Gond olatok!

Ez a két nap a legeslegszörnyűbb élményeket adta nekem az utóbbi időben.
Nem elég, hogy úgy éreztem magamat és viselkedtem, mint egy sárkány, de közben jól megutáltam magam.
Ennek fejében a drága univerzum szép dolgokat adott nekem mára.
A barátnőm, aki költöztetett volna, a D rádiónál dolgozik, és mivel nem lesz nemsokára munkahelye, bevállalt szombatra klönmelót. Pont, amikor költöztem volna. Vasárnap már késő, mert akkor meg a helyem jön már a másik lány, a Nóri leendő lakótársa.
Ekkor kezdtem pánikolni, és felhajtottam egy fiút, aki nálunk dolgozik a cégnél, és jóban van a kolleginával. Nagy nehezen beleegyezett, hogy akkor jön 5-re.
Persze lemondtam a masszázst, hogy tudunk rendesen végezni.
Aztán fél órával azelőtt, hogy indultam volna, felhív, hogy valami lemondhatatlan dolga akadt.
A kollegina mondta, hogy meghalt a nagymamája.
Aztán végül felhívtam egy költöztetőt, merthogy a leendő lakótársnak meg már mondtam, hogy akkor mégis ma költözöm.
Most itt ülök a szatyrok, csomagok, dobozok között az üres lakásban, és már csak húsz perc kell, hogy jöjjenek.

El nem tudom mondani, hogy mennyire csalódott vagyok. Így is nehezen kérek szívességet, mert nem szeretek másokra hagyatkozni.
De ezek után még jobban meggondolom, hogy kitől és mit kérek. És még csak azt sem mondhatom, h ők tehetnek róla. Bár ez nem kisebbít azon, hogy szarban hagytak.
Mindenkinek saját maga a legfontosabb. Én meg itt ülök egyedül az üres szobában...