Történt egyszer, hogy egy csoport nagy karriert befutott egykori diák összejött, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat.
A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át a stresszes élet és a munka kapcsán.
A tanár kávét ajánlva vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval, valamint többféle csészével tért vissza:porcelán, műanyag, üveg. Némelyek simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság, s a profeszor azt mondta, hogy mindenki kedvére szolgálja ki magát.
Amikor már minden diákja kezében volt csésze, a tanár így szólt: "Megfigyeltétek? Minden szép és drága csésze elkelt, s hátramaradtak az olcsó, műanyag csészék. Habár mindannyiótoknak természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok önmagatoknak, ez egyben problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki kívánt, az a friss kávé volt, s nem a csésze, de mégis: ti tudatosan vadásztatok a jobb csészékre, s mind egymás csészéit figyeltétek."
Nagy csend lett. A professzor még hozzátette:
"Féltételezzük, hogy az élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak segítőeszközök az élethez, de az élet minőségét lényegében nem határozzák meg. Néha azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a bennük lévő kávét. Tehát, kedves barátaim, ne engedjétek, hogy titeket is a csészék irányítsanak... a kávét élvezzétek helyette!"
A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át a stresszes élet és a munka kapcsán.
A tanár kávét ajánlva vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval, valamint többféle csészével tért vissza:porcelán, műanyag, üveg. Némelyek simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság, s a profeszor azt mondta, hogy mindenki kedvére szolgálja ki magát.
Amikor már minden diákja kezében volt csésze, a tanár így szólt: "Megfigyeltétek? Minden szép és drága csésze elkelt, s hátramaradtak az olcsó, műanyag csészék. Habár mindannyiótoknak természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok önmagatoknak, ez egyben problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki kívánt, az a friss kávé volt, s nem a csésze, de mégis: ti tudatosan vadásztatok a jobb csészékre, s mind egymás csészéit figyeltétek."
Nagy csend lett. A professzor még hozzátette:
"Féltételezzük, hogy az élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak segítőeszközök az élethez, de az élet minőségét lényegében nem határozzák meg. Néha azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a bennük lévő kávét. Tehát, kedves barátaim, ne engedjétek, hogy titeket is a csészék irányítsanak... a kávét élvezzétek helyette!"
1 megjegyzés:
Dejóóó!:)))
Megjegyzés küldése