2011. január 14., péntek

Ne beszélj!

A körülöttem lévő embereknek extra igányük van a beszédre, beszélgetésre.
Nekem viszont mostanában extra igényem lenne a nem beszélésre. Nem azt mondom, h nem kommunikálok, de engem hosszútávon fáraszt, ha folyamatosan beszélnek mellettem, vagy nekem kell ezt tenni. És levegővétel nélkül.
És az a baj, hogy olyan témákról folyik a diskurzus, amiről akár hallgatni is lehet, tehát számomra érdektelenek vagy ezerszer elcsépeltek. Egyszerűen nem értem, honnan van embereknek energiájuk ennyit beszélni.
Ha olyan témáról van szó, ami engem igazán érdekel, az nekem is energiát ad. Na de az azért elég ritka.
Intoleráns lennék?

7 megjegyzés:

Ab írta...

Élni és élni hagyni.
Tessék akkor alrébb menni, ha nagyon nemmegy. Lehet, hogy szegénykék máshol nem beszélhetnek. :)

bloodflower írta...

Dehogynem, otthon is beszélhetnek. :-D
Sajnos, ha a szomszéd asztalnél ül a kollegina, és a munkád az asztalhoz köt, akkor nem lehet arrébb menni.

Ab írta...

Nem mindenkit hagynak otthon se beszélni. :)
Hallgassál közben valami nyugtató zenét jó hangosan. :)

bloodflower írta...

Általában azt szoktam, de hát az nem szép, amikor épp hozzád beszélnek, és közben gyorsan bedugod a füled. :-)
Konkrétan én azt is tudom, hogy otthon a kolléganőimet mennyire hagyják beszélni.

vadcsi írta...

a szívemhez kaptam, és összeestem. aztán feltámadtam hamvaimból és megláttam, hogy ezt nem szombat este írtad, hanem még pénteken. reélem a tegnapi napról nem ez volt a véleményed.
(ha mégis, tagadd le :)

Ab írta...

Taktika, amikor leülsz azonnal bekapcsolod a zenét. :P Mennyire engedik? Könnyű neked, hogy mindenféle háttérinformációid vannak. :) Hm, megsült az aranygaluska, megyek megvizuálom. :)

bloodflower írta...

Vadcsi!Nem szombat este írtam :-DDD De így egészen viccesen jött ki. :-D

Ab! Engedik, csak nincs mindig türelmem hozzá. Van, amikor csak a csend az, amire az ember vágyik.