Gondolatok!

Kicist el kellett gondolkodnom, hogy miért van állandóan bekeményedve, begörcsölve a bal oldalam.
A bal a befogadó, elfogadó, megértő oldal.
Ha valami rossz van a bal oldalamon, akkor valami a befogadó és a cselekvő, vagyis a jobb oldalam egyensúlya között nem stimmel.
Nem a jobbal, tehát az aktív felemmel van a gond, tehát eléggé ki tudok állni magamért, és tudok cselekedi is, a jobb a hatalom, a világ megszelidítésének oldala. Tehát ezzel, legalábbis egyelőre nincs bajom, vagy csak mértékkel. Persze nem állok ki magamért mindenkor, de néha tudni kell, mikor nincs elég erőm hozzá, és olyankor visszakozni.
A befogadás, meghallgatás, elfogadás a gond.
Volt még a szabim előtt egy olyan megjegyzésem valakinek, hogy én már több ember baját nem vagyok képes meghallgatni.
Valahogy még most is így érzem, de nem is ezzel a móddal van a baj. Hanem azzal, hogyan fogadom at, amit elmondanak nekem.
Mást nem tudok, csak amit eddig is tettem. Egytt rágódom a másikkal azon, amit mond nekem. Másrt nem tehetk, egyik pohárból a másikba kerül, mikor elmondja, nem is tudja, mit csinál, de hát az onnantól bennem is van, nem csak benne.
Lehet, ez a baj. Hogy pohár vagyok. Néha nekem is ki kell öntenem, csak olyankor soha nem találok másik üres poharat(No lám, Erika, megint a víz szimbólum jött a képbe, örülnél ennek, ha olvasnád.)
Meg kell értenem, hogy nem szabad magamra vennem túlzottam azt, amit mások mondanak. Valahogy úgy, hogy nem azzal kell telítődnie a pohárnak, ami más vize, hanem csak az én vizemmel. Vagy mindennel telitődhet, mert folyton ürül?
Erre biztosan nem vagyok még képes.
Nem is tudom pontosan, mi a megoldás. Egyelőre még időnként telítődöm mindennel.
Tehát amíg nincs áramlás, csak telítődés, addig azt kell megtanulnom, telítődés után hogyan ürüljön ki az a pohár, hogy se nekem se másoknak ne származzon kára belőle.
A befogadás azért nehéz, mert véges az ember befogadása. Legalábbis az enyém. De hát ez az én felelősségem, nem másoké.
Mások nem figyelnek arra, hogy az ember mit mond, és közben hogy érzi magát. Mások csak a szavakra figyelnek.
Ezért meg kell tanulnom figyelni magamt, tudni, és nem letagadni, hogy érzem magam fizikailag, és tudni nemet mondani, az akaratom és mások akarata ellenére.
Ez kezdetnek nem is olyan rossz.