Mostanság!

Nemrég hívott Eszter barátnőm. Még pénteken ígért egy csomagot, hogy hazaküldi nekünk, és az anyukája átadja. Na hát kiderült, hogy a csomag ő, de nem mondta el, meg nem akart erősködni, mert meglepetést akart. Viszont mondtam neki, h én jövök haza.
Hát most mindenki oda lett csődítve, és örülnek neki, kivéve engem.
Nem hazudok, állati rosszul éreztem magam. Jól el is bőgtem magam, miután beszéltünk. Nagyon igazságtalannak éreztem.
De aztán rájöttem h vállalnom kell a felelősséget. Ha úgy döntöttem hogy hazajövök, és ő nem szólt és nem erőltette, hogy maradjak, akkor ez részben az ő baklövése is, mert nem hagyott nekem választási lehetőséget. Holnap estig marad, elvileg tudunk napközben találkozni. Remélem összejön, mert már nagyon hiányzik.
De ma még itthon vagyok. Hol van net, hol nincs. Találtam egy kósza vezeték nélküli hálózatot, mert itthon nincs beüzemelve a router. Egy darabig nem fogok gépet hozni, francnak van kedve cipelni, mikor nem is tudom használni.
Most indiai filmet nézek kivételesen ;-), és próbálom normalizálni a hangulatomat. Mindig úgy érzem, mikor hazajövök, hogy el vagyok szakítva a külvilágtól.
Holnap tanulnm is kéne, mert jövő hétre el kell készülnöm a beadandómmal. Hétközben fel kell kötnöm a gatyaszárat.

Bent a munkahelyen sincs nagyon jó hangulat. Mindenki arról beszél mikor és kit fognak kirúgni. Az ismert nyugdíjpénztári helyzet miatt nálunk is lesz majd leépítés, még szerencse, h nem olyan mértékben. Nem kirúgások, inkább munkaidő csökkentések lesznek. Persze mindenki a legkevésbé bizakodóbb. Ez rányomja a bélyegét a hangulatomra is, eléggé megvisel. Olyan, mintha mindenki negatív érzelmei belém áramlanának.

Csinálok gyakorlatokat erre, remélem menni fog.