Hétvégi filmtermés!

Sokaság!

Néha azt hiszem csak a csodára várok. Aztán rájövök, hogy csak félek, és ezért nem jön a csoda. Pedig az igenis van. De ha az ember fél, akkor nem jön ám.

És rájöttem, hogy az emberek alapvetően figyelemhiányban szenvednek. Olyan sok emberi kapcsolatuk van, amik mégis felszínesek. Ki azért tartja fenn ezeket, mert ez kényelmes, ki meg azért, mert nincs jobb. A gyerekek és a felnőttek is arra vágynak, hogy végül valaki odafigyeljen rájuk. Hogy valaki ítélet és erőszak nélkül egyszerűen csak megértse őket.
Nem nagyon ismerek olyan embert, aki ítélkezés és véleménynyilvánítás nélkül bármikor végighallgatott volna. Azt hiszem addig ketten voltak. Pedig meg kéne már érteni, hogy a beszélgetés alapvetően nem a beszélőről és nem a hallgatóról szól.

A természet hangjai!

Ma játszottam az ének tanárom hangvillájával. :-D Imádom a hangokat. Ezért megosztom mindenkivel, aki olvas:

http://naturesoundsfor.me/

...!

Mindig azt akarom hinni, hogy vannak dolgok, amik nem véletlenül történnek.
Na ez nem az.
De most már nem izgulok, mert részben én csesztem el, részben meg nem tőlem függ. Uh felesleges. Majd csak lesz valami, amíg nem derül ki, mit lehet tenni, addig már felesleges rajta rágnom magam...

Ne beszélj!

A körülöttem lévő embereknek extra igányük van a beszédre, beszélgetésre.
Nekem viszont mostanában extra igényem lenne a nem beszélésre. Nem azt mondom, h nem kommunikálok, de engem hosszútávon fáraszt, ha folyamatosan beszélnek mellettem, vagy nekem kell ezt tenni. És levegővétel nélkül.
És az a baj, hogy olyan témákról folyik a diskurzus, amiről akár hallgatni is lehet, tehát számomra érdektelenek vagy ezerszer elcsépeltek. Egyszerűen nem értem, honnan van embereknek energiájuk ennyit beszélni.
Ha olyan témáról van szó, ami engem igazán érdekel, az nekem is energiát ad. Na de az azért elég ritka.
Intoleráns lennék?

pár sor!

Ma úgy keltem fel, hogy azt hittem, szombat van. Aztán csörgött az óra, és azt hittem, beállítottam véletlenül a sulis ébresztőmet. Hát nem. :-/

De most már tényleg úgy fekhetek le, hogy holnap szombat. Későig alszom, aztán megyek Érd citybe, ott volt gimis osztálytársakkal találkozom, és aztán megyek haza.

Vettem egy gatyát, haza is viszem, hogy anyu felhajtsa. Még nem tudja, majd ha hazaérek, szembesítem vele. Muhahaaa. :-D Egyébként most várom nagyon, hogy hazamenjek, meg találkozzak az otthoniakkal. Anyuval főleg, mert jó rég dumcsiztam vele.

Tzitza!

Rávettem Nelli barátnőmet, hogy blogoljon :-D
Jobban mondva bátorítottam. Ő túl van az első bejegyzésén, én az első kommentemen. :-)

És már van cicám:

Igaz, nem olyan formában, ahogy szeretném, de mégis van. Az élő, szőrös, bundás változat lesz a következő. :-D

Lelki gyakorlat!

Drága szülőm!

Köszönöm, hogy életet adtál nekem. Köszönöm, hogy lehetőséget adtál megtapasztalni azt a csodát, amelyet úgy hívnak élet. Neked köszönhetem a létemet, a világrajöttömet. Több, mint hálás vagyok, és a bocsánatodat, megértésedet kérem, melyet meg kell osztanom veled.
Mikor világrajöttem egy voltam veled. Még sokáig lelkileg egy voltunk, és nem tudtam mindig különbséget tenni magam és magad között. Mikor láttalak szenvedni én szenvedtem. Mikor láttalak sírni, én sírtam.
Amikor féltél, én is féltem. Túl sokat féltál ebben az életedben, meg akartalak szabadítani, magamra vettem a boldogságod terhét.
Azt hittem, ha majd teszek valamit, jobb lesz neked, boldog leszel ismét, hiszen mind arra születtünk, hogy boldogok legyünk.

A félelem miatt én is elkezdtem félni. Félni a felelősségre vonástól, a felemelt hangodtól, a reakcióidtól, amit az arcodon látok, attól, hogy felemlegeted újra és újra, hogy hibáztam. Nem tudtam uralkodni a saját félelmemen, ahogy a tiéden sem.

A legszívesebben nem vettem volna komolyan, de te dühös voltál, ezért én sem mertem könnyedén venni a dolgokat. Attól féltem még dühösebb és csalódottabb leszel, mint amilyen vagy. Ha ez történt, akkor én éreztem magam dühösnek vagy sértődöttnek, mert ami történt, azt nem direkt tettem. Amikor haragudtál rám,
csalódott voltam, mert segíteni akartam, ehelyett az ellenkezője történt. Úgy éreztem nem szeretsz többé, és nem értettem, az én kis tévedéseim miatt miért büntetsz így?

Lehet, hogy haragod, dühöd és csalódottságod nem is nekem szólt? Lehet, hogy csak dühös voltál, de nem is mindig rám? Kérlek, figyelj rám, próbáld meg érezni, amit én és biztosíts arról, hogy a negatív érzelmek nem nekem szólnak, vagy ha igen, akkor is szeretsz és szeretni fogsz. Ha tudom, hogy nem fordulsz el tőlem, újra tudok bízni a szeretet erejében, és képes leszek a boldogság elérésére. Hiszen az minden emberben benne van, csak fel kell szabadítani.

Hálás vagyok, hogy ráébredhettem ezen felismerésekre. Köszönöm, hogy lehetőséget adtál, hogy átéljem melletted a legjobb dolgot, ami történhetett velem, a születés csodáját, a gyermekkor csodáit. Nem hibáztatlak a történtekért, mert te is éled a saját érzelmi világodat. Megbocsátok és elengedek veled kapcsolatban minden negatív érzést.Elengedem a vágyat, hogy megváltsalak. Szembenézek azzal, ha valaki negatív érzéseket táplál irántam, hiszen nem tőlem függ, hogy viseltet irányomban.Szembenézek azon tetteimmel, melyeket én vagy mások hibának fognak fel. Felelősséget vállalok tetteimért.Vállalom, és szembeszállok vele, ha valaki haragot táplálna irántam.
A szeretet nem függ tetteimtől. Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. Elfogadom, hogy mások olyannak szeretnek, amilyen vagyok. Elfogadom mások pozitív és negatív érzelmeit irányomban.

Köszönöm, hogy meghallgattál!

Ne Mozizz!

Hát őőőő...
Így jár az, aki nem olvas utána annak, amit megnéz.
Nagyon sok problémám volt ezzel a filmmel. Az első, és legsúlyosabb, hogy a 2. percbe rájöttem, hoyg ezt én már itt láttam. Csak franciául, Sophie Marceauval és az volt a címe, hogy Anthony Zimmer.
A történet ugyanaz, a helyszínek mások, a dialógusok sablonosak, a főszereplők bárgyú tekintettel néznek egymásra, és sajnos látom is a szemükben, hogy azt kérdezik, most mit is kéne csinálnom?
Anthony, vagyis Anexander Pearce egy cuki tolvaj, aki gonoszoktól lopott sokmillió vagy milliárd dollárt, ki is számolja már. Az angolok és az oroszok is el akarják kapni, de mivel műtéten esett át, nem tudják hogy néz ki. Barátnője a kulcs, akit 2 évre magára hagyott, de most üzen neki, válasszon ki a Velencébe tartó vonaton egy balekot, aki akár hasonlíthat rá. Ez lenne Frank, a matektanár, aki első látásra belehabarodik Elise-be. Ezután megkezdődik a hajsza, mindenki Franket akarja, akiről (spoiler!!!!!!) a film x részénél derül ki, hogy persze Ő Alexander Pierce.

Az a zsánerfilm, ami a franciáknak jól áll, az amcsiknak nem. Én tudom, a franciák tudják, az amerikaiak az istennek nem tudják megérteni. Betenni Timothy Daltont 2x10 percben az Interpol főfelügyelőjének, szerintem gáz. Angelina Jolie-t eladni angol titkos ügynöknek még gázabb.
Ha én látom, hogy erre a szerepre Eva Green lett volna a tökéletes választás, akkor a producerek miért nem jöttek erre rá? Áhh, mindegy is. Persze a dialógusok pocsékba mentek, rossz helyen vannak a kiemelések, egyenetlen a film. A két színész között egy deka vonzerőt nem lehet érezni, és a velencei látvány az egyetlen, ami a film javára írható. Meg persze Angelina alakja, de csak akkor, ha nem az agyonoperált arcát mutatják.
Néha nem tudtam eldönteni, hogy a blőd szóviccek és az idétlen jelenetek mire jók.
Szegény Johnny még jó is lett volna, ha nem veszik olyan komolytalanul a szerepét...

Hatalmas csalódás volt sajnos. Főleg, mivel tudom, mennyire jó az eredeti. Izgalmas és meghökkentő, az embernek nem fáj, hogy magától jön rá a csavarra és a színészi játék is pompás. És el lehet hinni. MInden egyes kockáját.

Oh Istenem, ha legalább Eva Green játszotta volna Elise-t. Nem fanyalognék annyira...

Mr Brooks!

Tegnap este néztem, és teljesen beleszerettem ebbe a filmbe. Gyakorlatilag egy pszichoanalitikus thriller kis noiros és feketehumoros beütéssel. Costner nagyon jó, pedig soha nem szerettem, mer mindig modoros színésznek tartottam. A történet annyira morbid és sok szálon fut, hogy nem lehet közben unatkozni.

Ami pedig külön öröm számomra, hogy a zeneszerző indiai, Ramin Djawadi, és egy nagyon ütős soundtracket hozott össze a filmhez.

A történetben szereplő Mr Brooks sikeres üzletember, akinek lánya és felesége mintaapaként ismeri a férfit. Mr. Brooks azonban rendelkezik egy másik énnel, akit az ujjlenyomatos gyilkos néven ismernek a rendőrök. A figura érdekessége, hogy lelkiismereti kérdést csinál a gyilkolásból, függőként él szenvedélyével, de nem élvezi, le akar szokni. Egy teljesen pozitív karaktert ismerhetünk meg, aki bár gyilkol, mégis van egy emberi, érthető oldala. Skozifrén énjét William Hurt játssza, ami külön csemege a pszichológusoknak, hiszen a megszokottól eltérően két teljesen külön személyként jelenik meg a két személyiség, és nem is olvad egybe. A történet folyamán megismerünk egy rendőrnőt, aki magánéleti problémái mellett egy szökött gyilkost és természetesen Mr Brooksot is keresi, valamint egy férfit, aki leleplezve az ujjlenyomatos gyilkost, bele akar kóstolni a gyilkolásba. Nem mellesleg pedig megjelenik egy olyan vonulat a történetben, amely szerint Mr. Brooks lánya is örökölte a gyilkolás iránt szenvedélyét. Személyes kedvencem az a jelenet, amikor Mr. Brooks másik személyiségével osztja meg félelmeit, és sírva roskad magába, mikor szembesül lányának átörökített tulajdonságával. A kemény sztori ellenére a film fő erénye, hogy a színészi alakításokra, a karakterek maximális kiépítésre helyezi a hangsúlyt, megfelelő érzelmi töltetet a zenével teremt, és nem mindent mutat meg, amit az átlagos thrillerek igen. Közben nem feledkezik meg viccesnek lenni.

Lélegzek! Végre!!!

Nyehh. Asszem vége hivatalosan személyes vizsgaidőszakomnak.
Tegnap megírtam a 10ezer karaktert (megint kicsit többet) Lars Von Trier Antikrisztusából. Ma még lektorálom magam, aztán küldöm, had szálljon. :-)
tegnap nem kellett mennem személyes konzultációra, mert a tanár nem ért rá. Írtam neki, mellékeltem a szakdogás anyagot, amit kért (ez még mindig az a pasi, akinek semmi köze nincs a szakdolgozatomhoz), és kértem, tekintsünk el a személyes találkozótól. Azt mondta egy telefonhívás is helyettesítheti. Nem hívtam fel. Még gondolkodom, hogy ma felhívom-e. Azért érzésem szerint ez egy picit sok...

Viszont most már fellélegezhetek, mert végeztem. :-D
A konzulensemnek tetszett a szakdolgozat választott koncepciója. Még adott tanácsot, hogy milyen kiadványokat, folyóiratokat nézzek meg. Saját cikket is ajánlott, hátha azt is tudom használni. És mondta, h most még nem szükséges személyesen konzultálnunk, de ha kell jegyet adni, vagy valami, akkor beírja majd nekem neten keresztül. :-D Jó fej nagyon. Báron forever! :-DDD

Rep csí!

Nagyon jó dolog a banki átutalásos rendszer. Még csekket is fizethetek be vele, ezt eddig nem is tudtam.
Ma kifizettem a lefoglalt repcsijegyemet, mert február 8 és 12 között megyek Eszter barátnőmhöz Marosvásárhelyre. És még soha nem repültem, nagyon izgi lesz. :-)

I love kaja + alvás!

Ma végre kialudtam magam. :-) Ezért jó, ha szabit veszek ki, amikor megyek vizsgázni.
Felkeltem fél 10-kor, de az ébrenlét csak félig sikerült, ezért 11-kor ismét lefeküdtem, és aludtam egy jó órát, ami olyan kiadósra sikerült, hogy még most is érzem a hatását. Mondta tesóm, h úgy alszom mint a csecsemő. Óránként. :-D


Úúúúúgy ennék nachost! Most nagyon rám jött. Holnap a könyvtárból hazafelé veszek valahol, mert megőrülök, annyira megkívántam...

Kávéteszt

A nyári jegeskávéteszt kiegészítéseként egy újabb darab, amelyet ma emeltem le a spórolós áruház polcáról.

A Mövenpick márka kávéja ízléses csomagolásban. Megmondom őszintén, a csomi vonzó hatása volt az, ami miatt kipróbáltam. 250 forint körül mozog az ára, ami teljesen elfogadható a többi ehhez hasonló és a papírdobozos versenytársakhoz viszonyítva. Háromféle ízesítésben kapható, a macchiaton kívül, amit én kóstoltam, az espresso és capuccinó italt lehet még megkóstolni.
Az összetevők igen barátiak, nincs benne sok mű hozzáadott anyag. A 90%-a zsíros pasztőrözött tej, a többi a kávé és a cukor, meg egyéb anyagok. Élvezeti ital, ne várja senki, hoyg felébred tőle.
Az íze érdekes, kis kortyokban nagyon is jó, ha dobozban lenne amihez szívószálat mellékelnek, akkor tökéletesnek mondanám. Nagyon kortyokban fogyasztva van egy furi utóíze, nem is lehet annyira érezni, csak az én szám érzékeny az ilyenekre. Olyan, mintha sok tejjel hígítottak volna egy adag főzött kávét, ami nem frissen főzött, hanem legalább egynapos. A lassú fogyasztás ajánlott, viszont ízben még mindig lekörözi az Eiskaffé jegeskávéját. Az ár/érték arány is tűrhető, a csomagolás szép, és a dobozt is fel lehet használni, pl ültethetünk bele kaktuszt :-D.Gyenge négyest érdemel.

Vég! Másképp!

Na hát végeztem nagyjából a vizsgáimmal. Az utolsó írásbelim, a magyar filmtörténet 5-ös lett. A soryboard is görbül, jó fej volt Csáki, mikor először megnéztük, jókat röhögött rajta :-)
Mondta, h alapvetően a koncepció jó, a tengelyekre ügyelek, a terek jól működnek, a végén az effekt, ahogy a felirat meg a pasi arca megjelenik, tetszett neki. Néhány dolog lóg a levegőben, ugye mert nincs jól megrajzolva. És ha valaki, aki nem ismeri a reklámot, megnézi, akkor nem mindig fogja érteni. Aztán később láttam olyanokat, amiknél még inkább nem volt érthető, h miről van szó, uh egészen elégedett vagyok magammal. Tény, hogy az utómunkát jobban élveztem, mint a rajzolást. Ebből is látszik, hogy vágónak és rendezőnek jobb vagyok mint grafikusnak. :-D

Kellemetlen meglepetés is ért. Az utolsó beadandómat 10-én kell megcsinálnom, az Antikrisztus c. Lars von Trier filmet választottam. És még nem néztem meg. Ami nem gond, mert gondoltam a héten be tudom osztani. Közben kiderült, h van egy vizsgajelentkezésem, aminek az a neve, h Szakdolgozati szeminárium. Eddig azt hittem, hogy azért kell felvenni, hogy a konzultációnak legyen nyoma. Báronnal beszéltem is a konzultációról, jó fej volt. De amit felvettem más tanár nevén van, mivel Báron külsős. A lényeg, h ez a másik tanár szombat 14 órára vár a szakdoga bibliográfiával, tartalomjegyzékkel, beszámolóval, meg hasonlókkal. Ami fasza, mert december óta semmi időm nem volt ezzel foglalkoznom, és most van rá 3 napom. Nem baj végül is, kicsit bosszantó, h figyelmetlen vagyok és nem jutott eszembe neki hamarabb írni, vagy megkérdezni hogy "mi a  fisz" ez? De megoldom, nem nagy elvárás. A következő 3 napot a könyvtárban fogom tölteni. Igazság szerint örülök is neki :-D

Levis animatik

Ez volt a szakmai gyakorlat feladatom. Nem nagyon tudok rajzolni, de amiatt hasznos volt, hogy megtanuljak egy digitális vágó és videoszerkesztő programot használni.

A feladat lényege, hogy egy létező Levis reklámfilm képkockáit rajzoljuk meg. A rajzolt forgatókönyv, aminek storyboard a neve, digitalizálva és összevágva a zenével együtt lesz egy animatik. Az animatik segít, hogy egy még nem leforgatott reklámfilmnél előjöjjenek a hibák, és még ki lehessen javítani őket. Nagyon izgi feladat volt, főleg, amikor túljutottam a kezdeti görcsön, hogy fogom én ezt a sok képet lerajzolni. Aztán a második fellélegzés akkor volt, mikor a tesóm segített  photoshoppal korrigálni néhány képet. A görbület az ővé a jegyemből! :-D

Ez volt 2010... Ez lesz 2011!

Az évzárást ezúttal az év első, és nem az előző év utolsó napján teszem meg.
Munkás év áll mögöttem. Így hirtelen nem is tudom már, hogy kezdjem.

A 2010-es év a lelkemt tette leginkább próbára.
Egyszerre elvesztettem és megtaláltam az önbizalmam és a magamba vetett hitem.
Olyan barátokat szereztem, akiket soha nem fogok elfelejteni, olyan élményekkel gazdagodtam, amiket meg is oszthattam velük. Lett egy mentorom, aki segít, hogy mostantól nem magamat keressem, hanem a másokkal foglalkozás segítségével találjam meg önmagam. Ebben az évben lettem igazán nő, lettek barátaim, és jöttem rá arra, hogy nem szabad a vágyaink ellen cselekednünk, különben soha nincs esély arra, hoyg szeressük magunkat és boldogok legyünk. Nehéz egy év volt, sokat szenvedtem, de rájöttem, hogy ez az év egy híd volt, amely a kapuhoz vezetett. Most itt állok a kapuban, kicsit félek, sőt, reszketek is néha.
De tudom, hoyg most már nem fordulhatok vissza. Átmegyek a kapun, és ebben az évben nagyon sok dolog fog megváltozni az életemben. Körülbelül 5 éve kezd nagyon nagy iramokban változni az életem. A mostani év azért lesz más, mert eddig mindig csak egy dolog volt, amely más lett vagy kiegészült. Most minden meg fog változni, ebben biztos vagyok.
Az életem egyes szakaszai olyanok, mint az oldalukra állított dominók. Ahogy egy eldől, dönti a többit is. Na ez az, ami vár rám ebben az évben. Az összes dominóm le kell döntenem, utána pedig újraépíteni a sort.
Tudom, hogy elveszítek majd valakit, nem is értem hoyg lehet úgy élni, hogy tudod, egyszer valaki nem lesz az életed része. Én folyamatosan ezt érzem, tudom, hoyg ez be fog következni, és félek tőle. De nem szabad, hogy a félelem az egész lényemet átjárja, különben nem lesz erőm, hogy ledöntsem a dominóimat.
Megbarátkozom a döntéseimmel, a felelősséggel és az életemben végbemenő változásokkal. Mert van, hoyg Tróját le kell rombolni, hogy aztán újra építhessük.