Baabul

Ez az egyik legegyszerűbb, és érzékeny témáról legvisszafogottabban beszélő indiai film. Nagyon mélyen érintett, azért éreztem úgy, hogy írnom kell róla.

Mindig csodálattal tekintek az európai kultúrától különböző kulturális szokásokra, még akkor is, ha néha az emberi sorsokat rontják meg velük. Nagyon fontosnak tartom a tradíciókat, azért, mert a megszabott határokkal szemben az emberek sokkal inkább tudatosíthatják, mit akarnak az élettől, mintha nem lennének határok.

 

 

Az indiai kultúra egyik nagyon kegyetlen tradíciója, amelyet a felfogásom ellenére soha nem tudtam elfogadni, az özvegy nőkkel kapcsolatos. Az indiai nők házasság után elhagyják családjukat, hogy férjük családja részeként éljenek. A nőknek az hindi társadalomban nem jut aktív szerep, férjük engedelmes szolgájaként, és a család egy fogaskerekeként élik napjaikat. Ha a férj meghal, az özvegy sorsa kegyetlen véget is érhet. Régen szokás volt az özvegyégetés, amikor felajánlották az egyedül maradt nőnek, hogy a férje holttestével együtt őt is elégetik. Ez a vallási hagyományok szerint segíti a férj lelkét, hogy átléphessen a túlvilágba. A gyakorlati haszna az lehetett, hogy az após és az anyós ne etessen kényszerből még egy éhes szájat, vagy ne keserítse meg az egyedül maradt nem vérszerinti családtag életét. Ha kevésbé volt a család szívtelen, az özvegy kívülállóként a családban maradhatott, szava nem sok volt, fehér szárit kellett viselnie élete végéig, és a családfő parancsainak szó nélküli engedelmeséggel tartozott. A színes szárik világában ez hatalmas fokú megkülönböztetésnek számít.

A kisebb falvakban, városokban, és a nagyon vallásos indiai családokban aktívan él ez a szokás, az özvegyek helyzete nem sokat változott India globalizációja után sem.

Bollywood híres szociális érzékenységéről, az országot érintő társadalmi kérdéseket időről időre beemelik filmjeikbe. A Baabul annyiban különbözik egy hagyományos mászálá bollywoodi filmtől, hogy a 3 órás terjedelemből másfél óra az özvegykérdéssel foglalkozik, és nagyon komoly kritikával él a kegyetlen bánásmód ellen.

A film első fele egy hagyományos szerelmi történet, amely egy fiatal pár, Avi és Millie egymásratálálásáról szól. A szerelmi szál szempontjából abszolút elhanyagolható harmadik, a lányba szerelmes férfi, Rajinas jelenléte. A fiatal pár összeházasodik, együtt laknak a fiú szüleivel, akik szeretik és lányukként fogadják el a lányt. Mindenki boldog, fiúgyermek születik. 7 évnyi házasélet és szerelem után Avi autóbalesetben meghal, és Millie új családjával egyedül marad.

A film második része egyértelműen az özvegykérdésről szól. Avi édesapja, aki lányaként bánik a menyével, nem akarja, hogy Millie egész életében boldogtalanul éljen. felkeresi Rajinast, és megkéri, ha még szereti a lányt, vegye el feleségül. Ez egy felvilágosult, modern gondolkodású ember számára semmi problémát nem jelent, az indiai hagyományok szerint azonban bocsányatos bűn újraházasítani egy özvegyet. Mind Millie, mind anyósa a kezdeti időszakban ellenkeznek, azután beadják a derekukat, hiszen egy egészséges családban apa is áll a gyermek mellett. Az apa családja, aki vallásos és a rituálékat és hagyományokat mérhetetlenül tisztelik, fellázad a döntés ellen. Avi apja kitart, és a hagyományoknak is ellenszegül, mert számára Millie boldogsága a legfontosabb.

Amitabh Bachcan, a 70-es évek nagy sztárja mára kiöregedett a dühös fiatal szerepekből, manapság az apaszerepeket kaja sorra. Számomra a Baabulban alakított karaktere olyan hihetetlen és átütő erejű, hogy gondolkodás nélkül azt mondom, még mindig kenterbe veri az összes színészóriást az indiai álomgyárban. A jóságos, idealizált apaképben is teljesne meggyőző, hiteles alakítást azonban a film utolsó részében ad, amelyben haragos és bősz monológot ad elő az özvegyek helyzetével kapcsolatban. Mi lehetne a legmeggyőzöbb, ha nem egy ilyen színészóriás, ahogy dühödten véd egy nőt, egy özvegyet, akinek a jogaiért az indiai patriarchális társadalomban hiába harcolnak. Csodálatos egy film az emberi érzelmekről és a női egyenjogúságról, ízig vérig bollywoodi alkotás.