Rájöttem, hogy nem vagyok elég hálás azért, ami mostanában történik velem.
A kötelező vizsga miatti "jaj de félek" annyira eltérített a jó gondolatoktól, hogy kellett egy kis idő, amíg visszataláltam.
Nem tudok elég hálás lenni, részben magamnak, hogy egy csomó szeretetteljes emberrel vagyok körülvéve, hogy van egy diplomám, nemsokára egy macskám, hogy egyedül élhetek, ahogy akartam, teljes szabadságban, hogy maximális önállóságot tanulhatok, hogy lassan találok egy jó állást is, és egyre több kedves barátom lesz, hogy a maguk módján igenis számíthatok a szüleimre. Hogy ha nem is úgy, ahogy én eltervezem, gondolom, vagy érzem, de mindig az történik, ami sugárzik belőlem.
És most, még ha akadály jön is, jól érzem magam, mert azt akarom. Mert egy ember mindig mellettem van, érzelmileg és fizikailag is számíthatok rá.
Mert akármi történik, az élet jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése