Ha az ember úgy érzi, hogy a szülei szemét módon viselkednek vele, egy ideig próbálja menteni a menthetőt. Aztán, amikor az jön, hogy a saját érdekükben hazudnak, és utána ahhoz az ötlethez ragaszkodnak, hogy a hazugságot az ember találta ki, akkor végképp elveszíti a reményét.
2 megjegyzés:
Nem szülős, de most esett meg velem a sztori.
Szerdán megbeszéltem a megrendelő nejével, hogy szeretne 2db táblát. Szépen milyen színű mekkora, nagy betűkkel beírtam, a fileba, hogy tábla. Mondja oké. Ma jött érte a férje este 7kor, és mondja, hogy tök jó, de nem ezt kérték, és elmondott mindennek. Mondom tőlem ezt kérték, persze nem hitte el, mondta, hogy kocsira kell, és mágnes kell. Mondtam jó, megcsinálom mágnesre. Elment, közben kiderült, hogy kevés a mágnes, és kisebbet kell csinálni, felhívom a nőt, elkérem az ipse számát (persze a nyanya előtte beszélt a férjével és már úgy emlékezett, hogy ő márpedig mágnest kért), pasi felveszi, nagy anyázás, hogy miért most derül ki, mondom mert nem ezt beszéltük meg, pedig de, a felesége is ezt mondta, stb stb. Már nekem is kilométeres volt a fejem, kicsi volt, hogy elküldöm melegebb éghajlatra. Már az idegtől dolgozni se tudtam rendesen, úgyhogy átrángattam a céghez a haverinám, hálistennek otthon volt és ő segített megcsinálni. Közben itt lesett a drágalátos emberke (ezért is hívtam fel barátném, hogyha nem vagyok egyedül akkor nyugisabb leszek a mukival). A végén, amikor már megnyugodtunk, meg kezet fogtunk, akkor mutattam, hogy nézze, itt a monitoron tessék megnézni, ezt írtam fel amikor megbeszéltem a dolgot. Persze mondta, hogy neki egyértelmű volt, hogy mágnes kell (naja, csak a nőnek nem). Szóval öröm bódotság, megyek haza tutukálni...
Nálunk kiderült, h valamiért félreértették azt, amit mondtam. Kissé képtelenek rendesen kommunikálni, és a logikai kapcsok, amik náluk hiányoznak, az én mondandómban kaptak helyet. Végülis mindennek meg van az értelme.
Megjegyzés küldése