Fog! Meg egyéb...

Az van, hogy voltam a Ludwig múzeumban, nagyon izgi Amerigo Tot kiállításon.
Eg yott dolgozó lány odajött hozzám, és megkérdezte, elmondhatja-e pár szóban, hogy miről szól a kiállítás. Mondtam persze, azt már nem elmlítettem, h külön jól jön, mert dolgozatot írok belőle :-)))
Elmesélte az összeállítás alapját, struktúráját, és aztán mondott néhány izgi történetet.
Ez a Tot tudott élni :-)

Utána 2-es villamossal indultam haza, telítődtem a múzeumos élménnyel, amit csak most éreztem, mennyire hiányzott eddig. Csodáltam a Duna paartjűt, ezért is választottam a 2-es villamost, és teljesen meghökkentem, amikor megláttam, hogy a Fővám téri aluljáró tényleg kész van, csak ugye még nem lehet bemenni a metróba. Már sehol a sok régi graffiti a villamosmegálló falán, csak egy régi francia művészfilm őrzi még az emlékét :-)

A metrón hangos, éneklő és kissé irritáló írekkel utaztam, akik sört ittak. Épp a meccsre mentek.

Ja, a múzeumban megtaláltam a kedvenc magazinom, a Unit egy új példányát.

Itthon meg eszembe jutott, hogy jövő héten szerdán reggel 9-kor már a fogorvosi székben ülök. :-(
Merthogy voltam tegnap reggel a dokinál, a röntgennel a kezemben. Megnézte, nem teccett neki, azt mondta ideget ér, és meg kéne tőle szabadulni, mert ha mér iylen fiatalon bajt okoz, nem kéne megvárni, h később rosszabb legyen.
Az állakapocsájásom meg a szorítás, lüktetés az elmúlt, maradt viszont a para, ami azért mostanra alábbhagyott, mert legalább márt tudom, mire számíthatok.
Jövő szerda műtét, amire azt mondta, h azért komplikált egy kicsit, mert úgy nőtt, h ideget ér, nyom valamit, és nem kéne mást megsebezni, ha kiszedi.
De utána legalább egy hétig nem dolgozhatok, mert elmondta, h a koplikációk, amik azért nem biztos hogy lesznek, szal ezek miatt vigyázni kéne.
Azt most nem mondanám el, h mi lehet a komplikéció, de kicist félelmetes.
Szerencsére volt egy jócsomó ember, aki még jobban megíjesztett, és pár, aki megnyugtatott.
Uh most egy hét nuku meló, nem tudom mire lesz erőm, mennyire fog fájni, de végre megszabadulok attól a fogamtól, ami ellenem fordult. És ez valahol nyugalommal tölt el.

csak lennék már túl rajta...