...

Anyu meg a nővérem ásványbörze után meglátogattak az új lakhelyemen.
Hirtelen ötlettől vezérelve lángost csináltam nekik. Meg salátát, hát mit ne mondjak, szinte zabáltak, annyira éhesek voltak, és annyira ízlett nekik. :-)
A végén a kávé és a nem konzerv ananász pedig cseresznye volt a tejszínhabon. :-)
Idefelé kimentem eléjük az Örsig, és mikor jöttünk vissza villamossal, egy néni eggyel előbb szállt le, telefonált, és elejtette a kesztyűjét. Pont ráesett a lépcsőre, én meg észrevettem, de nem hallotta, hogy szóltam neki. Ledobtam, de a hátára pottyant, onnan meg bele egy sáros tócsába. :-) A jószándék hülyeséggel van kikövezve. Mentségemül, épp csukódott az ajtó, mert sípolt a jelzőhang, és elfelejtettem, hogy ha rálépek a lépcsőre, nyitva marad az ajtó. Az összes utas, aki látta, beleértve engem és a rokonaimat is röhögött rajta, mit is tudtunk volna csinálni... :-)))

Most, hogy elmentek anyuék, érzem, fáradt vagyok. De jó csend, nyugalom és béke van itt, ahová még az autók hangja sem ér el. Jó érzés végre olyan szobában lenni, ahol be vagyok rendezkedve, nem dobozokban van a cuccom, és minden szép, meleg, kellemes sznű, illatú, és tudok fürdeni is.
És az ágy milyen kellemes... :-)