Hmm... Igazából van az úgy, hogy az ember nyüszög, hogy barátok így, meg úgy, de igazából az ember nem is akarja minden percét velük tölteni, mert rájön, hogy egy kicist már idegesítő, hogy folyton együtt vannak, mert vannak, akiket ha megismer az ember, akkor rájön, hogy nincs bennük nagyon sokkal több érdekesség, mint az a 3 mondat, amit az ember már betéve tud, és a semminél jobb a felületes ismeretség.
Naszóval nekem kell a tartalom. És hát mit is lehet tenni, ha az ember rájön, hogy van, akiben nincs tartalom. Vagy csak én nem hozom ki belőle?
Utóvégre ez is egy csalódásféleség, vagy mi. Elvárásféleség, vagy mi.
Utóvégre nem sok ember van, aki hosszútávon is elviselek. De akit igen, azt nagyon.
És utóvégre rájöttem, hogy nem is vagyok annyira toleráns ember.
Na, szóval rájöttem, vagyok annyira gyarló, mint bárki más. Azért mocskosul jó érzés tud ez lenni. :-D
1 megjegyzés:
Ez teljesen ismerős helyzet. Csak engem inkább elszomorít, hogy vagyok olyan gyarló, mint más.
Megjegyzés küldése