A szakdolgozat leadását követő fellélegzés arra volt elég, hogy ismét kétségbeessek, messze még a vég, beadandó, szóbeli és újabb beadandó, és hivatalos ügyintézések várnak rám. Közben zajlik a munkakeresés is, több kevesebb sikerrel. De erről majd adott időben. Ma ismét szóbelire készültem, és bár a múltheti érzelmi sokkon túl vagyok, éreztem, nagyon nyűglődök. A feszültséget és a "nemakarom, neeeem neeeem" érzést három dolog fordította kedvezőbb irányba. Jó sok kötelező filmet nézhettem, amik között volt pár szuper alkotás, a hétvégét borongós és hűvös idő kísérte, és elterveztem, hoyg a feszültséget főzéssel vezetem le.
Végül paradicsomleves és túrógombóc lett a menü. Előbbi rántása most kicsit csomós maradt, viszont kárpótolt az íze, mert most zellerkockákat is raktam bele, ami nagyot dobott az élvezete. Túrógombócot életemben először csináltam, de jól sikerült, és nagyon nagy sikerélményem lett tőle. Mi nekem egy évszázadnyi magyar filmtörténet, ha ezt is képes vagyok megcsinálni? :-D
Íme:
4 megjegyzés:
Naggyon guszta, gratula. :)
Hülye kérdés tudom, de hátha te tutod rá a választ. :)
Magyar emberkéknek hány %-a szereti az esőt? De úgy, hogy amikor esik az eső, akkor ki is megy és ugrabugrál benne. Mert én pl csak 1 emberkét ismerek rajtam kívül. :)
Köszi :-D
Sztem kis százaléka az embereknek, indulj ki abból, hogy nem minden nőnek vízálló a sminkje. :-D Én rajtad kívül egy embert ismerek, de ő sem ugrabugrál, hanem csak sétál.
Akkor még azt magyarázd meg valahogy, hogy van 2 értelmes intelligens ember, akik rengeteg mindenben hasonlítanak egymásra, mégse képesek megérteni egymást, ez mi a rákért van? (Igen, az a másik az aki rajtam kívül még szereti az esőt :) )
Ezt nem tudom. Alapvetően az emberek úgy érzem, nem tudják megérteni egymást. Van, hogy együtt "rezegnek" és akkor az jó. Az jobb, mint a megértés.
Megjegyzés küldése