A napom nem ér semmit, ha nem nevettem egy kiadósat. Akár a más hülyeségén, akár a magamén. Nem kárörömből, csak olyan felszabadultan.

Emotion

Hiába, a bunkó embereknek is csak egy kis szeretetre van szüksége. Nincs szívem pont tőlük megvonni.

Első? poszt..

Kb. másfél év telt el, hogy nem írtam.
Már nincs ez a körszak, már nem a könnycseppek születnek. Szép a cím, de indokolatlan, ezért át kell nevezni.

Ez nem az a blog. De jó helyen vagyok. Más a célom, így egyszerűbb volt újra nyitni a régit és átformálni, mint egy teljesen újba kezdeni. Valami van bennem, ami megint kikívánkozik. Hol pár szóban, félmondatokban, hol többoldalas szóáradatban. Kell egy hely, ahol magam lehetek.

Ez már nem a barátoknak vagy online ismerősöknek szóló "Képzeljétek, ez és ez történt..." blogolás.
Aki akar, megtalál, akivel én akarok, beszélgetek, ha akarok, figyelek rá. De itt most ÉN vagyok.

Na aki akarja, az olvashatja.