Ha jó hangulatban vagyok, akkor jókat tudunk anyuval beszélgetni. Ma is ez történt.
Érdekes volt, ahogy elemeztük a kapcsolatát a családjával, meg a személyiségének az a része is előkerült, amely nagyon hasznossá teszi őt arra, hogy gyerekekre és idősekre vigyázzon.
Mondtam neki, mennyire tisztelem őt ezért, és másokat is, akik ilyennel foglalkoznak, mert én nem vagyok rá képes. Biztos nem tudném huzamosabb ideig csinálni.
Pedig tudom, h nagyon oda tudok figyelni a másikra, jó emberismerő vagyok, jól átlátom egy adott szituációt, fejlett az elemzőképességem és könnyen felismerek egy-egy adott helyzetet.
De aztán ahogy végiggondoltam, rájöttem, hogy ez a tulajdonságom viszonylag passzív. és én mindig is inkább egy passzív, cselekvő ember voltam.
A felismerésik eljutottam, de csak addig. Meglátom a problémát, de nem tudom megoldani olyan gyorsan, vagy egyáltalán.
Azt hiszem, hogy ez a következő lépés. A képesség a felismerésre már meg van, csak a passzívból aktívba való átvezetés hiányzik. Nem csak felismernek kell, hanem utána cselekednem, megoldanom, megváltoztatnom.
Ha kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése