Ahogy a Francia Intézet felé mentem, a járdán hevert egy plüss papagáj.
Nem akartam ott hagyni, úgyhogy most itt van velem, miután kibírta a meleget a táskámban.
Valahogy szomorúnak és magányosnak tűnt, akit fel kellett karolni, hogy valaki szeresse. :-)
Engem is karoljon fel valaki és szeressen!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése