Fog!

Hát kiszedte.
Már túl vagyok egy parán, merthogy mi van, ha nátha miatt nem?
De mivel beszéltem vele előző nap, mondta, h majd megnézzük, hogy vagyok.
Nem nézte meg, vagy úgy, hogy nem vettem észre, de arra eszméltem, hogy papírokat írok alá, és utána már fent is voltam a másodikon, és vártam.
Aztán székbe be, szuri be, zsibbadás be.
Néha úgy éreztem magam, mint valaki, akinek a Dr. House sorozatban a feje felé hajolnak, és úgy vizslatják.
De probléma nélkül kiszedte azt a fogat, ami akkora, mint egy normálisan kinőtt rágófogam.
Merthogy megkaptam emlékbe, ha már a számban nem látszott. A gyökerek úgy összenyomódtak, hogy tul éppen olyan volt, mintha egyetlen gyökere lett volna a fognak.

Aztán kimentem, még mindig zsibbadtam, papír munka, aztán haza.

Jó, hogy anyu velem volt, nem tudtam volna egyedül végigcsinálni...
Túlságosan féltem ahhoz, még ha nem is vallottam be magamnak.
MOst cérnéval a számban, és úgy, hogy nincs bennem már érzéstelenítő, nem annyira kellemes, de túlélem.
Csend, nyugalom, egy ideig no tejtermék és kevés, rágható kaja.