Gondolatok!

Nekem az kettősség volt azt hiszem mindig a fő problémám.
Hogy valahol, egy helyzetben nagyon ritka az, amikor nem legalább kétféle minőségben vagyok jelen.
Persze néha átbillen ez hol az egyik hol a másik minőség oladlára.
Ez azért hasznos, mert borzasztó sok szeletét meg tudm élni a világnak.
Ha például nézek egy filmet, akkor ott tudok lenni, mint kritikus, és ott tudok lenni, mint mozinéző.
És tudok élvezni egy tökéletlen filmet is, azzal együtt, hogy a hibákat, amelyek szakmai hibák, észreveszem.
De függetlenítve tudom élvezni mindkettőt.

Néha van, hogy csak a kritikus, és néha csak a néző ül ott de szerintem ez a néha is nagy tejesítmény.

Ha valami miatt hirtelen hangulatingadozásaim vannak, akkor ezzel bajom van. Mert ilyenkor a kettősség is megjelenik. Tehát ott vagyok én, mint egy olyan nő, aki magába van zuhanva, mert az élet igazságtalan vale, mert sodródik, mert nem sikerülnek a dolgai, és nem szeretik, és egyedül van, satöbbi.
És akkor ott vagyok más forméban, aki halkan, türelmesen, akár órákig is képes magyarázni az összezuhant nőnek, hogy de ne gyötörd magad, ez csak energiavesztés, és elpocsékolod az idődet. Mert hogy ez az egész önsajnálat nagy hazugság. Tény, hogy néha jó ha sajnálom magam, kicist levezetem a feszültséget, de alapvetően tudom, és sajnos ez az erősebb, szóval tudom, hogy ez egy eszméletlen hazugság.
mert hogy mindennek pontosan tudom az okát. Azért nem szeretnek, mert görcsösen ragaszkodom, hogy velem sokat foglalkozzanak. És pontosan olyan szeretetre vágyom, ami nem is szeretet, csak egy önző birtoklási vágy.
Azért nem sikerülnek a dolgaim, mert kishitű vagyok, és nem merek bízni abban, hogy ezek sikerülnek, stb.
Szóval sorolhatnám, ami persze nem ilyen formában van már jelen az életemben, hiszen hatalmas teljesítményeket értem el az életemben. Csak valahogy ha adot pillanatban nem sikerül valami, akkor ezeket az apró, mert tényleg már apró részleteket kiemelem, és adott hangulatban felhánytorgatom magamnak.
Fogalmam sincs miért teszem, hiszen az érzelmi életemen kívül semmi nincs már, amin per pillanat javíthatnék. Talán néhány bátorságpróbát még bevethetnék magamnak, de ezek csak önizalompróbák, és csak trenírozom magam velük.
De akkor mi is a probléma?
Hát hogy fogalmam sincs.
Csak hoyg időről időre előtörnek ezek a hazugságok, amiknek szinte semmi igazságtartalma nincs, és tudom, hogy tehetnék ellenük, csak pl. félek, kicist gyáva is vagyok, de annyi kellene, hogy aktivizálom magam, és felkészülök arra, amit ezek megoldásától várhatok.

A nem tudok mit kezdeni a bajom. Valahol megakadtam, és türelmetlen vagyok, szerintem ez a legfőbb problémám.
Nem lehet mindent azonnal, rögtön, és tömegesen megoldnai.
csak ennyi, amire rájöttem.
Meg hogy most egy kicsit úgy kell foglalkozzam magammal, hogy közbn egyedül vagyok és passzív. lehet, ez az, ami elől sokat menekültem mostanában mások társaságába. Az építő egyedüllét elől.