Bevetettem magam délután a Ligetbe, miközben elnyaltam két gombóc fagyit.
Először a szokásos padon ücsörgős helyzetet próbáltam ki, közben olvastam.
De elzsibbadtam, és álmos is lettem. Sok baja van az embernek. :-)
Utána elindultam haza, de a zene, és a felismerés hogy George Washington szobránál vagyok kizökkentett, és "a fenének van még kedve hazamenni, hiszen nem vár senki" hangulatba rázott.
Találtam egy tökéletes, többléces, támla nélküli padot, és hol olvastam, hol a fejem felett lévő fákat néztem, hallgattam és éreztem a szelet, és arra gondoltam, hogy a suli vége óta nem voltam ennyire tökéletesen boldog és nyugodt. És remélem nem utoljára.
Holnapra végre sikeres Francia Intézet túrát szerveztem apámmal. Szerdán azt hiszem délután ellátogatok a Margit szigetre. Csütörtökön ottalvós, csajos napot tartok az egyik barátnőmmel. Pénteken még nem tudom, lehet rögtön megyek Érdre.
És már körvonalazódik a szabim alatti programtervezet. Először is hétvégén hatalmas pihenés. Aztán egy kisebb mászkálás, moziba menés. Lemegyek Fehárvárra Zoska barátnőmhöz. AZtán hosszú hétvége Balatonon. Aztán nagy valószínűséggel lelátogatok Parajdra és környékére. Max 4 napot terveztem erre a kiruccanásra. Aztán hazajövök, és a hosszú hétvégén elmegyek egy Önismeret és önbizalom tréningre, amit a volt lakótársam nővére ajánlott.
Ahh, csak győzzem. És még 4 hetet kell adiddig várnom.
A hétvégén elkezdtem egy tornát, ami öttvözi a hastánc elemeit a tornagyakorlatokkal. Érdekes, mindenesetre lazábbnak érzem tőle a hátizmaimat, uh biztos jó.
Hát kb ennyi. Herbert, a papagáj, akit az utcán szedtem fel jól van, és néha meglebbenti a szárnyait, hogy észerevegyem, ő is itt van. Meg hát a csótányok is néha kimásznak a sötétből. Csak tudnám hol lelnek sötétre?...
Remélhetőleg szombaton vége az összesnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése