, és az egész egyetlen témára van építve, a táncra. Nem lehet érteni, hogy kinek mi a motivációja, az egészből nekem az jött le, hogy ez mindenkinek egy nagy buli, meg légy önmagad, de hogy ezt hogy képzelték, azt nem érteni. A táncjelenetek borzasztó élvezetesek, hihetetlen koreográfust szereztek a film készítői, a tácosok pedig hipertehetségesek. Filmnek ez az alkotás mégsem nevezhető, inkább olyan, mintha egy klipsorozat lenne, amit néha megszakítanak értelmetlen dialógusok.

Ma 2!

Körülöttem mindenki gethes. Csak tudnám, mitől.
Én egy pici allergiát leszámítva, amit a tegnapi szomszéd iránt érzett ki nem élt dühöm okozott, az ég világon semmi bajom nincs.
:-D
Jól érzem magam a bőrömben.
Kicist félek a holnaptól, mert helyettesítek, és sok munkánk lesz, az embereket is nekem kell terelgetni, de azért bízom benne, hogy nem lesz semmi gond. Vagyis ez több bizalomnál.

Anyu nélkül voltam soppingolni, beszereztem egy angol szókincsfejlesztő könyvet, némi leértékelt ruhát és egy fülbevalót.
Íme:
Anyu, amikor éppen raknám be a fülembe:
- Nem kéne azt lefertőtleníteni?
Én:
-_-.... Mégis minek?
Anyu:
- Hát mit tudom én. Mégis először használod...

Most filmet nézek, kreatívkodok, olvasok és angolt nézegetek. Aktív pihenés

hmm....!

Hmm. Apu az idegeimre megy. De konkrétan.
A következő:
- De ha nem mentek moziba akkor minek mész be? Nem értem. És akkor hazajössz még utána?
- Szerinted?
- Hát én már nem tudok kiigazodni ezen. De nem is értem minek mész be, most mi értelme van? Miért nem maradsz itthon inkább pihenni?
- Valószínűleg vásárolni, bemegyek a tescoba, körbenézek. Régebben azért izélgettélgettél, mert nem mozgok eleget. Most azért mert kimozdulok.
- Hát de biztos mozogsz eleget nem? ....


Na és ez így ragozódik. És mindenre ezt kérdezi. Minek, mi értelme van, mit csinálsz, miért...
Blöááááá
Én még nem láttam olyan embert, akinek ennyire kellett volna magyarázkodni.

Az emberek eldöntenek dolgokat. Megyek ide, megy oda, csinálom ezt, csinálom azt. De Amit meg én nem értek, hogy erre minek rákérdezni.
- Elmegyek vásárolni.
- Minek?
----------
- Nagyon tetszik az a lámpa, könyv stb., akármi. Lehet, hogy megveszem.
- Minek?


Na???? és ez hogy ne kergessen az őrületbe?

ma...

Nem megyünk moziba. :-(
Anyuci ki van, int a liba, úgy bedurrant a torka. Szerintem betett neki az, h most hirtelen van meló, meg pénteken temetésre ment, és az itthon sem a legpihentetőbb, mert sztem kicsit hideg van, ráadásul apu volt a hét elején gethes, a nővérem meg most nincs vmi jól.
Uh a mai napot otthon töltöm.
Vennem kéne itthonra vmi normális fekhelyet, mert nagyon puha a rugós matracom, és kicist szétmegy rajta a hátam.
De attól függetlenül jó volt itthon.
Majd egyedül megyek soppingolni, és addig anyuék tudnak pihenni.

Gondolatok!

Ha jó hangulatban vagyok, akkor jókat tudunk anyuval beszélgetni. Ma is ez történt.
Érdekes volt, ahogy elemeztük a kapcsolatát a családjával, meg a személyiségének az a része is előkerült, amely nagyon hasznossá teszi őt arra, hogy gyerekekre és idősekre vigyázzon.
Mondtam neki, mennyire tisztelem őt ezért, és másokat is, akik ilyennel foglalkoznak, mert én nem vagyok rá képes. Biztos nem tudném huzamosabb ideig csinálni.
Pedig tudom, h nagyon oda tudok figyelni a másikra, jó emberismerő vagyok, jól átlátom egy adott szituációt, fejlett az elemzőképességem és könnyen felismerek egy-egy adott helyzetet.
De aztán ahogy végiggondoltam, rájöttem, hogy ez a tulajdonságom viszonylag passzív. és én mindig is inkább egy passzív, cselekvő ember voltam.
A felismerésik eljutottam, de csak addig. Meglátom a problémát, de nem tudom megoldani olyan gyorsan, vagy egyáltalán.
Azt hiszem, hogy ez a következő lépés. A képesség a felismerésre már meg van, csak a passzívból aktívba való átvezetés hiányzik. Nem csak felismernek kell, hanem utána cselekednem, megoldanom, megváltoztatnom.
Ha kell.

Napközben!

Amúgy itthon vagyok, és most jó.
Akartam tegnap jazz koncertre menni, jobban mondva utánanézni, hogy megy-e valami zene, de egyszerűen olyan ólmos fáradtság tört rám, hogy nem lett belőle semmi. Ehelyett aludtam este 6-tól szinte folyamatosan reggelig, kisebb nagyobb megszakításokkal. És még a lent említett események miatt a reggel sem volt épp a legpompásabb.
De miután leadtam a cicót, h miniszabit töltsön el egy cuki ketrecben fajtársai társaságával, lerongyoltam a délibe, és vonatra szálltam.
Ott nagyon jót mulattam, mivel 2 csaj meg egy srác mellettem utazott, és az egyik csaj görögből hozott ajándékokat osztogatott a többieknek. A srác edényfogót, meg konyharuhát is kapott, aminek eszméletlenül örült :-))), és a másik csaj ajándékai közül előkerült egy szőrős bilincs is. :-))))
Itthon anyu elmesélte, milyen az új munkája(egy nénire vigyáz, aki eltörte a lábát), és a különböző családi problémái is előkerültek. Aztán közösen levontuk a tanulságot.
Láttam a macsekjainkat, megcsodáltam a kertünket, és levontam némi következtetést az életemről.
Este filmnézés várható, holnap pedig shoppingolás és mozizás anyuval.

Pánikszerűen belekezdtem az angoltudásom felfrissítésébe. Ha jó munkát akarok találni, valahogy izmoznom kell magam.

Közben alakul a társadali életem is, nagon jól összebarátkoztam az osztálytársaimmal, jó velük, és megyünk bulizni is jövő szombaton. A héten egyikük feljött, és borozgattunk. Hát nagyon hülyék tudunk lenni, az biztos. :-)

Az egész életem olyan jól alakul. nem is értem néha, mi okom van a befordulásra. Hiszen ha jól belegondolok, semmi.

Reggel!

Az egyedüli, amit nagyon gyűlölök a hétvégi reggelekben, hogy az elmebeteg szomszéd már fél 9 előtt elkezd fúrni, kalapálni, és mivel alattunk lakik, nem hogy hangos, de még beleremeg a padló, a fal és a macska sem tudja, hogy mi van. Nem értem, hogy miért kell reggel, amikor a normális emberek még alszanak, vagy épp ébredeznek ilyen munkákat csinálni. És azt sem, hogy ha pont ekkor csinálja, akkor miért nem lehet előtte mondjuk egy cetlit bedobni a szomszédok postaládájába. Valami minimális kommunikációra nekem szükségem lenne, mert eléggé fájdalmas arra ébredni, vagyis legurulni a matracról, hogy a furás miatt beremeg a padló, és ráadásul hangos, mint az istennyil.
Vagy lehet, nekem vanak nagy igényeim.
Amúgy ma itthon vagyok...