Velence

A hétvégét, miután összeszerveztem az egész hetet, és egy csomó embert megkérdeztem, hogy utána nemet mondjon, végülis egyedül töltöttem Velencében.
Bár voltak utitársak, akikhez csapódhattam, de sokszor leváltam róluk és egyedül fedeztem fel a várost. Jó érzés volt egy idegen helyen egyedül barangolni, egy percre sem bántam meg az utat, még akkor sem, amikor fájó derékkal, átfagyva, a nap utolsó 2 órájában már semmit sem tudtam csinálni. Akkor azt a két órát a fázáson kívül az utcazenészek hallgatásával töltöttem.
Kétféle benyomást szereztem, az egyik amikor Olaszország számomra látható részein végigmentünk autóbusszal, a másik, amikor Velencében töltöttem a napot. Az első az volt, hogy az olaszoknál biztosan nagyon mélyen gyökerezhet a "valami új" és a "valami régi" szoros szimbiózisa.
A valami új az újépítésú házak, autópályák, építkezések és épületek látványában, a velencei turosták és árus bódék látványában ragadott meg. A valami régi a düledező házak romjai, a málló vakolatok, a kanális szag, és a jelmezekbe öltözött figurák képében talált rám. Az új házak a düledezők szomszédságában, a modern olaszok és turisták a jelmezbe öltözött helyi lakosokkal olyan gyönyörű egységet alkotott, hogy egyáltalán nem volt visszataszító, inkább természetes a látvány.
Murano szigetére is ellátogattunk, ahol ugyancsak láttam ezt a régi és új kettősséget, egy téglaház egyik oldala csodásan rendbehozva, a másik oldala düledező romokban heverve. A kettőt egy bejárat kötötte össze, "New Gallery" feliratú táblával megkoronázva. Mindez igazán megkapó látvány volt.
A másik benyomásom inkább önismereti. Rájöttem, hogy nekem a képek helyett a többi érzékszervemmel felfogott élmények sokkal intenzívebben maradnak meg. Egy-egy szagot, amit a piacon éreztem, a hangokat, énekeket az érdes márványt mindennél jobban fel tudom idézni, míg a képek homályosak, elhalványulnak.
Sokmindent átéltem, magamba szívtam a tömérdek embert és most fáradtan de feltöltődve, egy karneváli maszk és egy fülbevaló társaságában táplálkozom az élménnyel.
Az biztos, hogy valamikor nyáron visszatérek ide legalább 2 napra, mert Velence többi részét is látnom kell.

Most pedig íme az albumom, a képek beszéljenek és ne én:

Album Velencéről

Ja, a fülbevaló, amelyet beszereztem. Nehogy már a fülbevaló őrült pont Velencét hagyja ki nem? :-)