Rájöttem arra, hogy bár egyeseknek igaza lehet, önbizalom hiányos is lehetek, intellektuálisan azonban nem vagyok az. Tisztában vagyok azzal, mit tudok, és az nem kevés. Nem titkolom a hiányosságaimat, de érdeklődő és tanulékony vagyok, és szeretem a kihívásokat. Az agyam elemző, a nagy részegységeket tudom kisebbekre bontani.
Akinek intellektuálisan van önbizalom hiánya, az az olyan emberek társaságában, akiket ő saját maga (ez fontos) okosabbnak, intelligensebbnek, tanultabbnak értékel, rosszul érzi magát. Az átlagos entellektüel ember az ilyen egyének társaságában feltöltődik, az önbizalom hiányos lehangolódik, rosszul érzi magát. Úgy érzi a másik fitogtatja a tudását, becsmérlő szavakkal illeti, nagyképűnek titulálhatja, és folyton azt érzi, mintha a másik a jelenlétével, mondanivalójával éreztetné azt, hogy ő mennyivel kevesebb nála. Ha a másik ember az adott öbhiányos emberrel szorosabb kapcsolatban van, akkor az öbhiányos ember olyan helyzeteket alakít ki, hogy maga alá rendelhesse a másikat. Ilyen emberrel szemben tudatosan elnyomja magában a gondolatot, hogy esetleg félreértet valamit, hibázott, vagy valamit nem tud, nem ismer, és mindig abból a gondolatból indul ki, hogy a másik téved.
Furcsák az emberek...
2 megjegyzés:
Van az a mondás, hogy nem mind1, hogy az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik. Az összes okoskodó hülye öbhiányos?
Szerintem igen. Az okoskodással el akarnak vmit rejteni.
Megjegyzés küldése