Gondolatok!

Még mindig nem vagyok túl jól, de már kezdek kilábalni a depiből.
Hiba a hibáztatás, sem a magamé sem a másé nem segít. Nehéz, de valahogy csak túl lehet lendülni rajta.
Nehéz, ha az ember mellőzöttnek érzi magát minden emberi kapcsolatában. Senkinek nem kívánom, hogy étélje, milyen az. Bár nem csodálkozhatok rajta, hiszen ki akarna együtt lenni egy olyan emberrel, aki keserű, ezért csak a keserűségét tudja átadni másoknak. Lehet, annyi lesz ennek a haszna, hogy a nem kitartóakat elmarom magam mellől. Aki meg akar, maradjon, de számítson rá, hogy(tudom, hogy így lesz) ennél csak rosszabb lesz.

Kell egy kis szünet az agyamnak, de nem találom az OFF gombot...