Láttam este a 109-es buszon egy ölelkező nénit és bácsit. :-) Nagyon helyesk voltak, a bácsi csókolgatta a néni arcát, közben átkarolta a vállát és hozzásimult. A bácsi olyan fiatalos típusnak látszott, ősz, hosszúkás, nyúlánk és szálkás típus. A nénit nem láttam, de "Etus" frizurája volt(Szomszédok).
Borzasztó jó érzés volt látni, hogy nem csak válás meg megcsalások vannak még a világban, hanem ilyennel is találkozik az ember.
És olyan hálás vagyok, mert az Eszter barátnőmnek szenteltem a délutánomat és estémet, és egy könyvtári látogatás után olyan hatalmasat sétáltunk, hogy egyszercsak 10 óra lett. mindig nagy álmom volt, hogy egyszer céltalanul járhassam valakivel a belvárost, sétálva, beszélgetve, néha leülve egy padra, nevetgélve átélni az esteledés.
És most ez megvalósult, olyan nagy öröm ez, annyira köszönöm. :-D
Szép az élet minden csalódás ellenére is. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése