2011. január 10., hétfő

Lelki gyakorlat!


Drága szülőm!


Köszönöm, hogy életet adtál nekem. Köszönöm, hogy lehetőséget adtál megtapasztalni azt a csodát, amelyet úgy hívnak élet. Neked köszönhetem a létemet, a világrajöttömet. Több, mint hálás vagyok, és a bocsánatodat, megértésedet kérem, melyet meg kell osztanom veled.
Mikor világrajöttem egy voltam veled. Még sokáig lelkileg egy voltunk, és nem tudtam mindig különbséget tenni magam és magad között. Mikor láttalak szenvedni én szenvedtem. Mikor láttalak sírni, én sírtam.
Amikor féltél, én is féltem. Túl sokat féltál ebben az életedben, meg akartalak szabadítani, magamra vettem a boldogságod terhét.
Azt hittem, ha majd teszek valamit, jobb lesz neked, boldog leszel ismét, hiszen mind arra születtünk, hogy boldogok legyünk.

A félelem miatt én is elkezdtem félni. Félni a felelősségre vonástól, a felemelt hangodtól, a reakcióidtól, amit az arcodon látok, attól, hogy felemlegeted újra és újra, hogy hibáztam. Nem tudtam uralkodni a saját félelmemen, ahogy a tiéden sem.

A legszívesebben nem vettem volna komolyan, de te dühös voltál, ezért én sem mertem könnyedén venni a dolgokat. Attól féltem még dühösebb és csalódottabb leszel, mint amilyen vagy. Ha ez történt, akkor én éreztem magam dühösnek vagy sértődöttnek, mert ami történt, azt nem direkt tettem. Amikor haragudtál rám,
csalódott voltam, mert segíteni akartam, ehelyett az ellenkezője történt. Úgy éreztem nem szeretsz többé, és nem értettem, az én kis tévedéseim miatt miért büntetsz így?

Lehet, hogy haragod, dühöd és csalódottságod nem is nekem szólt? Lehet, hogy csak dühös voltál, de nem is mindig rám? Kérlek, figyelj rám, próbáld meg érezni, amit én és biztosíts arról, hogy a negatív érzelmek nem nekem szólnak, vagy ha igen, akkor is szeretsz és szeretni fogsz. Ha tudom, hogy nem fordulsz el tőlem, újra tudok bízni a szeretet erejében, és képes leszek a boldogság elérésére. Hiszen az minden emberben benne van, csak fel kell szabadítani.

Hálás vagyok, hogy ráébredhettem ezen felismerésekre. Köszönöm, hogy lehetőséget adtál, hogy átéljem melletted a legjobb dolgot, ami történhetett velem, a születés csodáját, a gyermekkor csodáit. Nem hibáztatlak a történtekért, mert te is éled a saját érzelmi világodat. Megbocsátok és elengedek veled kapcsolatban minden negatív érzést.Elengedem a vágyat, hogy megváltsalak. Szembenézek azzal, ha valaki negatív érzéseket táplál irántam, hiszen nem tőlem függ, hogy viseltet irányomban.Szembenézek azon tetteimmel, melyeket én vagy mások hibának fognak fel. Felelősséget vállalok tetteimért.Vállalom, és szembeszállok vele, ha valaki haragot táplálna irántam.
A szeretet nem függ tetteimtől. Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. Elfogadom, hogy mások olyannak szeretnek, amilyen vagyok. Elfogadom mások pozitív és negatív érzelmeit irányomban.

Köszönöm, hogy meghallgattál!

Nincsenek megjegyzések: