Takar Odó!

Bár még pluszba egy sort sem írtam, de egyészen jól állok szakdoga ügyileg. Ma 2 órát csöveztem a könyvtárban. Aztán pihenés képpen hajat mostam, most meg vérnarancsevés kíséretében francia szakirodalmat olvasok.

Ma olyan élményben volt részem, amiben szerintem gyerekként utoljára. Sokéves ezo tanulmányaim folyományaként, ma végre megértettem, mit jelent az, hogy egy érzelmet megélni.
Olyan hihetetlen intenzitással áramlott ki belőlem a düh, a méreg és az agresszió, és végre nem magamat bántottam vele, hanem csak jött ki belőle. Elmondhatatlanul felszabadultam tőle. Olyan kellemesen kaptam levegőt, és eszembe jutott, hogy most már soha többé nem fogok fuldokolni. Hálás vagyok a sorsnak, hyog egy ilyen pillanatot is megélhettem.